SZEGED MAKÓN • 1879 (30. kötet)

Teljes szövegű keresés

SZEGED MAKÓN •
1879
(30. kötet)
Mióta a szakértők kisütötték, hogy mégsem Makón van a világ közepe, azóta én sem merem egész határozottan állítani, ami fölösleges is, mert Makónak azonkívül is annyi érdeme és dicsősége vagyon, hogy bízvást kölcsön adhatná a felét Schleswig-Holsteinnak.
Már magában véve az is csak valami, hogy Jeruzsálemmel említtetik mindig egy napon, s az is hivatalosan konstatálva van e derék mezővároskáról, hogy semmivel sincs messzebb Jeruzsálemtől, mint Jeruzsálem őhozzá.
Azonfölül is mindig nagy szerepet játszik Makó, s néha nekiágaskodik az egész országnak.
Mindnyájan emlékezünk még rá, hogy egy időben (Széll Kálmán leköszönésekor) milyen hatalmasan népszerű kezdett lenni a Széll név.
Fogta magát Makó s népszerűtlenné tette örökre.
Majd följajdult az egész ország a nagy adó súlya alatt.
Megharagudott erre Makó, s ő azért jajdult föl, hogy az adóhivatal s következésképp az átkos kormány mindig lejjebb szállítja az adójukat, hogy a választói cenzuson kiessenek.
Egyszóval Makó mindig az a város volt, amely önállóan gondolkozott, és amelynek mindig voltak eredeti gondolatai.
Hanem akármilyen eredeti gondolatai voltak is, az, tudom, esze ágában sem fordult meg soha, hogy a népvándorlás ismétlődjék rajta.
Nemrég éppen ahogy Makóra mentem, találkoztam nehány onnan való bennszülött ismerőssel, akik éppen nekünk szemközt hajtottak.
Hova-hova, jó emberek?
Ünnepelni megyünk Vásárhelyre.
Ugyan forduljanak vissza
Vissza Makóra? mondja foghegyről az egyik nem tom mit csinálnánk otthon idegen helyen
Hát mióta lett önöknek idegen hely a szülővárosuk?
Tyű, kérem! Annyi ott a szegedi nép, hogy ha végignéz rajtuk az ember, szentül azt hiszi, hogy valahol Dunapentelén van. Márpedig nekem eddig semmiféle nemzetségem sem töltötte Dunapentelén a piros pünkösdöt.
Magam is beláttam ezt a dolgot, annál is inkább, mert magam is körülbelül azért mentem Makóra, hogy ott Szegeden lehessek.
Szegedi itt minden, amit csak a szem lát.
Nini, ott az a szürke felső gérokk azon a vaskos emberen régi jó ismerős ott szokott lógni az Oroszlány belső szobájában a fogason.
A szép szőke nyugtalan leányfő szintén ismerős ékessége egy szegedi nagy ház első emeleti ablakának. (Kár, hogy az a nagy ház is utána nem sétál mindenüvé!)
A vendéglőkben szegedi emberek ülnek és kétszeresen szidják a vizet, azt, amelyik itthon van, és azt, amelyik a makói borban van; a püspöki kert-ben szegedi menyecskék és leányok sétálgatnak, szegedi sógor- és komámasszonyokat szapulva.
A megyeházi kuglizón a szegedi tek. törvényszék üti a parasztokat, néha vandlival is. (A Szegedi Hiradó legalább ilyet látszott kiokoskodni nemrég.)
A Gyarmatosító Szeged megírója bezzeg fennen hordhatja a fejét, ha most végigtekint Makó utcáin; hát még hogy fog hencegni mához 20 évre az assentatio-nál, mikor egy-egy megtermett, délceg makói fiú beválik a sorba, hogy: no, ez is a mienk!
A nagyvárosi életből nincs itt egy vonás sem.
Alacsony házak tapadnak egymáshoz vörösceruzás föliratokkal: Éljen Verhovay követünk! Egy helyütt pláne ez áll: Éljen Verhovay királyunk!, mert hát a makói embertől ilyen is kitelik. Ha Ugocsa non coronat, Makó extra coronat.
Magasabb épületei szinte szégyenlik magukat, hogy át nem szaladhatnak Szegedre. Pedig nem lenne jó; mert a városháza ugyancsak sok szegedi menekültnek ad száraz vendégszerető hajlékot. Még mintegy másfélezernyi árvízkárosult tartózkodik ott. Egy egész hivatal van fölállítva, mely tisztán segélyezésükkel foglalkozik. A földszinti helyiségek tele vannak szerszámokkal, melyek azon mesteremberek között osztatnak ki, kiknek segélyezése megszűnik, mert azt tartja Makó városa is, hogy a Szent Iván énekének, bármily hosszú is, mégis csak van vége. Hanem a menekültek közt akadt egypár filozófus, aki látván, hogy most már az önsegélyre képesek nem élelmeztetnek, egyszerre elfelejtették a csizmadiaságot.
Majd kifelejtettem Makó legnagyobb ékességét, a kevély vármegyeházát, mely téres folyosóival s impozáns homlokzatával olyan fumigative nézi le a város apró házait, mintha azok valami egymás mellé rakott kopott tót kalapok volnának. Begyesen lépked a kapuban a zsinóros hajdú, s nagyot szalutál az urak-nak. Jól dresszírozott fickó, s mint Wenckheim Béla báró mondaná: paprikás szalonnában vette be a Gothai Almanachot. Még a hatodik vármegyéből idekerült utas ábrázatján is megismeri, ha nemesember-e. Ruha, hivatal nem hozza tévedésbe; ő itt a középkort képviseli.
A Csanád megyei nemességben egyébként nincs már annyi svihák-ság, mint az én nógrádi véreimben. Munkásabb, konzervatívebb és nem olyan fényűző. Két lovon járnak, asztali bort isznak, az egymás feleségét szeretik el s tizenöt percentes pénzzel ferbliznek.
Az én véreim öt lovon járnak, pezsgőt isznak, drága szeretőt tartanak (néha kettőt is, s nem a férj költségén) és száz percentes pénzzel makaóznak. Ez utóbbi sokkal gavallérosabb s előttem sokkal tetszetősebb életmód, azonfölül ritkán uralmas s főleg sohasem hosszadalmas.
Ami azonban a gőgöt, hencegést illeti, e tekintetben a makói megyeista sem adja olcsón.
Tegnap szóba jött egy társaságban, hogy ugyan hanyadik évben is köszönt le Szlávy?
Bizony nem emlékszem tisztán az évszámra mondja egy urambátyám nagyot sodorítva tekintélyes bajszán , annyit azonban bizonyosnak mondhatok, hogy Szlávy az én szolgabíróságom alatt lépett miniszterelnöki szolgálatba.
Hanem mindezek dacára boldogok a makóiak, mert hát Maros vize folyik csendesen. A szép költői folyam szelíden járja medrét és nem éhezett meg a házakra, melyek pedig majdnem kivétel nélkül beadnák derekukat előtte, ha egyszer kegyetlen hódító útra indulna Makó ellen. De a csendes Maros azt nem teszi; csiklandozza a partokat. Apró gyerekek fürödnek benne: arany mosolyukat híven visszaadja a hullámok tükre
Milyen egészen más itt a levegő, mint Szegeden; az ember feje fölött nem röpköd milliárd muska és szúnyog, a növényvilág üde illatot lehel a Püspök-kert-ben. A szegediek itt egészen jól érzik magukat. Vendégszeretet, barátság veszi körül őket, s ami legfőbb, jó levegő.
Szinte megirigylem én, aki vízi lakó vagyok, aki a levegőben bogarakat nyelek, aki a halpaprikásban talán emberhullák részecskéivel táplálkozom (meglehet, hogy éppen a leendő anyósomból vacsoráltam tegnap).
És mégsem panaszkodom
A zöld gyepen vígan ugrálnak a szegedi gyerekek. Tömzsi kis lányok, akikből délceg hajadonok lesznek, kerek képű fiúcskák, tépett nadrágban és agyonnyomorgatott csizmácskákban. Bohó gyerekek! Jól érzik magukat. Csengő kacagásuk betölti az egész kertet
Ezeké a világ! Ezek még nem éreznek semmit.
A tömzsi kis lányka egy színes halálfejű lepkét akar elfogni rózsaszín pántlikás szalmakalapjával. Utána fut. Eléri. Ráveti a kalapot, de elveszti az egyensúlyt. A tömzsi kislány sírva terül el a gyepen, s a pillangó kisiklik elrepül borzalmas szárnyaival.
A mama odaszalad, az ő kis síró Mimijét hirtelen fölemelni és megvigasztalni a nagy szerencsétlenségben.
Ne sírj, bubus. Hol fáj? Hadd fújjam meg! Hol fújjam meg! így ni, kis bolondkám, most már begyógyult Ugye?
A kis bubus mosolyogni kezd, s az az első kérdése:
Hova repült a lepke?
Erre ni, édes fiam mutatja a mama túl a kerítésen. Szeged felé, ahol a keresztmama lakik.
A kisleány hirtelen elkomolyodik, picike melléből halk sóhaj fakad ki
Mama! te De szeretnék én is elmenni azzal a lepkével Szegedre.
Oh, dehogynem éreznek a gyerekek is! Az ő parányi szívüket is megfekszi a honvágy.
S a bubus arca még egyre komolyabb lesz, halántékán ráncocskák képződnek.
Oh, mamám, láttad-e, hogy az a halálfejű lepke volt?
Láttam, kis szívem.
De hát, mamám, minek megy az Szegedre?
Oh, te bohó; hát tudom is én.
Nem bánt az ott senkit?
Nem, gyermekem. Gyenge az ahhoz.
A gyermek önkéntelenül dadogja:
De hát akkor miért van halálfeje? úgy félek, édes mamácskám, hogy elviszi mind-mind az embereket a temetőbe.
És ez az a borzalmas titkos sejtés, ami csak úgy támad, mint a penész a kenyéren, mint a moh a kövön, mint a milliárd piros féreg a vízben.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages