GALAMBDÚCOK ÉS MÉHESEK

Teljes szövegű keresés

GALAMBDÚCOK ÉS MÉHESEK
A városi, falusi, tanyai telkek „kiemelkedő” építménye több tájunkon a magas oszlopokra állított galambdúc. A rendszerint fából, deszkából készült többszintes, zsindellyel vagy cseréppel fedett építmények homlokzatát két oldalról a röplyukak jellegzetes sora tagolja. Az Alföldön sokfelé, így a Sárréten vagy a Dél-Tiszántúlon sövényből is fonták őket. A kisebb dúcokat egy oszlopra, a nagyobbakat kettőre állították. A Dél-Alföldön gyakoriak a vályogból falazott, lábakon álló nagyméretű épületek is. A galambdúcok fedésére a nád, zsúp vagy szalma nem volt alkalmas, mert a madarak azt hamar „le-rúgták”. Ezért fedték zsindellyel, illetve cseréppel. Erdélyben gyakori, hogy a székely kapu néven közismert fedeles kapuegyüttesbe építik be a galambdúcot is (Bálint S. 1956; Nagy Gy. 1968: 146).
Az állattartás sajátos építményei közé tartoznak a méhesek, azaz a különböző méhlakásokat (köpű, kas, kaptár) befogadó épületek. Építőanyaguk, szerkezetük, felépítésük a helyi hagyományoknak megfelelően rendkívül sokszínű. A lábakon álló, oldalfal nélküli féltetős, polcos méhesektől kezdve, a borona-, sövény-, sár- és kőfalú, több oldalról kerített, zsúppal, náddal, zsindellyel, cseréppel fedett építményekig mindenfajta építőtechnika és szerkezet jellemző rájuk. Tájolásuk mindig keleti. A méhes sajátos formája a Kárpát-medence északkeleti területein, a Bodrogközben, a Szatmári- és Beregi-Erdőháton, a Szilágyságban, a Mezőségben és Kalotaszegen meghonosodott körméhes vagy kelence. Általában a beltelekhez kapcsolódó kertben helyezték el. A kelence többnyire négyzet, ritkábban kör alaprajzú, sövény-, borona-, deszka- vagy nádfalú, 2–3 méter magas, ajtóval ellátott zárt méhes. Belül a fal mentén 1–3 sorban polcok futnak körbe, s ezen állnak a méhlakások. A falon zsúppal, náddal, zsindellyel fedett, kb. egy méter széles tető fut körbe, míg az építményen belül kis udvar van, melyben sokszor virágoskertet alakítottak ki. A kerített méhesekre vonatkozó első adatok a 15. század közepéről származnak, s használatát a modern kaptáras méhtartás csak századunk közepe táján tudta kiszorítani a gyakorlatból (Szabadfalvi J. 1956: 451–458; Balassa M. I. 1971; Kotics J. 1988: 54–61).

21947. ábra. Gémeskutak: 1. Őrség (Vas m.); 2. Tarpa (Szabolcs-Szatmár m.)

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT