EGY ROSSZ ELŐFIZETŐ • 1877 (29. kötet)
EGY ROSSZ ELŐFIZETŐ •
1877
(29. kötet)
1877
(29. kötet)
Kökényesi Jóska sohasem volt valami nagy barátja a nyomtatott betűnek.
Fiatal, mokány földesúr a Tiszán innenről, kinek kisebb gondja is nagyobb annál, hogysem a tudomány, literatúra és művészet haladását lesse a könyvekből.
Otthon Kajánpikkelyesen anélkül is megnő a fű és repce. Nem kívántatván hozzá sem a Természettudományi Társulat, sem a tisztelt Akadémia beleegyezése, csak egy kis áldás és eső magától cseperedik fel, a zsidó megveszi, s ára elúszik a blatton: ehhez sem kell semmi tudományos rendszer, csak egy kis malőr.
Hanem hát minden változik e világon. A keleti kérdés még a Kökényesi Jóska vérét is fölzavarja. Hiszen nem valami nagy sor, de mégis kínáltatja magát szögről-végről tudni, mi történik ebben a komisz Európában?
A kíváncsiság, hiába, emberi gyöngeség, amihez hozzájárul még két más tényező is: az unalom és a megszokás.
Aztán ezek a török dolgok! Kökényesi Jóska itt volt, itt bankettezett a török küldöttséggel, a csok jasa kiáltozásába csupa hazafiságból belerekedt, azután lóhalálban leszaladt haza Kajánpikkelyesre, összehívatta béresével a kaszinó-tagokat és egy akkurátus ováció megtartása után elhatároztatá egy üdvözlő telegram menesztését a szoftákhoz.
Kökényesi Jóska ennélfogva maga is részes némileg azon nagy dolgokban, melyek a Balkán-félszigeten folynak, legalább maga szentül hiszi, hogy ő is segített a keleti kérdést odavinni, ahol most ténfereg.
A kajánpikkelyesi kaszinói gyűlés után visszakerült ismét a fővárosba, elbúcsúzni a török vendégektől. Azután is ott maradt még, az egyedüli forrásból, a lapokból olvasgatni, mint érnek az ország határáig, mint szállnak a tengerre. Uram én istenem, nem történik-e valami bajuk? Nem-e meneszt utánuk a bécsi politika valami gyilkos tengeri szörnyet?
Mindezt csak a lapokból lehet megtudni. Kökényesi Jóska izgatottan lépked reggelenként a kávéházba a legújabb híreket elolvasni. Ott ül nyolc órától egész délig. Eddig a herkópáter sem vehette volna rá ilyesmire. Valóságos oltott vérű nemes ember négy óra hosszat egy helyen, egy foglalatosság mellett csak a korcsmában és a ferbli-asztal mellett állja ki. Bizony csenevészedünk, veszünk, ha még egy Kökényesi József is odahanyatlik, hogy az újságírók irkafirkáján könyököl egész nap!
De hát hiába, a megszokás második természetünkké, szenvedéllyé válik. Kökényesi Jóska újságolvasó lett.
Amint most a szénakaszáláskor kénytelen volt megint itthagyni Pestet, egész boldogtalannak érezte magát otthon. Mit ért neki az egész élet? A nemes helység sohasem tetszett neki olyan kicsinynek s ősi kastélya olyan szűknek, mint most. Elhagyatottnak az egész világtól, elszigeteltnek érezte magát s a veszekedett unalom lett egyedüli lerázhatatlan vendége. Étel-ital nem ízlett neki, a rektor és nótárius uram ócska társalgása nem elégítette ki új események, friss hírek, lapok után vágyott. Hogy polemizál Csernátony Lukáccsal? Hogy főzi le Tisza Helfiéket? Mint agyarkodik Gyulai Jókaira? Ez csak az élet
Nem, nem tűrhetem tovább sóhajt Jóska , vissza kell mennem Pestre.
Már megint? mondja Imre urabátyja, aki a kasznári méltóságot viseli otthon. Mi dolgod van már ott megint?
Nagyon megszoktam az újságolvasást. Megbetegszem az unalomtól itt
Ez csak kifogás! Talán valami szép szemek? Nono, Jóska öcsém!
Becsületemre mondom, csakis újságot megyek olvasni.
Bolond vagy, öcsém! Hát mért nem prenumerálsz? Azt itthon is olvashatsz.
Jóska megütközik. Valóban, ez még nem jutott eszébe soha! Kedvetlenül vakarja meg fejét.
Az igaz hiszen igaz de hát tudod, bátyám, nem szeretek ilyesmire pénzt kiadni. Elég, ha okosabb dologra telik ebben a szűk időben.
Megadtad neki! Hiszen százakba kerül egy-egy Pestre rándulásod!
Jóska mélyen behúzta a kalapját szemére.
Mondasz valamit, bátya! Az ördögbe is, csakugyan van a dologban valami és mégis látod tán nem is lenne az olyan jóízű itthon, mint ott, ahol az ember potyára olvashatja.
Furcsa észjárás!
Nem éppen! A szerelem és a hírlap akkor ér csak valamit, ha nem kell érte fizetni.
Kökényesi Jóska csakugyan nem prenumerál. Magyar nemesember a pazarlás e neme iránt nem fogékony. Literatúrát eléggé képvisel nála a TrattnerKárolyi naptár, melyet keservesen megszerez minden újévkor.
Becsomagolt, feljött a fővárosba s most itt szemelgeti a keleti eseményeket a kávéházakban ingyen.
Imre bátya pedig írja szakadatlanul a panaszos leveleket, hogy már nem győzi pénzzel, s otthon is kárba vesz minden a gazda jelenlevő szeme nélkül; siessen haza.
Nem lehet, dehogy lehet. Majd én ilyen érdekes időben hagyom itt a lapokat!
Végre is én segítettem a dolgon.
Odaajándékoztam Kökényesi Jóskának az ingyen példányomat, melyet a Budapesti Napilap-tól kapok.
Már ez aztán más! Most már hazautazom. Köszönöm, pajtás!
És azóta pontosan jár neki a lap Kajánpikkelyesre. (Utolsó posta: Bugyi.)
Hadd mulassa magát szegény!
Szegény?
Csak kétezer hold földje van a Tisza mellett.
