VII. FEJEZET. Készületek a török ellen. Hunyadi utolsó hadjárata.

Teljes szövegű keresés

VII. FEJEZET.
Készületek a török ellen. Hunyadi utolsó hadjárata.
Cillei a király körében. A bécsújhelyi gyűlés tárgyalásai. Enea Silvio, Castiglione és Vitéz János beszédei. A török ellen inditandó háború elhalasztása. Cillei újabb ármánykodása Hunyadi ellen. Capistrano János Magyarországba jön. Hunyadi és Cillei kibékülése. Hunyadi Mátyás eljegyzése Cillei Erzsébettel. Ennek halála. III. Calixtus pápa buzgólkodása a török ellen inditandó háború ügyében. V. László a budai országgyűlésen. A gyűlés határozatai. Hunyadi készületei. Capistrano keresztes háborút hirdet. Nándor-Fejérvár ostroma. A keresztesek elszántsága. Dugovics Titus. A vár felszabaditása. Hunyadi végórái. Capistrano halála. A szentek közé iktatása
László király, a ki 1454 november 27-ikén Prágát, hol több mint egy évig tartózkodott, elhagyta, és harmadfél hónapot Sziléziában töltött, 1455 február 16-án Vitéz János kanczellár kiséretében Bécsbe érkezett. Csakhamar Cillei is megjött oda. Kibékülése Hunyadival és a bécsújhelyi követség tagjává történt megválasztatása az útat a királyi udvarhoz megnyitotta előtte. László, ki őt csak a kényszerüségnek engedve bocsátotta el magától, most örömmel fogadta vissza. Mikor nagybátyja Bécsbe megérkezett, eléje ment, kitüntető és szeretetteljes fogadtatásban részesitette. Enea Silvio, Rómába küldött jelentéseiben, mint az emberi dolgok állhatatlanságának egyik jellemző bizonyitékát tünteti föl, hogy az, a kit harmadfél év előtt gyalázattal tetézve üztek el Bécsből, most oda diadalmenetben térhetett vissza.*
1455 márczius 12-ikén kelt levelében.
Az országgyülésen megválasztott követség tagjai, a mint Bécsbe a királyi udvarhoz megérkeztek, innen maguk közül két urat Bécsújhelybe küldöttek a császárhoz, azzal a kérelemmel, hogy a követség és kétezer lovasból álló kisérete részére sajátkezüleg aláirt bátorság-levelet állitson ki. Frigyes válasza úgy hangzott, hogy a bátorság-levelet megadja, de sajátkezü aláirás nélkül és csak ötszáz lovasból álló kiséret számára; Cillei Ulrikot pedig el nem fogadhatja és a városba sem bocsáthatja.* Ennek következtében a követség elhalasztotta Bécsújhelyben való megjelenését.
Enea Silvio imént idézett levelében.
Frigyes viszont ki akarván tüntetni, hogy megjelenésükre nem fektet nagy súlyt, a gyülést február 26-án megnyitotta; ámbár a külföldi uralkodók közül csak a pápa, a nápolyi király és a burgundi fejedelem voltak képviselve, és a német választó-fejedelmek közül egyedül a trieri püspök érkezett meg.
Az első értekezleten Enea Silvio a császár nevében ékes beszédet mondott, melyben a törökök ellen tervezett hadjárat meginditásának halaszthatatlan szükségességét fejtegette, a fejedelmeket és népeket áldozatkészségre lelkesitette. Utána a nápolyi király követe bejelentette, hogy küldője kész sereget kiállitani és pénzsegélyt is nyujtani. A burgundi fejedelem követe pedig hasonló nyilatkozatot tett, megjegyezvén, hogy uralkodója személyesen vesz részt a hadjáratban.
A következő napokban a hadjárat előkészitésének részleteit kellett volna tárgyalni. De a tanácskozások ekkor más irányt vettek. A német birodalom szervezetének reformja került szőnyegre. A török hadjárat ügye napirendre csak márczius második felében került, a mikor a magyar országgyülés követei – Cillei Ulrik és Hunyadi János kivételével – megjöttek Bécsújhelybe.

A bécsújhelyi várkastély és várkapu.
A helyszinen rajzolta Dörre Tivadar.
A márczius 22-ikén tartott ülésben Castiglione János, a pápai követ hosszú beszédben ecsetelte a veszélyt, a mely a keresztény világot kelet felől fenyegeti. Az okokról szólván, a melyek a görög birodalom enyészetét idézték elő, első helyre a keresztény népek önző szűkkeblüségét tette. A császárt és a többi jelenlevőket buzditotta, hogy a gyászos példán okulván, az áldozatokat, a miket a kereszténység tőlük vár, meghozni ne késsenek; jutalmul a halhatatlan dicsőséget helyezte kilátásba. Végre a pápa segitségét általános kifejezésekben igérvén, kijelenté, hogy ő maga is kész a hit védelmében életét feláldozni.*
A beszédet, mely nincs kiadva, a müncheni királyi könyvtár egy XV. századbeli codexe őrizte emg.
Mindez nem elégitette ki a hallgatóságot. A szentszék részéről mindenki szabatosan formulázott ajánlatot várt. Elmaradása, főképen a magyarokra csüggesztő hatást gyakorolt; annál is inkább, mert attól tartottak, hogy a pápa tartózkodó magaviselete a császárnak ürügyet szolgáltat az egész terv eltemetésére.
Az a czél, hogy ezt megakadályozza, lebegett Vitéz János előtt, mikor a következő napon, mint a magyar küldöttség szónoka, felszólalt.
