A LAKÓHÁZ ÉS KÖRNYEZETE
A LAKÓHÁZ ÉS KÖRNYEZETE
A lakóház formai megjelenését befolyásolja a telek, a porta elrendezése és építményei. Ahhoz, hogy külső szemlélőben a főépület jó benyomást keltsen, szükséges az udvar rendezettsége, építményeinek a hagyományos rend szerint való elhelyezése. A főhomlokzat előtti kiskert színes virágai sokat tehetnek a belépő kedvező benyomásának elnyerésére, bár ennek ültetése legfeljebb erre a századra tehető, korábban inkább hátul, a veteményes kertben kapott helyet. Az első benyomást azonban a kapu és a kerítés kelti.
A magyarság erdős területekben leggazdagabb tája, Erdély egyházi és népi építményeiben igen jelentős szerepe van a fának, amint szembetűnik ez a helységek utcaképein. Építő és szépséget alakító szerepe nemcsak a lakóházakon, hanem a kerítéseken, de főleg a kapukon mutatkozik meg. Művészi módon díszítették a Bereg megyei, a fekete-Körös-völgyi és más erdélyi, fából ácsolt, vésett kapukat, de ebben a műfajban a székely kapu a legmagasabb szint. Más formákkal és ornamentikával egyenrangú vele a kalotaszegi utcaajtó, amit az egész magyar népi kultúra területén a legjobban ismerünk.
A székely kapunak megfelelő portabejáró Kalotaszegen a födeleskapu, részei pedig a leveleskapu és az utcaajtó. Díszített ugyan az egész kapuzat, de különösen az utóbbi rész, aminek a kalotaszegi házakra emlékeztető formája – a házsoron egymás mellé sorakozva – harmonikus ritmikát kölcsönöz a faluképnek. Díszítésének, hímzésének technikája karcolás, vésés, domborítás és színes festés, motívumai között dominál a hatágú csillagként jelentkező rózsa számos változatban és a református vallás néhány szimbóluma. Ezt a motívumkincset kiteljesíti a műtörténeti stílusok növényi eredetű elemeinek hatása, sokszor barokkos vonalvezetéssel (Csete B. 1990: 15). Díszes kaput más magyar településeken is találunk, a földrajzi adottságoktól függően fából vagy kőből. Erdélyen kívül inkább csak a kő kapubálványok érdemelnek említést, ezek Győr környékén, Pest megye északi tájain, Eger és Gyöngyös vidékén lelhetők fel, míves kőkapura azonban Erdélyben is tudunk példát. A paraszti méretekhez viszonyítva monumentális székely és kalotaszegi nagykapu a fatemplommal, a haranglábbal, a temetőbeli építményekkel azonos műszaki és művészeti kör, az eredetileg gótikus faépítészet öröksége. Az építők mesteremberek, faragómolnárok voltak, akik ezt a tudományukat az egykori várak kézműveseitől örökölték (Viski K. 1941: 147).
A parasztudvar utcával párhuzamos vonalán húzódó kerítésének birtokjogi és védelmi szerepe van, ezért ritkábban díszítik. A sárral tapasztott és meszelt, tetején zsúppal vagy zsindellyel lefedett, sár közé formátlan kövekből rakott és kavicsos sárba ültetett kövirózsával borított kerítésnek megvan az a természetes bája, szépsége, ami otthonossá tette régi faluképeinket. A kastély, kúria vagy a templomkert kerítésének formája sokszor felismerhető a módosabb gazdák kerítésein, kapuin. Máskor a városi polgárság biedermeier 260stílusú bútorainak ornamentikája lepi meg a falusi udvar kiskapuján belépő látogatót.
A népi építkezés esztétikai megítéléséhez hozzátartozik az udvar gazdasági rendeltetésű épületeinek vizsgálata is. Gyakori eset, hogy olyan anyagokat, szerkezeteket őriznek, amelyek a lakóházakon már elavultak. Elmondható, hogy a gazdasági épületekben tovább él a fa alkalmazása, díszítésükben pedig korábbi stíluselemeket őriznek (Vargha L. 1960a: 121; 1964a: 157–160).
