78. MK – EISENSTÄDTER IRÉNNEK [Szeged, 1878 [Nyomtatott évszám] őszén]
78.
MK – EISENSTÄDTER IRÉNNEK
[Szeged, 1878 [Nyomtatott évszám] őszén]
MK – EISENSTÄDTER IRÉNNEK
[Szeged, 1878 [Nyomtatott évszám] őszén]
[Fejléc:] A »Szegedi Napló« szerkesztősége
Tisztelt Nagysád!
Borcsának, küldött levelére azt üzenem, hogy szívsebemet máris begyógyította azzal a szépségflastrommal, amit az ajkán, s azzal a csúnya kalappal, amit a fején visel. Szerelmem tökéletesen kihült. Ő már nem Borcsa többé előttem – de még csak Klémi sem, hanem K l e m e n t i n e.
Miss Klementine iránti vonzalom olyan volt, mint a forró betegség: harminc napon túl bekövetkezik benne a krizis – vagy tökéletesen elragadja az embert, vagy elmúlik… Tegnap volt a harmincegyedik nap. Elmúlt. S most már nem félek többé, hahogy még egyszer vissza nem tér. Már a recidiváért persze hogy nem lehet jól állni.
Summa summárum, most már magán a sor. Ki is nevezem »Böskének«, bármennyire nem illik is patyolat voltához ez a palóc keresztnév.
Küldöm Vas Gerebent. Magam is elmennék, ha eső nem esnék, hanem holnap, remélem, meglátom, mégpedig olyan szemekkel nézem meg, ahogy eddig a Miss Klementine-t néztem. Az pedig nagy különbség.
A miss Klementine-nek ne mutassa meg levelemet, mert kétségbe fog esni.
Egyedül az öné és holtig
Kálmán
Kálmán