A császárhoz fordult. Úgy tüntette őt fel, mintha a kereszténység érdekeinek legbuzgóbb oltalmazója volna, a kit lelkes elhatározásai végrehajtásában csak a mostoha körülmények akadályoznak meg. „Feladatom – úgy mond – nem egyéb, mint hogy lángoló erényed és hevülő lelked tüzét lángra lobbantsam.” Azt bizonyitja, hogy a tervezett háború szent, időszerü és szükséges. A törököktől meghóditott népek s különösen a görögök szenvedéseit élénk szinekkel festi; kiemeli, hogy a pogányok gyülölete Krisztus és vallása ellen irányul; és hogy a görög nép, a hitetlenektől elnyomatva, a hívőktől elhagyatva, hitétől is el fog pártolni. És a szent hit nevében, szent czélra inditandó hadjáratra – úgy mond – az időpont kiválóan alkalmas; mert a keresztény népek, az egymás között dúló viszályokkal felhagyva, egyesülni készülnek; mig másfelől a törököket elbizakodottság, dölyf és élvvágy szállotta meg, a miben bukásuk előhirnökét láthatni. „Ne engedjük tehát, hogy utódaink mulasztásaink miatt majdan a gyávaság vádjával bélyegezzenek meg.” Azután a magyarokról szól, kik az ellenséggel való megmérkőzésre mindig készen állottak; most pedig türelmetlenül várják, hogy a birodalmi haderővel egyesülten, a harczot megindithassák. „Magyarország ekkorig másokat részesitett az oltalom jótéteményében; saját testét engedte megsebeztetni, hogy másokat megvédhessen. Ma már elérkezett a viszontszolgálatok ideje... Ne engedjétek azokat elesni, kiket, miután elestek, nehéz lesz felemelni... Magyarország mások segitsége nélkül magát fönn nem tarthatja és másoknak sem használhat; az ellenséget sem megszalasztani, sem az elől megszaladni nem képes; az ellenállással föl nem hagyhat, de vajjon azt sikerrel folytathatja-e, kétséges... Miután minket, elhagyatottságunk miatt, a jelen veszély elért, azokra, a kik minket elhagytak, a jövendő veszély gyalázattal tetézve várakoznék.” Végül a császárt buzditotta, hogy a népek reményeit valósitsa meg, és a mig „ekkorig csak a jelennek élt, ezentúl a halhatatlanságot iparkodjék magának biztositani.”*
A beszéd a müncheni kir. könyvtár idézett codexében. Kiadta e sorok irója: Vitéz János politikai beszédei. 13–22.
Ez a beszéd, melyből nem az államférfi, hanem a humanista szava szólott, az ékesszólás példányszerü művének ismertetett el a németországi iskolákban. És Enea Silvio, mikor Vitéz után a szószékre lépett, a szónoklat fényét és erejét nagy magasztalásokkal halmozva el, rhetorikai szerénységgel mentegetődzött, hogy ő olyan ékesszólással, a milyen a váradi püspök rendelkezik, nem dicsekedhetik. A beszéd minden egyes pontjára válaszolt. Hangsulyozta, hogy a császárt Görögország sorsa fájdalommal tölti el, és az a gondolat, miképen segithetne a kereszténység bajain, szüntelenül foglalkoztatja. A magyarokat, kiknek elszántságát dicsőitette, biztositja, hogy a német birodalom segitsége el nem marad. Végül azokat az erkölcsi tulajdonságokat fejtegeti, a melyekkel a hadseregnek ékeskednie kell, hogy ellenfelei fölött diadalt arathasson.*
A beszédet kiadta Mansi. Orationes Pii II. 316–33.
Ezen akadémikus nyilatkozatok után a német birodalomtól felajánlott hadi segélyről kezdettek tanácskozni. De ezen fő feladatától a gyülés csakhamar eltérittetett. Többen a belső béke megszilárditását, névszerint a Frigyes császár és László király között még mindig fenforgó vitás kérdések kiegyenlitését sürgették, mivel e nélkül a török hadjáratot lehetetlennek itélték. Mire Vitéz kijelentette, hogy a király és a magyar rendek a kibékülést hőn óhajtják, és Podjebrád felajánlott közbenjárását elfogadják.*
Vitéz János beszédei. 23.
De ezen tárgyalások alatt általánossá vált az a felfogás, hogy ebben az évben a hadjárat többé nem inditható meg és a következő évre halasztandó. Mikor tehát ápril 12-ikén Rómából V. Miklós pápa halálának hire megjött, ezt az eseményt a császár mint alkalmas ürügyet ragadta meg hogy a gyülést bezárja. Nevében Enea Silvio a magyarokat azzal biztatta, hogy a német sereg a következő év tavaszán Magyarország segitségére biztosan megjelenik, és fölhivta őket, hogy addig a törökkel békét ne kössenek, hanem hazájukat saját erejökkel oltalmazzák meg.*
Voigt, Enea Silvio. II. 147.
De a magyarok ezen igéretben nem bizhattak. Elkeseredve tértek vissza Bécsbe. Hangulatukat hiven visszatükrözi az a beszéd, a melyben Vitéz itt a pápai követ előterjesztésére a király nevében válaszolt. Kiemelte, hogy a bécsújhelyi gyülés a kereszténységet fenyegető veszélyt inkább növelte, mint megszüntette; az ellenséget fölingerelte, a helyett, hogy erejét megtörte volna. És ezért – úgymond – a királynak nehéz elhatározni, hogy milyen állást foglaljon el az ellenséggel szemben, kit a gyülés végzései megnyugtattak, és a hivőkkel szemben, kiket kétségbeejtettek. Jól tudja, hogy a hitetlenek és hivők között állandó béke nem állhat fönn; és ámbár Magyarországra az ideiglenes béke is előnyös volna, október végeig a fegyverszünet megkötése iránt tárgyalásokat nem kezd. Ha akkorig az iránt, hogy a tett igéretek valóban teljesittetnek, biztositékot nem kap, Isten és világ előtt Magyarországot felelősség nem terhelheti azért, ha magáról a körülményekhez képest gondoskodik.*
Vitéz beszédei. 25.
