VIII. A protestans államok szövetkezése

Teljes szövegű keresés

VIII. A protestans államok szövetkezése
A moldvai hadjárat Rákóczy politikájában fordulatot képez. Míg testvére Zsigmond élt, s még azután is egy ideig, gondosan kerűlt mindent, mi őt és országát háborúba keverhette volna. Egyedűli czélja a béke biztosítása volt, s összes diplomatiai működésének nem volt más czélja, mint előkészíteni a jövőt. Bár mily kecsegtetők voltak is a kozákok ajánlatai, akkor midőn a Chmielniczki és Rákóczy birtokai közt elterülő országban olyan szomszéd uralkodik mint Lupul, koczkáztatni nem lehetett semmit. Egészen megbízható szomszéd eleinte a havasalföldi vajda sem volt, ő azzal a követeléssel állott elé, hogy az öreg fejedelemmel kötött diplomája essék revisio alá, némely pontjaiban módosíttassék s jelesűl a ló- és tiszteletdíj-adás alól mentessék fel.*
Családi Levelezés. 418. l.
De hosszas alkudozások után másra gondolta magát s ő és bojárjai elfogadták és megerősítették a diplomát úgy, a mint az öreg fejedelem alatt volt.*
Erdély és az Északkeleti Háború, I. k. 178. l.

46. MÁTÉ HAVASALFÖLDI VAJDA PECSÉTJE.*
III. 104. l. Máté vajda pecsétje.
(Isten kegyelmében Io Máté-vajda megboldogult Bazarab… unokája.)
A mi Mátét a különben is törődött öreg vajdát, a diplomának változatlan megerősítésére birta, kétségtelenűl az volt, hogy Lupul felől nem érezte magát biztosságban. A diadal, mit régi ellenségén Rákóczy segélyével vívott ki s még inkább Lupulnak bukása, Stefán Görgiczének felemeltetése a moldvai székbe, az ő állását is nagy mértékben megszilárdította, egyúttal azonban viszonyát Rákóczyhoz is szorosabbra fűzte: mert a fejedelemnek Stefánnal kötött szövetsége olyan előnyöket biztosított, hogy Máténak nem állott volna módjában megtámadni a diploma érvényét. S valóban erős frigygyel s kötelezettséggel, mondhatni némi függő állásban csatolván magához Rákóczy a két Oláhországot, elég erősnek hihette magát, hogy a lengyel respublica által kínált szövetségnek nagyobb árt szabjon, mint a milyent ott hajlandók voltak megadni.
Pedig a szövetség elé váratlan akadályt gördített a havasalföldi vajdának 1654 april 19-én bekövetkezett halála.* Most már attól függött minden, hogy helyét olyan vajda foglalja el, ki a szövetséget a fejedelemmel meg fogja újítani. A véletlen itt is kedvezett neki, s az ekkép nyert előnyt ő igen ügyesen hasznára tudta fordítni. Az nap, melyen a vajda meghalt, érkezett Boros Tergovistba, s még ott volt, midőn helyébe Sorbán Konstantin, Radul vajda fia, vajdává választatott, daczára, hogy Máté ennek épen azért, hogy vajdává ne lehessen, levágatta orrát.* Az új vajdának szüksége volt Erdély támogatására s Boros hamar kiegyezett vele.
HURMUZAKI: Fragmente, III. köt. 210. l.
Családi Levelezés, 484. l.
A moldvai szövetségnek is újabb megpróbáltatásokon kelle átmenni: Stefán ellen két ízben is lázadás tört ki. Az első tavaszszal marc. 1-én, s a második őszszel octoberben, de Stefánnak mindkettőt sikerűlt Erdélyből kapott segélylyel leverni, s miután Rákóczy e hadat egy évig benn hagyta nála,* erősebben magához fűtze az új vajda érdekeit. Lupul a jediculában sem vesztette el reményét, hogy székét visszafoglalhatja; bőven szórt ígéreteivel mindig tudott valakit részére hódítani, ki által sürgette visszahelyeztetését a fejedelemségbe:* de Rákóczy ügyviselői is résen voltak s törekvéseit meghiusíták, habár a porta épen nem nézte jó szemmel Rákóczy hatalma nevekedését s meg is intette őtet, hogy a kozák és moldvai ügyekbe ne elegyedjék. De a velenczei háborúval levén elfoglalva, nem tudott súlyt adni fenyegetéseinek, s ez épen ösztönűl szolgált a vajdának és fejedelemnek, hogy frigyüket még szorosabbra fűzzék. Ennek eszközlésére a bojárok septemberben a fővornikot a fejedelemhez küldték, s ez év végén csakugyan létrejött a szorosabb szövetség Erdély és Moldva közt, melynek megállására a moldvai bojárok az új vajda mellett Rákóczynak is letették a hűség esküjét.*
KRAUSS, I. 223. és 229. l.
Erd. Orsz. Eml. XI. k. 185., 187. ll.
Történelmi Tár, 1889. évf. 653. és 658. ll.

47. GR. CSÁKY ISTVÁN ALÁIRÁSA.*
1651 márcz. 26.
Rákóczy hatalmának emelkedését családjának régi ellenségei Felső-Magyarországon rossz szemmel nézték. «Szakadjon nyaka feltött szándékának» e szavakkal köszöntötte fel egy keresztelői lakomán Csáky István a fejedelmet. «Nem erre iszunk, felelé Zrínyi Mikós, hanem hogy Isten segélje meg. Mert ha Erdély elvész, Magyarország is bukik.»* Mint a bán, ki szeretett volna koronát látni Rákóczy fején, sokan a dunántúli s felsőmagyarországi urak közűl örűltek Rákóczy emelkedésének, mert őt tekinték a magyar nemzeti eszme legfőbb képviselőjének. Egy másik lakomán, hol hasonlóképen jelen volt Zrínyi, Szelepcsényi a nyitrai püspök köszöntötte fel Rákóczyt s ivott «szerencséjeért, dolgaiban való előmenetelért: «propterea exaltabit caput». A «bornemisza szabású Zrínyi kiitta a szinültig tölt serleget, úgy mint a többiek, késsel csapván el fölit».*
Krauss, I. k. 224. l.
Szelepcsényi, Bécs 1654 febr. 13-án kelt levele. Orsz. Ltár.

48. SZELEPCSÉNYI GYÖRGY ALÁIRÁSA.*
nyitrai püspök Bécs 1649 jun. 18.
De hát mi volt az az előmenetel, melynek sikerét a hazafi-párt s az a feltött szándék, melynek bukását az aulicusok tábora kívánta? Ez a két dolog lényegesen különbözött egymástól; az előmenetel egy eszmény: a magyar nemzeti ügy diadala, a feltött szándék: a lengyel korona volt. Az első Rákóczy összes törekvéseit betölti, mert ő soha szem elől nem téveszté azt, hogy Erdély önállóságának létjoga ez elven, ez eszményen alapúl; a második, a lengyel korona elnyerése, hasonlag sokat foglalkoztatta őket, de nem annyira, hogy valami idő előtti koczkázatra bírja. Inkább a jövőtől várt, a sokat betegeskedő, koros lengyel király halálától: s egyelőre elégnek tartotta ennek útját lassan ugyan, de folytonosan egyengetni, óvatosan kerűlve az elhamarkodott provocationak színét is. Semmivel sem mutathatta volna annyira ki Wesselényi vádjainak, hogy t. i. a kozákokkal neki e czélra állandó szövetsége van, ez idő szerénti alaptalanságát, mint azzal, hogy sergei együtt harczoltak a lengyel király sergeivel a kozákok ellen. E ténynyel magát az udvart is lefegyverezte: «az inimicus homo – írá neki a nyitrai püspök* – nem inimicuskodhatik immár többé; nemhogy kételkednék ő felsége nagyságodban, sőt inkább az olyan nyelvekkel kereskedőket, mint közönséges jónak bántóit meg is bünteti».
Fennebb idézett levele.
A két Zrínyi s Comen eredetiei, a gróf Sándor, a két Rákóczy s Forgács Ádám eredetiei az orsz. képtárbhan őríztetnek.
Pedig ez a conjunctio armorum is oly óvatossággal volt végrehajtva, hogy az a fejedelem kezét a jövőre éppen nem kötötte meg. Érintkezését a lengyel királylyal ez idő szerént szívélyesebbé, bensőbbé tette ugyan, de teljes és végleges szövetkezést még sem hozott létre. Közös czélra közös érdek eléréseért szívesen nyújtott segélyt a lengyel királynak – de a mint az érdek-közösség megszűnt, a catholicus királylyal és catholicus respublicával szemben minden kötelezettség alól feloldozottnak tartotta magát. Mert György fejedelem, épen úgy mint atyja, a nemzeti érdek mellett kálvinista vallásának érdekeit is szívén viselte. Nagy munka volt az, mit az öreg fejedelem kivívott: a linczi béke, mely a magyarországi törvénykönyvbe igtatta a vallásszabadságot s a szathmári zsinat, mely Erdélyben biztosítá a protestans vallás suprematiáját az által, hogy annak fővédőjévé magát a fejedelmet tette. A fejedelem és a püspök, a főurak és az esperesek ezek igazgatták az egyházat s György az atyja halála után tartott zsinatokon s a presbyterianusok és episcopalisok harczaiban, melyek az uralkodásának csaknem egész idejét betölték, még testvérével, sőt anyjával szemben is, nem lépett le az atyja által megjelölt útról, védte az episcopalis szervezetet Erdélyben s csak lassan engedett a presbyterianusoknak tért foglalni a Részekben.* De ha mint atyja országának és törekvéseinek hagyományosa, kötelességének tartotta alkotását legalább alapelveiben fentartani, mégis úgy volt meggyőződve, hogy a megkezdett munkát folytatni is kell. El volt határozva, hogy a külföld minden olyan mozgalmában, mely a protestans egyház elveinek terjesztését s uralmának és befolyásának szilárdítását tűzte ki czélúl, részt fog venni.
Ez a mozgalom Rákóczy Zsigmond Életrajzában s Lorántffy Zsuzsánnában tüzetesen van ismertetve.
Honnan vette e törekvések impulsusát? Első sorban atyja és Bethlen Gábor példáiból, kik Bocskay nyomdokain haladva, megállapították az edélyi politikának körvonalait; de bizonynyal saját lelke sugallatából s még inkább azon meggyőződéséből, hogy neki, mint protestans fejedelemnek, istene és vallása iránt kötelezettségei vannak. Anyján kívűl két ember tanácsával élt legtöbbször: Kemény Jánoséval és Bisterfeldével, kik inkább mérséklőleg hatottak rá: de ezek befolyása is csak addig terjedt, míg valamire nem határozta el magát. Akkor aztán, mint «absolutus fejedelem», az akarat egész hatalmával s a meggyőződés erélyével látott a végrehajtáshoz. Első sikereit, első fényes diadalait, Lupul megbuktatását s a moldvai szövetség megkötését e tulajdonainak köszönheté. Anyjához írott leveleiből látjuk, hogy valóban mint absolutus fejedelem mindent a kezében tartott attól fogva, mikor már valamire elhatározá magát, de látjuk azt is, hogy másfelől mennyit fontolgatott és töprengett addig, míg ez elhatározás megérlelődött benne. De a siker megvolt s talán fényesebb eredménynyel, mint maga is várta volna. Nem csoda, ha ez újabb s következményeiben fontosabbá válható kezdeményezésre bírta.
A próféta, ki míg Zsigmond élt, neki küldte meg látományait, melyek jóslatokat s isteni parancsokat foglaltak magukban, ennek halála után magához Györgyhöz fordúlt. A közvetítő Comenius volt, ki Zsigmond halála után is még Patakon maradt s ki, daczára, hogy olykor-olykor megingott bizalma, komolyan hitte Drabik látományainak isteni eredetét. Csaknem egy századnegyed óta ette Drabik a száműzetés és bujdosás keserű kenyerét s gyűlölete azok iránt, kik nyomorúságának okozói voltak a fanatismusig fokozódott. Apocalypticus látományainak ez a központja: bukni kell Babylonnak (azaz az osztrák háznak), s hogy ki buktassa meg, a látomány azt is megjelenté: Rákóczy György. Ő van királynak kiszemelve, kezdje meg a háborút, előre közölvén «okosan és titkosan» Pálffy nádorral mindent, ki ezzel örök dicsőséget szerez magának.* A török is segélyére leend: ezek megtérnek az igaz hitre, le kell számokra a Bibliát fordíttatni, a fejedelemasszony nyomassa ki.
Lux in Tenebris. Az 1657-iki kiadás Revelationes, 118. l.
Ilyen látományok alapján politikát kezdeni nem lehet: maga a Biblia lefordítása épen olyan képtelen kívánat volt, mint annak kinyomatása, melyhez minden eszköz hiányzott. Aztán Pálffyt avatni be a támadás titkába! ez annyi lett volna, mint csírájában megölni a tervet. Különben is háborút kezdeni a császár ellen azzal a gondolattal, hogy az jeladás lesz egy europai küzdelemre, minden külső segély nélkűl: komoly államférfinak ilyesmi nem juthatott eszébe. De ha magokban az egyes jóslatokban nem is hittek, s ha utasításait és rendeleteit politikai mívelet tárgyává nem is tették: magával a revelatioval épen Comen közbenjárására a fejedelem s kiválóbb tanácsurai kezdtek foglalkozni. A fejedelem azt kívánta, hogy az újabb revelatiok is közöltessenek vele, s Sárospatakon egy bizottság tanácskozott azok felett, mely magát Drabikot is kihallgatta, sőt azon Bisterfeld is megjelent s vitatkozott Comennal a jóslatok felett.

50. PÁLFFY PÁL NÁDOR ALÁIRÁSA.*
1649 márcz. 3.
S ezeknek a jóslatoknak általában s még azoknak is, melyek utólag küldettek meg a fejedelemnek, mind az volt az alaphangja, hogy Rákóczy király lesz. Drabik nem tűzött ki hosszú terminusokat, akár arról volt szó, hogy Babylon bukik, akár Rákóczy felemeltetéséről. Már arról is tudott, hogy Pozsonyban fog megkoronáztatni, Comennak közreműködésével… de épen ezek a jóslatok állottak messze a megvalósulás stádiumáról, sőt épen a pozsonyi koronázás megjóslásakor történt közeledés a Rákóczy-család s a lengyel király közt. E közeledésért Drabik egy látománya a fejedelemasszonyt vádolta: «szeretné már elbontani – mondá – de késő». Bizonynyal igaz: az erdélyi udvar nem sokra tartotta a revelatiokat s politikáját nem is szabta ahoz, de azért olvasták azokat s foglalkoztak is velek. Hogy ne tetszett volna az a folytonosan ismétlődő jóslat a Rákóczy-ház felemeltetéséről?
Comenius 1654-ben nyilvános búcsút vett a sárospataki iskolától: elhagyta Magyarországot. Zsigmond halála után apróbb kellemetlenségei voltak, s befolyása is csökkent. De távozása előtt a fejedelem kezébe juttatta egy alkalmi röpiratát a «Gentis Felicitas»-t, mely nyomtatásban csak öt év mulva látott világot. E röpirat alaphangja is az, mi a Drabik jóslataié: rávenni Rákóczyt a támadó föllépésre az osztrák ház ellen, melyre az időt igen kedvezőnek találja,* akkor, midőn egy egész sereg nép fegyverben áll. Az elnyomott hitsorsosok várják a megszabadítót, ő legyen az. A hamis keresztyénség romjain igaz keresztyénség fog támadni, általa történjék az meg!
A Lux in Tenebris és Lux e Tenebris, továbbá a Historia Revelationum adatait Kvacsala egy becses értekezésében «Comenius és a Rákóczyak» összegezte. Budapesti Szemle, XI. k. 133. l.
Erre a munkára, erre a szerepre lett volna kedve Rákóczynak. A revelatiokról nem hiszi, hogy «divinae sint», mert azokból semmi sem teljesedett «és in effectum nem mentek; az isten is per media operatur, ezek pedig nem mediumok, hanem caeca útkövetés; higyje el kegyelmed jó Mednyánszky uram, valamiben istenes út-mód adatik, készen találtatunk».* Bizonynyal ez «istenes út-mód», nem egy elhamarkodott, meggondolatlan támadásban állott volna, hanem jól átgondolt, biztos alapra fektetett szövetkezésben. S ennek az istenes útnak-módnak ha nem is alaprajzát, de körvonalait már megalkotta Rákóczy: a Gentis Felicitas épen jókor jött, hogy az eszmét lelkében ébrentartsa.
A fejedelem aug. 24-iki levele Mednyánszkyhoz. Erdély és az Északkeleti Háború I. 334. l. – Érdekes, hogy a Lex in Ten. Revel anni 1654. 45. l. Mednyánszkynak aug. 29-én kelt leveléről tesz említést, melyben ez írja, hogy a fejedelem szívét isten megváltoztatta.
A protestans államokban, épen ez időtájt, nagy horderővel bíró események történtek, melyek ezeknek kormányzatára is befolyással birtak. A háború Anglia és Hollandia közt véget ért, s Svédország királynéja, Gusztáv Adolf leánya, lemondott trónjáról Károly Gusztáv javára. Krisztina királyné az erdélyi fejedelemmel, mint régi szövetségesével, hivatalosan tudatta ezt, kifejezést adva abbeli reményének, hogy utódja is meg fogja őrizni e barátságot.* Ez különben is részt vevén az 1654-iki háborúban, az akkori erdélyi hadvezérekkel személyes ismeretségben volt. A míg Anglia és Hollandia mint ellenségek állottak egymással szemben, míg Svédország trónján Krisztina űlt, a lehetősége is ki volt zárva annak, ez államok közt bensőbb összeköttetést hozni létre. De vajjon nem fogják-e ezt a megváltozott viszonyok magok után vonni? S ha ez államok közt ilyen czélból csakugyan jőne közeledés létre, érezte, tudta, hogy annak ő hasznos szolgálatokat tehetne. Különben is hivatalosan értesíttetvén Károly trónraléptéről, neki is kötelessége volt üdvözölni az új uralkodót. Úgy hitte, legjobb lesz ez alkalmat arra is felhasználni, hogy követe Angliába s Hollandiába is elmenjen, tapogatózzék mindenütt, ha van-e hajlandóság a protestans államok közös szövetségét létrehozni?
Okmánytár II. Rákóczy Gy. összeköttetései történetéhez. 1654. máj. 27-én kelt okirat.

51. COMENIUS ARCZKÉPE.
Követté Schaum Konstantint, «titkárát» nevezte ki. Schaun a makoviczai uradalomban, Zborón volt alkalmazva, eddig is járt el politikai küldetésekben főként a fejedelem lengyelországi barátaival tartotta fenn az összeköttetést. Zsigmond herczeg szolgálatában állt eleinte s ott ismerkedett meg Coménnal, Klobusiczkyval s György úgyszólva az uradalommal együtt örökölte. Megbízható s egészen alkalmas embernek ismerte az ilyen kedélyesebb természetű küldetésre is, mely bár csak tapogatózásból állott, de tapintatot s ügyességet kívánt. Mert ő sehol sem állhatott elé kész szövetségi ajánlattal, csak meg kellett pendítenie az összes protestans hatalmak szövetkezésének horderejét «az keresztyén világnak ezen rettenetes üldöztetésében». Meg volt bízva, hogy útközben térjen be Comenhoz s közölje vele utasítását, s ezt a szükséghez és Comen kívánatához képest módosítsák: mert ő még lehetőnek tartotta egy eszmény diadaláért szövetkezésre bírhatni az összes protestans fejedelmeket.

52. X. KÁROLY GUSZTÁV SVÉD KIRÁLY ARCZKÉPE.
Csak úgy, mint Comen, a különben száraz, hideg s egészben véve gyakorlatias gondolkodású Rákóczy is, e pontban idealista volt – mondhatni, ő volt az utolsó protestans fejedelem, ki egész politikai működését alárendelte vallása érdekeinek. Nagyra tört, emelkedni akart, király kívánt lenni, de nem minden áron, csak egy áron, mint protestans fejedelem, vallása diadalra juttatásával. Nem látta, nem hitte, hogy Gusztáv Adolf halála óta, a harmincz éves háború második felében s azóta, megszűntek az emberek eszményért küzdeni, s hogy a politikai érdek hatalmasabb rúgó a vallási érdeknél, ebből a hibájából semmiféle csalódás sem volt képes kigyógyítni.

53. SCHAUM KONSTANTIN ALÁIRÁSA.*
1657. nov. 27.
A megbízó levelek nagy része Schaum számára már őszszel elkészűlt, de ő csak deczember végén indúlt el. Coménnal találkozott, végezett s tőle egyenesen Stockholmba az új svéd királyhoz sietett. Rákóczy még azzal is megbízta Schaumot, hogy puhatolózzék, ha nem készűl-e el a király háborúra s daczára, hogy már akkor ez lázas gyorsasággal tette az előkészűleteket Lengyelország megtámadására, a Schaumnak adott kihallgatáson ebből semmit sem árult el: tudakozódott Bakosról, Keményről, régi ismerőseiről, a székelyekről s Erdély haderejéről. A cancellar mégis kérdezősködött annyit, hogy van-e a fejedelemnek szövetsége Lengyelországgal? s bár Schaum megnyugtatta, hogy nincs, s biztosította, hogy múlt évi háborújában az orosz czárral semmi segélyt sem adott neki, semmi hajlandóságot nem mutatott a protestans államok szövetkezésének eszméjét magáévá tenni: Angliával – mondá – sincs más, mint kereskedelmi összeköttetése. Ennek a szövetkezésnek eszméje iránt Schaum a meleg rokonszenvet a többi protestans hatalmaknál is, főként Cromwellnél feltalálta: de sehol sem volt komoly hajlandóság azt megvalósítani.
Talált e helyett mást: őszinte rokonszenvet s meleg érdeklődést a fejedelem személye iránt, ki eddigi sikereivel már is feltöltötte a protestans udvarok figyelmét. A Schaumnak kézbesített válaszok egytől egyig mind szívélyesek, udvariasak – de háborúról Babylon ellen senki sem akart hallani.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages