A GAZDASÁGI ÉPÜLETEK SZEREPE ÉS JELENTŐSÉGE
A GAZDASÁGI ÉPÜLETEK SZEREPE ÉS JELENTŐSÉGE
Az időjárás viszontagságai ellen az ember védelmét a mérsékelt égövben nélkülözhetetlen lakóház biztosította. A mezőgazdasági termelés fejlődése, a létfenntartás biztonsága szükségessé tette a lakótér mellett a termények tárolására s bizonyos munkák végzése céljából különféle építmények létesítését. Ezek csatlakozhattak, össze is épülhettek a szűkebb értelemben vett lakótérrel, állhattak külön, leggyakrabban a lakótelken, de nem ritkán másutt, akár a faluban vagy mellette, akár ettől távolabb a határban. Kezdetlegesebb szinten az egyhelyiséges lakóház látta el a javak tárolásának feladatát, bizonyos mértékig az állatok oltalmát, de a középkori Európában már széles körben elterjedtek – bár eltérő ütemben és mértékben – a speciális gazdasági célú külön épületek, de ezeken túlmenően a lakóházak is jelentősen kibővültek gazdasági célú újabb helyiségekkel.
A Kárpát-medence klímaviszonyai kívánatossá, sőt szükségessé tették, hogy a lábasjószág számára valamiféle védelmet nyújtsanak a szél, eső és hideg ellen. Még a legeltető ridegtartás esetén is létezett szárnyék, karám, akol, esztena, ól stb., amely legalább összetartotta a jószágot, s ezzel védelmet nyújtott a szél, a hideg és a ragadozók ellen. A belterjesebb tartás elterjedésével a „számos állatok” részére istállók épültek, s a szárnyasoknak, sertéseknek is készültek ólak, vermek. Módosabb gazdaságokban minden háziállatfajta külön épületet vagy helyiséget kapott. Ez a belterjes tartásmód szükségessé tette a takarmánytermelést, s ennek raktározására többféle építményt is létrehoztak.
Különösen épületigényes a földművelés, főleg a csapadékban gazdagabb vidékeken. Már maga a terménytömeg is biztonságos raktározási, tárolási gondot jelentett, s így 194érthető, hogy az igen korai időből igazolható építmény a szemestermények megőrzésére, tartására szolgáló verem. Célszerű volt védeni az eső ellen a kalászos növényeknél nagy tömeget jelentő szárat is, amelyet többféle és nagyon lényeges célokra használtak fel. De az egyéb mezei, kerti termények raktározása is igen épületigényes volt. Némelyik tárolására külön épületet kellett emelni, más részüket a lakóépületben el lehetett helyezni, de ez annak bővítését tette szükségessé. Még a 20. századi parasztgazdaság is lényegében készletező jellegű; ha termékeinek jelentős részét piacra is viszi, azt bizonyos ideig, általában hónapokig tárolni kell a saját portáján, s ehhez nagy fedett, zárt rakodótérre van szüksége. Ezért nemritkán két-három kamrával is találkozunk. Az előrelátó gazda készletezése nem egy évre, nem egy termelési ciklusra, hanem ennél hosszabb időre szólt, s ez további raktározási problémákat, tehát épületgondot jelentett. Egy közepes méretű parasztgazdaságban 300–400 négyzetméter fedett építménnyel számolhatunk, de ebből a lakórész alig több 10%-nál. Ez is mutatja a gazdasági épületek nagy jelentőségét.
Szükség van a kiterjedt tárolótérre azért is, mert a földművelő és állattenyésztő gazdálkodásnak az említett struktúrában igen nagy szerszám- és edénykészlete van. Mindkettő igen helyigényes, gondoljunk csak a szekerekre, ekékre, lisztesládákra, szuszékokra, kosarakra stb.
Az említetteken túlmenően az épületeknek bizonyos fedett munkateret is biztosítaniuk kellett. Azokon a tájakon, ahol nem nyomtattak, hanem kézicséppel dolgoztak, nélkülözhetetlen a csűr vagy más néven pajta. Itt esős időben vagy télen is dolgozhattak, csépelhettek, s így a munkaidő beosztása célszerűen alakítható volt. A csűr – középső részének eredeti céljára igénybe vett időben is – igen jól használható volt. Az állatok számára az abrak, a szecska, a moslék s egyéb táplálék előkészítéséhez szintén fedett térre volt szükség. A többféle szín nemcsak alkalmi célokat szolgált.
Külön probléma a szőlőfeldolgozás és borkészítés épületigénye. Ezt kevés helyen végezték a lakótelken, sokkal inkább a szőlőhegyen, szőlőskertben, ahol présházat és bortároló kamrát vagy föld alatti pincét kellett építeni. Ezek az épületek a borkészítés nélkülözhetetlen és karakterisztikus objektumai.
Amennyire sokágú és igen összetett, változatos a paraszti munka, ugyanennyire differenciált a szervesen hozzátartozó épületegyüttes. A továbbiakban ezekkel ismerkedünk meg.