Egy időben a külső segitségbe vetett remények eltünésével a belső viszály lángja újból föllobbant, és félő volt, hogy Hunyadi János erejét és lángeszét, a helyett, hogy a haza oltalmára értékesitené, polgárháború válságaiban emészti föl.
Ő már a február havi budai országgyülés idején több felől ellenséges érzület nyilatkozataival találkozott, a melyeket az irigység, a féltékenység és sértett érdek sugallatai támasztottak, de a melyeket maga is élesztett kiméletlen, gyakran erőszakos eljárásával.* És Enea Silvio, ki ebben az időben a magyar államférfiakkal folytonos összeköttetésben állott, a Hunyadi személye ellen mutatkozó ellenséges áramlat egyik forrásául a magyaroknak azt a szokását jelöli ki, hogy előttök azok, a kiknek uralmuk alatt soká állanak, gyűlöletesekké válnak, ellenben azok, a kiknek kilátásuk van, hogy uralomra jutnak, népszerüek.*
Enea Silvio „Historia Friderici III.” czímű munkájában irja, hogy a magyarok Hunyadit gyülölik, zsarnoknak s árulónak tartják. (Kollár, id. h. 449.) És 1455 márczius 12-ikén kelt egyik levelében irja: „Sunt qui gubernatoris imperium ferre non possunt.”
„Most hic populi est: semper venturos amat, odiosum est imperium vetus.” Id. h.
Hunyadi attól tartott, hogy ellenségei az udvarnál ő ellene ármánykodni fognak, és őt a király előtt gyülöletessé teszik. Ennek következtében nem látta tanácsosnak Bécsbe menni. Budán maradt, előbb betegséget szinlelt, majd nyiltan kijelentette, hogy csak úgy jöhet el, ha megfelelően szövegezett bátorság-levelet kap. Egy ideig Cilleiben bizott, és azt remélte, hogy támogatására biztosan számithat.*
Enea Silvio 1455 márczius 12-iki, sokszor idézett levele.
Azonban csalódott, Cillei, a mint az udvarhoz jutott és hatalmát László fölött visszahóditotta, hogy azt állandóan megtarthassa, feladatává Hunyadi megbuktatását tüzte ki. Folytonosan hangoztatta, hogy Magyarországon Hunyadi a valóságos uralkodó, hogy ő a koronára vágyik, hogy miként Erzsébet királynét hűtlenül elhagyta és Ulászló halálának oka volt, most László életére tör.
Cillei ugyanakkor Hunyadit iparkodott elszigetelni, az ő leghatalmasabb szövetségeseit, Podjebrád Györgyöt, a csehországi főkapitányt, Garai László nádort és Ujlaki Miklóst tőle elvonta, sőt reábirta, hogy ő ellene vele szövetkezzenek.*
A Podjebráddal kötött szövetségről Palacky, id. m. IV. I. A Garaival és Ujlakival kötött szövetségről szól Cilleinek 1455 ápril 7-én kiállitott nyilatkozata. Teleki, X. 437.
Hunyadi értesült ezekről az ármányokról. Mikor tehát a királytól felhivatott, hogy Bécsbe jöjjön, azt válaszolta, hogy külföldre menni nem köteles, de a király parancsait az ország területén bárhol meghallgatja és teljesiti; késznek nyilatkozott az osztrák határig menni. Márczius utolsó napjaiban ezerötszáz lovassal Köpcsény közelében tábort ütött, ott a király rendeletét bevárandó. László oda Podjebrádot és Cilleit két osztrák urral küldötte el, a kik Hunyadit magukhoz a várba hivták meg. Ő azonban cseltől tartván, azt kivánta, hogy a találkozás nyilt mezőn történjék, és oly módon, hogy a két félt egyenlő számú fegyveres csapat kisérje. Erre a király küldöttei Bécsbe visszatértek, Hunyadi Győrbe ment és fölháborodásában nyiltan hirdette, hogy Cillei őt hatalmába ejteni és Bécsben kivégeztetni tervezi. Cillei viszont Hunyadi magaviseletét hűtlensége, áruló czélzatai kétségtelen bizonyitéka gyanánt tüntette föl.
Hunyadit ekkor barátai igyekeztek megnyugtatni és rábeszélték, hogy ne vonakodjék Bécsben megjelenni; igérték, hogy a királytól kellő bátorság-levelet kap. Hunyadi engedett, és ápril vége felé Győrből kiindulván, lovascsapata kiséretében Fischamendig jutott el, a hol a bátorság-levelet átvennie kellett. De miután erre két napig hiába várakozott, Cillei küldötte jött hozzá azzal a tudósitással, hogy a király Bécsből ő eléje jött. Hunyadi gyorsan lóra kapott, hogy a királyt megelőzze. De miután jó darabig haladt, és a királylyal nem találkozott, megállapodott. Csakhamar Cillei jött meg, negyven lovastól környezve, jelentvén, hogy a király Bécs közelében várakozik és a bátorság-levél is nála van. Hunyadi ennek nem adott hitelt és most másodizben is megfordulván, Budára tért vissza, a hol a kezei között levő várak megerősitését rendelte el,* arra az esetre számitván, hogy közte és Cillei, sőt talán a király között is a dolog nyilt háborura kerül.
Ezeket az eseményeket Enea Silvio két történeti munkájában (Historia Friderici, id. m. 458. és Historia Bohemiae, caput LXIV.) sok részlettel kiszinezve irja le. Rövidebben, szárazabban, de bizonyára hívebben beszéli el ápril 12 és május 5-ikén Rómába küldött leveleiben, a melyekből mi is meritettünk. (A kiadatlan levelek a florenczi codexben.) Az első összeütközésről Köpcsényben a szász herczeg bécsújhelyi követe is szól 1455 ápril 5-iki jelentésében. (Fontes rerum Austr. XLII. 167. Ez a három jelentés az események időpontjának meghatározására is biztos támpontokat nyujt.
*
A mikor a hatalomért való versengés és a nyomaiban járó pártoskodás szelleme Magyarországon újból uralomra jutott s a nemzetet a magasabb érdekek és a fenyegető veszélyek irányában mintegy érzéketlenné tette: ennek a századnak egyik rendkivüli alakja jelent meg, hogy eszményi lelkesedésének varázshatását itt is érvényesitse.
Ez Capistrano János szent-ferenczrendi szerzetes volt, ki Alsó-Olaszországban, előkelő családból származott, az olasz főiskolákon képezte ki magát, de birói pályáját, a melyre lépett, elhagyván, és vagyonát a szegények között szétosztván, a Szent-Ferencz szőrruháját öltötte föl. Az egyházi tanulmányok végeztével elöljárói a hitszónok hivatását tűzték ki neki, melyre érczes hangja, ékesszólása és bámulatos emlékezőtehetsége kiválóan alkalmassá tették. Ezen veleszületett tulajdonságok hatását fokozta lángoló buzgalma, mely lelkét betöltötte; az a forró vágy, hogy nemzetét az érzéki élvezetek és a politikai versengések mámorából felriasztva, Istenhez vissza vezesse. Példátlanul álló siker kisérte szónoklatait. Mindenütt, a hol megjelent, ezerekre menő tömegek gyültek össze, és lelkük mélyében megrendülve hallgatták. Bűnösök megtérése, az erkölcsök javulása, a felebaráti szeretet és áldozatkészség tényei hirdették hatását. Az 1451-ik évben, V. Miklós pápa rendeletére elhagyta eddigi működése szinhelyét, hogy apostoli tevékenységét Németországra terjeszsze ki. Itt nem kisebb eredményt ért el. Ámbár tolmácscsal kellett élnie, lángbuzgalmának kisugárzó heve a nyelvét nem értő közönséget is elragadta. Az 1454-ik év őszén Frankfurtban volt, a birodalmi gyülésen, hol mint a kereszténység és különösen hazánk érdekeinek pártfogója lépett fel, és azon fáradozott, hogy a törökök ellen intézendő hadjáratban való részvételre a német fejedelmeket megnyerje. Majd Bécsbe ment, és a bécsújhelyi congressuson is jelen volt. Miután pedig tapasztalnia kellett, hogy a fejedelmek a kereszténység megmentése érdekében nem birhatók nagyobb áldozatokra, arra határozta el magát, hogy Magyarországba jő, és keresztes hadjáratot hirdetve, a nép tömegeit viszi a török ellen.
Elhatározása a magyar főpapok és urak körében nagy örömet keltett. Mindenfelől meghivó-levelekkel árasztották el. Ezeket az iratokat a szent férfiú ebben a korban kivételes gondossággal őrizte meg; méltóknak tartotta arra, hogy róluk halála előtt rendelkezzék; szülővárosa Capistrano zárdájának hagyományozta. Akarata teljesült. Az iratok a Duna partjairól az Abruzzok hegyei közé vitettek, és ott mai napig a Szent-Ferencz-rend templomában ereklyék gyanánt kegyelettel őriztetnek.*
Ezen levelek nagy részét Wadding a Szent-Ferencz-rend történetirója már a XVII. században kiadta (Annales Ordinis minorum czimű munkája XII. kötetében). Néhány év előtt dr. Pettkó Béla, az országos levéltár tisztviselője, Capistranoban lemásolta a kiadatlanokat.

Capistrano János.
Rafael állitólagos ifjukori műve, egy Bisenzo Guido gróf gyűjteményében levő predellán.
Az egyházi és világi urak, kik május közepén Budán együtt voltak, tiszteletteljes meghivó iratot intéztek hozzá, a melyben megemlitik, hogy Bécsben időzésük alatt az ő szónoklatait csodálva hallgatták.* Hunyadi János még külön is irt neki. „Atyaságodat – irja neki egyebek között egész családommal együtt a legbuzgóbban és lángoló sóvárgással várom.”* Mintha sejtené, hogy élete legdicsőbb tettét az ő közreműködésével fogja véghezvinni.
Hunyadi János, a primás, a pécsi püspök, a nádor és a „többi urak” 1455 május 21-iki levele a capistranoi kolostorban.
Hunyadi 1455 május 17-iki levele ugyanott.
Capistrano János június elején Győrbe jött, a hol nagy feladat várakozott rá. Itt ugyanis a király felhivására az ország főpapjai és zászlós urai egybegyültek, hogy a Cillei és Hunyadi között fenforgó viszály kiegyenlitésén és az egyetértés helyreállitásán fáradozzanak.* A jelenlevők között voltak: Hunyadi János, a primás, a kalocsai érsek, az egri és váradi püspökök, Garai nádor és Ujlaki vajda.* A király és Cillei gróf követeket küldöttek,* kiknek közvetitésével az urak tárgyalásokat folytattak a királylyal az iránt is, hogy végre Magyarországba jöjjön.
Capistrano János június 21-ikén Győrből a pápának irja: „Hic enim cum maior pars baronum Hungariae congregata esset pro communi concorda inter eos componenda.” Katona, id. m. XIV. 1002. A szász herczeg bécsújhelyi követe pedig június 12-én jelenti, hogy Cillei Győrött van, a hol „soll auch geteidingt werden zwischen könig Lasla und dem gubernator zu Hungern.” Fontes rerum Austr. XLII. 177.
Ezek irták alá a pápához intézett, alább idézendő levelet.
A szász herczeg követének tudósitása szerint Cillei személyesen jelent meg. De hitelesebb Báznai János mesternek Győrből június 29-ikén Pozsony városához intézett tudósitása, a melynek eredetije a Gyurikovics-gyüjteményben e sorok irójának birtokában van.
Egyuttal egyezségre léptek egymás között, a mely arra czélzott, hogy a visszavonásnak, az egymással való versengésnek jövőben elejét vegye, a haza és a király szolgálatában az összhangzó eljárást biztositsa.
Esküvel kötelezték magukat, hogy a királynak az országba jövetele után egyik sem fog a maga hasznára és emelkedésére nézni, hanem mindnyájan a király érdekeinek és az egész ország javának előmozditására fognak törekedni; továbbá, hogy szabadságuk fentartásában erősek és szilárdak lesznek, különösen nem engedik, hogy idegenek Magyarországon akár egyházi, akár világi méltóságokat viseljenek; végre azon lesznek, hogy a királyt és az országot illető ügyeket nem egy vagy két ember, hanem az e czélra kijelölendő királyi tanácsosok közösen tárgyalják és intézzék el. Megállapodtak abban is, hogy az, ki közülök az elvállalt kötelezettségek ellen vét, mint esküszegő, az egyházi kiközösitéssel fog sujtatni és megfenyitésére a többiek fegyveres erővel lépnek fel.
Az erről kiállitott és a jelenlevők pecséteivel megerősitett okiratot a királynak megküldötték,* a mivel azt jelezték, hogy nem összeesküvésről, hanem becsületes szándékkal létesitett szövetségről van szó.
Ezek Báznai János mesternek imént idézett levelében foglaltatnak. Sajnos, a tárgyalásoknak sem elejéről, sem végéről tudósitásokat nem birunk.
Ez alatt a gyülekezetet a törökök ellen intézendő hadjárat ügye is foglalkoztatta. Capistrano János szózatainak hatását még fokozták a néhány hét előtt (1455 ápril 20-án) megválasztott új pápától, III. Calixtustól érkezett, az ország több főpapjához és zászlós urához irt levelek, melyekben azt az elhatározását közlé, hogy Konstantinápoly visszafoglalását és a törököknek Európából kiüzését élte egyik főfeladatának tekinti s annak megvalósitására minden áldozatot meghozni kész.
Hunyadi János fogékony szelleme a csüggedés érzését leküzdve, nagy terveket kezdett szőni. Capistranoval folytatott értekezleteiben kijelenté, hogy ha százezernyi sereggel rendelkezik, a törököt Ázsiába visszaszoritja, sőt a szentföldet is visszahóditja. Egy ilyen sereg gyüjtését nehéznek nem tekintette. Ő maga a saját költségén tizezer fegyveres kiállitását igérte. Hasonló ajánlatot tett Brankovics György is, a ki ezekben az értekezletekben részt vett. És Capistrano minderről a sikerbe helyezett bizalommal tett a pápának jelentést.*
Idézett levelében.
Hunyadi, hogy minden akadályt elháritson, kibékült Cilleivel. Ez julius végén még a brassai plébános előtt élesen kifakadt a brassai polgárok ellen, mert Hunyadihoz szítanak, a ki – úgymond – „ekkorig ő felsége hatalmas ellenségének mutatta magát”. László király pedig a plébános előtt neheztelését fejezte ki a fölött, hogy a város „a főtől elfordul és a farkba kapaszkodik.”* Ellenben néhány nappal utóbb, augusztus elsején, Hunyadi és Cillei ünnepélyesen fogadták, hogy ezentúl mindenben, a mi javukra és előmenetelükre szolgál, egymást tanácscsal és tettel támogatni fogják.* És a helyreállitott jó viszony állandósitása végett, a négy év előtt felmerült házassági terv most valósittatott: Hunyadi Mátyás és Cillei Erzsébet házassági frigye az egyház áldásában részesült. Fiatal koruk miatt az egybekelés későbbre halasztatott. Addig is Mátyás a királyi udvarhoz hivatott meg, hol kamarási szolgálatot volt végzendő; Erzsébet pedig férje anyjához Hunyad várába költözött, a hol azonban már nehány hónap mulva kora halál vetett véget ifju életének.*
A brassai plébános 1455 augusztus 10-ikén Bécsből Brassó városához intézett levelében érdekesen irja le július 25-iki audientiáját. Ezt a elvelet közli Marienburg, Kleine Siebenbürgische Geschichte. (Pest, 1806.) 218.
Az erről kiállitott oklevél Chmelnél, Materialien. II. 82.
Mátyás király. (Magyar Tört. Életrajzok, 1890. évf.) 31.
Hunyadi, miután a győri megállapodásokban az ország érdekeit és a Cilleivel kötött egyezségben családját biztositva láthatta, egyedül a maga erejére támaszkodva, ujból a törökök ellen fordult, kik most Oláhországot fenyegették. Szeptember 14-én Hunyad várából közli terveit Capistranoval.*
Levele a capistranoi kolostorban.

Részlet a hunyadi várból.
Rajzolta Cserna Károly.
És már két hónap mulva Ragusa város tanácsa köszönő iratot intéz hozzá azért, hogy Oláhországtól a török hóditás veszélyét elháritván, egyuttal Ragusát, mely ellen a szultán szintén támadást tervezett, megmentette.*
Ragusa városnak 1455 november 20-án Hunyadihoz és a királyhoz intézett levelei. Ragusai Oklevéltár. 584–86.
Ezalatt III Calixtus pápa saját költségén hajóhadat szerelt fel, és a keresztény hatalmasságokhoz felszólitást intézett, hogy a jövő tavaszszal meginditandó hadjáratban vegyenek részt. Carvajál János bibornok másodízben küldetett Német- és Magyarországba, azzal a megbizással, hogy ez irányban a császárra és a magyar királyra hasson, egyuttal bucsuk engedélyezésével keresztes hadjáratot is hirdessen.
A legátus október havában megjelent Frigyes király előtt, a ki igéretekben nem fukarkodott és a keresztet maga is felvette, a nélkül azonban, hogy a hadjárat czéljaira bármit tett volna. László király részéről is, kit azután november második felében Bécsben felkeresett, csak általánosságban tartott választ kapott.* Igy tehát a magyarországi rendekbe vetette végső reménységét.
L. e sorok irójának: „Carvajal bibornok magyarországi pápai követ” czimű akadémiai értekezését.
László november 17-én kelt iratával a következő év január 13-ikára Pestre országgyülést hirdetett, melyre a köznemességet fejenként hivta meg, személyes megjelenését igérvén.*
A Bártfa városához intézett meghivólevél Kovachichnál, Supplementum. II. 123. Hogy a köznemesség fejenként hivatott meg, kitünik az 1456 február 7-iki, alább idézendő királyi rendeletből.
Azonban, valószinüleg Cillei gróf befolyására, elutazását Bécsből napról-napra halogatta. Csak február 6-ikán érkezett, a pápai legátus kiséretében, Budára.
Habár trónralépte óta először most jött az ország fővárosába, és az egész nemességet először hivta maga köré: sem az urak, sem a nemesek nem siettek megjelenni. A király Hunyadi Jánost sem találta Budán.* És megérkezése után másnap kénytelen volt az ország vármegyéihez újabb rendeletet bocsátani, a melyben azokat megérkezéséről értesitvén, a nemességet felszólitotta, hogy legkésőbb február 29-ikére jelenjék meg Budán.*
Hunyadinak 1456 febr. 8-án Lippáról Capistranohoz irt levele a capistranoi kolostorban.
A február 7-ikén Békés, Szabolcs és Mármaros vármegyékhez intézett királyi iratok a Kállai cs. levéltárában, a M. Nemz. Múzeumban.
Igy tehát az országgyülés csak márczius elején kezdhette meg tanácskozásait.
Végzeménye nem maradt fenn. Az alkotott végzések felől tájékozást más emlékek sem nyújtanak.
Csak annyit tudunk, hogy a pápai legátus és a szintén jelen lévő Capistrano János igyekezetei nem maradtak eredménytelenek. Míg néhány hónap előtt a győri értekezleten és a királyi udvarnál fontolóra vették azt a kérdést, nem volna-e czélszerű a szultánnal békét vagy fegyverszünetet kötni,* most erre senki sem gondolt. A királyi tanácsban elhatározták, hogy a törökök ellen támadó háborút inditnak, mivel azonban Szerbország területén a megelőző esztendő szűk termése miatt gabonában és takarmányban nagy szükség uralkodott, tanácsosnak látszott az aratást bevárni, és ezért abban történt megállapodás, hogy a magyar sereg augusztus elsejére gyül egybe az ország határainál, ott a külföldi segélyhadakkal egyesülve, a törökök ellen indulandó.
Báznai János mester június 29-iki, idézett levelében irja, hogy Hunyadi a szultánhoz fegyverszünet megkötése végett Vizaknai Miklóst küldeni készül. Ragusa 1455 szeptember 6-ikán köszönetet mond a királynak azon igéretért, hogy ha a szultánnal békét köt, ebbe Ragusát is befoglalja. Ragusai Oklevéltár. 582.
Ezt a határozatot, valamint a hadjárat előkészitése és a külföldről érkező hadak élelmezése tárgyában hozott végzéseket a király ápril 6-ikán, a magyarországi rendek, a cseh és osztrák urak jelenlétében közölte a pápai legátussal.*
A pápai legátusnak ápril 7-ikén a pápához és ápril 10-ikén Zsigmond főherczeghez irt levele. Katona, id. m. XIII. 1041. 1045. és Gróf Teleki, id. m. X. 499.
De a helyzetben már a következő napon lényeges fordulat állott be. A támadó hadjárat helyett, a melynek meginditására az időpontot a király és az urak tetszésük szerint vélték meghatározhatni, rögtön az országnak a török támadás ellen való megoltalmazásáról kellett gondoskodni. Ugyanis Szerbországból hirnök érkezett, azzal a tudósitással, hogy a szultán nagy sereget gyüjt, és elhatározott szándéka Nándor-Fejérvárt ostrom alá venni, ezen végvár megvivása után pedig a Dunán átkelve, Magyarországba nyomulni.*
A fentebb idézett levelek és a királynak ápril 7-én a pápához irt levele (Katona, XIII. 1041.) szólnak erről a tudósitásról.
A tudósitás hitelességében senki sem kételkedett. A tett intézkedések mindazáltal egyáltalán nem állottak összhangzásban a jelzett veszély nagyságával. Nem találjuk annak nyomát, hogy az országgyülés az 1454-ik évi végzéseket megújitotta, vagy akár csak a háború költségeire rendkivüli adót szavazott volna meg. A király arra szoritkozott, hogy közfelkelést rendelt el, a pápához és az európai uralkodókhoz segitséget sürgető levelekkel fordult.*
A pápához irt levelet fentebb idéztük. A milanoi herczeg június 1-jén válaszol a király ápril 7-én kelt levelére; jelenti, hogy már korábban 2000 gyalogost és 1000 lovast igért küldeni, ezt a számot még szaporitani kész. Fogalmazata a milanoi állami levéltárban.
Lászlóban nem volt meg a képesség nagyobb mértékü tevékenység kifejtésére. A királyi kincstár üresen állott. Még az udvartartás költségeit is Cillei Ulrik gróf előlegezte.* És azon napon, a mikor Szerbországból a megdöbbentő hir érkezett, a helyett, hogy Hunyadi Jánost ő látná el hadak fogadására pénzzel, tőle vett nyolczezer forintot kölcsön.*
A királytól 1456 május 12-ikén kiállitott kötelezvény Gróf Telekinél, id. m. 522.
Az 1456 ápril 7-ikén kelt kötelezvény ugyanott. 497.
Sőt ezekben a válságos napokban csekély erejét és figyelmét sem összpontositotta Magyarország megvédelmezésének föladatára. Cillei, a ki a császár ellen mély gyülöletet és boszuvágyat táplált, épen akkor azon fáradozott, hogy Lászlót a császár ellen háború inditására bírja, és el volt határozva, hogy Frigyest május elején csehországi hadakkal megtámadja.* Ez a támadás elmaradt ugyan, de a király május végén Budáról eltávozott, Bécsbe ment, és Magyarországgal többé nem gondolt.
Egy cseh urat ápril 10-ikén fölhiv, hogy 400 lovassal és 2000 gyaloggal csatlakozzék hozá. Fontes rerum Austr. XX. 101.
A magyarországi főpapok és urak hasonlóképen közönyös és tétlen szemlélői maradtak az ország veszedelmének. A primás, a nádor és Ujlaki erdélyi vajda felől, mintha eltüntek volna, az ezenkori történeti emlékek mélyen hallgatnak. Pálóczi László országbiró, Perényi János tárnokmester, az egri püspök és több más hatalmas úr épen akkor, mikor Nándor-Fejérvárat végső veszedelem fenyegette, Jászó vára felszabaditása végett Talafúz cseh kapitánynyal alkudoztak.*
Az 1456 július 15-ikén Talafúzzal kötött egyezségük Gróf Telekinél, id. m. X. 528.
Szerencsére Hunyadi János hazafiui lelkesedéssel és merész elszántsággal vállalkozott arra, hogy a király és az egész ország mulasztásait maga pótolja. Mintha az az előérzet szállotta volna meg, hogy a halál elé megy, és fiaira a háladatlanságot fogja örökségül hagyni, királyi okleveleket eszközölt ki, melyek az ekkorig nyert adományokat újból megerősitették.* És azután az alföldre indult, hogy ott hadakat gyüjtsön. Az urak közül csakis hárman: Kanizsai László, Rozgonyi Rajnáld és Korogyi János csatlakoztak hozzá.
Az 1456 május 12-ikén kiállitott királyi adománylevelek közül az egyik Telekinél. X. 519; a másik kiadatlan a müncheni királyi levéltárban.
De lelkes támogatásra talált erőfeszitéseiben Carvajal bibornok részéről, a ki rendelkezéseket tett, hogy a lelkészek és szerzetesek a hiveket követsége egész területén, Németországban és Magyarországban arra buzditsák, hogy a kereszt jele alatt fogjanak fegyvert a török elleni harczra. Ugyanakkor Capistrano János a Duna és a Tisza mentén maga hirdette a keresztes háborut, és lángoló szavai itt sem hangzottak el hatástalanul. Egyik társának levelében olvassuk, hogy a nemesség soraiból számosan vették föl a keresztet, de mivel a nemesek rendszerint az urakhoz szoktak csatlakozni, ezek pedig elmaradtak, csak kevesen szállottak táborba; és igy nagyrészt „kézmüvesek, pórok, szegény emberek, papok, deákok, kolduló barátok és ehhez hasonló bűnbánók gyülekeztek; a legtöbben karddal, parittyával, ijjal voltak fölfegyverezve; lándzsája és puskája kevésnek volt; lovasok épen nem voltak köztük.”*
Katona, id. m. XIII. 1067.
Hunyadi ily módon csekély számú rendes serege mellett hiányosan fölfegyverzett, gyakorlatlan néptömeget állithatott a másfélszázezernyi haderővel szembe, mely június elején a szultán személyes vezérlete alatt, háromszáz ágyuval, óriási ostromgépekkel és kétszáz hajóval Nándor-Fejérvár alá érkezett.
Nándor-Fejérvár város, ott, a hol a Száva a Dunába ömlik, a két folyótól övezett mérsékelt magaslaton terül el, és ennek szélén emelkedik a vár. Ezt a helyet azóta oly sokszor ostromolták és vívták meg, rombolták le és épitették ujra, hogy a Hunyadi korabeli erőditmények és épületek mind nyomtalanul elpusztultak. Csak a történeti följegyzésekből tudjuk, hogy a várost kettős sáncz, földbástyák és árkok vették körül. A várban jelentékeny őrség volt elhelyezve, melynek kapitánya Hunyadi sógora, a vitéz és erélyes Szilágyi Mihály volt.
A szultán július 3-án fejezte be előkészületeit az ostromra; ekkor a várost a szárazföldi részről teljesen körülzárta és falait éjjel-nappal lövette, mig hajóhadát a Dunán, Zimony fölött, helyezte el, hol a felmentő sereg utját állani volt hivatva. A város falai össze voltak lövöldözve, az őrség már-már kimerült, mikor július 14-ikén Hunyadi és Capistrano Pétervárad felől közeledtek. A sereg egy része a Duna jobbpartján haladt, a másik rész kétszáz kis sajkán elhelyezve evezett le. A mint az utóbbiak a török hajóhaddal szemben találták magukat, öt óráig tartó heves viadal fejlődött ki, mely a magyarok javára dőlt el, kiket Hunyadi ágyui a partról támogattak, mig a nándor-fejérvári őrség egy része negyven sajkán a törököket hátulról támadta meg. Három török gálya elsülyedt, négy a magyarok kezébe került, a többi megfutamodott.

I. Mohamed szultán érme.
Bertoldo, Donatello tanitványának munkája. Az érem előlapja, a szultán mellképével és MAVMHET ASIE AC TRAPESVNZIS MAGNEQVE GRETIE IMPERAT(or) körirattal. Friedländer Gyula reproductioja után.
A vizen nyert győzedelem az erkölcsi hatás előnyein felül azt a kedvező helyzetet teremtette, hogy az összeköttetést Nándor-Fejérvárral megnyitotta. Hunyadi fegyvereseit a várba vitte, a kereszteseknek pedig a Száva balpartján jelölt ki táborhelyet, a hol a folyton érkező újabb csapatokkal számuk huszezerre emelkedett.
Mohamed szultánt sem Hunyadi megjelenése, sem az a hir, hogy a Hellespontusta pápai hajóhad érkezett, nem zavarta az ostrom-munkálatokban, sőt ő azokat fokozott erélylyel folytatta. A következő napokban a török ágyuk és hajitó gépek a falakon és épületeken olyan pusztitást vittek véghez, hogy a hely – mint Hunyadi maga irja – inkább nyilt mezőhöz, mint várhoz hasonlitott.
Július 21-ikén hajnalban a szultán általános rohamot rendelt el, a melytől azt várta, hogy rövid küzdelem után a várat az ő hatalmába juttatja. De a Hunyaditól és Capistranotól lelkesitett őrség emberfölötti kitartással harczolt. A törökök háromszor benyomultak a várba, és mindannyiszor ismét visszaszorittattak. Ekkor történt az, hogy egy török vitéz a vár falára kapaszkodván föl, a félholdat készült kitüzni; de egy Dugovics Titusz nevű vitéz önfeláldozó hősiességgel magával rántotta a mélységbe, hol közös sirjukat leltek. Az őrség egy része a vár falairól olajba és szurokba mártott égő rőzse-csomókat hajigált az ostromlókra, és ezzel soraikban nagy pusztitást vitt véghez. A törökök végre csüggedve fölhagytak a vár ostromával és a várost is kiüritették. Hunyadi ezzel az eredménynyel egyelőre megelégedvén, és cseltől félvén, az üldözésre nem gondolt, a kereszteseknek is parancsot küldött, hogy táborukból ne mozduljanak. De ezek előbb kisebb csapatokban, majd nagyobb tömegekben a törökök hadállásai ellen fordultak, és támadó fellépést kisérlettek meg; mikor pedig egyes török csapatok a váratlan támadással szemben ellenállás nélkül hátrálni kezdettek, őket a tábor felé üzték. Ekkor válságos helyzetbe jutottak volna, ha Hunyadi segitségükre nem jő. Most az ő vezérlete alatt egész a táborig nyomultak. A szultán személyesen állott hadainak élére, a viadalba vegyült és megsebesült, azonban seregének fölbomlását megakadályozni, a diadalt a keresztények kezeiből kiragadni képes nem volt.

Nándor-Fejérvár ostroma.
Túróczi krónikája augsburgi kiadásának fametszete.
A reákövetkező éjszaka, táborát felgyujtván, ágyuit és szertárait hátrahagyván, seregével Bolgárország felé visszafordult.*
Nándor-Fejérvár ostromáról és felszabaditásáról Hunyadi Jánostól és Capistranotól két-két levelet, Capistrano két társától egyet-egyet birunk. Ezek közül ötöt Katona közölt, XIIII. 1067. és köv. lapokon. A hatodik 1894-ben jelent meg: Monumenta medii aevi Poloniae res gestas illustrantia. XIV. 93.

Zimony a Duna felől.
Rajzolta Cserna Károly.
Nándor-Fejérvár meg volt mentve, és ezentúl még hetedfél évtizeden keresztül szolgálhatott Magyarországnak védbástyául.

Nándor-Fejérvár ostromának térképe.
Kupelwieser Ferencz összeállítása után.
Azonban mig az egész keresztény világ a csodával határos győzedelem hirére ünnepeket ült, Magyarországot gyászba boritotta annak a nagy férfiunak halála, a ki azt kiküzdötte volt.

Capistrano János.
Az ujlaki ferenczrendiek templomának oltárképe után rajzolta Cserna Károly.
Hunyadi János néhány nappal Nándor-Fejérvár felszabaditása után, a rothadó tetemek ezreitől megmételyezett légkörben megbetegedett, a közel Zimonyba vitetett, s ott augusztus 11-ikén kimult, szent halállal fejezve be hősi életpályáját. Tetemét a gyulafejérvári székesegyházban öccsének sírja mellett helyezték el örök nyugalomra, hol siremléke, bár megcsonkitott állapotban, ötödfélszázad viszontagságait túlélte. Harmadfél hónappal utóbb követte őt az örökkévalóságba utolsó harczának és sikerének osztályrészese, Capistrano János atya, kit rendjének ujlaki* zárdájában a halál október 23-ikán ragadott el. Magyar földön találta sirját, a mely csakhamar csodás gyógyulások szinhelye lett. Az egyház őt a szentek sorába iktatta. Három század múltával, XIII. Kelemen pápa, mikor 1758 augusztus 19-ikén Magyarország uralkodóit az „apostoli király” czímével ékesitette föl, megemlékezvén arról a hosszú küzdelemről, a mit a magyar nemzet a törökök ellen folytatott, a hódolatteljes csodálat kifejezéseivel szólott Hunyadi Jánosról, a ki – úgy mond – „az ellenség hatalmas seregei fölött kivívott győzedelmeivel nevének olyan dicsőséget biztositott, hogy az a késő századokban sem fog feledésbe menni!”
A mai Illok.

A ferencziek kolostora és temploma Ujlakon.
Rajzolta Cserna Károly.
Hunyadi János dicső pályája méltóbb befejezést nem nyerhetett volna. A hatalom és az annak feltételét képező nagy vagyon megszerzéseért s biztositásáért kifejtett erőfeszitésben, a vele szemközt álló ellenfelekkel, és vetélytársakkal folytatott mérkőzésben ki nem kerülhető salaktól a legnemesebb és legönzetlenebb harczban megtisztult, s miután azt szerencsésen kiküzdötte, a hazájának és az egész kereszténységnek tett szolgálat értékét élete feláldozásával tetézte. És igy nevét, emlékét soha el nem halványuló dicsőség sugározza körül.

Hunyadi János siremléke a gyulafejérvári székesegyházban.
Az eredetiről rajzolta Cserna Károly. (Leirását I. a kötet 625. lapján.)

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages