BETEGSÉGEK ÉS GYÓGYÍTÁSUK
BETEGSÉGEK ÉS GYÓGYÍTÁSUK
Történelmünk során a háziállatok, közöttük a juhok gyógyítása is három pilléren nyugodott: a hagyományos tudásanyag átadásán, a gyógyító saját tapasztalatán és a mindenkori humán orvostudományból ellesett elemeken. Jellemző a természetismeret, a racionális gyakorlat és lényegében hiányoznak a kultikus elemek. A juhok gyógyításával hagyományosan pásztoraik foglalkoztak, akik különösen jó sebészeknek mutatkoztak. A legismertebb juhbetegséget, a kergeséget, keringősséget „műtét-tel” (trepanáció) orvosolták. A kutyában lévő pántlikaféregtől (galandféreg) megfertőzött birka fejében hólyag képződik. E fölött a koponyacsont elvékonyodik. Erdély kivételével a juhászok mindenütt megoperálták beteg állatukat. A megpuhult helyen félkör alakban a bőrt, majd a csontot felmetszették és felhajtották; egy kis, tompa végű fadarabbal kiemelték a kergeséget okozó hólyagot; ezután a csontot és a bőrt visszahelyezték s az utóbbit néhány öltéssel összevarrták. A műtétet rendszeresen végezték a szlovák és a román juhászok, de ismerték Nyugat-Európában (Német-ország, Belgium) és Észak-Afrikában is (Dunăre, N. 1941; Vajkai A. 1943a).
A juh egyik veszedelmes betegsége a sántaság (büdössántaság, a binkóssántaság). Nyáron a körme kipállik vagy tüske kerül közé, begyullad, majd leesnek körmei. A gyakorlott juhászok, gyakran napi legeltetés közben kampóval kifogják a sántát, bicskájukkal kivágják, kitisztítják a gyulladt részt, majd helyenként kékkővel (réz-gálic), földibodza főzetével, újabban formalinnal kezelik.
A rühesség veszélyes, ragadós bőrbetegség, az állat nyugtalan, vakarózik, bundája csomókban kihullik, később lesoványodik és elpusztul. Gyógyításuk körülményes. A rühes birkát azonnal lenyírják és a 20. század elejétől kreolin tartalmú fürdővel és többszöri kenéssel gyógyították. Hagyományosan megfürdették hordóban, kádban, szedett füvekből készült fürdőben, majd rühzsírral (kéneső, kényeső) kenegették. Ez utóbbit a juhász szarvasmarha szarvából készített és gyakran díszített rühzsírtartó dobozban állandóan magánál hordta.
731Ugyancsak veszélyes megbetegedés a métely. Nedves, mocsaras legelőkön szedhették fel a laposféreg családjába tartozó mételyt. Hatására étvágytalanokká válnak, lesoványodnak és súlyos esetben álluk alatt daganat képződik. A mételyt hagyományosan nem tudták gyógyítani, ezért a nedves legelőket kerülték; a megbetegedett juhot a nyájból eltávolították. Kövér legelőn kapja meg a juh a motoszkát. A keleti-palóc pásztorok a szeme feletti lápában (gödörben) lévő kis eret megnyitották, szájába sót és kékkő őrleményt tettek és a beteg állatot száraztakarmányra fogták (Paládi-Kovács A. 1965).
160. ábra. Rühzsírtartó tülök (1930-as évek), Kiskunság (Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm.)
Legtöbbször a szopós bárányok lettek gilisztások. Újabban kékkőliszttel, korábban rézporral, Domaházán kalinka (Solanum Dulcamara) kemencén megszárított leveleinek megtört porával, páfránygyökér kivonatával – hasonló szerekkel, mint a galandférget – igyekeznek gyógyítani. A bőr alá betelepedett nyüveket pedig kis nyüvező-fával tisztították ki. A himlő kezelésével csak különleges tudással rendelkező gyógyítók próbálkoztak; évtizedek óta orvosok injekcióval gyógyítják. A keleti-palóc falvakban a tőgygyulladást meszes hideg vízzel vagy köszörűsárral (köszörűkő pora vízzel keverve) borogatták, a köszvényes juhot nadragulya, a törött lábat feketenadály gyökerével kezelték, rákötve a lábra. A kisebesedett szájú birkának is fűben van az orvossága, borzék (bodza) gyökerével dörzsölték be a sebet. A napszúrásos juhnak megszurkálták a fejét és a fülét, s azt sósvízzel kimosták stb. (Paládi-Kovács A. 1965; Szabadfalvi J. 1984b).
