HOGY ÍRANDÓ MEG A TÍZFORINTOS KUTYA • 1879 (30. kötet)
HOGY ÍRANDÓ MEG A TÍZFORINTOS KUTYA •
1879
(30. kötet)
1879
(30. kötet)
Le kell írni egy vidéki újság kiadóhivatalát.
A szűk szobácskában egy írnok ül, aki a hirdetések fölvételével foglalkozik.
Az írnokot sovány, kiaszott embernek kell festeni, körülbelül olyannak, mint Greguss.
A hirdetések vékonyan csurognak. Szidja a szatócsokat, amiért nem bírnak amerikai magaslatra jutni és nem igyekeznek a Csipetke című lap egetverő hasábjain kelendőséget szerezni avult portékáiknak.
Az írnok úr már négy napja piszkálja a fogát anélkül, hogy valaki rányitná a berozsdásodott ajtót.
S íme egy ködös hétfői napon kopogás hallik.
Egy magas hosszú úriember lép be.
Mivel szolgálhatok, uram? kérdé az írnok udvariasan.
Engedje meg, hogy leülhessek mondja a jött. Nagyon nagy az én búbánatom.
Oh, kérem.
Az idegen úriember kivette keszkenőjét, s így szólt:
Engedje meg, hogy könnyezzek
Méltóztassék!
Hirdetni jöttem mondja zokogásba törve ki. Szegény kutyám! Szegény jó Cukri kutyám! Istenem uram, ő elveszett! Itthagyott engem! Az én Cukrim! Az én jó Cukrim. No, megállja Cukri!
Tehát a kutyát kívánja ön hirdettetni! Hányszor?
Oh, uram, milyen kutya volt az! Háromszor tessék a lapba betenni. A becsületes megtalálónak, aki a kutyát ide visszahozza, tíz forint jutalmat tűzök ki.
Nagyon helyesen, uram! Tehát tíz forint. Hogy nézett ki a tiszteletreméltó eb?
Oh, az valami gyönyörű volt! Ha látta volna, uram!
Csak az általános ismertető jeleire vagyok kíváncsi. Milyen volt a szőre?
Liliomfehér.
Hát a származása?
Nemes, uram; bulldog volt.
Eszerint végeztünk. Csak még a háromszori hirdetés ára van hátra. Az összesen 10 forint. Egyszeri hirdetést 3 frt 33 1/2 krajcárjával számítva.
Az idegen kivette tárcáját, kifizette a tíz forintot, s még egyszer lelkére kötvén az írnoknak a Cukri-t, eltávozott.
Másnap reggel megjelent az első hirdetés, s íme már délben egy parasztember lépett be a kiadóhivatalba egy fehérszőrű kutyát vezetve kötélen.
Ehun ni mondja a belépő paraszt. Itt hozom az elveszett jószágot, amit az újság hirdet. Megtaláltam. Hol vehetem föl érte a tíz forintot?
Az írnok gondolkozni látszott kissé. Keresztülsétált egy-kétszer a szobán, aztán így szólott.
Hallja kend! Ma kedd van, jól jegyezze meg kend. Ezt a kutyát nem lehet előbb megtalálni csütörtöknél. Értette kend?
Az atyafi nem értette, hanem azért visszacammogott s a kutyát csütörtökön hozta, mikor már a harmadszori hirdetés is letelt.
Az írnok szó nélkül kifizette neki a tíz forintot.
Most pedig még egy szavam van kendhez. Ezt a kutyát vigye most vissza gazdájának, lakik itt és itt, azután lopja el megint. A megtalálási jutalmon kívül 20 percentet kap a hirdetési díjak után is.
*
Eddig a történet, mondám Szanának, abból fúrhat-faraghat az író tetszés szerint. Annyi bizonyos, hogy pompás tárgy. Egy Bret Harte tollára való. Hogyisne! Egy kutya, mely egyedüli jövedelmét képezi egy hirdetési üzletnek. Kolosszális humor, uram!
Szanának is igen megtetszett a tárgy, s találkozván úgy egy hét múlva Balázs Sándorral, különös kedvezményképpen elmondta neki, hogy írja meg humoros novellának.
Balázs Sándor majd kiugrott bőréből örömében.
De Szana nemsokára Lauka Gusztival is találkozott. Annak is elmondta. Guszti bátyánk is kapott rajta.
*
Megint elmúlt néhány hét. Az irodalom két legrestebb embere közül persze, hogy az egyik sem dolgozta még föl a tárgyat, midőn a múlt napokban ismét a fővárosba készültem.
Szana éppen ez idő tájban találkozik valahol Lauka Gusztival.
Szervusz, Guszti! Beszéltél már M th Kálmánnal? Itt van Pesten.
Az aztán nagy hiba, pajtás! Skrupulusaim vannak Félek, Tamás, hogy te kifecseged előtte, azt a mi jó novellatárgyunkat.
