FELSŐRUHA
FELSŐRUHA
A 16–17. századi írásos források megemlékeznek egy, a dolmányra vett mente fölött használatos felsőruháról, amely nemcsak a tehetősebb társadalmi osztály, hanem a parasztság ruhatárában is jelen volt (Nagy J. 1984: 242–243). A felsőruha ujjas és ujjatlan formában és köntös, palást korabeli megnevezéssel is ismert volt. A köntösökben a reneszánsz Európa és a hatása alá került magyar udvar nagy, négyszögletes szőrmegalléros Schaubejára ismerhetnénk, ha nem jellemezné őket a korábban az európai divatban is ismert, vállban vágott ujjak (Köhler, C. 1963: 229–231, 247–250) keleties, kézfejnél jóval hosszabb változata. Ilyen ruhaujjak nemcsak a török ceremoniális kaftánokon, de a 63717–18. századi orosz, ukrán köpenyeken is ismertek voltak (Rabinovics, M. G. 1986: 72, 77, 103, 130). Erdélyi variánsuk „két ujja úgy fityegett az földig… Mikor ritkán felöltötték, az ujján való posztó összeráncolódott, ráncolva állott az karjokon” (Apor P. 1972: 33). Az emiatt rendszerint csak vállra vetett felsőruhát a 18. században már csupán az erdélyi szász hivatalnokok viselték, majd a városi polgárság, még inkább a falusi nép öltözetének része lett, és drága bélés, prém nélkül, fekete posztóból szabva szelindeki köpönyegnek nevezett szűrfélében maradt fenn (Nagy J. 1984: 252–254). E régies köntösök keleties elemeit nyomozva Gáborján Alice (1985–1988: 24–33) gondolatmenete is a szűrujjasokhoz, szűrköpönyegekhez jutott el. A hajdan méltóságteljes köntös parasztutódairól a szűrposztó öltözetek között emlékezünk meg.
Varjú Elemér ezekben a köntösökben vélte megtalálni az újkori magyar viselet mentéjének (manteau) eredetét is (é. n.: II. 490–491). Elképzelését támogatja, hogy az 1641-ből ránk maradt Kisszebeni szabásmintakönyvben a „városi köntös” avagy „polgár mente” egyazon ruhafélét jelöl (Kisszebeni szabásmintakönyv 1641. 17. lap). 1666-ban pedig a paraszti rendeknek a számukra „illetlen”, „börrel bellet Köntössöket” (BAZML 1666. Zemplén vm.) tiltották, amelyekről szólva az adott korban szintén a hosszú mentékre kell gondolnunk. Ezeket viselője rangjához illő matériából szabták, s a főrendnek nyuszt, hiúz vagy rókatorok, uraknak, főembereknek rókabőr, még lejjebb lévő nemeseknek báránybőr bélelte. A közrendnek pedig ez utóbbi mente bélése, a posztóborítás nélküli hosszú ködmön maradt, akár a drága matériákkal borított nemes szőrme gereznák, palástok parasztpárja, az ujjatlan bunda, a suba.
