ÉLJENEK A SZŐKÉK! • 1878 (30. kötet)

Teljes szövegű keresés

ÉLJENEK A SZŐKÉK! •
1878
(30. kötet)
(Megint egy mese. A legügyesebb udvarlók mint kútfők. A Zsedényi inge és az örök változás. Nyári és téli szerelem. Éljenek a szőkék! Pulszky Ferenc és az angol ízlés.)
Az egyszeri ócska kabát szomorúan nézte, mint szakadoznak le róla rendre a gombok… s »értekezletet« tartott a »zsebekkel«, miképpen lehetne veszedelmét megakadályozni.
A zsebek azt mondták az ócska kabátnak:
– Hát indítványozz valamit!
– Nos, tán jó lenne belőlem bundát varrni?!
A zsebek kinevették a szegény kabátot és megmagyarázták neki, hogy örüljön, ha kabát maradhat, hogy ne kívánkozzék a lehetetlen után, mert egy kabát sohasem lehet bundává, abból legfeljebb »lajbli« lehet még, vagy sapka. De még sapka is csak akkor, ha akad olyan bolond fej, amelyik belekerüljön.
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Én is így jártam az én ideáljaimmal, a Borcsákkal. Kezdtek egyenkint elszakadozni.
Az egyik hűtlen lett, mielőtt hű lehetett volna szegény. Az ablakon keresztül láttam csak eddig: most, miután hűvösebb lett a levegő, nem tartja nyitva az ablakát, s az átkozott szobalány olyan rosszul tisztítja az üvegeket, hogy ennélfogva a kisasszonya rám nézve tökéletesen elveszett.
A másik Borcsám a fővárosban szokta tölteni a telet; hetvenkilenc darab iskatulya hirdeti a folyosójukon, hogy ő immár könnyű poggyásszal odább áll.
A harmadik Borcsám pedig, bevallom, csak olyan képzeletbeli. Ami a kettőben a legszebb volt, azt elképzeltem egybe. S a két Borcsa mellett nagy gyönyörűségem telt a harmadikban is.
De most a kettő nélkül nem ér ez a harmadik Borcsa semmit sem.
Magányos szobámban ülve üres szívemmel úgy érzem magam én is, mint Diogenes az üres hordóban.
E nagy bölcsességű férfiú jutott eszembe, kit Nagy Sándor is szeretett – utánozni. Ha Nagy Sándor nem lett volna Nagy Sándor, szeretett volna Diogenes lenni, hogy úgy tegyen, miként az tett.
S az tiszta logika.
Ha a hordó üres, az ember elindul lámpással embert keresni.
Hogy aztán talál-e, az más kérdés. S a lámpástól is függ valami.
Ha Diogenesnek tele lett volna a hordója, nem keresett volna embert; – Nagy Sándor sem keresett volna, ha tele lenne a hordója: de talált volna.
Ez az alapigazság derűt hozott homlokomnak, s elkezdtem bölcselkedni.
Nagy színművészünk, Tisza Kálmán mondja szokott ékes irályában valahol, hogy: Csak egy tavasz van, csak egyszer nyitnak a virágok s csak ideiglenesen édes egy ideálnak udvarolni.
E hajdan elhírhedt kurmacher nagy auktoritás előttem; ez azon ember, aki még mindig minden szeretőjét megcsalta, s ez azon szeladon, akit mégis a szeretői tartanak ki.
Vas Gereben azt tartja, hogy aszongya: a szerelem olyan, mint a meleg fürdő, aki nincs benne, bele kívánkozik, aki pedig benne van, kikívánkozik belőle.
De mégis legokosabb valamennyi között az én tisztelt barátom, Balázs Sándor, akinek egyedüli szenvedélye a lutri; soha női arc nem gyakorolt rá olyan édes benyomást, mint a kétfejű sas ábrázata a lutri-boltokon. Ezért ugyan nem volna valami túlságosan okos ember, hanem azért dicsérem főleg, hogy váltakozó szezonok szerint vannak téli, tavaszi, nyári és őszi számai.
Ez az igazi nemes ízlés! Ez azon sarkpont, amelyben szomorú lelkem megfenekszik.
Az általam idézett derék úriemberek, mint az olvasó is láthatja, mind az állandóság eszméje ellen küzdenek, de a legszebben Balázs Sándor.
Még a lelketlen numerusok, ezek az érzéketlen fenevadak sem állandóak; még ezeket is változtatni kell.
Furcsa is a közvélemény!
Az öreg Zsedényit nevetségesnek tartja, amiért ritkán változtatja az ingét, dicsőségesen hódító monarchiánkat ostobának deklarálja, amiért sohasem változtatja copfos politikáját, engem elítél, amiért mindég egy témáról írok, a leányokról – és mégis dicséri azokat, akik örökké hívek egy ideálhoz és nem változtatják azt hetenkint.
