HÚSEVŐNAPOK, HÚSÉTELEK
HÚSEVŐNAPOK, HÚSÉTELEK
A katolikus egyház az étkezési alkalmakat már a kora középkorban húsevőnapokra és nem húsevő napokra osztotta megtartóztatási előírásaival. Az absztinencia szabályai a kereszténység felvételével Magyarországon is életbe léptek. E szabályok egy része egyetemes, más része azonban regionális volt, akadtak felmentések, és mindkét csoportban történt az idők során változás. Megkülönböztettek böjtöt és egyszerű absztinenciát.
480Az absztinencia csak bizonyos élelmiszerektől való tartózkodást kívánt meg, a szó szoros értelmében vett böjt ezenkívül a napi étkezések számát és a jóllakást is korlátozta. Közös elemük, a meghatározott ételek elkerülésének szabálya vagy ajánlása, állandó ritmust hozott az ételek váltakozásában, ugyanis a korábbi századokban a későbbinek sokszorosa volt hústalan nap.
Az absztinencia mindenekelőtt a húsétel tilalmát jelentette. Az egyéb állati eredetű élelmiszerek kizárásáról a tejtermékek kapcsán szólok. Az absztinens napok megengedett étele a hal. Ezért sokfelé Európában a hét napjait húsevő- és halevőnap megnevezéssel osztályozta a köznyelv. A középkorban a hús tekintetében egységesen absztinens volt a nagyböjt minden napja, az évi négy kántorhéten szerda, péntek és szombat, továbbá bizonyos vigiliák és az év minden pénteki napja. Tanácsolt és Magyarországon absztinens napként tartott minden szombati nap. A 16. század közepén megjelent új katolikus katekizmus magyar fordítója szerint „Magyarországon sokan még szeredán is böjtölnek” (Vásárhelyi G. 1599: 83–99), vagyis ez – a külföldön is sokfelé gyakorolt – absztinens nap nem volt általánosan megtartott az egész év folyamán. Budai polgárháztartás 1525. évi számadáskönyve szerint hústalanul minden héten csak pénteken és szombaton ettek (Kubinyi A. 1964: 389). A nagyböjtöt és heti két hústalan napot figyelembe véve a reformáció előestéjén 238 húsos és 126 hústalan nap volt az év során. Heti három hústalan nappal az arány 192:172. Korai szakaszában a reformáció csak a legmarkánsabb, hosszú böjti időszakot, a nagyböjtöt támadta, és hívei számára eltörölte. Amint a Nádasdy-étlapok és -számadások is mutatják, a 16. század közepén a protestánsok heti két (péntek, szombat) absztinens napot még tartottak, így évi 260 napon húsosan, 104 napon hústalanul étkeztek. A protestánsok böjtje aztán az újkorban az egyetlen nagypénteki napra vonult vissza. Egyetemes rendelkezésekkel összhangban a hazai katolikus egyház a 19. század derekán a nagyböjtön, a kántorböjtökön, a vigiliaböjtökön és minden pénteken kívül még tartotta a szombati absztinenciát. Az utóbbi előírása Magyarországon – római felmentés alapján – 1870-ben szűnt meg. Az egykori minden szerdai absztinencia emléke az adventi szerdák hústalan megtartásában élt tovább. Az 1906-ban idehaza meghírdetett böjti fegyelem absztinenciát csak hústól rendelt, mégpedig valamennyi pénteki napra, továbbá a nagyböjtből csak hamvazószerdára és a nagyböjt három utolsó napjára, a kántorhetek szerdai napjaira és három vigiliára. A minden pénteki absztinenciát a II. Vatikáni Zsinat határozata értelmében a Magyar Püspöki Kar 1966-ban oldotta fel (Kisbán E. 1994c).
