VIII. Erzsébet anyakirályné nápolyi útja
VIII. Erzsébet anyakirályné nápolyi útja
LAJOS király kénytelen volt szándékát, hogy koronája tekintélyét emelje, s az országnak mások által bitorolt részeit visszafoglalja, kissé nyugtatni, mert minden figyelmét és egész kincstárát a nápolyi ügyek igénylék. A szerződésben, melyet a szent-szék Anjou Károly, provencei herczeggel 1264-ben Sicilia végett kötött, az örökösödés rendje pontosan meg volt határozva olyképen, hogy az előbb szülött az utóbb szülöttet, a fiú a leányt kizárja. Így örökölte Siciliai I. Károly után fia, II. vagyis Sánta Károly a trónt. Ez utóbbinak elsőszülött fia, Károly-Martel azonban atyja előtt halt meg (1295.) és fiát Károly-Róbertet, a későbbi I. Károly magyar királyt, Lajosunk atyját, hét éves korában árván hagyta.
Az örökösödési rend szerint tehát Károly-Róbertet, vagy mint röviden nevezték a gyermeket: Carobertót illette volna meg Sicilia koronája. Minthogy azonban nagyanyja Árpádházi Mária, mint a magtalanul elhalt Kún László nővére a magyar koronát szánta volt neki; minthogy továbbá nem volt épen alaptalan a félelem, hogy ha Sánta Károlyt időnek előtte elérné a halál, a gyermek Caroberto uralkodása alatt Sicilia trónja nagyon meginoghatna: arra kérték a pápát, hogy az örökösödés megszabott rendét módosítsa olyképen, miszerint Sánta Károly utódja ne unokája Caroberto, se másodszülött fia, a későbbi toulousei püspök, szent Lajos, hanem harmadik fia, Róbert legyen. VIII. Bonifáczius pápa engedett e kérésnek, s azon okoskodással, hogy elsődszülöttnek az tekintendő, ki az uralkodóhoz vérségi kötelékénél és koránál fogva legközelebb áll, és mert a fiú közelebb áll az atyához, mint az unoka, Caroberto örökösödési jogát háttérbe szorította, és Sánta Károlynak 1309-ben elkövetkezett halálakor V. Kelemen pápa Róbertet csakugyan megkoronázta Sicilia királyának.
16. KÁROLY CALABRIAI HERCZEG SIREMLÉKE.
A sok bajjal küzködő Károly-Róbertnek pedig tűrnie kellett e mellőzést; hanem azért igényeiről nem mondott le, következetesen salernoi herczegnek és az angyalhegyi javadalom urának nevezvén magát, mint a mely czímeket atyja is viselt. Utóbb a pápa is közbenjárt Róbert királynál és ajánlotta, hogy Róbert király unokáit, a siciliai herczegnőket magyar herczegekkel házasítsák össze. Czélt nem nehezen ért, minthogy a siciliai király igen le volt sújtva egyetlen fiának, Károly kalábriai herczegnek halála miatt. E csapás félelemmel töltötte el, és zaklatott lelkiismerete azzal vádolta, hogy talán nem is igaz úton jutott Sicilia trónjára. Be kellett azt is látnia, ha unokáinak, Johannának és Máriának, Károly kalábriai herczeg leányainak jövőjét biztosítani akarja saját testvéreinek, a tarantói és durazzói herczegek fondorlatai ellen, oly férjeket kell számokra szereznie az Anjou ház tagjai közűl, kiknek megtámadhatatlan joguk van a siciliai trónra.
Róbert király tehát megindítá az alkudozásokat a visegrádi udvarral. A követek és futárok egymást űzték az Adrián, utóbb Károly magyar király személyesen elment Nápolyba és magával vitte fiát, Endre herczeget. (1333.) Nápolyban a két király végre megegyezett abban, hogy Endre magyar herczeg lesz Róbert király utódja és feleségűl veszi Johannát, mihelyest törvényes korukat elérik.
Ezután tíz év folyt el és az agg Róbert király a nagyatyák kedvtelésével készűlt a napra, a melyen unokái és örökösei egybe kelnek. Hirdetést küldött szét országában jelentvén, hogy Endrét, a kalábriai herczeget a jövő 1343. évi husvétkor lovaggá ütik és aztán menyekzőt tart Johannával. Ez ünnepséghez híveit Siciliának, Provencenak, Piemontnak és a hozzá tartozó lombard részeknek nemeseit meghítta, hogy a kik a herczeggel együtt akarnak vitézkötést kapni, arra idejekorán készűlhessenek.
RÓBERT KIRÁLY SIREMLÉKE NÁPOLYBAN A CHIESA DI S. CHIARÁBAN.
A nyolczvan éves király nem érte ugyan meg a husvétot; de midőn 1343. évi január 19-e éjjelén meghalt, Endre és Johanna férj és feleség valának. Végrendeletén azonban meglátszék, hogy a gyermeteggé vált agg asszonyi cselek szövevényeiből nem bírt menekűlni. Johannát és nem Endrét írta a trónon örökösnek; ha Johanna magtalan húnyna el, akkor sem Endre, hanem Mária, Johanna húga következnék, ki István magyar herczegnek legyen ez esetben felesége, mikoron Endrére a salernoi herczegség szálljon hűbérűl. A kormányt pedig, míg Endre és Johanna életkoruk huszonötödik évét elérik, Sancia özvegy anyakirályné vigye a kijelölt kormánytanács élén.
Róbert király e végső rendeletével senki sem volt megelégedve. Nem a magyar királyi ház, mely zokon vette, hogy Endre világos joga daczára csak másodrendű, férji szerepet játsszék; nem a szent-szék, mely kiskorú örökösök mellett magának igényelte a kormányt; legkevésbbé Johanna, kinek határtalan uralomvágya és korán nyilatkozott buja hajlamai nem tűrtek féket, gyámságot.
Lajosunk, ki megcsalt öcscse dolgát úgy fölkarolta, mint a magáét, egy perczig sem volt hajlandó Róbert király végrendeletét szó nélkűl hagyni. Útja világosan ki volt jelölve. Mindenek előtt a pápát, a siciliai hűbér urát, főhatóságát kellett megnyernie a végre, hogy a mondott végrendeletet megsemmisítse és Endrét királynak tegye. VI. Kelemen pápa szeretetre méltó, lovagias modorú, fényűző és bőkezű férfiú volt, ki Károly morva őrgróffal, előbb, midőn ez Párisban királyi rokonainál tartózkodék, ő pedig mint Pierre de Rosiers, fécampi benczés apát és némelyekben Károly őrgróf tanára volt, bizalmas viszonyt szőtt. Lajos király ismerve e benső viszonyt, arra törekedett, hogy ipját, Károly őrgrófot ügyének megnyerje. E végett Prágába ment,* és megkérte ipját, járjon közbe, hogy a pápa öcscsét ismerje el királynak, ilyenűl fölkenesse és megkoronáztassa.
Prágai útjában Brünn városán utazott keresztül, hol 28 márkát érő posztóval tisztelték meg. «Item rex Ungarie post recessum suum de terra, remisit per famulos suos aureos, ad solvendum quedam debita, que in Praga contraxerat.» (CD. Morav. VIII, 272.)
Károly őrgróf az ifjú magyar királyt és útitársát, a vele egykorú Frigyes osztrák herczeget (Ottó fiát) nagy kitüntetéssel fogadta.* Tiszteletökre húshagyó kedden (1343 febr. 25.) fényes tornákat rendezett, melyekben Lajos is Osztrák Frigyes is, élénk részt vettek. Aztán készséggel teljesítette Lajos óhajtását. Preujló boroszlói püspököt és Nachodi Heimant küldé Avignonba a pápához, kik az ő bizalmas levelét vitték, melyben kéri VI. Kelement, hogy tekintve az ő esedezését, nem különben az érdemeket, melyeket Lajos ősei az egyház körűl szereztek, vegye kegyelmébe Endre herczeget, hadd érezze közbenjárása foganatját.
Brünn városa is hozzájárult a költségekhez, «quas fecit Marchio in Praga cum rege Ungarie». (Ugyanott.)
Egyúttal fölkérte Lajos király, hivatkozván János cseh királynak és fiának barátságára, Sicilia nagyjait, talán éppen a királyi herczegeket, hogy járnának közben a főbbeknél, nevezetesen Nápoly városánál, hogy hódoljanak meg öcscsének, Endre kalábriai herczegnek, kit néhai Róbert király a főurak jelenlétében és örvendező hozzájárultokkal, beleegyezésökkel közvetlen utódjáúl, Sicilia királyáúl kijelőlt.*
CD. Morav. VII, 385.
Nápolyból ez alatt mind rosszabb hírek érkeztek. Johanna, kinek udvarában Boccaccio a regős szerepét adta és Decameronja sikamlós elbeszéléseit föl-fölolvasgatta, élvsóvár, könnyelmű, tékozló teremtés volt, ki csak arra gondolt, mint tündököljön, és pompás ruhákban, ünnepélyekben, játékokban, kirándulásokban és szerelmi kalandokban lelte örömét. Ezen fölűl Canabis Filippának, e dajkából lett gonosz főasszonynak állott befolyása alatt, ki szövetkezvén a hatalomra vágyó és a magyar Anjouk primogenituráját gyűlölő asszonyokkal a siciliai királyi házból, az ármány szálait kezében tartotta. Johannában a tiltott vágyakat élesztgette és kielégítésökre alkalmat szerzett;* elidegeníteni iparkodott őt férjétől, kinek magyar híveit megvetés tárgyává tette. Folytonos ünnepélyek váltogatták egymást; az ország egész jövedelmét fél év alatt elköltötték, míg Endrének neje engedelme nélkűl felöltőt sem készítettek. Máriát István magyar királyfi jegyesét, hogy a magyar királyi ház jogait csírájában eltiporják, pápai fölmentő levéllel Durazzói Károlynak szerezték el feleségűl.
Lajos tarantoi herczeg, Johanna második férje, nyilvánosan hitvány rimának nevezte feleségét, ki kerítőket tartott maga körűl, s ezek éjnek idején férfiakat vezettek be hozzá. (CAMERA, Giovanna I. az 1347. évhez.)
17. JOHANNA KIRÁLYNŐ ÉS UDVARA HALLGATJA BOCCACCIO ELBESZÉLÉSEIT.
Erzsébet özvegy magyar királyné anyai szíve sejdítette a veszélyt, melyben fia Endre kalábriai herczeg forog, s igen helyesen úgy vélekedék, hogy az ármányos szálakat, melyeket asszonyi ujjak szövögetnek, az eszes nő könynyebben észreveheti, személye tekintélyével kíméletesebben szertetépheti, mint bármely jeles férfiakból, vagy diplomatákból álló követség.
Rómát, az apostolok sírját meglátogatni sem volt ürügy nála.
Rég vágyott ájtatosságát elvégezni a szent helyeken. Fogadása tarthatta: hálát adni Istennek, ki nagy veszedelmek közepett csodával határos módon óvta meg őt és övéit; talán lelke is furdalta némely emlékek miatt. Mégis, midőn e czélt előtérbe tolta, rejtegetni kívánta anyai aggodalmait.
Lajos király fiúi gyöngéd szeretettel gondoskodott, hogy édes anyja az útban fönnakadást ne szenvedjen, mindenütt nagy diszszel és teljes méltósággal jelenhessék meg. Kincstárait úti költségűl kiürittette: tizenhétezer márka aranyat, huszonhétezer márka finom ezüstöt adott vele s utána még négyezer márka aranyat küldött; s ezen kívűl egy félköböl vert aranyforintot és apró pénzt annyit, mennyi elég volt költségűl az ország határáig.
Kíséretet is fényeset adott melléje. Druget Vellermes nádor özvegyén kívűl számos előkelő asszonyt, kisasszonyt, főpapot, főurat és testőrző vitézt. Kíséretében találjuk Geletfia Miklós nádort, Nagy-Martoni Pál országbírót, Vid nyitrai püspököt és kanczellárt, Miklós egri püspököt, Csór Tamás liptai, Vörös Tamás (az Apponyiak őse) újvári és István pilisi főispánt, a királyi ház rokonát; Sárói Bede harassói várnagyot, László pécsi kanonokot, a nádor fiát, Vásári Miklós esztergami, Gergely császmai* és Kanizsai István budai prépostokat és számtalan másokat, papokat és világiakat.
Röviddel utóbb (1345 márczius 7.) csanádi püspök. THEINER, Monum. Hung. I. 681.
Nehogy e fényes társaságnak a tengerparton várakoznia kellessék, Lajos király idején megkereste a záraiakat és az arbei grófot, hogy Zengen gályákat és egyéb hajókat tartsanak készen, melyeken szeretett anyja, a királyasszony Apuliába vitorlázhasson.
Erzsébet anyakirályné Visegrádból junius 8-án indúlt el; junius 8-án már Zágrábban várták.*
Ez útjában alapította Erzsébet királyné a polgári kórházat Laibachban, e város első jótékony intézetét.
A velenczei tanács a záraiak által értesűlvén a királyné szándékáról készségesen elhatározta, hogy a magyar király iránti tiszteletből két gályát szereljenek föl, melyek a szlavón partokra küldetvén, az anyakirálynéhoz csatlakozzanak, azonképen három velenczei nemes fényes kísérettel legyen tisztelgésére és kísérje Apuliába. E határozatról értesíté Dandolo Endre doge Frangepán Bertalant, a vegliai grófot azon kérelemmel, hogy a királyné jöveteléről adjon hírt. Bertalan gróf a tanács határozatát azonnal elküldé a magyar királynak és megígérte a velenczei tanácsnak, mihelyest hirnökei, kiket a magyar királyné elé küldött, visszaérkeznek, biztos tudósítással szolgál; viszont ő is esedezik: kölcsönözzenek neki egy gályát, melyen testvérével, Doymmal szintén a királyasszony kíséretéhez csatlakozhassék. A tanács a vegliai gróf kívánságát is teljesítette; elküldötte a kért gályát, melyért ez összes birtokával volt kénytelen kezeskedni.
Erzsébet királyné csendes tengeren szerencsésen utazott Zengből Manfredoniába, hol őt fia és menye a tengerparton várta, nagy ünnepélyességgel fogadta és Nápoly városába vezette. (1343 julius 24.)
Az éles szemű anyának borús színben tűnhetett itt föl fia jövője. A pápa elfogadta Johanna királynő hódolati esküjét, s így mintegy szentesítette a visszás állapotot, melybe Endre herczeg jutott. Sancia királyné, Róbert király özvegye és Johanna nagyanyja, ki hivatva volt a kiskorúság alatt Siciliát kormányozni, zárdába készűlt a fergeteg elől; a ki őt befolyásos helyzetéből kiszorítá, Valois Katalin a tarantói herczeg (Róbert király öcscse) özvegye és czímzetes konstantinápolyi császárné volt. E gonosz asszony mindenképen azon mesterkedett, hogy fiai egyikét megkedveltesse a férjét megúnt Johannával.
Erzsébet magyar királyné, hogy kivíja a pápától, hogy Endrét is ruházza föl a királyi czímmel, nejével együtt kenesse és koronáztassa királyúl, mit a morva őrgróf közbenjárása kieszközölni nem bírt, fényes követséget indított Avignonba a szent-székhez. E követségnek tagjai valának a nyitrai püspök, az országbíró, a liptói és hevesi főispánok, az esztergami, császmai és budai prépostok – magyarok, mint Lajos király, Erzsébet királyné és Endre herczeg küldöttei, kikhez a magok részéről Sancia és Johanna a siciliai főembereket társíták. E fényes követség küldőitől, valamint a siciliai érsekektől, püspököktől és főuraktól számos levelet vitt a szent atyának.
Nagy ügyességre mutat, hogy Erzsébet ily fényesen és tekintélyesen állította ki a követséget. Sok utánjárásába, pénzébe és ajándékába kerűlhetett ez. Azt azonban meg nem gátolhatta, hogy Johanna saját követei ellen ne áskálódjék és titkon meggátolni ne iparkodjék, amiért nyiltan esedezett. Nem lehet tehát csodálkozni azon, hogy a követség hosszú alkudozások után lassan jutott és így is csekély eredményhez.*
L. az e fejezetbelieket kimerítőbben Csór Tamás czímű értekezésemben, mely az erd. muzeum-egylet kiadványai 1890. évi folyamában, de külön nyomatban is megjelent.