Mily ellenmondás! Hiszen Zsedényinek mindig az az ing az ideálja, amelyik rajta van, Ausztria mindig abba a politikába szerelmes, amelyet követ stb. Ha itt elítéli az állandóságot a közvélemény, ítélje el a szerelemben is.
És akkor igaza lesz. Mert az örök természet nyomdokán fog járni. Az örök természet mindig változik. Elnézem, hogyan cseréli el zöld ruháját a barnával, s barna ruháját a fehérrel, amint az ősz jő, vagy a tél.
Nos, én is elfordulok tehát az eddig dicsőített barna szépségektől, kik csak a nyári napokra valók tüzes, égető szemeikkel, sötét kormos hajukkal, s átcsaptok az őszi szépségekhez, a gesztenyeszínűekhez, kik szende arcukkal, halvány mosolygásukkal, szelíd szürkés szemeikkel jobban illenek a bekövetkező melankolikus időjáráshoz.
Itt az őszi szezon. Éljenek a szőkék! Az ő védelmükre, az ő dicsőítésük szolgálatában állok ezentúl.
S hogy lássák, mennyire megszelídített már az a gondolat is, mely gyöngédebb lényük felé vezet, az öreg Pulszky Ferencről fogok szólani anélkül, hogy az orrát említeném.
Különben is mióta a pártunkhoz tartozik, azóta kezdem hinni, hogy az az orr mégsem olyan nagyon becsmérelni való. Ha nagy is, ha rút is, jó helyen szagolja a kormányt.
Köztudomású dolog, hogy a »legnagyobb orr« tulajdonosának jutott azon nemes feladat, hogy – amit én jobban tudtam volna elvégezni – hogy ő válogasson ki a hazai szépeknek beküldött arcképeiből negyven legszebbet a párizsi világkiállításra.
Be is jött vagy százezer fotográfia, melyeket részben magok a lelkes honleányok küldtek be, s Pulszky úr éppúgy kiválogathatta volna azokból Magyarország legszebb, mint a legrútabb negyven hölgyét.
Nem is kis zavar volt az, mellyel feladatához fogott; ha a saját ízlését követi vala, csupa nagy orrú szépség került volna Párizsba Magyarországból, ha a Gusztira hallgat, akkor az Árpádok hona csupa piszékkel produkálta volna magát. Ha Rómer Flóristól kértek volna tanácsot, az hetven esztendős régiségeket meneszt a »Világ szállodája« felé: mert annak az tetszik. A két Pulszky azonban vitte annyira, hogy a nőkben nem hódol az antik iránti előszeretetének, minélfogva Rómer Flóristól nem is kértek tanácsot.
Hanem hát volt az öreg Pulszkynál épp akkor egy előkelő angol vendég, aki arról a két idevágó körülményről nevezetes, hogy világhírű esztétikus, és fiatal, szép, gazdag ember. No, ez aztán egészen illetékes megbírálni, melyik a legszebb negyven nő, ennek az ízlése elfogulatlan s nincs félrevezetve semmi által.
Pulszky megkérte, jelölje ki az elküldendő negyven képet.
– Szívesen, uram – mondá s némi tanulmányozás után kijelölte az illető hölgyeket.
– Nagyon helyesen van, Sir – szólt a »fiatalabbik kedélyű« Pulszky. Megígértem, hogy megnyugszom választásában. Úgy is van! E negyven hölgy fogja Magyarország szépeit képviselni a kiállításon, akiket ön jelölt meg, sir. Mindamellett engedjen meg egy megjegyzést.
– Hallgatom önt, Sir – mondá az angol egészen közel lépve Pulszkyhoz. Már tudniillik amennyire közel lehet Pulszkyhoz lépni az orra miatt.
– Nagyon feltűnő előttem, hogy ön csupa szőkéket válogatott ki, de csupa, csupa szőkéket.
– Nos, én többre becsülöm ezeket… Határozott előnyben állanak.
– Kíváncsi vagyok, miért? – kérdé a nagyobbik orrú Pulszky.
Angolunk egy fáradt fumigatív mosollyal felelt:
– By jingo! Hát hiszen ez valami természetes, Sir. A szőke haj többet ér a feketénél. Mert a szőkét be lehet festeni feketére, Sir. Igaz-e, Sir? Míg ellenben a feketét nagyon bajos szőkére befesteni. S ez figyelemre méltó különbség, Sir.
Az öreg Pulszky erre az argumentumre megvakarta az orrát – és még tán mai napig is vakarja.
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Hanem azért mégis éljenek a szőkék!

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages