A TELEPÜLÉS TAGOLTSÁGÁNAK SZEMPONTJAI ÉS OKAI

Teljes szövegű keresés

A TELEPÜLÉS TAGOLTSÁGÁNAK SZEMPONTJAI ÉS OKAI
A régi magyar falu települési és társadalmi egysége sok esetben együtt járt valamilyen belső tagoltsággal, amelynek sokféle kiváltó oka lehetett. Ilyen kiváltó oknak számított a nemzetségi elrendeződés, a vallási, nyelvi, foglalkozási és társadalmi helyzet szerinti elkülönülés, a településrészek „korkülönbsége”, eltérő funkciója vagy egy természeti tényező településtagoló ereje.
A természeti tényezők településtagoló ereje örök és alig befolyásolható. Legjobb példa a folyóvíz vagy vízállás által kétfelé osztott város vagy falu. Tagoltságot okozhat a település egyes részeinek térszintkülönbsége is. Előfordul, hogy hegy ékelődik a falu két negyede közé. A településrészek eltérő funkciója alatt elsősorban a magyar városok és falvak hajdani megosztottságából adódó különbözőségeket értjük. A településrészek „korkülönbségei” nyilvánvalóan hozzájárulnak települési tagoltság kialakuláshoz. A társadalmi helyzet szerinti elkülönülés sok falu jellemzője volt a 18–19. században. A helynévadás is tükrözte, hogy egy-egy falurész mely társadalmi réteg jellemző lakóhelye. 57Példaként említhetnénk a „Nemes utca”, „Gazda sor”, „Zsellér sor”, „Lakó utca”, „Kus-tány”, „Bánom” helyneveket.
A település tagoltsága mögött meghúzódhat foglalkozási elkülönülés is. Az alföldi agrárvárosok iparosai legtöbbször külön utcában vagy negyedben működtették műhelyeiket. A dunántúli, erdélyi és felföldi polgárvárosok parasztjai pedig a városfalakon kívül külön parasztnegyedben építették föl házaikat. A magyar néprajzi irodalomban a kolozsvári Hóstát vált a legismertebb, legtöbbet emlegetett külvárosi paraszt-negyeddé. Pápán az iparos-kereskedő polgárság és a parasztság egymás közelében fekvő városnegyede a 17–18. században külön igazgatás alatt állt (Bognár I. E. 1943: 68–105).
Azok a települések, amelyeknek lakossága többféle vallás kötelékébe tartozott, szinte természetszerűen váltak tagoltakká. Legtöbbször külön utcában, negyedben telepedtek le a római katolikus és külön utcában, negyedben a protestánsok vagy a görögkeletiek, görögkatolikusok. A nyelvi, nemzetiségi elkülönülés települési tagoltságot formáló szerepére elsősorban a vegyes nemzetiségű vidékekről, pl. az erdélyi Mezőségről, a délibb Felföld középső tájairól, a 18. században újranépesített Békésből, Bácskából és Bánságból említhetők a legjobb példák. A nyelvi, nemzetiségi elkülönülés helyenként olyan méreteket öltött, hogy az egymás mellett élő nemzetiségek külön bírót választottak, vagyis hosszú ideig külön közigazgatási egységet alkottak. A lehetséges példák sorából Versecet és Gyulát említjük meg.
A települési tagoltság előidéző okainak sorában utoljára említjük a nemzetségek, rokonsági csoportok szerinti elrendeződést, palóc vonatkozású kifejezéssel szólva: a hadas települést. A nemzetségi településrend, amely régi kedvenc témája a magyar néprajznak, előfordult a Kárpát-medence egész területén. Lényeges sajátossága, hogy az azonos nevet viselő és egymással rokonságban álló családok vagy az egy nemzetséghez tartozók egymás közelében laktak. Ez a helyzet előállhatott úgy, hogy a rokon családok hajdanán egymás közelében telepedtek le, de kialakulhatott úgy is, hogy az első foglaló család szaporodtával a fiak és unokák az ősi ház környékén építették föl házaikat. A nemzetségi településrend megjelenési formája többféle lehet. Jelenthet egy falun belül egymástól némileg elkülönülő halmazos házbokrokat, jelenthet hosszan elnyúló település gerincén egymást követő nemzetségi szakaszokat, de megnyilvánulhat hosszú udvarok, közös udvarok, utcává alakult udvarok, a főbb utcából kiágazó nemzetségi közök, zugok formájában is.
A palóc hadas települések sorában legismertebb a nagyvisnyói, ahol az ún. hosszúudvarokban eredendően azonos nevű családok házai álltak egymás végében a telek két hosszanti oldalán egymással szembefordítva. Mikrokutatásokkal meg lehetett állapítani, hogy az ilyen telkeken valaha egy ház állt és a házban élő gazda leszármazottai építették a többi lakóépületet. A hosszúudvar kis utcává is válhatott (Fodor F. 1930a; Nagy B. 1960). Mátraderecske hadjainak települési elrendeződését mély történeti megközelítéssel és szemléletes kartográfiai ábrázolással Bakó Ferenc mutatta be (Bakó F. 1980). A szerző arra is ráirányította a figyelmet, hogy bizonyos derecskei hadak a középkorban hadanként szerveződött, egymástól távol álló, szétszórt kis csoportokban laktak a faluközösségi keretként létező Derecske határában. A kis hadas csoportok összetelepülése valószínűleg a 18. század elején történt meg (Bakó F. 1980: 218–221). Nagy-visnyón kívül a Palócföld más helységeiben is léteztek hadas udvarok a 20. században, 58így Rimócon, Felsőtárkányban, Tarnaleleszen, Borsodnádasdon, Sajónémetiben, Sajó-velezden, Bükkszenterzsébeten, Fedémesen, Őrhalmon, Márkházán és Tardonán (Bakó F. 1989: 337).
A bodrogközi Vajdácska, Cigánd, Ricse és Luka zsúfolt belsőségén ugyancsak jellemzőnek számítottak a hadak sokházas hosszúudvarai. Lukán a 20. század első felében még élt az emléke annak, hogy az egy udvarban élő rokon családok hajdan vagyon- és munkaszervezeti közösségben éltek. Közösen művelték földjeiket és a termést elosztották. A halászatot is közösen végezték és a zsákmányon osztozkodtak (Ébner S. 1925: 76–78). A Börzsöny északnyugati vidékének falvaiban az egymás végébe épített házakkal megrakott nemzetségi hosszú udvart hosszúfolyásnak nevezték (Novák L. 1977b: 280–281).
A palóc hadas települések hosszúudvaraihoz, hadas udvaraihoz formailag hasonlók a magyar nyelvterület legkülönbözőbb tájain előforduló közös udvarok, nemzetségi megülésű közök, zugok (Szűcs S. 1934: 444; Vajkai A. 1940: 334; Györffy I. 1943: 86; Lukács L. 1974; 1988; Dankó I. 1977: 194; Dám L. 1981: 383; H. Csukás Gy. 1992: 77–83).
Az utcácskává formálódott nemzetségi közös udvarok, hosszúudvarok jelentősen átalakult, városi rokonainak tekinthetők a nevezetes kézdivásárhelyi udvarterek (Vámszer G. 1970).
A nemzetségi településrend legrégiesebb, legszemléletesebb, legszebb erdélyi és moldvai magyar példáit ifjabb Kós Károly tárta föl. Kutatásai és tanulmányai révén az egy-egy nemzetség által létrehozott kis zsákutcákra és a faluban élő nemzetségek egymást követő lakótömbjeire egyaránt szolgáltatott adatokat a magyar néprajz számára a magyar nyelvterület hagyományőrző keleti tájairól.
A hosszan elnyúló Kászonfeltíz, Kászonaltíz és Kászonimpér faluegyüttesének patakok mentén haladó főbb közlekedési útjaiból kis zsákutcák, tréfás nevükön kutyaszorítók ágaznak ki, amelyeket az ott élő nemzetség, illetve az alapító család nevével vagy ragadványnevével jelölnek a kászoniak. Jellegzetes nemzetségi zsákutca Altízen a Gálok utcája, Bándi utcája, Feltízen a Szelesek (Balázsok) utcája, Kolumbányok utcája (Kós K. 1972b: 17–20).
A kászonihoz hasonló, nemzetségi zsákutcás településrend jellemzi néhány moldvai magyar falu, pl. Bogdánfalva, Lészped települését is. E falvak ulicának nevezett kis zsákutcáit vérek, vagyis rokonok lakják (Kós K. 1976; 1981).
A Hunyad megyei Rákosd törzsökös nemzetségei, első famíliái a hosszan elnyúló falu egy-egy szakaszán laktak. A nemzetségi faluszakaszok, tömbök a helyi történeti hagyomány rendjében követték egymást. Ugyanebben a sorrendben osztották föl a közösségi erdőt is. A templom körül elterülő temetőt is nemzetségek szerint parcellázták föl. Elkülönülő parcellába kerültek a beházasodott „aljas famíliák” és az idegenek. A temetőben a honfoglalás kori magyarság világképének megfelelően a nemzetségek fordított sorrendben követték egymást. A mindennapjait élő falu és a megholtak faluja mellett az égiekkel társalkodó ünneplő falu is nemzetségek szerint szerveződött. Ezt tükrözi a szigorú hagyományokat követő nemzetségi templomi ülésrend (Kós K. 1972a).
A rákosdihoz sok vonatkozásban hasonló, de némileg mégis különböző nemzetségi rend érvényesült a fekete-Körös-völgyi Jánosfalva településében, temetkezési rendjében és templomi ülésrendjében. A helyi hagyomány a nemzetségek érkezési sorrendjét tartotta 59elsődlegesen fontosnak. Ezért a legrégibbnek tartott Kádár nemzetség lakott a falu „legelőkelőbb” helyén. A rákosdi foltokkal, parcellákkal ellentétben a jánosfalvi temetőben a nemzetségek sorokat mondhattak magukénak (Kós K. 1978: 75–77).
A nemzetségi településrend nem volt ismeretlen a történelmi Magyarország nemzetiségei körében sem (Milleker B. 1886: I. 62–63; Iványi I. 1886–92: II. 630–631; Novák L. 1977b: 255, 281–283; H. Csukás Gy. 1986: 648).

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages