VI. FEJEZET. László uralkodásának első évei.

Teljes szövegű keresés

VI. FEJEZET.
László uralkodásának első évei.
Axamit cseh rablóvezér garázdálkodásai. V. László törvénytelen adókivetése. A vármegyék tiltakozásai. A király válasza. Konstantinápoly bukásának hatása. Pozsonyi országgyűlés. Cillei befolyása. Eltávolitása a király oldala mellől. V. László cseh királylyá koronázása. Hunyadi szövetkezése cseh és osztrák főurakkal. Podjebrád. Hadi készületek a török ellen. A budai országgyűlés végzései. Castiglione pápai követ. V. László emlékirata a magyar országos tanácshoz. A budai országgyűlés Hunyadira vonatkozó sérelmes határozata. A király megnyugtató levele. Újabb tárgyalások Frigyes császárral. Harcz a törökkel Szerbiában. A budai országgyűlés. Cillei és Hunyadi kibékülése
A király kiszabaditása és trónfoglalása következtében beállott új helyzet az ország belső viszonyainak rendezésére és ellenállási képességének fokozására a várt hatást nem gyakorolta.
Frigyes császár az ifjú királyt kezeiből kibocsátván, a magyar koronát és a kezei között levő magyarországi területet megtartotta. Ismételten jártak nála magyar követek, hogy őt azok visszaadására birják; de eredményt elérni nem voltak képesek.*
Ezen tárgyalásokról Enea Silvio kiadatlan leveleiben, melyeket a bécsi udvar könyvtár codexe tartalmaz, érdekes részletek foglalkoztatnak.
Giskrát a király kegyeibe fogadta, a felső vidék kapitányi tisztében megerősitette,* s ezzel megnyugtatta. De tavasz nyiltával egy másik cseh kapitány, Axamit több ezernyi vad zsoldost gyüjtve maga körül, Abauj, Sáros és Szepesmegyék területét féktelen garázdálkodások szinhelyévé tette, s nagy részben hatalmába ejtette.
Ezt Enea Silvio 1453 ápril 10-ikén kelt levelében irja.
Az általa okozott károkról, a közbiztonság teljes felbomlásáról, a király és a hatóságok tekintélyének megalázásáról érkező tudósitások leverő hatását meg fokozták a szárnyaló hirek, a melyek szerint Axamitot nehány magyar zászlósúr titkon segitené, vagy Cillei biztatná, hogy a szinleg ellene szervezendő királyi sereggel Hunyadit, kinek hatalmára féltékeny kezdett lenni, megsemmisitse és a kezei között levő királyi várak kiszolgáltatására kényszeritse. Olyanok is találkoztak, a kik azt hitték, hogy a sereggel, a melyet Axamit ellen szerveznek, a császár ellen készülnek támadni.*
Enea Silvio 1453 junius 19. 25. és július 10-iki kiadatlan levelei.
Magyarországon sem Hunyadi, sem Giskra, sem a zászlós urak nem gondoltak rá, hogy a cseh rablóvezért megfékezzék.

V. László arany forintja.
Előlapján négyelt pajzs 1. és 4. mezejében a magyar pólyák, a 2. és 3. mezőben a kettős kereszt. Körirata: + LADISLAVS • D(ei) • G(ratia) • R(ex) • VNGARIE. A hátsó lapon Szent-László alakja, H–G pénzverési jegygyel és S(anctus) • LADISLAVS • REX körirattal. A Magyar Nemz. Múzeum régiségtárának eredeti példányáról.
László május 11-én az ifjú Hunyadi Lászlót bizta meg, hogy a hadi munkálatok vezetését vegye át.* De néhány héttel utóbb, június 4-ikén kelt levelében panaszosan emliti föl, hogy azok a zászlós urak és vármegyék, kiket felszólitott, hogy az elnyomott országrész felszabaditásában közremüködjenek, ezen rendeletek végrehajtásában hanyagoknak mutatkoztak, minélfogva a baj még inkább sulyosbodott. Most tehát – úgy mond – megszánta az országot, és mivel részleges intézkedések immár nem elégségesek, arra határozta magát, hogy alattvalói érdekében saját személyét sem kiméli, a védelem intézésének terhét elvállalja, és igy magát ifjú korában állása terheinek viselésére hozzá szoktatja. Ennek következtében a felvidéki vármegyéket és városokat értesitette, hogy a közelebbi napokban ausztriai és morvaországi hadak élén, a gonosztevők gyökeres kiirtására indul, és utasitotta, hogy fejenkint fegyvert fogjanak, és június 24-ikén hozzá csatlakozzanak.*
Erről Kassa városát értesiti. Gr. Teleki, id. m. X. 386.
A Kassa városához intézett rendelet u. ott. 390.
De a király igéretét nem teljesitette és Bécsből nem mozdult ki. Arra szoritkozott, hogy ezer osztrák és cseh fegyveresből álló hadosztályt küldött Magyarország felső részeibe.* Ugyanekkor, hogy hadak gyüjtésére és azok ellátására pénzt szerezzen, merész lépésre határozta el magát.
Enea Silvio 1453 július 10-iki kiadatlan levele.
A király, néhány hónap előtt az országgyülésen tett esküje ellenére, önhatalmulag adót vetett ki, minden jobbágytelekre egy forintot; és a rendeket azzal a nyilatkozattal igyekezett megnyugtatni, hogy ezt a rendszabályt, a mire a végső szükség kényszeriti, jövőben nem alkalmazza.* A rendek nehézségeket támasztottak. A Tiszán innen fekvő országrész tizenegy vármegyéjének rendei gyülést tartván, ámbár az ország szabadságaira hivatkozni el nem mulasztották, az adót nem tagadták meg, csak leszállitása végett tettek lépést a királynál, a ki augusztus 15-én a következő jellemző válasziratot intézte hozzájuk:
A királyi rendeletet nem birjuk. Egy későbbi királyi irat utal a tartalmára. Minthogy a király augusztus 15-ikén Prágában válaszol a tiszáninneni megyék gyülésének felszólalására, az adókivetésnek július elején kellett történnie.
„Rendeletünk kibocsátására – úgy mond – nemcsak a mi végső szükségünk, hanem a ti és az egész ország szüksége kényszeritett; mivel most máskép segiteni képesek nem vagyunk.... Hogy ilyen adókivetéstől jövőben tartózkodni fogunk, azt szokásba hozni és általán egyéb szabadságaitokat is megsérteni nem kivánjuk: erre nézve rendeletünkben kielégitő biztositékokat találhattatok. Ennélfogva, az országot fenyegető sokféle veszélyek elháritására, a sürgető szükségek kielégitésére ezt az adót habozás és nehézség nélkül megfizethettétek volna. Mivel azonban annyira esdekeltek, mi abban a végzésetekben, hogy minden öt jobbágytelek után fizettessék az egy forint, megnyugszunk; mindazáltal kikötjük, hogy ha a befolyó összeg a megkezdett vállalat befejezésére elégtelennek mutatkozik, az adót fölemeljük, a mire nézve veletek tárgyalni fogunk.”*
A királyi iratot közzé tette Kovachich, id. m. II. 119.

V. László ezüst pénzei.
1. Denár; előlapján a magyar pólyák és + MONETA • LADISLAI • D(ei) GRA(tia) körirat; a hátsó lapon a kettős kereszt, C–G pénzverési jegygyel és a körirat folytatása: + REGIS • VNGARIE • ET CET(e)R(a). 2. Denár; előlapján négyelt pajzs 1. mezejében a magyar pólyák, a 2. mezőben a cseh oroszlán, a 3-ikban a morva sas, a 4-ikben az osztrák pólya, K–P pénzverési jegyek és az előbbivel egyező körirat; a hátsó lapon koronás egyfejű sas, szívpajzsában az osztrák pólyával, s a körirat folytatása: + REGIS • VNGARIE • ETCETERA. 3. Obulus; előlapján hármas halomból kiemelkedő kettős kereszt, B–P pénzverési jegygyel és MON(eta) • LADISLAI • RE(gis) körirattal; a hátsó lapon koronával fedett négyelt pajzs 1. mezejében a magyar pólyák, a 2-ikban a cseh oroszlán, a 3-ikban az osztrák pólya, a 4-ikben a morva sas VNGARIE • ETC(etera) folytatólagos körirattal. 4. Obulus; előlapján nyilt koronából kiemelkedő kettős kereszt S–D pénzverési jegygyel és • MONETA • LADISLAI körirattal; a hátsó lapon hasitott pajzs jobb mezejében a magyar pólyák, a pajzs osztott bal felének felső mezejében a cseh oroszlán, az alsóban az osztrák pólya; a folytatólagos körirat: + REGIS • VNGARIE • ET • C(etera). 5. Obulus; előlapján a kettős kereszt, K–P pénzverési jegygyel és MON(eta) • LADISLAI • DEI • G(ratia); a hátsó lapon a hétszer szelt pajzs és a körirat folytatása, mint az előbbinél. A Magyar Nemz. Múzeum régiségtárának eredeti példányairól.
Mig a felső vidéken a király és az ország idegen zsoldosok segitségével sem volt képes a cseh rablóvezért megsemmisiteni,* a legnagyobb magyar hadvezér az erdélyi szászok ellen kényszerült fegyverét forditani. Besztercze város és vidékének lakói, a beszterczei örökös főispánságnak felállitásában és a Hunyadiak részére történt adományozásában szabadságuk sérelmét látván, új uruknak magukat alárendelni vonakodtak.*
Enea Silvio 1453 szeptember 18-ikán is azt jelenti Rómába, hogy Axamit folytatja garázdálkodásait.
Enea Silvio 1453 szeptember 18. és 25-én kelt levelei.
És éppen ezen időben érkezett Magyarországba Konstantinápoly elestének megdöbbentő hire.
Mohammed szultán 1453 ápril 6-ikán harmadfélszáz ezer emberrel és négyszáz hajóval szállotta meg Konstantinápolyt. Palaiologos Konstantin császárt, ki csak néhány ezer görög és genuai fegyveressel oltalmazta fővárosát, a válságos órában az önfeláldozás nemes lelkesedése ragadta meg. Miután képtelen volt birodalmát megmenteni, enyészetét hősi halálának dicsfényével övezte. Május 29-én a kelet-római birodalom fővárosa a törököket uralta.

Konstantinápoly ostroma.
A párisi arsenal 1462-iki codexének miniatureje. Grote G. reproductioja után.
Ebben a mérkőzésben magyar fegyver nem vett részt. Lehet, hogy a várnai catastropha gyászos emléke a magyarokat a törökökkel fönnálló fegyverszünet lelkiismeretes megtartására késztette. De ebben része volt bizonyára annak a körülménynek is, hogy Konstantin császár korábbi kétszinü és tehetetlen magatartásával Hunyadit elidegenitette volt. És úgy látszik, Konstantinápoly megmentésének fontosságát a magyarok ép oly kevéssé értették meg, a mint később Nándor-Fejérvár és Buda vára veszedelmét a németek tétlenül szemlélték. Az emberiségnek csak úgy, mint az egyes embernek, az a végzete, hogy azt, a minek elvesztését csekély erőfeszitéssel meggátolhatná, nagy áldozatokkal kelljen visszaszereznie.
Konstantinápoly eleste Magyarországon megrenditő hatást gyakorolt.* Az udvarnál fölismerték a hadi készületek sürgető szükségességét. A király augusztus 24-ikére Pozsonyba országgyülést hirdetett,* azt személyesen nyitotta meg, és az ország rendei körében egy hónapot töltött. Az országgyülést három tárgy foglalkoztatta: a császárral folyamatban levő békealkudozások ügye, az Axamit leküzdésére foganatositandó rendszabályok és a törökök részéről fenyegető veszély.*
Ennek hire későn érkezett nyugati Európába. Enea Silvio még július 10-én sem birt arról biztos tudósitással. De 1453 augusztus 10-én Gráczból már azt irja: „Constantinopolitana clades Ungaris terrori est.” Epistola CCLVIII.
Ezt Enea Silvio 1453 augusztus 11-ikén kelt leveléből tudjuk. Epist. CXLVI.
Enea Silvio 1453 szeptember 3-iki levele. Epist. CLIII.
Az országgyülés végzéseit nem ismerjük. Tartama alatt két főpap és három főur figyelemre méltó okiratot állitottak ki. Szécsi Dénes primás, András pécsi püspök, Garai László nádor, Ujlaki Miklós erdélyi vajda és Pálóczi László országbiró kijelentik, hogy ámbár a többi főpapokkal és főurakkal együtt László királynak már korábban hűséget fogadtak, most a király felszólitására ezt a fogadást megújitják; keresztény hitükre fogadják, hogy a királynak és Cillei Ulrik grófnak, mint a király úr ügyei igazgatójának (rerum suarum directori) engedelmeskedni fognak, a király és Cillei gróf „állását, életét és becsületét” az elégedetlenek és lázadók ellen oltalmazni fogják.*
Az oklevél 1453 szeptember 13-ikán Pozsonyban kelt. Fontes rerum Austr. II. 30.

Cillei Ulrik aláirása 1455 június 24-ikén kelt oklevelén.
Olvasása: Ulricus comes manu p(ro)pria. Az oklevél eredetije a bécsi állami levéltárban.
Az okirat szövege kétségtelenné teszi, hogy ezt a kötelező nyilatkozatot inkább Cillei, mint a király érdekében tették. Ugyanis Ulrik gróf ellen önkényes és erőszakos tényei, úgyszintén a király személyére gyakorolt vészteljes befolyás miatt, az osztrák rendek körében nagy elégületlenség keletkezett, a melyben a magyar urak egy része osztozott. Cillei tehát a veszélyt, mely őt fenyegette, elhárítandó, mind a királylyal, mind barátaival el tudta hitetni azt, hogy nemcsak saját személye, hanem egyuttal a király „állása, élete, becsülete ellen” fegyveres támadás készül.
De ravaszsága nem mentette meg.
A pozsonyi országgyülés befejezése után, szeptember második felében, Korneuburgban osztrák országgyülés tartatott. A király itt adó megszavazását kérte. A rendek titkos küldöttség által azt a választ adták neki, hogy az adót csak az alatt a föltétel alatt szavazzák meg, ha Cilleit udvarából eltávolitja. A király megigérte, hogy kivánatukat teljesiti. A szinlelésben már most mesteri tökélyt tüntetvén ki, Cillei irányában úgy viselte magát, hogy néki a történt megállapodásról sejtelme sem volt, és a királyt gyanutlanul kisérte Bécsbe. Itt Eizinger Ulrik, az elégületlen osztrák urak vezére, a várpalotát szeptember 28-án éjjel katonáival megszállotta s a király jelenlétében közölte Cilleivel, hogy az udvarból távoznia kell. A gróf egyelőre uradalmaiba vonult vissza. Mire a király beleegyezését adta ahhoz, hogy husz éves koráig Ausztriát tizenkét tagból álló tanács kormányozza, a melybe mindegyik rend három tagot választ.*
Huber, id. m. III. 95.
László néhány nappal utóbb magyar és osztrák urak fényes kiséretében Csehországba ment, hogy ott magát megkoronáztassa. A koronázási szertartást a magyar primás és az olmüczi püspök október 28-ikán hajtották végre. A király itt Hunyadi Jánost a királyi főkapitány és a királyi jövedelmek kezelője tisztében megerősitette.*
Ezt a király maga emliti Hunyadi Jánoshoz a következő évben irt levelében. Katona, id. m. XIV. 982. És az 1453 október 27-én kelt, alább idézendő okiratban Hunyadi János magát igy czímezi: „Obester hauptmann in dem königreich von Ungern bestätiget.”
Kétségkivül azért, hogy Cillei Ulriknak újból uralomra jutását megakadályozzák, tizenegy főur, kik Magyarországban, Csehországban és Ausztriában a kormány élén állottak: Hunyadi János és Vitéz János, Podjebrád György és két Sternberg gróf, négy Eizinger és Plankenstein Pongrácz (október 27-ikén) egymás között szoros szövetségre léptek. A szövetségi okiratban azt hangoztatják, hogy az okirat keltétől számitott hat esztendő tartamára egyesülnek a király szolgálatára és saját kölcsönös oltalmukra; kötelezik magukat, hogy a királyt minden ellenséges igyekezettel szemben megvédelmezik; és ha netalán saját soraikból az egyik a másik ellen a király előtt ármánykodnék, a többi a megtámadottat figyelmezteti és a király előtt védelmezi.

Podjebrad György aláirása 1452 június 12-ikén kelt oklevelén.
Olvasása: Georgius de Cunstat et de Podiebrad regni Bohemie gubernator • Az oklevél eredetije Körmöcz város levéltárában.
A király a szövetség megkötéséhez jóváhagyását adta. Az okirat élére ezt a nyilatkozatot jegyezte: „Elismerjük, hogy az alant irottak a mi akaratunkból vannak, László király saját kezével.”*
„Recognoscimus infrascripta esse de nostra voluntate, Ladislaus rex manu propria.” Maga az okirat német nyelven van szerkesztve. Eredetije a bécsi állami levéltárban. Fontes rerum Austr. II. 31.
A szövetségi okirat utolsó pontja elárulja, hogy a főurak, a kik azt létrehozták, egymás iránt bizalmatlanságot tápláltak, és el voltak készülve arra, hogy az udvar ezentúl is hatalmi versengések szinhelye marad.
Ezt még világosabban mutatja az a külön biztositó okirat, melyet nehány hónappal utóbb Podjebrád állitott ki. Fogadást tesz, hogy Hunyadi Jánosnak és fiainak úgy László király és tanácsosai előtt, mint összes ellenségeikkel szemben, erős szeretettel, szilárd hűséggel és testvéri érzéssel fog szolgálni; egyszersmind soha sem engedi meg, hogy Hunyadi János és fiai „személye vagy javai ellen bárminemü merénylet követtessék el.”*
Az 1454 február 14-ikén kelt oklevél eredetije a müncheni királyi levéltárban.
Egyelőre Podjebrád volt a helyzet ura. A királyt egészen hatalmába keritette, távozni sem engedte Csehországból, sőt a környezetében levő magyar és osztrák urakat is lehetőleg távol tartotta tőle. Ezek nem titkolták elégületlenségüket. Enea Silvio feljegyzi egyikük jellemző mondását: „Mi vadásztunk, de a vad a cseheknek jutott!” A császári udvarnál az a hir is el volt terjedve, hogy Podjebrád Hunyadit és Eizingert akaratuk ellenére Prágában visszatartja, mert általuk akar Magyarország és Ausztria ügyeire döntő befolyást gyakorolni. Hunyadi csak deczember havában térhetett viszsza Magyarországba.*
Enea Silvio 1453 november 24. deczember 1. deczember 10. és 1454 január elsején kelt kiadatlan levelei.
Ekkor kezdett a nemzet végre foglalkozni azzal a veszedelemmel, mely a görög birodalom bukása után nagyobb mértékben fenyegette, mint ekkorig. A fegyverszünet, a mely 1452 elején köttetett, még nem járt le, de készen kellett lenni arra a valószinü esetre, hogy a szultán azzal nem gondolva, Magyarország ellen támadást intéz.
Hunyadi János a király nevében január első napjára Budára országgyülést hivott össze,* melyen a vármegyék nemességét követek képviselték.*
Pozsony városának 1454 január 1-jén a káptalan előtt tett nyilatkozata szerint, a Duna áradása gátolta meg követeit abban, hogy a január 1-re „juxta edictum regium, jussionemque illustrissimi domini gubernatoris” kihirdetett országgyülésen megjelenjenek. A Magyar Nemzeti Múzeum levéltárában. Enea Silvio 1454 január 1-jén irja, hogy Hunyadi Magyarországba visszatért és országgyülést tart.
Ezt az országgyülés végzeménye a bevezetésben emliti.
Az ország rendei az áldozatkészség nagy tényeire szánták el magukat. Elhatározták, hogy a főpapok, urak és nemesek személyesen táborba szállanak; egyúttal az ország összes birtokosai minden száz jobbágytelek után négy lándzsás lovast és két lándzsás gyalogot állitanak ki. E mellett a bandériumok kiállitásának kötelezettsége épségben marad.
Ezen végzés lelkiismeretes végrehajtásának biztositására kivételes intézkedések történtek, a melyek azért is figyelemre méltók, mivel a királyi hatalmat a rendekkel megosztják, úgyszólván egészen rájuk ruházzák.
„Elrendeltük, – igy szól a végzeményben a király – hogy országunk főpapjai, zászlós urai, főrendei és nemesei köréből néhányan választassanak, a kik a királyi jövedelmünkből kiállitandó bandérium létszámát megszabják és gondoskodnak arról, hogy a királyi jövedelmek a kamarába rendesen befolyjanak és kellő módon használtassanak, névszerint a zászlós urak az ő bandériumaik kiállitására a fizetést pontosan megkapják.” Ezen országos bizottságnak azt is föladatává tették, hogy a mennyiben Zsigmond király óta, a ki a főpapok és egyházi testületek bandériumainak létszámát meghatározta, némelyek jövedelmei netán jelentékenyen megfogytak, a létszámot leszállithassa; és a mennyiben némely egyházi méltóságok a törvényben elő nem fordulnak, azok honvédelmi kötelezettségét szabályozza.
Továbbá minden vármegyében külön bizottság alakitása határoztatott, oly módon, hogy abba annyi nemes választassék, a hány szolgabirája van a megyének. Ez a bizottság a jobbágytelkek összeszámitását végezi, az aggastyánokat, betegeket és szegényeket a táborba szállástól fölmenti, és megszabja, hogy mindegyik vár őrségéből hány köteles táborba szállani.
Az egész hadsereg fővezérévé, főkapitányává a király Hunyadi Jánost rendelte, és pedig egy esztendő tartamára, a mi a végzeménybe is beiktattatott. Minden vármegye nemessége fölhatalmaztatott, hogy a területén kiállitandó katonaság élére kapitányt választhat.
Az urakra és nemesekre, kik a jobbágytelkek arányában a fegyvereseket kiállitani vonakodnak, vagy elmulasztják, a törvény nem büntetést, hanem birságot szabott oly módon, hogy mindegyik ki nem állitott lovas és gyalog után, a fölszólitástól számitandó tizenöt nap alatt, 16, illetőleg 10 forintot kötelesek a főkapitánynak beszolgáltatni; ellenkező esetben a vármegyei kapitány és bizottság azt a birtokot, a mely után birtokosa a fegyvereseket ki nem állitotta és a birságot meg nem fizette, lefoglalják és lefoglalva tartják, mig a birság összege a jövedelemből kikerül. Ellenben azokra, kik táborba szállván, onnan megszöknek, ha nemesek, jószágvesztés, ha nem nemesek, halálbüntetés várakozott.
Az ország rendei egyébiránt gondoskodtak arról, hogy megállapodásaik kivételes természetét világosan kifejezzék, és az áldozatoknak, a mikre magukat elszánták, megismétlését kizárják. „Mivel – igy szól a király – az ország védelmét illető előrebocsátott rendelkezést a török császár hatalmas hadi készületei miatt, országunk nemeseinek, királyi trónunknak és szülőföldünknek védelmére és föntartására, az egyházi személyek és a többi rendek régi szabadságainak sérelmével voltunk kényszeritve megtenni, mi és országunk főpapjai, zászlós-urai, főrendei és nemesei, keresztény hitünkre fogadjuk és igérjük, hogy ezentúl ilyen szokatlan táborozást nem hirdetünk; hanem a táborozás régi gyakorlata mellett megmaradunk.”
Ez a nyilatkozat és az országgyülés egész végzeménye a király nevében van formulázva, a ki azonban az országgyülésen nem volt jelen. Hunyadi, bizonyára teljes hatalommal lévén felruházva, nem tartotta szükségesnek, hogy a végzeményt a király szentesitése alá bocsássa. Ez haladék nélkül és pedig egészen kivételes formában hirdettetett ki. Január 25-ikéről keltezett királyi rendeletbe foglaltatott be, a melylyel a vármegyék felhivatnak, hogy mihelyt követeik az országgyülésről hazatérnek, a rendelkezések végrehajtásához fogjanak, és mikor Hunyadi Jánostól a parancsot veszik, a megyei hadat az ő táborába mindjárt utnak inditsák.*
Az országgyülési végzemény, illetőleg az azt magában foglaló rendelet a Corpus Jurisba föl van véve. A Szabolcsmegyéhez czimzett példány eredetije (a melynek alján áll: „Ad relacionem dominorum prelatorum et baronum”) a Magyar Nemzeti Múzeum levéltárában. Néhány nappal utóbb, 1454 február 12-én, szintén Budán László nevében privilegium állittatott ki, melynek alján áll: „Commissio domini regis, domino Johanne comite perpetuo Bistriciensi referente.” Gr. Teleki, id. m. X. 418.

Az 1454 január 25-iki országos decretum kezdő sorai
Olvasásuk: Ladislaus dei gra(tia) Hungar(ie) Bohemie Dalmacie C... | de Zabolch c(on)stitut(is) sextete intib(us) salut(em) et gra... | pagano(rum) coadu(n)at(i)one solito m(u)ltiplicata infina... | imp(ro)visa advertentia regnicola(rum) inflebilem ruinam religione chr(ist)iana imbuta, penitus dirutur, q... | p(re)lati, barones nobiles et p(ro)ce(re)s d(i)cti regni n(ost)ri... | sup(er) eo, qualit(e)r hui(us)mo(d)i imp(er)atoris Turco(rum) adversus pagano(rum) insultus decrevim(us) instauran... | integri revolut(i)o(ne)m capitaneu(m) g(e)n(er)alem instituim(us)... | Az oklevél eredetije a Magyar Nemz. Múzeum levéltárában.
Azonban mindezek a rendelkezések, bármennyire magukon viselik a komoly elhatározás külszinét, ismét csak papiron maradtak. Nem találjuk nyomát, hogy akár az országgyüléstől választott bizottság működését megkezdette, akár a megyei bizottságok megalakultak, és általán a tervezett haderő előállitására valami történt volna!
Ennél nem kevésbé feltünő, hogy a Prágában időző László királynak azon napon, melyen az országgyülés végzeménye, az ő neve alatt kibocsáttatott, arról sem volt tudomása, hogy Budán az ország rendei együtt vannak.
Ugyanis ekkor fogadta V. Miklós követét, Castiglione János paviai püspököt, a ki a pápa azon elhatározását közölte, hogy a szentszék kincseit és kegyszereit a törökök ellen inditandó hadjáratra felajánlja, viszont a király jogara alatt álló országok közremüködését kikéri.
A pápai legátussal egy időben Brankovics György követei járultak László király elé. Azt a jelentést hozták, hogy a szultán Szerbország teljes meghóditását tüzte ki legközelebbi föladatává, s hogy uruk, ha segitségben részesül, kész ellenállani; ha elhagyatik, kénytelen meghódolni.*
Ezt a király emliti a magyar urakhoz intézett, alább idézendő emlékiratában.
László a pápa levelére és a követ előadására adott válaszban a pápa áldozatkészségeért háladatosságát tolmácsolván, előadta, hogy országainak rendei Prágában, Bécsben és Budán a következő február hónap folyamán gyüléseket fognak tartani, a melyeken a hadjárat czéljaira ajánlataikat megteszik s ezeket Rómába küldendő követek által bejelentik; különösen kiemelte, hogy a magyar országgyülésre az udvaránál tartózkodó magyar, cseh és osztrák tanácsosok soraiból teljes hatalommal felruházott biztosokat szándékozik küldeni.*
A pápához 1454 január 26-ikán irt levélben általánosságban arról van szó, hogy a három országgyülés februárra hivatott össze. (A müncheni királyi könyvtár 8482. számu codexében.) A követ beszédére adott válaszban a magyar országgyülésről külön mondatik: „Indicta est per litteras regias in regno Hungariae ad oppidum Budense generalis conventio et dieta, per mensem Februarii … celebranda, statuitque maiestas sua confestim deputare notabiles oratores. …” (a prágai káptalan codexében.)
A király az a szándéka, hogy a magyar országgyülésre küldendő biztosait nem kizárólag a magyar, hanem egyuttal a cseh és osztrák tanácsosok köréből szemeli ki, abban találja magyarázatát, hogy a három ország között mind a hadi czélokra tett ajánlatok, mind a Rómába küldendő követség tekintetében egyértelmű eljárást kivánt létrehozni. Azonban ezt a tervet nem valósitotta. Csak három osztrák urat küldött Budára: Eizinger Ulrikot, Plankenstein Konrádot és Doczner Györgyöt.*
Neveikkel László király egy későbbi, 1454 ápril havában Hunyadihoz irt levelében találkozunk. Katona, Hist. critica, XIV. 981.
Ezek egy a magyar országos tanácshoz intézett ernlékiratot vittek magukkal, melyben a király mindazokra az ügyekre kiterjeszkedik, a miket az országgyülésen kiván elintéztetni.
Mindenekelőtt előadja, hogy a mióta Magyarország birtokába lépett, hő óhajtása volt, hogy Magyarországban, „az ő kiváló örökségében” (peculiarem hereditatem suam) megjelenjék; de ezt több ok miatt el kellett halasztania. Kezdetben a császár Ausztriát támadással fenyegette; azután a csehországi koronázást kellett végrehajtani; most pedig a csehországi rendektől megszavazott adó behajtására személyesen kell felügyelnie, Sziléziában a rendek hódolatát fogadnia és Csehországban ujabb országgyülést tartania. Mihelyt ezeket elintézte, Magyarországba jő, s ezen ország javára és védelmére mindazt megteszi, a mit királyi kötelessége parancsol.
Nehogy azonban távollétéből az országra hátrány származzék, „az összes magyar urakat” fölhivja, hogy egyetértésben éljenek, az ország fenmaradása és a király becsülete fölött hiven őrködjenek, a rend fentartásáról intézkedjenek.
Névszerint kivánja, hagy az országos törvényszékek szabályszerüen tartassanak, és azokban a birák, fizetésük megvonásának büntetése alatt, kötelesek legyenek pontosan részt venni.
A királyi jövedelmek kezelése hű tisztviselőkre bizassék, a kik azokat a király akarata szerint az ő és az ország szükségeire forditsák, azokból az ő akarata ellenére senkinek se utalványozzanak s azoknak elpazarlását megakadályozzák. A királyi pénztárból kiszolgáltatandó fizetésekről költségvetés készittessék s a király elé terjesztessék, a ki azt, ha jónak látja, saját királyi pecséte alatt kibocsátandó iratában helybenhagyja. Mert nem akarja, hogy távolléte idejében, jövedelmeiről, vagy az ő hatalmát illető nagyobb jelentőségü ügyekben más pecsét alatt bocsáttassanak rendeletek ki. Általán minden fontosabb ügyet maga elé kiván terjesztetni.
Továbbá a magyar urak maguk közül néhányat válaszszanak, olyanokat, a kik az ügyek elintézésében jártasak, a közjót s nemcsak saját érdeküket tartják szem előtt; ezek mint tanácsosok, ha nem is mindnyájan egyszerre, legalább felváltva tartózkodjanak az udvarnál, hogy a király a magyarországi ügyeket az ő tanácsukkal intézhesse el; és ezek a királyi jövedelmekből fizetést kapnak.
Ezeken kivül más tanácsosok választassanak nagyobb számban, kik Magyarországban tartózkodjanak; s a kikhez fordulhasson a király olyan nagyobb jelentőségü ügyekben, a miket a környezetében levő tanácsosokkal talán alkalmasan el nem intézhet; ezeknek hatalmuk legyen „az egész ország nevében” jelentést tenni és határozni; mivel nem mindig lehetséges az összes rendeket (universitas regnicolarum) egybehivni.
Sürgetően szükséges, hogy az urak gondoskodjanak hazájuknak a török ellen megoltalmazásáról és ez iránt gyorsan intézkedjenek; nehogy a szerb fejedelem elcsüggedve, az országtól elszakadjon és a törökkel egyezséget kössön.
És mivel a pápai legátus előadta, hogy a szentszék a törökök elleni hadjárat ügyét teljes buzgósággal karolta föl, a magyar urak hálájukat és saját áldozatkészségüket tolmácsolják; egyébiránt pedig utaljanak arra, hogy a magyar, cseh és osztrák urak közelebb tartandó gyüléseiken egyetértőleg hozandó határozatokat az ő követeik Rómába megviszik.
Ennek következtében a most együtt levő urak világosan értesitsék a királyt arról, hogy mily módon képesek és hajlandók a pápa fölhivásának megfelelni és a törökök ellen inditandó hadjáratban részt venni, a király azután a cseh és osztrák urak szándékait is megértvén, a pápához küldendő követség és válasz ügyében intézkedni fog. „Magyarország részéről” a követeket mindjárt most válaszszák meg, és az utiköltségről is gondoskodjanak, hogy a mikor a király rendeli, a csehek és osztrákok követeivel együtt utnak indulhassanak.
A Giskrával kötött egyezséget az abban megnevezett urak pecsétjükkel erősitsék meg, és az abban részére megállapitott évi fizetés utalványoztassék. A magyar urak gondoskodjanak arról, hogy az országban jó és állandó pénz veressék. Mivel a császár kezei között lévő magyarországi várak és uradalmak visszaszerzése érdekében a király követek által lépéseket fog tenni, a magyar urak válaszszanak a maguk köréből teljes hatalommal fölruházott biztosokat, a kik a békealkudozásokban és az egyezség megkötésében részt vegyenek.
Mivel a király azt akarja, hogy az egész ország egyetértőleg, minden visszavonás megszüntetésével, a török ellen készüljön, rendeli, hogy senki idegen fejedelem hadi szolgálatába ne lépjen.
Mivel megszégyenitő volna, ha a király Magyarországba visszatértekor palotáit üresen találná, kivánja, hogy azok illően fölszereltessenek.*
Ezután következik egy megröviditett pont: „Item de facto Raynoldi pro argento et officiolatu), melynek értelmét ki nem vehetjük.
Végül a király utal külön levelére és követei által küldött üzenetére, a melyekben Hunyadi János hatáskörét szabályozza.*
„Postremo de facto gubernatoris, quem vult dominus rex in sua absencia constitui capitaneum generalem, prout lacius colligetur ex litteris domini regis et ambasciatorum.” Az emlékirat a bécsi állami levéltár XV. századbeli codexében találtatik. Kiadta Birk, Quellen und Forschungen. (Bécs, 1849.) 245–246.
Ez az emlékirat leplezetlenül feltárja a királynak azt a szándékát, hogy mind az ország kormányzásának, mind a királyi jövedelmek kezelésének szálait saját kezeiben kivánja összpontositani; e szerint Hunyadi János főkapitányi hatáskörében csak a hadügy maradhatott meg. És csakugyan a császári udvarba ekkortájt olyan tudósitások jöttek, hogy Hunyadi a kormányzói hivataltól fölmentetvén, a fővezér tisztével ruháztatott föl.*
Enea Silvio 1454 február 14-én irja: „Johannes gubernatorie regni abdicatus fit capitaneus universalis; Romani eius officium imperium vocavere.” És ápril 12-ikén: „Johannes gubernator Hungarie amotus gubernationis officio, prefectusque rebus bellicis.” (A bécsi codexben.)
Azt, hogy a királyi biztosok mikor indultak el Prágából és mikor érkeztek Budára; hogy az országgyülés mily módon s mikorra hivatott össze? megállapitani adatok hiányában nem tudjuk.
Ugy látszik, hogy az országgyülés márczius végén, vagy ápril elején tartatott meg. Végzeménye nem maradt fönn.
Mindazáltal annyit tudunk, hogy az ország rendei a király azon elhatározásának, hogy az ország ügyeit ezentúl ő maga helytartó és kormányzó nékül intézi, nem szegültek ellene, és a királytól kivánt tanácsot hat főpap, hat zászlós úr és hat köznemes megválasztásával megalakitották. Hunyadi Jánost a hat zászlós úr sorába beválasztván, ezzel világosan kifejezték azt, hogy kivételes állása megszünt és a többi tanácsosokkal egyenlő állást foglal el.*
Ezen végzés ellen Hunyadi a királynál panaszt emelt. Levelét nem birjuk. De a király alább idézendő válaszában resumálja a levél tartalmát.
A királyi jövedelmek kezelése tárgyában megállapodásaik kevésbbé feleltek meg a királyi előterjesztésnek, a mennyiben az ország zászlósurait megillető fizetések a királyi jövedelmeket teljesen fölemésztették.*
Ezt a királynak május elsején a nádorhoz intézett válasziratából tudjuk.
A törökök elleni készületek tárgyában új határozatok hozatalára szükség nem volt; ez az ügy a január 25-iki végzeményben már el volt intézve.
Az ország rendei, mikor végzéseiket a királyhoz felterjesztették, azt a kérést intézték hozzá, hogy helyezze át udvarát mielőbb Magyarországba.*
Ezt is a nádorhoz intézett levélből tudjuk.
A király ezzel az eredménynyel nagyon elégületlen volt és a végzések megerősitését határozottan megtagadta.
A levél, melyben ezen elhatározását, május első napján, az ország nádorával tudatta, jellemző világosságot vet a közállapotokra.
Teljes bizalommal viseltetett – írja a király – Magyarország rendei iránt, a kik őt, mihelyt a császár kezeiből kiszabadult, az ország birtokába hűségesen és lelkesedéssel bevezették. Méltán elvárta tehát, hogy állapotáról, főképen most, ifjú korában, a mikor hű és bölcs tanácsra kétszeresen szüksége van, kellően gondoskodni fognak. Azonban az országgyülés végzéseiből azt látja, hogy ő róla teljesen megfeledkeztek, s a királyi jövedelmen maguk úgy megosztoztak, hogy neki némely sóbányák jövedelmén kivül alig maradt valami. Ugyanekkor másrészről sürgetve fölkérik, hogy országukba jőjjön. Ilyen egyszerü meghivásra nem jöhet s Magyarországba székhelyét át nem teheti, mivel a királyi állásával járó szükségletek kielégitéséről egyik országában sem gondoskodtak olyan kevéssé, mint Magyarországon, a mely pedig a legnagyobb és legtekintélyesebb. Nem volna tehát illő, hogy Magyarországon tartózkodván, udvara szükségleteit más országok jövedelmeiből födözze, mint ezt atyja is kénytelen volt megcselekedni. Ha tehát csakugyan kivánják, hogy Magyarországba jőjjön, fölhivja a nádort, hogy az országgyülés végzéseinek módositása iránt előbb titkon értekezzék azokkal a főpapokkal és urakkal, kikkel bizalmas viszonyban áll, később pedig, mihelyt czélszerünek látja, inditson meg nyilvános tárgyalásokat. Kinyilatkoztatja, hogy a királyi jövedelmek iránt alkotott végzéseket el nem fogadja és nem foganatositja; csakis azoknak, kik az ország oltalmára fognak fegyvert, vagy az ő udvaránál szolgálnak, ád fizetést, és az azoknak járó összeg megállapitását magának tartja fönn.*
Az 1454 május 1-én Garai Lászlóhoz intézett királyi levélnek csak egykoru német forditása maradt fönn. Alján olvasható: „Commissio domini regis in consilio. Johannes episcopus Warediensis cancellarius. Lecta coram rege.” Fontes rerum Austr. II. 9. A levél hatása és eredményei felől tudomásunk nincs.
Hunyadi, a ki az országgyülésen nem volt jelen és végzései megalkotásában nem vett részt, a mikor azokról értesülést nyert, a királytól várta a rajta elkövetett sérelem orvoslását. Sajátszerü az út, a mit választott. Panaszait a király elé az országgyülésre küldött három osztrák úr útján juttatta el; előadta, hogy a tizennyolcz tagból álló országtanács megválasztása az ő kormányzói és főkapitányi tisztét megszünteti és őt az ország közönséges lakosainak szinvonalára szállitja le.*
Ezt a királyi válasziratból tudjuk.
A király válasza is sajátszerüen hangzik. Emlékezteti Hunyadit arra, hogy ő előbb Bécsben, azután újból Prágában a királyi jövedelmek kezelését reá bizta volt. Ha tehát most az a tizennyolcz tanácsos Magyarország kormányzására olyan módon választatott, amint azt Hunyadi előterjeszti, az az ő tudta és megbizása nélkül történt. Ellenben ha Hunyadi mint az országnak az ő távollétében főkapitánya, azt a tizennyolcz tanácsost a végből, hogy őt az ország kormányzásában támogassák, maga mellé vette volna, vagy most maga mellé venné: ez ellen kifogása nincs. Mert akarata az, hogy Hunyadi a főkapitányi hivatalt, úgy a mint azt ő rá bizta volt, viselje, és ha netán valaki az ő akarata nélkül Magyarországon a kormányhatalmat bitorolni megkisérlené, igyekezzék azt megakadályozni.
És ugyanezen levélben Hunyadinak oly megbizásokat ád, a melyekből világosan kitünik, hogy benne ismét helytartóját, az ország kormányzóját látta.
Felszólitja, hogy Nankenreuter osztrák urat (ki a cseh rablóvezérek példájára az osztrák határon át Magyarországba tört s itt több erősségben megfészkelte magát), saját haderejével fékezze meg, mivel ő maga, Csehországban el lévén foglalva, nem szállhat táborba. Továbbá utasitja, hogy a császárral folyamatban levő békealkudozások sikeres befejezése végett „Magyarország főpapjaival, zászlós uraival és rendeivel, úgyszintén az osztrák herczegség tanácsosaival” a kellő intézkedéseket tegye meg. Elvárja tőle, hogy Giskrával szemben a korábban kapott utasitás szerint oly módon fog eljárni, hogy az ország békessége biztositva legyen. Végre nyolczezer forintnyi összeg kifizetése iránt rendelkezik.*
A Prágában kelt levélnek dátum nélküli hibás másolata a mölki apátság könyvtárának egyik codexében. Katona. id. m. XIV. 981–985.
Ugy látszik, ez a királyi nyilatkozat megnyugtatta Hunyadit, a ki seregeit ápril elején Nankenreuter ellen vezette, és ezt a tőle megszállott magyarországi erősségekből kiüzte. Ellenben elégületlen volt a császárral, mert őt ebben a hadi vállalatban nem segitette és a törökök ellen intézendő hadjárat ügye iránt sem tanusitott kellő buzgóságot. Egy alkalommal táborában a császár követét fogadván, fenyegetődzött, hogy a magyar nemzet, ha a keresztény uralkodóktól elhagyatik, inkább hogysem végromlásra jusson, megnyitja országát a törökök előtt és nekik szabad átvonulást enged a nyugati birodalmak meghóditására.*
Enea Silvio 1454 ápril 11. 12. 18. és május 3-iki kiadatlan levelei a bécsi codexben.
Ezen nyilatkozat komolyságát több körülmény látszott megerősiteni.
A császár ápril 24-ére Regensburgba birodalmi gyülést hirdetett, a mely a törökök ellen intézendő hadjárat ügyét volt hivatva tárgyalni és a melyre a szomszéd országok uralkodóit és rendeit is meghivta. Sem László király, sem a magyarországi rendek követeket nem küldöttek, a mit a császári udvarnál úgy magyaráztak, hogy a magyarok a törökkel a békét fen óhajtják tartani; ezért a gyülés eredménytelen felbomlásáért őket tették felelőssé. Az október havában tartott frankfurti birodalmi gyülésen pedig a magyar király követei megjelentek ugyan, de kinyilatkoztatták, hogy Magyarország a hadjáratban csak azon föltétel alatt vehet részt, ha a német birodalom tizezer lovast és huszezer gyalogot állit ki; különben a törökkel békét köt.*
Enea Silvio Frankfurtból 1454 október 28-ikán Rómába irt levele u. ott.
Azonban tettek bizonyitották, hogy ezek a szavak csak pressiót kivántak a császárra és a többi nyugati fejedelmekre gyakorolni. A mikor hire jött, hogy a szultán Szerbországba tört és a despota székvárosát, Szendrőt ostrom alá vette, Hunyadi Jánosban hivatásának, kötelességének tudata leküzdötte az elkeseredést, a mivel a keresztény hatalmak magatartása eltöltheté. És miután a szultán a magyar korona melléktartománya ellen intézett támadással a fegyverszünetet maga bontotta föl, ő is feljogositva tekintette magát arra, hogy fegyvert fogjon. Hadait egybegyüjtve, rögtön megindult.
Közeledésének hirére a szultán Szendrő ostromával felhagyott és Bolgárországba vonult vissza; Szerbországban Firuz bég vezérlete alatt harminczkétezer embert hagyva hátra, Kruseváczon erős állást foglalt el. Hunyadi szeptember 29-én Szendrő közelében a Dunán átkelt és a Morava völgyén keresztül Krusevácz felé nyomult, hogy a törökkel megütközzék. Október első napjaiban két mértföldnyi távolságban a várostól sikerült Firuz béget meglepnie és hadát véres csatában teljesen megsemmisitenie; őt magát is foglyul ejtette.
Ekkor hozzá csatlakozott Brankovics György és veje, Cillei Ulrik gróf, ki, a mióta László királytól eltávolittatott, boszú- és tettvágyának kielégitésére különféle hiú kisérleteket tett, és most a kereszténység ügyének szolgálatába állott.
Hunyadi megszaporodott győzelmes seregével Pirotig és Viddinig hatolt, a törököket uraló nagy területeket pusztitotta. Ekkor a szultán maga indult meg, hogy utját állja. De Hunyadi nem vélte tanácsosnak, hogy vele megütközzék; hanem vissza tért Belgrádba.*
A hadjárat lefolyásáról Hunyadi maga tudósitja a császárt. (Katona, id. m. XIV. 963.) De a levél fennmaradt példánya nélkülözi a dátumot és szövegében sem határozza meg az egyes események időpontját. E tekintetben becses kiegészitéssel szolgál a levél, a mit a Szerbországban megtelepedett ragusaiak október 10-én Szrebernikből Ragusa városhoz intéznek, és a melyben Brankovics és Cillei csatlakozásáról is van szó. (A levél egykoru másolata a milanoi állami levéltárban.) Ragusa város november 2-ikán határozta el Hunyadihoz és Brankovicshoz üdvözlő követség küldését. Ragusai Oklevéltár. 451.
Innen a császárhoz levelet intézett, a melyben figyelmeztette, hogy a rég tervezett, közös erővel meginditandó nagy támadó hadjáratra a körülmények kivételesen kedvezők, és hogy a törököt most kevés erőfeszitéssel ki lehetne üzni Európából; mig ellenben, ha a jó alkalmat elmulasztják, nyugati Európa országait csakhamar nagy veszedelem fogja fenyegetni.*
Az imént idézett helyen.
Kétségkivül ismét csak a pressio eszköze volt az, a mit használt, mikor ezen levél megirása után néhány napra azt hirdette, hogy a szultántól előnyös békeajánlatot kapott és annak tárgyalására önhatalmából, a király tudta nélkül, az ország rendeit Péterváradra hivta össze.*
Ezt Ragusa város követeinek Hunyadi táborából városuk tanácsával folytatott levelezése deriti föl. U. ott, 566. 568.

A viddini katonai táborhely.
Rajzolta Székely Árpád.
Meghivására deczember közepe táján számos főpap, zászlósúr és nemes, élükön a nádor, az erdélyi vajda, a kalocsai érsek és a pécsi püspök gyült össze.* De megjelentek ott a király küldöttei is: Vitéz János a magyar kanczellár, a cseh Kolowrat János és az osztrák kanczellár,* kik e szerint a magyar rendek körében László három koronáját képviselték.
A megnevezettek „ceterique prelati, barones et nobiles regni Hungarie nunc in Varadino Petri congregati’ deczember 19-ikén az erdélyi szászokhoz rendeletet intéznek. Kovachich, Supplementum. II. 125.
Ezeket Hunyadi nevezi meg a császárhoz irt alább idézendő levelében.
László ugyanis időközben, kétségkivül azért, hogy a péterváradi gyülést meghiusitsa, és az ügyek vezetését a maga kezeiben megtartsa, a következő év január 6-ikára Budára országgyülést hirdetett, igérvén, hogy ott a törökök ellen intézendő hadjárat felől, a melyre „a keresztény hatalmasságok jelentékeny ajánlatokat tettek”, az ország rendeivel személyesen fog tanácskozni.*
Az erdélyi szászokhoz intézett királyi meghivólevelet közli Fejér, Autentia et vis probandi diplomatum. 158. Az országgyülés kihirdetéséről a péterváradi gyülés imént idézett irata is szól.
A királyi biztosok azzal voltak megbizva, hogy azon ügyeknek, miket Hunyadi Péterváradon kivánt tárgyalni, az országgyülésre halasztását eszközöljék ki, vagyis – a mint Hunyadival szemben kiméletesen hangoztatták – „az országgyülést előkészitsék.”*
Ezt a kifejezést Hunyadi a császárhoz intézett levélben használja.
Hunyadi a király rendelkezése előtt meghajolt, a miért is Péterváradon érdemleges határozatokat nem hoztak. Mindazáltal az ott egybegyült rendek az országgyülés megnyitására a király által kitüzött határidőt rövidnek tartván, feljogositva tekintették magukat arra, hogy ezt két héttel későbbre, január 20-ikára halaszszák el, a mit a maguk neve alatt köztudomásra hoztak.*
Az erdélyi szászokhoz intézett iratot fentebb idéztük.
Az ország zászlósurai és többi rendei azzal a ténynyel, hogy a Hunyadi Jánostól hirdetett gyülésen megjelentek, azt jelezték, hogy őt az ország kormányzójának, vagy a király helytartójának tekintik. A gyülés részéről kibocsátott iratban a jelenlevők sorozatában Hunyadi a nádor előtt, a névsor élén áll. És ő maga, a mi szintén feltünő, eltérően eddig használt czimétől nem a „királyi felség”, hanem „Magyarország főkapitányának” nevezi magát.*
„Capitaneus regni Hungarie generalis.”
Egyébiránt a császár is a hatalom birtokosát Magyarországon Hunyadiban látja. Nála emel panaszt, mikor a magyar hadaknak az osztrák határszélen nyugtalanitó gyülekezéséről hirt vesz. És külön fölhivja, hogy a következő év elején Bécsújhelyt tartandó gyülésen, melyet a regensburgi és frankfurti tanácskozások folytatásaként, a törökök ellen tervezett nagy hadjárat meginditása végett egybehivott, jelenjék meg.*
Ezt a levelet nem birjuk. Tartalmát Hunyadi válasza resumálja.
Hunyadi az ő válaszában igéri, hogy a magyar hadak gyülekezését az osztrák határon meg fogja akadályozni és a bécsújhelyi gyülésre a magyar országgyülésen választandó követekkel megjelenik.*
A dátum nélküli levél ki van adva a Tudományos Gyüjtemény 1835-iki évfolyamában. III. 41.
A budai országgyülésen lelkes hangulat uralkodott, a melyet Cillei Ulrik gróf megjelenése és Hunyadi Jánossal való kibékülése még emelt; mert a hatalmas főur magatartásának ezt a fordulatát mind a belső béke, mind a törökök elleni vállalkozás szempontjából nagyértékünek lehetett tekinteni. Az ország rendei azonnal be is bizonyitották, hogy a multat feledni készek, és Cilleit abba a követségbe, melynek Magyarországot a bécsújhelyi congressuson képviselni kellett, beválasztották. A követség tagjai voltak, kivüle Hunyadi János, Szécsi Dénes primás, a váradi és pécsi püspökök, a nádor, Ujlaki Miklós és mások.* Az ország legelőkelőbb kiküldetése jelezi, hogy a nemzet a török hadjárat tárgyában oly régtől fogva folyamatban levő tárgyalások sikerének biztositása végett tekintélye egész súlyát a mérlegbe vetni kivánta.
Ezeknek neveit felsorolja Enea Silvio 1455 február 22-ikén kelt levelében. (A bolognai codexben.) Hunyadi az országgyülés alatt Ragusát értesiti, hogy követei is beválasztattak. Ragusai Oklevéltár. 576.
E tekintetben jó reményeket keltett az a körülmény, hogy a burgundi fejedelem Budára küldött követe által, a németországi fejedelmek pedig levelekben biztositották Hunyadit arról, hogy segitségükre számithat.*
Ezt a ragusai követek Budáról február 23-ikán jelentik. Id. h. 571.
És az áldozatkészségben a magyarországi rendek a keresztény hatalmak előtt jó példával jártak. Végzéseiket nem ismerjük. De tudjuk, hogy azok a háború czéljaira jelentékeny ajánlatokat tartalmaztak, és hogy a jelenlevők magukat a határozatok lelkiismeretes végrehajtására esküvel kötelezték.*
Enea Silvio márczius 12-iki jelentésében csak azt mondja, hogy az országgyülésen megállapitották: „quantum quisque contribuere debeat.” (Kiadatlan levél a florenczi Laurentiana könyvtár codexében.) A ragusai követek január 2-ikán irják: „Omnes proceres solemnibus scripturis et juramentis ad exercitum propria capita devovisse.” Id. h. 571.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages