NŐI ALSÓNADRÁG
NŐI ALSÓNADRÁG
Még nehezebben épült be a magyar paraszti öltözetekbe a női alsónadrág. A nadrágot török hatásra az oszmán birodalom szomszédságában élő népek asszonyai, pl. a görögök, albánok (Scarce, J. 1987: 74, 100), ugyanígy mór hatásra a spanyol nők (Anderson, R. 605M. 1979: 216) is átvették. Talán szintén mohamedán befolyásra, a reneszánsz Itália előkelő nemesasszonyainak ruhatárában is már a 16. század elején megjelent az alsónadrág. A francia királynévá lett Medici Katalinnak tulajdonítják franciaországi terjesztését. Terjedése azonban igen lassú volt, csak a 18. század végére hódította meg Európát, de még akkor is az osztálykülönbségek kifejezője volt (Cunnington, C. W.–Cunnington, Ph. 1981: 36, 82). Csak 1899-ben jegyeztek be pl. egy gallérba fogott, de különálló szárú női alsónadrág-típust Angliában a szabadalmazott ruhafélék közé (Levitt, S. 1986: 36).
Ehhez képest igen korán, már a századfordulón, a 20. század elején az ilyen bugyogók felbukkantak, ha szórványosan is a hazai köznép asszonyainak ruhatárában. A polgárosultabb dunántúli tájakon (Flórián M. 1992a: 25), pl. Kapuváron (Horváth T. 1972: 470), de másutt is, így Györgyfalván (Papp Jánossy M. 1971: 510–511) vagy Szokolyán is viselték, itt trityinek nevezték (Herkely K. 1938: 287). Velük párhuzamosan a zárt bugyogók is terjedtek, eleinte sokfelé csak a Gyöngyösbokréta táncos bemutatóinak szükséges velejárójaként és hasonló alkalmakra félretéve.
