A TÖBBIEK • 1879 (30. kötet)
A TÖBBIEK •
1879
(30. kötet)
1879
(30. kötet)
is mind mind olyan kedves eredeti alakok. Kilincs Taddus kántor, aki sokat iszik és aki monoton humorával minden pohárral így köszönt fel: Az isten éltesse feleségem urát.
Az öreg Filcsik, akit mivelhogy semminemű kuncsftja nincsen, az isten csizmadiájának nevezték el, s akiben valóságos anglius vér van, mert mindenre fogad és minden fogadáskor így kiált föl: Felteszem a bundámat egy véka kukorica ellen.
Nem utolsó gyerek Muki bácsi, a nyugalmazott ispán sem, ki a fehérnép nagy tisztelője lévén, váltig azt hajtja, hogy gyenge teremtés az asszony s akit minden gyengesége dacára is mindennap megver otthon a felesége.
De ki győzné elszámlálni valamennyit, s valamennyiben azt a sok szeretetre méltó apró vonást, mely vidám kedélyükből bugyog föl gazdagon
Képzeletem hirtelen fut át rajtok egytől egyig ellépegetnek előttem, mindenik kedves emlékek szálaival szívem sebesebben dobog, ellágyul. Nem bírom őket leírni, hanem csak nézem, nézem hosszan, némán, elábrándozva és nem tudom, mit látok rajtok.
