ELŐSZÓ

Teljes szövegű keresés

5ELŐSZÓ
A Magyar néprajz Folklór 3. kötetét tartja kezében az olvasó. Az előző kettő a folklór klasszikus műfajait, a népköltészetet, valamint a magyar népzenét és a néptáncot mutatta be a legújabb kutatások tükrében. A jelen kötet a szellemi kultúra további területeit, a népszokásokat, a vallási néphagyományt és a néphitet ismerteti.
Az anyag tematikailag három nagy részre tagolódik. Az első a népszokások témaköre. Ezen belül először az emberi élet nagy fordulóihoz kapcsolódó szokásokkal foglalkoznak a tanulmányok, a születés, a házasságkötés és a temetés alkalmaihoz kötődő hagyományos viselkedésformákkal. Ezután a jeles napok ünnepi szokásait ismertető fejezet következik, mely gazdag példaanyaggal mutatja be az esztendő napjaihoz fűződő szokásokat. Az esztendő jeles napjaihoz fűződő néphagyomány fontos része a dramatikus népszokások világa. Csupán a legutóbbi években készült el a népi színjátékok gazdag hagyományvilágának részletekbe menő elemzése, ennek sűrített változatát találja az olvasó kötetünkben.
Általában elmondható, hogy a legújabb eredmények összefoglalását tekintettük célunknak. Különösen vonatkozik ez a népi vallásosság különböző formáiról szóló fejezetekre. A több mint fél évszázaddal ezelőtt készült kézikönyv, A magyarság néprajza mindössze három oldalt szentelt a vallási néphagyomány ismertetésének. Ily módon a jelen kötet tanulmányai valóban újdonságot jelentenek a néprajz hazai történetében. A szerzők igen részletesen írnak a katolikusok, a görög katolikusok, a protestánsok, valamint a protestáns kisegyházak (nazarénusok, baptisták, adventisták és mások) népies hitéletéről, vallási szokásairól, ünnepeiről és a vallási hagyományok mindennapokat befolyásoló szerepéről.
A kötet harmadik tematikus része a néphit és a „népi tudás” területéről ad képet. Soha korábban nem készült hasonlóan részletes és átfogó tanulmány a magyar néphitről, noha az utóbbi két évtizedben egész sor táji monográfiát, egy-egy falu vagy népcsoport népi hiedelmeit feldolgozó gyűjtést publikáltak. Ezek anyagát most mintegy összefoglalja a Néphit fejezet, kiegészítve a néphitkutatás történetének áttekintésével. Megismerhetjük a népies világkép elemeihez, a magyar néphit természetfeletti lényeihez és a természetfeletti képességű alakokhoz fűződő hiedelmeket. A népszokásoknak általában ismert volt a hiedelem hátterük, és a hiedelmek gyakran szokások elvégzését írják elő – ezért is indokolt a kulturális tények e két nagy területének együttes tárgyalása, legalábbis egy kötet keretein belül. Erre tett kísérletet a szerző a Néphit fejezetben Az emberi világ hiedelmeiről szóló részben.
6A népi hiedelmek és szokások, valamint az ésszerű tapasztalatok, az évszázados népi bölcsesség felhalmozódása és együttes megjelenése jellemzi a népi gyógyítás hagyományait. Ártatlan babonák és valóban hasznos gyógyító technikák keverednek a gyógyító hagyományban, ami valódi folklórként szállt nemzedékről nemzedékre, hiszen rendkívül fontos volt a régi paraszti életben. Az újabb kutatások kimutatták egyfelől a régi nyomtatott orvosi könyvek hatását, és másfelől a népi gyógyító tudás hasznosítását a hivatalos orvoslásban.
A népi természetismeret fejezete teljesen hiányzott e munka tiszteletreméltó elődjéből. Noha nem minden előzmény nélkül, de mégiscsak először kapunk képet a paraszti lét mindennapjait átfogó ésszerű tudás- és ismeretrendszerről. Ez a tudásrendszer, együtt a hiedelmek rendszerével, behálózta és cselekvésre indította az egyént. A rendszer megismerése és a részletek feltárása nagymértékben hozzájárulhat a paraszti kultúra működésének megismeréséhez.
A kötet főszerkesztője, Dömötör Tekla (1914–1987) professzornő, a magyar néphit és népszokások jeles kutatója nem érhette meg a munkálatok befejezését, csak a tanulmányok első lektorálását végezhette el. A tervezett munkatársak közül ketten még korábban mentek el: Bálint Sándor (1904–1980) és Kardos László (1918–1980), mindketten a vallási néprajz avatott kutatói. A fiatalabb szerzők által írott fejezetek azonban építenek az ő kutatási eredményeikre.
A magyar folklórról, régies kifejezéssel élve parasztságunk szellemi kultúrájáról, ezzel a kötettel egy terjedelmében is minden korábbit meghaladó korszerű összefoglalást zárunk le. Bizonyosak vagyunk abban, hogy néhány területen még mindig újabb, még részletesebb és pontosabb adatgyűjtésre lesz szükség, s munkánk néhány megállapítása tudományos vitára serkent. Mégis, a Magyar néprajz három folklórkötete együttesen átfogó képet ad a kutatások mai állásáról, és reméljük, hogy valódi kézikönyve lesz a magyar kultúra iránt érdeklődő nagyközönségnek, egyben kiindulópontja a további kutatásoknak. Múltunk egy darabját jelenti a folklór, s mint ilyen a nemzeti tudat és lét jelentésekben gazdag, kultúrát alakító tényezője. Megőrzése közös feladat, ehhez próbáltunk hozzájárulni e kötetekkel.
Hoppál Mihály

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT