Koronázási kard. Szent István kardja.
Koronázási kard. Szent István kardja.
A föntebbieken kivül még a koronázáskor használt kard is a királyi jelvények közé tartozik, de ez későbbi az Árpádok koránál, bár közönségesen Sz. István kardjának nevezik. A régi királyi kard az lehetett, melyet a prágai Sz. Vitus székesegyház kincsei közt őriznek s a melyet már az 1387-ki leltár úgy említ, mint Sz. István magyar király kardját. A széles, rövid keresztvasu s gomba idomu elefántcsontfejes markolatu kétélű egyenes kard a X. századbeli normann kardtipusok közé tartozik, úgy hogy minden valószinüség megvan arra, hogy az Árpádkori királyi jelvények közé számítsuk. Csehországba akkor kerülhetett, a mikor IV. Béla halála után leánya Anna, a testvére, V. István király elől, kivel már előbb ellenséges viszonyban élt, vejéhez, II. Ottokár cseh királyhoz menekült s ez alkalommal a magyar királyi ház kincseit is magával vitte. V. István visszakövetelte Ottokártól a kincseken, háboru is volt e miatt köztük. Sz. István kardja azonban nem került vissza többé Magyarországba vagy ha ezuttal még haza került is, II. Venczel 1305-ben fiával az ifjú Venczel magyar királylyal, a koronával s más elrablott kincsekkel együtt ismét elvitte. Egy ideig a cseh királyi ház kincsei közt őrizhették, a Sz. Vitus-templom 1354-ki leltárában még nem említik meg, 33 évvel később azonban, mint említettük, már ott volt.*
A koronázási kardot l. 70. t. 4., a prágai Sz. István kardot 70. t. 3. sz. a. Az utóbbit l. Bock F. Die Kleinodien des heil. röm. Reiches. Bécs, 1864. Anhang. 25 s köv. l. A Sz. Vitus egyház 1354-ki leltára még nem emliti, az 1368. és 1387-iki azonban ugyanban ugyanazon szavakkal igy jegyzi föl: «Item gladius St. Stephani regis Ungariae cum manubrio eburneo.» Tüzetesebben szóltam róla «III. Béla fegyverei és az Árpádházi királyik jelvényei» cz. a. a Forster Gyula által szerkesztett s III. Béla emlékeit tárgyaló diszmunkában.
