IV.

Teljes szövegű keresés

IV.
Mátyás viszonya az olaszországi államokhoz. Törekvése Triest megszerzésére, Dalmatia visszafoglalására. Veglia sziget elfoglalása Velencze által. Tárgyalások a nápolyi királylyal. Florenczczel és Milánóval kötendő szövetség iránt. Viszonya Velenczéhez. VIII. Incze pápa trónralépte. Mátyás a pápával szemben a nápolyi királyt támogatja. Védnöksége alá fogadja Anconát.
A KIRÁLYT kormányzatának hármas czélja: a magyar állam függetlenségének biztosítása, – a törökök ellen megoltalmazása, – súlyának nyugati Európában megalapítása, szükségképen sokszoros összeköttetésbe hozta az olasz államokkal. Olaszország, politikai hanyatlása daczára, a mi a szétdaraboltság és belső küzdelmek nyomaiban bekövetkezett, sok tekintetben megtartotta vezérlő állását az európai államok élén.
Róma, az egyház fejének székvárosa, hajdani varázsát és befolyását a keresztény népekre nem vesztette el. Velencze és Genua az öntudatos közlekedési és kereskedelmi politika első mesterei és dús kincseinek letéteményesei maradtak.
Nápoly, Flórencz és Milano nem szűntek meg úgy a természet áldásainak, mint a műveltség, gazdagság és fényűzés felsőbbségének vonzó erejét gyakorolni. És olasz földről indúltak ki a renaissance irodalmi és művészeti mozgalmai a művelt világ meghódítására.
Mátyás uralkodásának kezdetétől fogva benső viszonyba lépett a szent-székkel és a velenczei köztársasággal; utóbb Milano és Nápoly fejedelmeivel is. Soká arra szorítkozott törekvése, hogy erkölcsi és pénzbeli támogatásukat szerezze meg; ellenben nem gondolt arra, hogy az olaszországi ügyekbe avatkozzék.
De amint a császári korona megszerzésének vágya lelkében megfogamzott, s ezzel politikájának kerete európai szélességet nyert; amint utóbb mérkőzése a császárral az összes hatalmi tényezők figyelembevételét tette szükségessé: változott az állás, amit elfoglalt; és Olaszország irányában is a cselekvés, a kezdeményezés terére kellett lépnie.
Ezt megkönnyítette házassága, mely Nápoly, Ferrara, Milano udvaraival rokoni kapcsolatba hozta. A politikai szereplés után sóvárgó királyné mindent megtett, hogy hazájának ügyeire irányozza férje figyelmét; amiben vele közreműködtek az olasz humanisták, kik a budai udvarnál vendégszerető fogadtatásra találtak, és az olasz diplomaták, kiknek egész sorozata nyert állandó alkalmazást Mátyás szolgálatában.*
Ezek között a legkiválóbbak: Bandini Ferencz, Cavitello Justinián, Fontana Ferencz, Guignio Domonkos, Leontius János, Lupus Lukács, Sadoleto Miklós.
Mindenek előtt szükséges volt az adriai tenger partjain erős állást foglalnia, és előnyös fekvésű kikötő helyek birtokába jutni, amilyenekkel Dalmátiának a magyar király kezei között megmaradott részében nem rendelkezett.
Az 1477-ik év elejétől kezdve Mátyás azon tervvel kezd foglalkozni, hogy a császár által bírt Triestet hatalmába ejti, és ezen czélból a város előkelő patriciusai közűl többeket titkon megnyert.*
Ezen tervnek legelső nyomát találjuk a velenczei senatus 1477 jun. 18-ikán kelt végzésében. Később – mint látni fogjuk – ismételten merűl föl ezen terv, melylyel haláláig foglalkozott Mátyás; de sikertelenűl.
Majd feladatául tűzi ki: Dalmátia azon részét, melyet a magyar koronától Velencze szakított el, fegyver hatalmával visszaszerezni.*
A Velencze ellen tervezett háborúról először találunk említést téve egy 1478 majus 15-ikén kelt tudósításban, amit a császár gráczi udvarából küldenek a montferrati herczeghez. Diplom. Eml. II. 369.
Erre kedvező alkalom kínálkozott 1478-ban, mikor Velencze a pápa és a nápolyi király ellen szövetségre lépett a flórenczi köztársasággal, Ferrara és Milano fejedelmeivel.
Mátyás el volt határozva, hogy apósa és a szent-szék oltalmára, Velencze ellen háborút indít, a melyhez nagymérvű előkészületeket tett.*
Ezt később (1482 april 30-ikán) Beatrix említi egyik levelében. D. E. III. 10. Láttuk, hogy ezen tervet már 1465-ben is megpendítette a császárnak. (A jelen munka 157. 1.)
Az említett év őszén Fontana Ferenczet Ferrarába, Cavitello Justiniánt pedig Milanóba küldötte, hogy a szövetség felbontására és Velencze elszigetelésére kísérletet tegyenek.*
D. E. II. 369., 375.
A császárral pedig tárgyalásokat indított meg a végett, hogy a köztársaság ellen indítandó magyar seregnek a császár területén szabad átvonulást eszközöljön ki.*
Ezen tárgyalásokra vonatkozó több diplomatiai iratot közöl CHMEL. Monum. Habsburgica. III. 270. s kkk. 11. Ezeket tévesen helyezi 1480-ra; ami kitűnik Mátyásnak 1479 január 12-ikén követe részére kiállított megbízó leveléből, amit ugyanő más helyen (633. 1.) közöl.
Még fokozódott ellenséges indulata, mikor 1479 elején Velencze a törökökkel békét kötött, és mikor később a törökök betörését Erdélybe a köztársaság izgatásainak tulajdonította.*
Ezt maga említi 1479 october 22-ikén a pápához intézett levelében. D. E. II. 394.
Fenyegető magatartása élénk aggodalmakat keltett Velenczében, hová már olyan tudósítások is érkeztek, hogy magyar hadak útban vannak Friaul felé. És a senatus míg többrendbeli intézkedéseket tett a köztársaság területének megoltalmazására; ugyanakkor Mátyáshoz követet küldött, ki hivatva volt őt a háború megindításától visszatartani.*
A senatus 1479 november 5-iki végzése (Dipl. Eml. II. 397.) és Diedo Péter részére december 14-ikén kiállított utasítása. (Akadémiai kézirat-gyűjtemény.)
A hadjárat nem jött létre. A császár megtagadta a hadak átvonulsára az engedélyt;* a nápolyi király által igért segélypénz elmaradt;* a pápa meg épen Velenczével egyezségre lépett.
A senatus ezért 1480 martius 17-ikén a császárnak köszönetet szavaz. D. E. II. 418.
Ezt Beatrix említi idézett levelében.
Velencze ezáltal fölbátorítva, még inkább fölingerelte maga ellen Mátyást azzal, hogy a hűtelen Frangepán grófok ajánlatára az ezek által bírt Veglia szigetét a saját fenhatósága alá fogadta, és kormányzót rendelt oda.*
A senatus 1480 február 20-iki végzése. D. E. II. 446.
Mátyás ekkor Magyar Balázs vezérlete alatt hadakat küldött a sziget megszállására.* És mikor a pápa őt Velencze jogigényeinek respectálására szólítota föl, válaszában szokott erélyével kijelenté, hogy «készebb egész birodalmát és saját fejét is koczkára tenni», mint sem a magyar korona jogait feláldozni. Éles szemrehányásokat tett a pápának, és fölkérte, hogy a köztársaság jogtalan vállalata támogatásának botrányától tartózkodjék, nehogy «ezt később megbánnia oka legyen».* Veglia azonban velenczei uralom alatt maradt.*
TELEKI. V. 144.
Mátyásnak 1480 majus 30-ikán kelt levele. D. E. IV. 333.
A Diplomatiai Emlékek III. kötetében az 1482–4. évekből közlött számos irat bizonyítja ezt.
Velencze később is semmit sem mulasztot el, amivel Mátyásnak ártalmára lehetett. Ellene segítséget ajánlott a császárnak, és ezt a kibéküléstől visszatartani igyekezett.*
Sadoleto Miklós 1481 september 24-ikén a ferrarai herczeghez intézett levele a modenai levéltárban és a velenczei senatus 1482 martius 7-iki végzése a velenczei levéltárban.
Időközben, 1481 őszén, a nápolyi királynak sikerűlt Velencze megrontására, a flórenczi köztársasággal és Milanóval ellen-szövetséget kötni. Mátyás is felhivatott csatlakozásra. De ez nem bízván a szövetség tagjainak kitartásában és áldozatkészségében, tartózkodott a fölhívást követni. Beatrix útján, nyiltan kifejezte aggodalmait; és kijelentette, hogy csak azon esetre, ha kellő biztosítékokat nyer, indítaná meg Velencze ellen a háborút, amire – úgymond – nézete szerint, soha olyan kedvező alkalom nem kínálkozott mint most. Százezer arany segély fejében kész volt tízezer svájczi gyaloggal és hatezer magyar lovassal Verona és Brescia területén indítani meg a háborút; ha pedig kétszázezeret kapnak, egy másik sereggel hátulról támadni meg a köztársaságot.*
Beatrixnak 1482 april 30- és majus 1-én kelt levelei. Diplom. Emlékek. III. 10., 13.
De bár igényei a lehető legszerényebbek valának, nem remélhette, hogy ki fognak elégíttetni. Ezért egyidejűleg azt az ajánlatot tette a ferrarai herczegnek, hogy Velenczébe követeket küld béke létesítése végett.*
Mátyásnak 1482 april 1-én a ferrarai herczeghez írt levele. U. o. 8. III.
És csakugyan a szövetség tagjai a százezer aranyat sokalták. Alkudozni kezdettek. Hatvanezerrel kínálták. A mely szűkkeblűség nem kevéssé boszantotta Mátyást, ki megjegyzé róluk, hogy «úgy viselik magokat, mint az a fösvény, ki egy forintot áldoz föl egy garas megtakarítása kedvéért». Egyúttal ismételten úgy nyilatkozott, hogy ha elegendő pénzzel látják el, akár százezer fegyverest is állít síkra, és kész életét, trónját koczkáztatni, mert egyszer-mindenkorra meg akar szabadúlni ellenségeitől; de apró vállalatokban nem hajlandó erejét elpazarolni.
Elégűletlensége a felháborodásig fokozódott ezután; mert hónapokon át hiába várakozott Flórencz és Milano követeire, kiknek a szövetség megkötése végett udvarához kellett volna jönniök.*
Beatrixnak 1482 junius 8-ikán, Mátyásnak junius 10-ikén kelt levele. D. E. III. 16., 17. 1482 augustus 4-, 8-, september 29-, 1483 január 22-ikén kelt diplomatiai jelentések a modenai levéltárban.
A tárgyalások mindazáltal nem szakadtak meg. Mátyás utóbb Sadoleto Miklós által, a nápolyi király és szövetséges-társai elé új ajánlatot terjesztett. Kész volt pénzsegély nélkűl is megindítani a háborút Velencze ellen, ha a pápa által kiállítandó okiratban fölhatalmaztatik arra, hogy békét köthet a köztársasággal, mihelyt ez visszabocsátja neki azon egész területet, mely egykor a magyar koronához tartozott. A mennyiben pedig erre rá nem állanak, most már igényeit a pénzsegély összegére nézve magasabbra emelte. Az első és második esztendőre két-kétszázezer, a harmadikra egyszázezer forintot követelt; megjegyezvén, hogy ennél a sajátjából sokkal többet áldozna a háború költségeire.*
Sadoleto a királynéról azt az üzenetet hozta, hogy igyekezni fog a kétszázezernek százötvenezerre leszállítását kieszközölni, de nem biztos a felől, vajjon czélt ér-e. A ferrarai herczeg nápolyi ügyviselőjének 1484 martius 26-ikán kelt jelentése a modenai levéltárban.
Az alkudozások eredménytelenek maradtak. Mátyás nem lépett a ligába.
És miután azon reménye, hogy az olasz államok segítségével Velenczét megtörheti, eltűnt; nem tartózkodott attól, hogy politikájában merész fordulatot téve, a köztársasághoz fordúljon szövetségi ajánlataival, a melyeknek elfogadása a császár ellen viselt háború folyamára előnyös hatást gyakorolhatott.
Az 1484 tavaszán követeket küldött Velenczébe.
Az előterjesztéseikre adott válasz édes szavakkal hangoztatja ugyan «a változatlan barátság és szeretet érzelmeit», miket a köztársaság Magyarország királya iránt táplál; de a senatus kisiklott mindennemű kötelezettség vállalása elől, és nem volt hajlandó a császárral fennálló jó viszonyát megszakítani.*
A senatusnak 1484 martius 18-, april 22-, majus 5-, 30-, junius 7-ikén adott válaszai. D. E. III. 29-37.
A következő évben, Bécs megvívása után, Mátyás újabb kísérletet tett, azon föltevésben, hogy, a kivívott nagy eredmények hatása alatt, a köztársaság több előzékenységet fog irányában tanusítani.
Erre annál inkább súlyt helyezett, mert Triest elfoglalását tűzte ki czéljáúl, és jelentékeny haderőt indított ama város megszállására.*
A velenczei senatus d. n. értesítése milánói követéhez. D. E. III. 55. És a ferrarai ügyviselő jelentése Milánóból 1485 september 29-, october 1-én. A modenai levéltárban.
September 22-ikén Mátyás követei: Ferencz egri főesperes és Kendi Antal a senatus által fogadtatván, küldetésök első czélja gyanánt Bécs elfoglalásának bejelentését tűntették föl. Míg ugyanis – mondák – ő felsége megelégedett azzal, hogy a többi fejedelmeket levéllel értesítse, a köztársaságoz követeket kívánt e végett küldeni «bizonyos benső jóakarat és szövetség jeléűl», és annak kitűntetése végett, hogy «a halhatatlan köztársaságot minden más állam elébe teszi, barátságát minden más hatalom jóakaratánál többre becsüli».
Ezen hízelgő nyilatkozat után előterjesztették a király kérését, hogy a magyar hadak, melyek a köztársaság területének szomszédságában fognak a császár ellen működni, jóakaratú támogatásban részesűljenek; és engedtessék meg a velenczei területen a szükséges lőporkészletnek beszerzése.*
Előadásuk közzé van téve D. E. III. 47-50.
A signoria elég mérsékelt hangon szolott azon örömről, melylyel Bécs elfoglalásának híre eltölté; és udvarias kifejezésekbe burkoltan közölte elutasító válaszát. Fájdalommal szemléli – úgymond – a császár és a magyar király között dúló háborút; mindkét uralkodóhoz régi barátság kötelékei csatolják; és így semleges állást kell elfoglalnia. Ennek következtében arra kéri a királyt, mondjon le kívánatáról, hogy hadainak az átvonulás a velenczei területen megengedtessék; mert ezt nem teheti, nehogy ezáltal a császárt jelentékeny sérelemmel illesse.*
Az 1485 september 22-ikén adott válasz. D. E. III. 51.
És miután a követek legalább a lőpor beszerzésének megengedését újból kérték, ezt is a császár ellen működő hadak részére megtagadta.*
Az 1485 september 23-ikán adott válasz, ugyanott 53.
Ugyanakkor «tekintettel a magyar hadaknak Friaul felé vonulására», katonai intézkedéseket tett a senatus: a gradiska erősség felszerelését és zsoldosok fogadását határozta el.*
Az 1485 september 24-iki végzés, ugyanott 54.
Ennek következtében, Székely Jakab Stiriából és Geréb Mátyás bán Horvátországból megindított hadaikkal eljutottak ugyan Tiestig, és a szintén osztrák fennhatóság alatt levő Fiumeig:* de ezen városok elfoglalására nem voltak képesek.*
TELEKI V. 322.
A ferrarai ügyviselőnek 1486 február 1-én Milánóból írt tudósítása Mátyásnak Triest ellen tervezett ujabb vállalata és a signoriának újabb fegyverkezései felől tesz említést. (A modenai levéltárban.)
A velenczei senatus joggal vehette igénybe a császár követei előtt egyik nyilatkozatában azt az érdemet, hogy a Velenczével szomszédos császári területet a magyar hódítástól ő mentette meg.*
1486 julius 3-ikán. D. E. III. 116.
Ugyanekkor Olaszország déli részei is fontos események színhelyévé lettek, és magukra vonták Mátyás figyelmét.
IV. Sixtus pápa 1484 augustus 12-ikén bekövetkezett halála után, a genuai származású Cibo János bibornok foglalta el VIII. INCZE név alatt a pápai trónt.
Első feladatául tűzte ki: Olaszország belső békességének helyreállítását. Azonban erre irányuló törekvései meghiusúltak. A belső harczok lángja még nagyobb mérvben kezdett pusztítani mint eddig.
Ferdinánd nápolyi király az új pápánál lépéseket tett, hogy fölmentse őt a hűbéri adótól, melyet a szent-széknek a nápolyi királyok fizetni tartoztak; és a tagadó válasz daczára, vonakodott az adót megfizetni. Miután emellett saját országa papságát önkényesen kivetett adókkal terhelte, az egyházi javadalmak adományozásánál is sokféle visszaéléseket követett el: viszonya a pápához mind feszűltebb lett.

81. VIII. INCZE PÁPA ÉRME.
Ezen helyzetet kizsákmányolták a Ferdinánd erőszakos kormányzatával elégűletlen főurak, kik már előbb fegyvert fogtak ellene, most pedig a szent-székhez fordúltak támogatásért. A fellázadt Aquila és Salerno városok az 1485-ik őszén kitűzték középületeikre a pápai lobogót. VIII. Incze elfogadta hódolatukat, és készületeket tett, hogy sereget küldhessen segítségökre. November 1-én pedig ünnepélyesen kihirdetett egy bullát, melyben az egyház által szenvedett sérelmeket felsorolván, háborút üzen a nápolyi királynak, és mindazokat, kik őt támogatásukban részesítik, egyházi átokkal fenyegeti.*
Ezen eseményekre és a pápa magatartására nézve I. REUMONT nagybecsű munkáját: Lorenzo de Medici. (Lipcse 1883.) II. 208. s kk. 11.
Ferdinánd, ki elszántan készűlt a védelemre, és a flórenczi Mediciek s a milanói Sforzák támogatását ki tudta eszközölni, Mátyáshoz is fordúlt segítségért. Ez tartózkodás nélkűl kijelenté, hogy nejének atyját el nem hagyja, és ha a szükség kívánja, személyesen vezet sereget Nápolyba.*
Beatrix 1485 december 4-iki levele. D. E. III. 58.
A mióta pedig a november 1-én kibocsátott pápai bullát megkapta, még erélyesebb magatartást követett. Az 1486-ik év januar 29-ik napján, budai palotájába hívatta a főpapokat és főurakat, Velencze és Flórencz követeit. Ünnepélyesen kinyilatkoztatta, hogy a nápolyi királyt segíteni fogja.
Fenyegetődzött, hogy a pápának felmondja az engedelmességet, ítéletétől az egyetemes zsinathoz föllebbez; Velenczének pedig, ha a nápolyi király ellen lép föl, háborút üzen.*
A ferrarai ügyviselő jelentése Milánóból 1486 martius 21- és april 4-ikén.
És martius végén 800 lovast, utóbb pedig 200 lovast és 700 gyalogot küldött Nápolyba.*
A ferrarai herczeg milánói ügyviselőjének april 4- és junius 5-ikén, nápolyi ügyviselőjének september 14-ikén kelt jelentései.
Egyszersmind befolyásával a portán kieszközőlte, hogy a török császár fenyegető figyelmeztetésével velenczét a nápolyi király ellen való támadástól visszatartotta.*
Ezt maga Mátyás közli az udvaránál levő ferrarai követet. Ennek 1486-augustus 17-iki jelentése D. E. III. 173.
Azonban sem a jó viszony, melyben a törökökhöz állott, sem a feszűltség, mely közte és a pápa között uralkodott, nem tartotta őt vissza attól, hogy mikor a törökök újból Olaszországot és pedig a szent-szék testűletét fenyegették, a veszély elhárítására hatalmát ne érvényesítse.
A nápolyi bonyodalmakat kizsákmányolva, 1486 tavaszán, az Ancona közelében fekvő Osimo városkában lakó tekintélyes condottieri, Boccolino de Guzzino a szent-szék ellen fellázadott, és a helynek urává tudta magát tenni. Előre látván, hogy saját erejével nem soká lesz képes ellenállani, azon kalandos gondolatot vette fejébe, hogy a török császárt hívja segítségűl, és mint ennek helytartója fogja a meghódítandó terűletet kormányozni.*
L. REUMONT. II. 237.
Mátyás, amint erről értesűlt, felajánlotta a pápának segítségét Boccolino leküzdésére. És ő feljogosítva hitte magát később azzal dicsekedni, hogy «egymaga az ő ajánlata elegendő volt a veszély elhárítására; mert a törökök, amint tudomást nyertek afelől, hogy a szent-szék az ő támogatására számíthat, habár hajóhaduk készen állott már, hogy erős sereget szállítson az olasz partokra, támadási szándékuktól rögtön elállottak».*
A pápai legatushoz 1489 január végén intézett előadásában, melyet a legatus január 30-iki jelentésében úgyszólván szószerint közöl.
Kevéssel utóbb maga Mátyás mintegy elsajátította Boccolino és a törökök tervét.
Ancona az adriai tenger kikötőhelyei között a legjelentékenyebbek egyike volt. Régtől fogva köztársaságot alkotott, a szent-szék fönnhatósága alatt. Mivel azonban kereskedelme, az ő hatalmasabb versenytársa, a pápával szövetkezett Velencze részéről sokféle megszorításokat szenvedett, a polgárok között elégűletlenség kezdett gyökeret verni. Tekintetök a magyar király felé fordúlt, ki elég erős volt arra, hogy őket a velenczei köztársaság ellen megoltalmazza, egyúttal a törökök részéről szűntelenűl fenyegető veszedelmet is elhárítsa.
Ancona egyik humanista polgára, De Dyonisis Cynthius Ferencz, ki a «koszorús költő» czímet viselé, nyerte a megbízást, hogy fölajánlja Mátyásnak az anconai köztársaság fölött a fennhatóságot és védnökséget.
Ez 1487 tavaszán, ausztriai táborozása alatt kereste föl a királyt, ki örömteljes készséggel fogadta az ajánlatot, és az elvállalt védnökség jelvénye gyanánt a magyar birodalom zászlaját küldötte Ancona városának. Ezt egyszersmind azon kiváltsággal ruházta föl, hogy grófi, lovagi és nemesi rangfokozatokat adományozhasson; kikötvén, hogy az adománylevelek alá az ő, külön e czélra veretett pecsétét függeszsze.*
Mátyás király 1487 augustus 7-ikén kelt kiváltságlevele, melyben a királyi pecsét körirata is le van írva, Ancona város levéltárában őríztetik. Kiadta: MAKUSCEV. i. m. I. 147.
A költő-ügynököt is «hű és érdemes szolgálataiért» dúsan jutalmazta. Buccari tengerparti várost, mely Frángepán Márton halálával a magyar koronára szállott, adományozta neki.*
Mátyás király 1487 majus 27-ikén kelt adománylevele a bécsi titkos levéltárban őríztetik. Kivonatosan közölte HORVÁTH MIHÁLY Történelmi Tár IX. 74. Hogy Cynthius vezette az alkudozásokat, alaposan következtethetjük épen ezen adománylevélből, és azon körülményből, hogy 1488 tavaszán őt küldötte újból Ancona városa Mátyáshoz. A junius 4-ikén kelt megbízó levelet közli MAKUSCEV. I. 152.
Mindez a szoros titok leple alatt történt, nehogy a velenczei signoria idő előtt megtudja. És épen azért, mivel az alkalmas időpontot kellett bevárni, az anconai senatus csak több hónappal utóbb, a következő év (1488) april első napjaiban, tűzte ki tanácsházának tornyára a magyar zászlót, annak jeléűl, hogy Mátyás fennhatósága alá adta magát.*
Ancona tanácsának 1488 martius 21-ikén Mátyáshoz intézett köszönő iratát közli MAKUSCEV I. 149. A lobogó kitűzéséről a ferrarai herczeg milánói ügyviselője 1488 april 6-iki jelentésében szól.
Ezen váratlan esemény általános meglepetést és megdöbbenést keltett. A pápa, amint arról értesűlt, maga elé hívatta az olasz államok követeit, kik előtt fájdalmas megütközését fejezte ki Mátyás eljárása fölött, melyet a bosszú művének jellemezett.* És hozzá intézett íratában is éles szemrehányásokat tett néki.*
A ferrarai ügyviselő jelentése Milánóból 1488 april 10-ikén.
Ezt említi Mátyás 1488 julius 1-én kelt levelében.
Mátyás igazoló iratot küldött Rómába, és kérte a pápát, hogy függeszsze föl elhatározását az ő követének megérkezéseig, a ki által – úgymond – nemcsak hódolatát fogja bemutatni, hanem személyét és összes javait is rendelkezésére bocsátani; kinyilatkoztatván, hogy benne legengedelmesebb szolgáját és fiát bírja ő szentsége.*
Mátyás 1488 julius 1-én kelt levele. D. E. III. 433.
De a phrasisok ezen árjával csak azt akarta elérni, hogy időt nyerjen.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages