35. MK – MAUKS ILONÁNAK [Besztercebánya, 1872. júl. 2. este]
35.
MK – MAUKS ILONÁNAK
[Besztercebánya, 1872. júl. 2. este]
MK – MAUKS ILONÁNAK
[Besztercebánya, 1872. júl. 2. este]
Kedves Ilonám!
Fölösleges megírnom, hogy gyakran megújuló fejszaggatásai engem is kedvetlenítnek, mert ámbár Laky szerint minden dolognak két része van, ennél az egy dolognál mégiscsak Tompával tartok, ki azt mondja, hogy »mindegy, akár virraszd a kedves beteget, akár távolban légy, ha tudod, hogy beteg«. Dehát mi baja is lehet? Hiszen Gyarmaton sohasem volt fejszaggatása!
Szombaton, nagyon lehangolt az a körülmény, hogy nem jött Zsélybe, annál is inkább, mert én 8 mérföldet jöttem a zsélyi randevú kedvéért. Ebből láthatja azt is, hogy nem mulattam jól, rossz kedvem volt, jóllehet tettettem a jókedvet, mert a lányok minduntalan mondták: »Ugye, vár valakit? Tudjuk, kit.« Hát persze, hogy azt mondtam rá: Ugyan már kit várnék én – ha csak nem Dezsőfi[!] Eleket, hogy legyen kivel »innya«. Egyáltalában a vidéken már mindennemű rétegekbe átszivárgott a hír, hogy én magát szeretem (nem tudom, ki által) – Sebastiáni Jozefinától kezdve, de egész Pongrácz Mariig mindenki tudja… A lányos mamák számításán már kívül esem, maguk a lányok pedig végtelenül nyájasak hozzám, annak jeléül, hogy nem »érdekelem« őket, hogy már nem látnak benne kompromittáló helyzetet, ha nyájasságukkal elhalmoznak. A zsélyi fürdőben a szeles idő miatt Gyarmatról és a maga ismerősei közül, az egy Hámorynét kivéve, ki állandóan Zsélyben lakik most, senki sem volt. Még Horváth Ilona sem tartotta meg ígéretét. Fiatalember sem volt olyan senki, akiről gyanítanám, hogy érdekli, sem Beke, sem Okolicsányi… Egyszóval senki a zsélyi gazdatiszteken kívül. (Itt eszembe jön, hogy Gellén ismét sokat beszélt kegyedről, komolyan szerelmes magába.)
Már lányokban sok szép volt kint, Nagy Izabella, a telivér, a hetyke Algöver Etelka, a nógrádi Tallérosy Zebulon első csemetéje, a »Milka« lányom, aki testvérek között is megér annyit, mint a néhai Kubányi Milka, továbbá Gozsdu Panna, Nováknénak testvére is, aki szépségre mindezek felett áll, egyik rokonom, a Szentpéteri pap lánya, »Gizella«.
E négy-öt lány, akit a sok közül megemlítettem, igazán a szépség minden faját, nemét képviselte, mintha az egész öt világrész kiküldte volna a maga delegált hölgyét, annyira képviselve volt minden éghajlat, minden ízlés. És ennyi szépség láttán győződtem meg valódilag, hogy csak magát szeretem, mert őszintén mondhatom, hogy valamennyi hidegen hagyott, s habár Hámoryné által alkalmasint fülébe fog jönni, hogy Gizellának nagyon »hevesen udvaroltam« (mert megesküdött rá, hogy így üzeni meg), legyen meggyőződve, hogy az inkább juxból, mint igazán volt.
Hogy ezen levelet Besztercéről írom, az is ezen juxnak következménye. A kis Gizella anyja rémítően hiú leánya szépségére, különösen amióta Beniczky udvarol neki – tehát meg nem elégli azt, hogy az ő szép csemetéjét csak Teins. Nógrád vármegye bámulgassa. Zólyom megye sem kutya! Hadd lásson belőle valamit az is! Ki tudja, hol virít ki a szerencséje! Fogta tehát magát, s a szegény kis lányt ide cipelte a »Szliácsi fürdőbe«. Én pedig azt a hallatlan ostobaságot követtem el, hogy tegnapelőtt reggel idekísértem. Itt persze a fene se hederít rájuk, mert mindenkinek megvannak a maga ismerősei, tehát sehogy sem akarnak engem, egyetlen ismerősüket hazabocsátani – hanem holnap éjjel formálisan megszököm, mert nagyon sokba kerül kocsival, lóval itt lenni. Ez lesz az igazi jó jux.
A hajdúszoboszlói utat bizonytalan időre felfüggesztettük. A maga legutóbbi levelét csodálatosan kaptam meg. Ugyanis szombaton meghagytam hűséges Miska nevű mindenesünknek (akiről éppen múlt héten írtam egy verset a »Magyarország és a Nagyvilág«-ban, melyet mikor felolvastam előtte, sírva fakadt –), hogy ha érkezik egy nagypecsétű kis levél, azt holnap hajnalban hozza el utánam Szentpéterre; azonban a levél nem jött, s mi reggel elindultunk Szentpéterről. – Nagy csodálkozásomra azonban ma reggel ide utánamhozta a szentpéteri pap egy fogadott embere, mivel a bolondos Miska a maga levelét e szavakkal vitte még tegnap Szentpéterre, hogy nincs-e már itt az ő ura… ő felkeresi a pokolban is, mert most olyan levelet visz neki, amelyikben az »ország dolga« van megírva…
A jó öreg pap a sok esküdözésre csakugyan elhitte, hogy a levél okvetlen sürgős s fontos, s rögtön küldte ember által… úgy hogy én alig bírtam bámulatomból felocsúdni, mikor kedves vonásait az adresszén megpillantottam. El is határoztam, Miskát, amiért engem ezen kellemes meglepetésben részesített, egy font »bagóval« megjutalmazni, mihelyt hazaérek.
Ami Gyarmaton leendő, kilátásba helyezett találkozásunkat illeti, annak idejét maga határozza meg – én mindenesetre pontosabban fogom megtartani az időt, melyet kitűzni szíves lesz, márcsak azért is, mert sokkal függetlenebb vagyok, mint maga.
Tehát két hét múlva!
Kívánok jó egészséget. Csókolom és maradok mindig a régi, magát igazán szerető
Mikszáth Kálmán
