A PAD ÉS A PADLÁDA

Teljes szövegű keresés

A PAD ÉS A PADLÁDA
Mindezen – a saját korukban jeles – újdonságok mellett szegény családoknál, gazdaságilag hátrányos helyzetű vidékeken igen egyszerűen kialakított padokat is használtak. A 17–18. századi urasági lakok melletti sütőházban, cselédházakban, de még tiszttartói lakásban sem volt ritka a cövekek alátámasztotta pad (B. Nagy M. 1970: 128). A nagysajói (v. Beszterce-Naszód m.) udvarházhoz tartozó egyik gazdasági rendeltetésű épület berendezésében 1681-ben van „Egy asztal, fenyődeszka, nr. 1. Körülötte két faragott deszka, nr. 2; a földben vert cövekeken állanak” (B. Nagy M. 1973: 180). Parasztházakból még a 20. századból is nem kevés példát lehetne efféle padokra felhozni. Mint a jelen kötet képmellékletei mutatják, egy szegényes berendezésű szobában is, Kazáron (Nógrád m.) 1932-ben karólábú pad állt az asztal mögött. Az 1931-ben Forrófalván, Moldvában megörökített csángó szobában ugyancsak cöveklábú pad követte a fal mellett a hasonló megépítésű ágyat. Állhatott a paddeszka vályogból emelt sárlábon is, ilyen látható egy 1956-ban Zsérén (v. Nyitra m.) felvett képen.
Lehetett maga a sarokpad is vályogból rakott, tapasztott padka, deszkával fedve. A 19. század első felében Nagyréven (Szolnok m.) ez még általános volt. Ám Tiszaszőlősön (Szolnok m.) 1905-ben is ilyen állt egy házban. Ekkor azonban már hasonló ülő- és fekvőpadkát általában csak házon kívűl, illetve tartozéképületben emeltek (Szabó L. 1992).
Használhattak padként megfelelő hosszúkás formára készített padládát is; ez bár az asztal mögötti szűk helyen üléshez meglehetősen kényelmetlen, bő tárolási lehetőséget kínál. Ez a bútordarab asztalosmunka. Már a kései középkorban használatos volt, ágy előtt is és a fal mellett, az asztal mögött úgyszintén. Még olyan előkelő palotabelsőkben is elfogadható volt, mint amit Vittore Carpaccio festett a királyleány, Szt. Orsolya álmát 395megjelenítő képén 1490–1495 körül (lásd pl. K. Csilléry K. 1982a: 119., 122., 133. kép; Vadászi E. 1987: 25. kép).
Magától értetődőnek kell tartani, hogy padláda vagy ládás pad 17–18. századi erdélyi udvarházaknál is előfordult helyenként (B. Nagy M. 1970: 128–129). Kisnemesi házak berendezésébe még inkább beletartozhatott. A szentkirályszabadjai (Veszprém m.) nemes Veszprémi Ferenc halálakor, 1806-ban, háza egyetlen szobájában az asztal mellett „Egy hosszu Fenyőfa Padláda” és „Egy hosszu Kar Szék” találtatott (H. Csukás Gy. 1987: 132).
Népi gyakorlatban úgy tűnik, a padláda Erdélyben vált leginkább elterjedtté. A Néprajzi Múzeumnak a hétfalusi (v. Brassó m.) csángóktól származó egyik példánya 1803-ból datált; a padládák mögé, a fal védelmére felfüggeszteni szokott falravalók közt is akad korai, a 18. század végéről való, Torockóról (v. Torda-Aranyos m.; lásd pl. Domanovszky Gy. 1981: II. 84). Másrészt Nagykőrösön is megőrződött támlával is ellátott padláda a 19. század elejéről, hozzátéve, hogy padládát a „Háromváros” 18–19. századi hagyatéki leltáraiban is említenek (I. Sándor I. 1985: 2. kép, 6). Dunapatajon (Bács-Kiskun m.) is maradt fenn 1806-ból datált, közel két méter hosszú fehérruhás láda (K. Csilléry K. 1982a: 56. kép). Mindezek ismeretében legalább a 18. századtól számolni lehet a padládák parasztházbeli meghonosodásával.
Rozettás, füzéres és egyéb díszítményeik alapján ítélve, a korai klasszicizmus idejétől, a 18. század végétől kezdődően terjedhettek a Balaton-felvidéken azok a jellemző, asztalos készítette deszkalábas sarokpadok, egyetlen deszkaszálból kialakított támlával, melyeknek a 19. század első feléből oly számos szépen faragott, esetleg intarziás példánya maradt fenn (lásd pl. Vajkai A. 1959: 134. kép, 233; Domanovszky Gy. 1981: II. 83; H. Csukás Gy. 1987: 3. kép). A festett virágozású deszkalábas sarokpadok a 19. század első feléből az Alföldön is kimutathatók (lásd pl. K. Csilléry K. 1990: 126. kép). Az ilyenek nem egy helyen a 20. században is dacoltak az újabb bútordivatokkal. Hartán (Bács-Kiskun m.) még 1940-ben is készültek (K. Csilléry K. 1987a: 21. kép). Ezek a sarokpadok leginkább a támla kialakításában különböztek, ez lehetett lécrácsos is (lásd pl. Domanovszky Gy. 1942: 12. kép), mely megoldás ismét a korai klasszicizmus idejében gyökeredzik (vö. Szabolcsi H. 1972: 307. kép). Vannak olyan deszkalábas sarokpadok is, melyek támláját az említett becsapolt lábú, keskeny deszkatámlás padoknak a mintájára csinálták.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT