A CSÚCSÍVES ÉPÜLET-CSOPORT.

Teljes szövegű keresés

A CSÚCSÍVES ÉPÜLET-CSOPORT.
Irta: Dr. Czobor Béla
A vegyesházi királyok korából (1301–1526), mely hazánk történetének második nagy szakaszát képezi, a háborús századok viszontagságai daczára meglepő mennyiségű emlék maradt fönn, Magyarország világra szóló fegyvertényeit és magas színvonalon álló kulturáját egyaránt hirdetve. Nemzetünk dicsőségteljes fénykora ez, melyben a magyar ismételten adott irányt Európa többi népeinek, mígnem a czivilizáczió elkeseredett ellensége, a török megtörte erejét a mohácsi síkon (1526 augusztus 29), mely csaknem örökre temetője lett az Európa kipróbált védbástyáját képező lovagias nemzetnek.
Véráztatta fegyvereink és ritka értkű műkincseink egész tömegének megfelelő elhelyezésére a román épület-csoportnál sokkal nagyobb épületről kellett gondoskodnunk, mely stilje, arányai és alkotó részeinek jellegzetessége által figyelmeztesse a látogatókat e korszak kimagasló eseményeire, ezeket pedig a válogatott emlékek beszéljék el apróra, még az idegenek által is megérthető módon.
Hazánkban e korszakban a csúcsíves stíl virágzott. Egyházi és profán épületeink merész ivezetű csarnokati a középkor által csodált új ízlésben alkotva, ha nem is vetélkedtek a franczia és német dómok és paloták meglepő arányaival és pazar műrészleteivel, mégis figyelemre méltó megtestesítői voltak annak a szellemnek, mely ezen korszakot Európaszerte áthatotta. A vallásos lovagkor találó kifejezésére hazai építészetünk gyöngyét, a vajdahunyadi várat, kapcsolatban egyházi művészetünk remekének, a szepes-csötörtökhelyi kápolnának részletével választottuk, mely történelmi kiállításunk csúcsíves épület-csoportjának mintegy magvát képezte. Mindkettő bár elsőrangú alkotása nálunk e kornak, a maga egészében kiállítási czéljainkra nem kinálkozott alkalmasnak. Az építőművész ízlése- s alkotó erejének elég tág tere nyilt nemcsak a megfelelő részek kiválasztásánál, hanem különösen azok szerkezeti egybeillesztésénél, nemkülönben a szárnyépítmények csoportosításánál és az egésznek festői megalkotásánál. Nehéz feladatát becsülettel oldotta meg a mester. Kiállítási épületeinknek ez volt a gyöngye, melyről bel- és külföldi tekintélyek egyaránt elismerőleg nyilatkoztak. Mintegy odalehelve áll ma is a városligeti tó partján, a mesebeli tündér várhoz hasonlón (I. tábla), meglepő arányainak képét a tó sima tükrében fürösztve, büszkén uralja a festői vidéket, mely összes szépségeivel csak arra szolgál, hogy ezen mesteri alkotás báját emelje.
Mielőtt az épület-csoport leírásának részletezésébe bocsájtkoznánk, helyén lévőnek tartjuk az építőművész által utánzott főbb építmények történetéről egyet-mást elmondani.
Kezdjük a vajdahunyadi váron, melyet a nemzet kegyelete oly sok viszontagság közepett, annyi évszázad után is mindenkor áhítattal környezett, mert hozzáfűződik Európa legtiszteltebb hősének Hunyadi Jánosnak emléke, a kinek törökverő fegyverét az ellenség rettegte, a jóbarát pedig csodálattal méltányolta; hozzáfűződik családjának jó és balszerencsében kimagasló története. Fia László, a vérpadon ártatlanul veszti életét, a másikat, Mátyást az ország trónjára emeli a nemzet. Sohasem ragyogott fényesebben Magyarország napja, mint Hunyadi Mátyás uralkodása alatt, a ki maga köré gyűjtvén Európa tudósait és művészeit, a műveltség központjává avatta Budavárát. Nemzetünk hajdani nagyságának sugarai aranyozzák be a Hunyadi-család ősi fészkét, melynek minden köve megérdemli a hazafiak becsületét.
A vajdahunyadi vár egy római castrum helyén épült. Ezt bizonyítják a vár helyreállítási munkálatai alkalmából napfényre jött római falazatok.
A Hunyadi-család egyik őse, WOYK, mint a királyi udvar katonája Zsigmond királytól 1409. évi október hó 18-ikáról keltezett megerősítő oklevelet eszközölt ki hunyadvári birtokára. Ezen okmányból értesülünk, hogy már Woyk atyja SERBA oláh főnök birtokolta ezen erődöt, kiről az, unokájára Jánosra szállott. Ő volt e családból az első, a ki magát «Hunyad»-ról nevezte.
A várat, mely eredetileg kisebb fontosságú erődítmény volt, magasabb hadászati czéloknak megfelelőn HUNYADI JÁNOS építtette át, illetőleg bővíttette ki. Mint korának kitünő katonája, strategiai szempontokból is kiváló várat tervezett, melynek palotaszerű fényes átalakítását fokozatos emelkedése pályáján elkerülhetetlenné tette. 1438-ban, mint szörényi bán az ország zászlós urai sorába lépve, csakhamar (1440-ben) mint erdélyi vajda, majd 1445-ben mint az ország kormányzója kénytelen volt állásának megfelelőbb lakosztályról gondoskodni. Ezen időtájra esik a vár meglepő arányokkal (300 négyszögméter területen) tervezett emeletes lovagtermének létesítése, melynek befejezését a földszinti helyiség második pillérének homlokán egykorú felirat: «Hoc opus fecit fieri magnificus dominus Johannes de Hunyad regni hungarie gubernator anno domini 1452» (ezen művet nagyságos Hunyadi János úr, Magyarország kormányzója készíttette 1452-ben) hirdeti.
A fényes palotának csak ezen földszinti helyisége maradt reánk eredeti mivoltában. Öt vörösmárványból készült hatszögletes pillér két egyenlő hajóra osztja a tágas termet, mely tizenkét csúcsíves boltozatszakaszból áll. Mindössze hat ablak világítja meg belsejét, melyek közül három a szabadba, három pedig a vár udvarára nyilik. Az ablakok mélyedésében két felől alacsony kőpadot találunk alkalmazva, mely a vár lakóinak ülőhelyül szolgált.
Sokkal fényesebb lehetett a palota emeleti terme, mely eredetileg szintén csúcsíves boltozattal és a földszintihez hasonló beosztással bírt. Sajnos, hogy a dicső Hunyadiak magvaszakadtával a vár birtokosai nem becsülték e remek műemléket meg, hanem emeleti termének boltozatait lerombolták s barbár módon átalakították. A mi régi szépségéből reánk maradt, az külsejét ma is fenségessé teszi, t. i. a négy hatalmas pilléren emelkedő gyönyörű erkélysoros folyosója, melyről e vár első restaurátora, SCHULTZ FERENCZ következőképen nyilatkozik: «Vajda-Hunyadhoz hasonló vár se nálunk, se a külföldön nincsen; úgy főelrendezésében, mint részlet formáiban eltér az minden előttem ismert váraktól . . . Csupán a Loire völgyében Francziaországban vannak egyes várak, melyeken körül-belül hasonló támoszlopokon nyugvó erkélysorozat szemlélhető, mint Vajda-Hunyadon».*
Századok, III. évfolyam, 1869. 433. lap.
Nemcsak az erkélysoros folyosó, mint a vár jellemző ékítménye, nemcsak a finom műrészletek, hanem a lovagterem egyik zárókövén alkalmazott czímer is azt bizonyítja, hogy ezen vár építőművésze franczia eredetű volt. A nyilt koronával ékített paizsban a három stilizált liliom (fleurs de lis) Francziaország XV. századi országos czímere gyanánt az épület mesterének nemzetiségét hirdeti. Fényes tanuságtétel ez, Hunyadi János műízlésének magas fokára nézve, a kit nem elégítettek ki a tuczat-építőmesterek, hanem korának egyik kimagasló művészét hívta meg messze idegenből, hogy vele családi fészkét remek palotává változtassa át.
Hunyadi János halála után a vár özvegyére, Szilágyi Erzsébetre szállott, a ki alatt az építkezések tovább is serényen folytak. Sokáig megfoghatatlannak látszott, hogy Hunyadi Mátyás királyunk oklevelei közül egyet sem találunk Vajdahunyadról keltezve. Ennek okát abban leljük, hogy a vár sohasem képezte a nagynevű király tulajdonát. Anyja halála (1482) után nem ő, hanem fia, Corvin János lett ura a várnak s ennek kora elhaltával özvegye, Frangepán Beatrix révén, második férje, Brandenburgi György őrgróf kezeire jutott, a ki nemcsak vagyonát s vele e várat is eltékozolta, hanem hazájába költözvén vissza, vele vitte a Hunyadi-család értékes levéltárát is, melynek egy részét a nemzet néhány év előtt váltotta vissza.
Ennek a vajdahunyadi várnak, a törökverő Hunyadiak sasfészkének remek emeletes lovagtermét másoltattuk le, a kiállítás czéljainak megfelelőn, a vegyesházi királyok korából reánk maradt emlékek befogadására szánt épületcsoport főékességeül.
A másik épület a szepes-csötörtökhelyi kettős kápolna. A XV. századi építőművészet valóságos remek. Nem terjedelme avatja ezzé, hanem arányainak meglepő finomsága, ékítményeinek szigorú stílszerűsége és gyengédsége.
Érdekessé teszi két emeletű alkotása. Az alsó alacsonyabb, a felső karcsú, égbetörő csúcsíves boltozatával, gazdagon tagozott márészleteivel oly hatással van a szemlélőre, mint egy gondosan kidolgozott csúcsíves stílű ereklyetartó szekrény, melynek gyengéd faragványai közel négy század viharaival voltak képesek harczolni. Nem vonultak el ugyan e viharok nyomtalanul felette, mert ékítményeit megviselték, de – szerencsénkre – a török által meg nem közelített vidéken állván, legalább hírmondó gyanánt fönmaradt mintegy kárpótlásuk annyi elpusztult fényes emlékeinkért.
Ezen kettős kápolnának felső emeletéből a szentélyrészt utánozta ALPÁR IGNÁCZ, lényegében híven, csupán külsején a támpillérek befejező tornyocskáit, melyek a tetőt koronaágakként veszik körül, volt kénytelen alacsonyabbra venni, megfelelő költség hiányában.
Nézzük most a csúcsíves épületcsoport külsejét tüzetesen meg.

146. ábra. A csúcsíves épület-csoport, függő folyosójával.
A történelmi kiállítás főbejáratától jobbra, szemben a román csoporttal, hatalmas emeletes épületszárny áll, melyet a mester egészen szabadon tervezett; mert ily nagyobbszabású csúcsíves emlékünk a XIV–XV. századból nem maradt reánk. Homlokzata (XIX. tábla) igen díszesen van kiképezve. Fialáktól környezett csúcsíves bejárata felett impozáns hatású nagy ablakát hatalmas méretű rózsa szirmai töltik ki, a mi által inkább kerek ablak gyanánt hat. Daczára annak, hogy az építőművész ezen alkotása motivumait szepesmegyei templomainkról kölcsönözte, meg tudta adni tervezetének a profán jelleget, melynek kifejezését a kapu felett levő áttört galeria két szobra – vértezett fegyveres vitézek – nagyban elősegíti. A sarokpilléreket csinos tagozatú fialák ékítik s a párkányszalag felett az épület két sarkán egy-egy nyolczszögű, ablakokkal áttört tornyocska emelkedik, magas gúlatetővel fedve. A kapu szemöldje fölött szárnyas angyal szobrát látjuk, kezében nyitott könyvön e felirattal: «Emlékezzünk régiekről.»

145. ábra. Oldalajtó a csúcsíves épületen.
E szárny-épület hossz-oldala a tó felől élénken tagozott nyerstéglafalával és kora csúcsíves metszésű ablakaival, az udvar felől pedig (XIX. tábla) későbbi alkotású függő folyosójával (loggia), valamint oldalbejáratának előcsarnokul szolgáló kettős függő ívével, pikáns kinézést kölcsönöz az egésznek. Igen csinos az oldalajtó most említett előcsarnoka (145. ábra), melynek kettős függőívét Alpár Ignácz a szepes-csötörtökhelyi kápolna karzatáról másolta és két kereszt virága közé, díszes mennyezetű fülkében, Magyarország védasszonyának (Patrona Hungariae) szobrát helyezte, a mint félholdon állva, szent István koronáját viseli, jobbjában a jogart, balján az áldó kisded Jézust fogja, a ki balkezében a világalmát, a mindenség symboliumát tartja.

160. ábra. A történeti főcsoport épületei a híddal és a bástyákkal, a tó felől.
A most leírt építményhez a tó felől, a vajdahunyadi vár erődítményeiből kölcsönzött, úgynevezett «Nebojszatorony» illeszkedik, a földszinten egy kettős nyilású erkélyszerű fülkével töltvén ki a két épülettest között támadt ürt, melynek ily módon való kiékelése (az emeleten ablakokkal áttörő oromfalat látunk csak) alkalmas átmenetet képez a torony hatalmas testéhez. A toronynak csak keskeny lőréseit változtatta meg az építész, egymás felett két nagyobb szabású ablakot nyitva rajta, hogy ez által a torony megfelelő helyiségeit a kiállítás czéljaira alkalmasokká tegye. Különben megtartotta a torony egész jellegét, erődszerű kinézését és gúla alakú födelét, mely összességében erősen accentuálja a csúcsíves épület-csoport tó felé néző részét.

161. ábra. A főbejárat, a tornyokkal.
A torony mellett a vajdahunyadi vár emeletes palotája (I. tábla) képezi a homlokzat fénypontját. Négy termetes faloszlopa adja meg e palotának azon jellegét, mely megkülönbözteti azt hazánk valamennyi várától. A földszinti lovagtermet kisebb és egyszerű, az emeleti lovagtermet nagyobb és díszesen képezett ablakok világítják meg. A faloszlopok felett ékesen formált toronyfedelű erkélyek emelkednek, melyek a közbe ékelt ablaksorral együtt függő folyosót alkotnak. Erő és választékos ízlés versenyre kelve gyönyörködtetik a szemet, mely ezen építményben a Hunyadi-ház két sarkalatos tulajdonságának: a vitézségnek és műszeretetnek mintegy megtestesülését csodálhatja.

162. ábra. A vajdahunyadi vár, oldalról tekintve.
A palota másik végéhez a szepes-csötörtökhelyi kettős kápolnának felső szentélye van illesztve, mely gazdagon részletezett támfalaival és csinos karcsu ablakaival a palota benyomását nemcsak emeli, de polygon záródásával annak méltó befejezését is képezi.

144. ábra. A csúcsíves épület-csoport, sarkán a segesvári toronynyal.
A csúcsíves épület-csoport másik szárnya a segesvári torony sikerült másolatában végződik. Maga a torony zöme (144. ábra) tulajdonképen középkori alkotás; legfelső emeletét nyerstéglafalból emelte az építőművész, a mivel jelezni kivánta egyfelől azt, hogy a torony tűzvésznek esvén áldozatul, felső részében újabb keletű s ez által a szomszédos barokstílű épület-csoporthoz átmenetet képező XVII. századi bádogteteje kellő indokolást nyer.

147. ábra. A csúcsíves épület-csoport, a csötörtökhelyi kápolna szentélyével és a keresdi fedett lépcsőkkel.
A torony falterületeit sem hagyta diszítés nélkül. Egyik oldalába (147. ábra) beillesztette Hunyadi Mátyás király nagyszabású emlékszobrának másolatát, melyet Bautzenben (Szászország) az eredetiről öntette gipszbe a történelmi főcsoport igazgatósága. E szobrot, mint a fönnebb (107. lap) adott nagyobb méretű 136. ábránkon olvashatni, 1486-ban állították a hírneves királynak hódolatul. A dús architektonikus keretbe illesztett fülkében trónon ül Mátyás. Lábait a vitézség jelképén, az oroszlánon nyugtatja; öltözete pánczélból és palástból áll, jobbjában térdére támasztott jogart, baljában világalmát tart. Dús hajzattól környezett bajusz- és szakálatlan arcza erélyt és bátorságot fejez ki. Feje fölé két lebegő angyal nyilt koronát s ezen felül az egyik rövid pallost, a másik jogart tart. Plasztikus függöny ékesíti a fülke felső részét; az oromban pedig korona alatt két czímert látunk; az egyik a magyar (pólyákkal és Dalmáczia koronás oroszlánfőivel), a másik Csehországé. A felirat ekként hangzik: MATHIAS. REX ANNO. MCCCCLXXXVI. SALV(TIS), azaz: Mátyás király, az üdvnek 1486. évében. Az arczkifejezés egyénisége arra vall, hogy e szobor ismeretlen mesterének a király maga ült model gyanánt s így e művet Hunyadi Mátyás hiteles arczképének tekinthetjük.
A segesvári torony másik oldalára fenn az ország czímerét festette a művész, a harmadik oldalból pedig csinos erkély-fülkét szöktetett ki; egyik élére meg késő stílű pléh baldachint függesztett, melynek konzola az eltünt szobor helyét jelöli.
E torony és a kápolna közt támadt teret a Bethlen grófok tulajdonát képező keresdi (Nagy-Küküllőmegye) kastély festői hatású lépcsőjével töltötte ki, mely változatos, nyilt ívezeteivel az épületcsoport ezen oldalának képét, a rajta nyüzsgő látogatók tarkaságától élénkítve, mesteri módon fokozta.
Ha mindezen részletek külön-külön véve és összhatásukat tekintve, a tervező építész gazdag képzeletvilágába engednek bepillantást: a most ismertetett épület-csoport által képezett udvar (XX. tábla) a maga egészében igazán kaleidoskopszerű benyomással van a szemlélőre.
A vajdahunyadi palota földszintjét – az eredetitől eltérőleg – erőteljes oszlopokkal és ívezetekkel élénkítette, hogy a földszinti lovagterem boltozott csarnokait a nagyobb méretű ablakok alkalmazásával a kiállítás czéljaira használhatóvá tegye. Könnyed csúcsíves balusztráddal határolt nyilt folyosót alkalmazott föléje s az emeleti lovagterem két ablakkal áttört falát gazdag polychrom ékítmények között szines czímerekkel borította. Középett az ország czímere foglal helyet I. MÁTYÁS korából; ettől jobbra neje, BEATRIX királyné, BAKOCS TAMÁS egri püspök, GARAI MIKLÓS nádor, balra a király atyja HUNYADI JÁNOS és anyja SZILÁGYI ERZSÉBET és kedvelt főpapja VITÉZ JÁNOS váradi püspök czímerei láthatók.
Az udvart kétfelől határoló szárnyépületek egyikét remek függő loggiájával imént ismertettük; a másik kora olasz renaissance stílű ablakival és késő időre valló sajátságos tetővégződésével, a részletekben nyilvánuló stílkülönbségek daczára, kellemes összhangba foly össze.
Az udvar közepén díszes kút emelkedik, mely a pozsonyi városház terén álló XVI. századi kútnak másolata. Az eredetit, egykorú feljegyzések tanusága szerint, Pozsony város tanácsa ANDREAS LUTRINGER kőfaragó által, a bécsi Hohen Markt-on létezett kút mintájára 1000 tallérért készíttette, a mi abban az időben igen tekintélyes összeg volt.* A bécsi kút azóta elpusztult, helyet adva a FISCHER VON ERLACH-féle kútnak; a pozsonyi azonban fönnáll ma is régi helyén, mint egyik érdekes látnivalója a városnak.
«Den 29-ten May Ist Andree Lutringer Steinmetz von Teschen Altenburg hieher beruefft, mit den man wegen eines neuen Rohrkastens gehandelt. Den 4. Juny, als man den hölzernen Röhrkasten abprechen sollt etc. 1580. Nachdem sich der pilthauer sehr beklagt, das im fuer sain arbait kein trinkghelt worden, da verschueffen dy Herrn im zu gebn 5 fl.» Ezen adatokat Rakovszky közölte «Alterhümliche Ueberlieferungen von Pressburg» czímű czikkében a «Pressburger Zeitung» 1877. évf. 16. számában. V. ö. Henszlmann Imre: Magyarország csúcsíves stílű műemlékei. II. kötet. Budapest, 1880. 192. lap; a kút rajzát pedig a 191. lapon (174. ábra) adta fametszetben.
Ezen emlékünk a legsikerültebb renaissance alkotásaink közé tartozik. Karcsú silhouettjén kívül két egymás fölé alkalmazott medenczéjének arányossága dicsérik mestere vésőjét. Tetején a pánczélos lovagot II. MIKSA császár és magyar király képmásának tartja a hagyomány. Lábai alatt delphinektől környezve Pozsony város czímere látható, ezen alul pedig négy oldalt latin feliratok mondják el, hogy 1563. évi szeptember 8-ikán koronázták meg Magyarország királyává II. Miksát ott, hol az utas e kútból felfrissítve magát, a királyra, országra, e forrásra áldást mondva, békében távozzék. A többi felirat 1572. évszámmal – mely időben ezen kútat állították – dicséretet mond II. Miksára és nejére.*
Közölve Henszlmann Imre id. művében, a 192. lapon.
Meg kell azonban jegyeznünk, hogy ALPÁR IGNÁCZ építész a pozsonyi díszkútat némi átdolgozással, mely a csúcsíves épület-csoport udvara által képezett környezet szempontjából indokolt volt, alkalmazta. Felső részét a kisebb medenczével együtt egyszerűen leöntette, tehát hű másolatban adta, alsó részét – nevezetesen a nagyobb medenczét – kisebb arányúvá redukálta.
A kútat czementből öntve Ohrenstein Henrik beocsini czement-gyártulajdonos saját költségén készíttette el és ajánlta föl a történelmi főcsoport díszének emelésére, a minek fokozását az építész azáltal érte el, hogy a kút tényleg használatban volt a kiállítás tartama alatt, vízsugarainak csobogásával élénkítve a pompás udvar közepét.
«Emlékezzünk régiekről» s lépjünk be a csúcsíves épület főkapuján, mely egyszerű kiképzésű helyiségbe vezet.
A bejárattal szemben csúcsívekkel alkotott fülkében néhány középkori harangot és a lőcsei r. k. plebánia-templomból szent Györgynek polychrom festésű, fából faragott XV. századi lovasszobrát állítottuk ki.
Az egyik famennyezetes folyosóban középkori szárnyas oltáraink gazdag sorozatából mutattunk be néhányat s azok részleteit. Eredeti tervünktől, mely szerint tekintélyes számú emlékcsoportot szándékoztunk Felső-Magyarországból kiállításunkra szállítani, enemű régiségeink kimélése szempontjából el kellett állanunk. Sok század viharait túlélt szárnyas oltáraink fára festett képei, szobrai és gyengéd faragványai annyira szúette állományúak, hogy a szétbontás, be- és kicsomagolás, szállítás és újból való összeállítás kiszámíthatatlan esélyeinek kitehetők nem voltak. A bemutatott példányok, mintegy ízlelítő gyanánt, csupán figyelemfelkeltés végett, arra szolgáltak, hogy művészettörténeti kongresszus tagjai számára tanulmányi anyagot nyujtsanak.
A műsik famennyezetű folyosóban a csúcsíves és kora-renaissance szobrászati emlékek közül, jobbára gipszmásolatban, gazdag sorozatot állítottunk ki a kassai, brassói, gyulafehérvári, földvári (Brassóm.) templomokból; továbbá néhány eredeti vörösmárvány faragványt I. MÁTYÁS királyunk budai palotájából és a visegrádi leletek közül. Előkelő ismeretlen olasz mester vésője alól kerülhetett ki az a díszes vörösmárvány tympanon, mely hajdan Visegrád valamelyik templomát diszítette rajta a Madonna művészi domborképével. Visegrádról az esztergomi primási múzeumba jutott, melynek jelenleg egyik igen becses műtárgyát képezi.
A boszniai kormány által két magyar vonatkozású feliratos emlékről átengedett műkő-másolatot, melyek TVARTKÓ bán idejéből valók, továbbá a zólyomi pusztavár (Pusztihrad) modelljét, a muhi csata, NAGY LAJOS királyunk nápolyi hadjárata, Nándorfehérvár ostroma és a mohácsi csata történeti és stratégiai alapon rekonstruált térképeit, TARCZAI TAMÁS († 1493), MÁRIÁSSY ISTVÁN († 1516) és HECHT GYÖRGY síremlékeinek gipszmásolatait szintén itt találta a látogató bemutatva.
A most leírt helyiség tulajdonképen lépcsőházul szolgált a csúcsíves épület-csoport emeletéhez s egyúttal előcsarnokul a földszinti termekhez.

148. ábra. A vajdahunyadi vár földszinti lovagterme.
Fegyverekből összeállított hadi trofeák mellett lépünk be balra a vajdahunyadi vár földszinti lovagtermének mintájára épült hatalmas helyiségbe (148. ábra), melyet öt nyolczszögű márványozott oszlopa két egyenlő hajóra oszt. Ebben mutattuk be hadtörténeti emlékeinket a XIV. századtól kezdve a mohácsi vészig (1526) oly mennyiségben, mely méltán lepte meg kiállításunk látogatóit.
A teljes hadi vérzetek, pánczélos lovak, támadó és védő fegyverek gazdag sorozata; elefántcsont dísznyergek, lobogós kopják, czímerekkel ékített pajzsok és torna-fegyverzetek, nemzeti hőseink hadi szerelvényei és emléktárgyai teljes fogalmat nyujtottak e jobbára dicsőségteljes korszak harczi életéről.
Ezen fegyverek és egyéb hadi eszközök egy része érthetetlen maradt volna a nagy közönségre nézve, ha lovagermünk falain megfelelő képekkel nem beszéltük volna el azok használati módját. A teremnek tó felől eső falára, középkori templomi falképeink nyomán, sz. László királyunk cserhalmi ütközetének jelenetét másoltattuk le; a bejárati oldalon pedig Márk bécsi krónikájából a perdöntő párbajt és az ajtó felett a bécsi udvari gyűjteményekben őrzött tornakönyvből egy érdekes tornajelenetet mutattunk be nagyobb méretű másolatban, az eredeti képeknek megfelelő szinezéssel.
Az összbenyomást hangulatteljessé tették az ablakok üvegfestményű czímerei, melyek kiváló középkori családaink nemesi levelei- és egyéb egykorú emlékeiről másolva, színpompájokkal is hozzájárultak a lovagterem törtvilágítású helyiségének és a benne felhalmozott élettelen aczéloknak fölélénkítéséhez.

149. ábra. A szepes-csötörtökhelyi kápolna belseje.
A harczias élet és csatazaj ezen ma már néma, de mégis hangosan szóló emlékeinek köréből egészen ellentétes érzelmeket keltő, a vallás és áhítat fenséges nyugalma által uralt csarnokba léphettünk, melyet a szepes-csötörtökhelyi kápolna szentélyének (149. ábra) mintájára alkottunk meg. A magyar szenteket (Adalbert, István, Imre, Erzsébet, László és Margit) ábrázoló üvegfestményű ablakokon átszűrődő napfény egy középkori kápolnarészlet művészi alkotású berendezését világította meg.
A diskrét plychrom festésű csúcsíves boltozat magasba törő ívei alatt középkori szárnyas oltáraink egyik érdekes, a káposztafalvi róm. kath. templomból elkért példánya (150. ábra) ragadta meg a látogatók figyelmét. Aranynyal gazdagon mustrázott szekrényében Szűz Máriának, mint az egek királynéjának (Regina coeli) 1770 méter magas szobra áll középen, jobbjában jogart, balkarján a kisded Jézust tartva. Jobbján szent Lőrincz, balján szent István vértanu szobrát alkalmazta a mester. Mindkét szent, diakonusöltözetben, vértanusága jelvényével ábrázoltatik: amaz a rostélyt, emez pálmát és köveket tart.
Az oltár nyitott szárnyain belül szent Lőrincz életéből négy jelenetet látunk festve; zárt szárnyain kívül pedig Krisztus kínszenvedése történetéből nyolcz jelenet (imája az olajfák hegyén; Kaifás főpap előtt áll; Pilátus elé hurczoltatik; megostoroztatása; tövissel koronáztatása; Ecce homo; keresztvitel közben anyjával találkozik; kereszthalála) szolgált a nagybőjt idején – a mikor az oltárok szárnyait be szokták csukni – a hívek elmélkedésének alkalmas anyagául. A képek ismeretlen jobb mester ecsetére valló tempera modorban, aranyozott alapra vannak festve. Figyelmet érdemlők az egyes alakok középkori öltönyei, melyek costume-történeti szempontból becses adalékokat szolgáltatnak.
Az oltár áttört mívezetű, aranyozott részletekből szerkesztett három baldachint magában foglaló koronája eredetileg magyar szent királyaink szobrocskáival lehetett ékítve, közülök sz. István és sz. László alakjára még rá lehet ismerni; a harmadik szobor (sz. Imre) helyét sz. Mihály arkangyal későkori (rokoko) alakítású szobra foglalja el. Az oltár hiányzó predelláját a lőcsei róm. kath. plebánia-templomból vett hasonló korú emlékkel pótoltuk, mely a három király imádását mesteri képben ábrázolja. A káposztafalvi szárnyas oltár magassága 5˙665 méter. Ennél kivált felsőmagyarországi templomainkban nemcsak jelentékenyen nagyobb, de művészi kivitelre nézve is értékesebb emlékkel bírunk, azonban ezek egyikét sem állíthattuk a kápolnában épen terjedelmük miatt ki.
Az oltárfelszerelés egyes darabjait különböző egyházaink szolgáltatták. Így az antipendium, mely hatalmas aranyszövésű gránátalma-mustráival a középkori textil-ipar szakavatott műismerőinek méltán feltünt, a szepes-szombati róm. kath. templom XV. századi emlékei közül került elő; a fából faragott aranyozott és polychromfestésű gyertyatartó-párt az ó-lesznai (Szepesmegye) templom állította ki; a maga nemében párját ritkító szintén XV. századi misekönyv-polczot, Liptó vármegye egyik szegényes falusi temploma, a nagybobróczi szolgáltatta. A domborfaragású, támláján stilizált lombozatok között ihs monogrammal ékes könyvpolcz eredetileg vörös és zöld szinűre volt festve és könnyen kezelhető alakja miatt ép oly érdemes az utánzásra, mint az ó-lesznai gyertyatartók és rúdra tüzött csúcsíves lámpák. Ez utóbbiak legallyazott ötös ágból font rúdon toronyfiakkal és támívekkel ékített igen csinos ötszögű, áttört művű aranyozott lámpák, 3˙10 méter hosszúságban a XV. század végéről, míg a másik rudas lámpa-pár (a szepes-szombati templomból), sárgára festett fürtös és lombos szőlővenyigéket apró madarakkal ábrázoló áttört művű s hengeralakú nyele a XVI. századból származó érdekes faragvány.
Figyelmet érdemelnek a bártfai róm. kath. plébánia-templom kovácsolt vasból készült karos fali gyertyatartói, melyek a kápolna falára erősítve, a XV. századi egyházi felszereléseknek hazánkban ma már ritkább példányaiként tekinthetők.
Hasonlóképen kovácsolt vasból készült a mühlenbachi róm. kath. plébánia-templom háromlábú aránylag alacsony (0˙413 m.) és egyszerű kivitelű húsvéti gyertyatartója, mely az oltár lépcsője mellett volt felállítva az ugyanezen templomból való háromágú gyertyatartóval (triangulum) együtt. Ezen utóbbiak nem hasonlíthatók ugyan a külföldi e nemű fényes egyházi szerelvényekkel össze, de tekintve ritkaságukat, egyszerű alkotásuk mellett is érdekes példányok maradnak.

151. ábra. Szapolyai János és György emléktáblája.
A kápolna falára függesztve három, fára festett XV–XVI. századi halotti czímer emlékeztetett a középkor szokására, mely szerint az előkelő egyének temetésekor nemesi czímerüket megfelelő feliratokkal ellátva, fára festve kegyeletes emlékül a templomban hagyták. Az egyik Szapolyai János és Györgyé, a másik Szapolyai Istvánnéé, a harmadik pedig Máriássy Istvánné szül. Csaholyi Lucziáé. A Szapolyai testvérek czímerének (151. ábra), mely a másik két festett czímertől eltérőleg lapos domborműben van előállítva, feliratát következőképen olvassuk: Arma . spectabilium . et . magnificorum . dominorum . johannis . et . jeorgi . de . sapolya . comitum . perpetuorum . terre . scpeusiensis. A veressel és kékkel felnegyedelt pajzsban ágaskodó egyszarvú és – holdsarló és csillag közt – ágaskodó farkas váltakoznak. A farkas a Szapolyaiak ősi czímere, az egyszarvú mint czímerbővítés később jutott bele, úgy hogy a Szapolyaiak harmadik generácziója már használta. A sisak fölött szintén az egyszarvút látjuk alkalmazva.

152. ábra. Szapolyai Istvánné emléktáblája.
A második czímer (152. ábra) Szapolyai István nádor († 1499) özvegyéé, Hedvig Tescheni herczegnőé, kinek egyik fia János volt Magyarország utolsó nemzeti királya. A czímer arany mezőben ezüst sast ábrázol, mely a Piaszt család escheni mellékágának volt czímere. Körirata: Arma . illustris . domine . Hedvig . ducisse . tescheniesis . quondam . spectabilis . et . Magnifici . domini . Stefani . de . Zapolia . comitis . perpetui . et . palatini . relicte.

153. ábra. Máriássy Istvánné emléktáblája.
A harmadik czímer (153. ábra) Máriássy Istvánné, szül. Csaholyi Lucziáé, vörös mezőben arany kereket ábrázol. Körirata: Arma . generose . domine . lucie . de . Zcawhal . conjugis . quondam . Egregii . domini . Stephani . Mariaschi . Supremi . capitanei . terre . Scepusiensis.* Mindhárom czímerpajzs átmérője 0˙77 m. s mindhárom emléket a markusfalvi templomból a család nevében br. Máriássy János állította ki.
Ezen emlékek heraldikai megfejtését Bárczay Oszkár adta a «Turul» XV. kötetében, 1897. évf. 92–94. lap.
A XV. századi papi székes (stallum) Wilczek János gr. engedte át gyűjteményéből. A mérsékelt faragványokkal (fent két állat-alakkal) diszített szék egy személy számára készült. Ennél sokkal díszesebb, de több egyén részére való középkori templomi székeink maradtak fönn a lőcsei, bártfai és más felsőmagyarországi templomainkban, de azokat terjedelmesebb voltuk miatt a különben is szűk kápolnánkban alkalmazni lehetetlen volt.
Mindezen emlékeknél műtörténeti jelentőségére nézve jóval értékesebbnek mondható a beszterczebányai vártemplom bronzból készült keresztelő medenczéje, melyet feltünő helyen, az oltár előtt állítottunk fel.

154. ábra. A beszterczebányai bronz keresztelő medencze.
A teljesen áttört művű, kehelyalakú bronzöntvény (154. ábra) tulajdonképen tokja egy síma medenczének, mely fedelével együtt elveszett. Talpa hat karélyú, áttört pártája felett minden mezőben 3–3 sárkány látható kötélalakú diszítménynyel keretelve s a karélyok találkozási pontjain oroszlánfővel ékítve. Gyürűzött gombjának síma felső részén van megörökítve alkotó mesterének neve m(agister) iudocvs (JUDOC mester) és az 1475 évszám.
A gomb felett a szár-részlet tizenkét karélyos czikkelyre osztott ernyőt képez, melynek mindegyike stilizált lombozatot zár magában. Ezen czikkelyek is kötéldiszítményt utánzó szegélylyel vannak határolva s – mint a talpnál is látható – aranyozott stilizált levélben (Krabbe) végződnek.
A medencze kupájának kerek idomú peremén a szent keresztségre vonatkozó ezen felirat olvasható domború betűkkel: † in • nomi (n) e • fancte • et • individue • trinitatis • patri(s) • et • fili(i) • cpiritvc cancti • amen • qui • crediderit • et • babticatvs • fverit • falvvs • erit • ihs • rp • n(ost)ra • falvs vagyis: «a szent és oszthatatlan Háromság, az atya, fiú és szent-lélek nevében amen; ki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, Jázus Kriszutus a mi üdvösségünk». E felirat alatt a kupa oldala karcsú toronyfiakkal tizenkét félköríves fülkére osztva apostolok szobrocskáit és czímereket foglal magában. A művész nem szándékozta mind a tizenkét apostol szobrát fölhasználni, mert ez esetben elhagyta volna a czímer háromszori alkalmazását. Sőt egyiket-másikat (pl. Pált és Bertalant) ismételten előfordulni látjuk. A kilencz apostol szobra közül sz. János, Péter, Pál és Bertalan jelvényeikről felismerhetők.
A háromszor előforduló czímer mindig ugyanaz: fél malomkőből, jobbra növekvő féltestű egyszarvú, mely egyszarvú a paizs felett levő zárt sisak fölött ismétlődik. Kétségtelenül a diíszes keresztelő-medencze donatorának czímere ez, a ki IPOLYI ARNOLD gyanítása szerint a Mülstein családból való lehetett.
A szobrokkal és czímerekkel ékített fülkék alatt, a toronyfiaktól megszakítva, ismét dombor-feliratot találunk, mely a keresztvíz hatályát sorolja elő: • iste est – aqua vite – fons salv – tis et gra – cie p(re)st(an)s – b(e)n(e)di(c)ione(m) – fort(i)tvdo – fragilium – . . . . pro-s . . . . . . . . . – remic(sio) – peccatorv(m) azaz: «ez az élet vize, az üdv és kegyelem áldást hozó forrása a gyengék erőssége . . . . . . a bűnök megbocsátása».
Az egész medencze 1˙13 méter magas; talpának átmérője 0˙88, kupájáé 0˙84 méter. Eredetileg is polychrom festéssel ékítve és részben aranyozva volt, a mit újabban felfrissítettek rajta.*
Rajzát adta Ipolyi Arnold «A beszterczebányai egyházi műemlékek története és helyreállítása». Budapest, 1878. czímű művében 126–129. lap, V. tábla.
Hogy ki volt a JUDOK mester? Adatok hiányában meghatároznunk ez időszerint lehetetlen. Annyi azonban kétségtelen, hogy korának kiváló művészét méltányolhatjuk benne, a ki nemcsak harangöntő, de művészi alkotásokra is képes szobrász volt. Valószinű, hogy Beszterczebányán lakott, ahol a XV. században szobrászok, festők, ércz-, harang- és ágyúöntők, valamint szövők szép számmal működtek.*
V. ö. Ipolyi Arnold: Beszterczebánya város műveltségtörténetének vázlata, Budapest. 1877. 105. lap.

155. ábra. A középkori városok terme.
A kápolnától balra egy átjárón keresztül, melynek falain középkori miseruhákat állítottunk ki, tágas terembe jutott a látogató, melybe hazánk középkori városi életének képét mutattuk be. Maga a helyiség (155. ábra) a bártfai városház egyik termének motivumaiból vett diszítésekkel vala ékes. Csillagokkal beszórt kékre festett famennyezete alatt az ország nevezetes városainak czímereit festettük a falakra s külön nagyobb alakban Bártfa városáét, mely czímer e teremnek mintegy jelleget kölcsönzött.
A városok czímerei, a belépéstől balra, az udvar felé néző ablakok felett kezdve, így sorakoznak: Kolozsvár, Besztercze, Brassó, Nagy-Szeben, Segesvár, Beszterczebánya, Breznóbánya, Felsőbánya, Eperjes, Kassa, Késmárk, Lőcse, Körmöczbánya; (a kijárat felett) Mármarossziget, Nagybánya, Selmeczbánya, Trencsén; (a főfalon) Zólyom, Debreczen, Esztergom, Győr, Komárom, Nagyszombat, Nyitra, Pozsony, Rimaszombat, Rozsnyó, Sopron, Szeged, Székesfehérvár; (a bejárat felett) Szatmár, Szent-György, Szombathely és Veszprém. A terem belsejét feltüntető képünkön Nagbánya czímerétől Rozsnyó város czímeréig látszik a sorozat Bártfa város külön, nagyobb arányban festett czímerével együtt, mely a fal közepét foglalta el.
Itt halmoztuk össze városaink érdekesebbnél-érdekesebb emlékeit, számadási és jegyzőkönyveit, különféle – sokszor ma már igen naivul hangzó – rendeleteit, a királyoktól nyert jogaikat és kiváltságaikat biztosító okmányokat, hatalmi és jogszolgáltatási jelvényeiket stb., melyekből mint apró kövecskékből állítható össze a hajdani városi élet nyilvános és magánviszonyait híven visszatükröző mozaikkép, mely a jelen század végén élőknek sok érdekes vonással szolgál.
Mindezen emlékeinkről alább külön is szó leszen, azért a részletezéstől ezuttal bátran tartózkodhatunk.
Visszatérve most a csúcsíves épület-csoport főajtajához, tágas és kényelmes lépcsőkön jutunk fel az emeleti helyiségekbe, melyek közül a fényes kiképzésű oszlopcsarnok (156. ábra) valóban meglepő alkotás.

156. ábra. A csúcsíves épület emeleti oszlopcsarnoka.
A kerek ablak szines üvegein átszűrődő fény a csarnoknak a főhomlokzat felén eső részében Róbert Károly, Nagy Lajos, Mária és Zsigmond uralkodására vonatkozó válogatott műtárgyainkat világítja meg. Számszerint nem sok az, a mit e helyütt bemutathattunk, mert a külföldi kincstárakban (az aacheni dómban és a máriazelli templomban) őrizett nagybecsű emlékeinket ezúttal minden utánjárásunk daczára sem sikerült megnyernünk. Arról meg álmodni sem lehetett, hogy a monarchia egyik legnagyobb és legnevezetesebb ötvösművét a Nagy Lajos királyunk neje, Erzsébet által 1380-ban Milánói Ferencz ötvös által sz. Simeon teteme részére készítettett ezüst sarcophagot eredetiben megkaphassuk Zárából. Meg kellett elégednünk e sarcophag hű galvanoplastikai másolatával, melyet HERPKA KÁROLY az iparművészeti iskola tanára készített el.
Ezen nevezetes ötvösmű másolata (XXII., XXIII., XXIV. tábla) képezte a XIV. századbeli emlék-csoport központját, mely körül egyházi szerelvényeink – köztük sz. László király fejereklyetartó filigrán-zománczos ezüst mellszobra (herma) – miniature-ökkel gazdagon ékített pergamen-codexeink, királyaink fontosabb oklevelei, világi és egyházi méltóságok pecséteinek másolatai nagy számban, szobrászati és festészeti emlékeink sikerült hasonmásai sorakoztak.
A csarnok másik, terjedelmesebb része, hazánk fénykorának, HUNYADI MÁTYÁS királyunk uralkodásának volt szentelve. A tudomány és művészetek terén Európában vezérszerepet vitt bőkezű és fenkölt lelkű fejedelem neve fűződött itt csaknem minden tárgyhoz, mely a látogatók figyelmét lekötötte. Az általa alapított budai könyvtár (Corvina) nagybecsű codexeiből, melyek a király halála és a török hódoltság után egész Európában széthordattak és jelenleg a könyvtárak féltve őrizett ritkaságait képezik, dús sorozatot sikerült bemutatnunk. Volt közöttük nem egy, mely ötödfélszáz év után most került vissza a kiállítás tartamára hazánkba. Így például a jezsuiták bécsi könyvtárában levő fényes ékítésű misekönyv, melyet a király 1496-ban készíttetett Tamás nevű szent-ferenczrendi szerzetes számára, a kánon-képen ábrázolt saját térdelő alakjával, eddig még sohasem volt nálunk kiállítva.
Ott láttuk Mátyás emléktárgyai közül zekéjét és serlegét az Esterházy herczegi család fraknói kincstárából, kardját a bécsi udvari gyűjteményből, czímerével ékített paizsát Bécs város történelmi múzeumából stb.
Mindezek fölött kimagaslott a nagy király remek szövésű trónkárpitja, mely Bakocs Tamás esztergomi érsek révén az Erdődy grófok birtokába került és jelenleg Galgóczon őriztetik. Ezen olasz szövet egyike a legértékesebb XV. századi renaissance alkotásoknak, mely annyi századon át ritka épségben fönmaradt. Párját szétdarabolták és miseruhát készítettek belőle. Ezt is kiállítottuk a budavári sz. Zsigmond-templomból, hova ő Felségének bőkezűsége szerezte meg a boszniai foyniczai szentferenczrendi zárdából.
Nemcsak a XV. századi, de az összes bemutatott történeti emlékeknek legnevezetesebb műdarabja, mely egyúttal az ezredéves kiállítás kimagasló remeke, valóságos «clou de l’exposition» volt, azon drágakövekkel, gyöngyökkel és zománczczal gazdagon borított színarany ereklyetartó kereszt, mely a rajta ábrázolt kálvária jelenettől Mátyás király kálváriája név alatt ismeretes. A valóban fejedelmi kincs tüzetes leírását más helyen fogjuk adni. Itt csak annyit jegyzünk meg, hogy az esztergomi főkáptalan, melynek gondjai alá Bakocs Tamás bibornok és érsek adományából került, a féltve őrizett s egész vagyont érő remeket ezúttal először engedte át nyilvános kiállításra. Pedig már 1873-ban nagy zaklatásnak volt kitéve, hogy a bécsi világkiállításon mutassa be. Dicséret és elismerés illeti a főkáptalan hazafiságát, mely míg akkor ellent tudott állani a hatalmasok nyomásának: a honalapítás ezeréves ünnepére nem tagadta meg a kért kincset.
A vaskorláttal körülvett üvegszekrényke előtt, melyben néhány nagy értékű főpapi mellkereszttel együtt külön volt kiállítva e kálvária, a szünet nélkül látogatók egész tömege tolongott, áhitattal szemlélve a történelmi főcsoport mesés értékű műdarabjait.
Nem hiányoztak ezen csarnok szekrényeiből a Mátyás királyunk uralkodására vonatkozó jellemző okmányok, köztük Sopron városának aranypecsétes privilegiuma és a Bécs város kiváltságait megerősítő oklevél.

157. ábra. A középkori lakószoba, Wilczek János gr. butorzatával.
A fejedelmi bőkezűségre valló kincsekkel némi ellentétet tüntetett föl azon interieur (157. ábra), melyben a XV. századi lakásberendezés szerény igényeiről nyujtottak fogalmat az egyszerű bútorok. A gerendás intarsiautánzatokkal diszített famennyezetes szobácska, ólomkeretbe foglalt kerek üvegeken (Putzenscheibe) át nyerte mérsékelt világítását. A falak stílszerű festése mellett a jobbára WILCZEK JÁNOS gr. által átengedett bútorok ódonsága sajátszerű benyomást keltettek a szemlélőben. A szobához csúcsíves boltozattal fedett kis fülke csatlakozott, melynek zárköve Hunyadi János czímerével volt ékítve.

158. ábra. A vajdahunyadi vár emeleti lovagterme, egyházi kincsekkel megtöltve.
Annál fényesebb hatást sikerült elérnünk a vajdahunyadi vár emeleti lovagtermével (158. ábra), melyet a földszintihez hasonlóan öt hatalmas szabadon álló pillér két hajóra oszt. Ezen termet az építész a földszintinek mintájára képezte ki, mert mint már fönnebb említettük, a vajdahunyadi vár emeletének régi csúcsíves boltozatát, a Hunyadiház kihalta után elpusztították. Míg a földszinti terem pillérei vörösmárvány utánzatok: az emeletiben zöldre vannak azok márványozva s egészen a «verde antico» benyomását teszik. Ugyanezen színhatásra törekedett a festőművész a merész ívezetű, csúcsíves boltozat polychrom ékítésében is, míg a nagyobb falterületekről egyes (a beárati oldalon az evangélisták jelvényei, a kápolnába nyíló ívezet felett, a baldachin alá helyezve szent királyaink: István, László és Imre) festett alakok tekintenek le reánk.
A két oldalról igen jól megvilágított terem azon hét ablakán, melyek azudvar felé nyílnak, a Hunyadiak által kedvelt főpapok (köztük Széchy Dénes bibornok, Vitéz János érsek, Hédervári László győri püspök) czímerei ékeskedtek. A terem tófelé néző részén, az erkélysor folyosóval egybekötött érdekes fülkéi, ritka építészeti csoportosításban gazdag változatot mutattak.
A meglepő architectura és festészeti színpompa hatalmas keretül szolgáltak az itt összehalmozott középkori egyházi kincsek ragyogó sorozatainak. Az üvegszekrények csaknem roskadoztak a temérdek arany, ezüst edények, különféle liturgikus szerek és remek hímzetű egyházi öltönyök terhe alatt. Magában abban a tágas termben annyi érték volt összehalmozva, hogy becsületére válnék az Európa bármely cultur-nemzetének! Emelt homlokkal vezethettük itt körül a művészettörténet elsőrangú mívelőit, hazánk középkori culturájának magas színvonalát és a késő unokák pietását egyaránt hirdető kincseink között, a mennyi eddig még egy kiállításunkon sem volt együvé hordva.
Az arany, ezüst fénye és a gyöngyökkel pazarul hímzett szövetek csillogása mellett, egyházi jeleseink méltóságteljes alakjai középkori sírköveik gipsz-utánzatain, néhány szárnyas oltár, középkori szobor és festmény életet kölcsönöztek a különben holt kiállítási anyagnak.
Míg a földszinti lovagterem hadtörténeti emlékeivel a vele kapcsolatos kápolna hatásos ellentétet képezett: addig az egyházi kincsekkel gazdagon megrakott emeleti teremből jól esett letekintenünk a csütörtökhelyi kápolnába, mely ilyképen az egyházi emlékek csoportos kiállításával természetszerű kapcsolatba jutott.

159. ábra. Középkori könyvtár.
Az egyházi művészetek csarnokából balra, egy kis átjáróban miseruhák és régi képek mellett elhaladva, a középkori tudomány hajlékába léptünk. Egy XV. századi könyvtár érdekes felszerelésű helyisége ez (159. ábra), melyet három szabadon álló oszlop, két hajóra oszt.
A magyar nemzet egykori büszkesége, a budai királyi palotában Hunyadi Mátyás királyunk által fényesen berendezett Corvina-könyvtár épülete, fájdalom, elpusztult. Csupán egykorú történetíróink, mint szemtanuk feljegyzéseiből ismerünk róla némi részleteket. Ezekből sejthetjük, hogy a renaissance hatása alatt, mely hazánkban e fenkölt szellemű fejedelem pártfogása mellett oly korán termékeny talajra talált, a király könyvtára olasz mintára volt berendezve. A történelmi főcsoport rendezőinek ezen körülmény adta az eszmét, hogy Olaszország hires cesenai könyvtárának, mely Mátyás királyunk korából való, mintájára alkossák meg az adott térhez mérten a tudomány bemutatása számára szükséges helyiséget.
A három szabadon álló és tizenkét faoszlop által hordott, aranyos csilagokkal beszórt kék eget ábrázoló könnyed boltozat alatt, az ablakok mellett, középkori fa-pulpitusok hű utánzatain a könyvek legnagyobb részét odalánczolva találjuk, mert a sokszor egész vagyont érő irott codexek már századok előtt is csak így voltak megőrizhetők a gyűjtők ellenállhatatlan birvágyától. A fényesebb kiállítású, miniature-ökkel gazdagon ékített példányok (köztük több kötet corvina) üveg alatt nyertek elhelyezést.
A falakra festett képek közül az egyik a Márk (bécsi) krónikájának íródeákját ábrázolja, a mint könyvírásba mélyedve, foglalkozik; az átelleni falon levő másik képen Pelbartust, a temesvári barátot látjuk, a mint szent beszédeit olvassa.
Az ablakokkal szemben levő falon Mátyás királyunk fiára, Corvin János herczegre vonatkozó csillagászati jóslatot (horoscop) másoltattuk le, mellette e jóslatnak modern csillagászati jelekkel való megoldását feltüntető képpel.
A lánczos könyvek legnagyobb része a gyulafehérvári Batthyány-könyvtárból való s azok 1520. táján HENCKEL JÁNOS váradi kanonoknak, II. Lajos király neje, Mária királyné gyóntatójának képezték tulajdonát; a többi lánczos könyv részint a sz. Jakabról nevezett lőcsei templom könyvtárában volt a XV. században elhelyezve, részint pedig a kegyesrendiek budapesti gyűjteményéből engedtetett át kiállításunkra.
Ezen könyvtári helyiségből nyíló teremnek első pillanatra feltünő érdekes festett famennyezete, a maksai (Háromszékmegye) ev. ref. temploménak sikerült utánzata. A hatvan mezőből álló mennyezet magyar zamatú mintáinak gazdag változata mesterének élénk fantáziájáról tesz tanúságot. A világoskék alapra vetett nyugodt szinek keresetlenek és hatásosak.
Itt mutattuk be az egyházi szerkönyvek (missalék, antiphonalék) mellett hazánk első nyomdászati termékeit, a magyar nyelven írt emlékek egész sorozatát, valamint legrégibb térképeinket, melyek a XVI. századból reánk maradtak.
Visszatérve a könyvtári helyiségen át, a csütörtökhelyi kápolna oratorium-szerű emeleti csarnokába lépve, hol néhány középkori miseruha volt kiállítva, a keresdi (Nagyküküllőmegye) Bethlen-féle kastély lépcsőházának mintájára készült nyilt lépcsőkön, honnét kellemes kilátás nyilt a tóparton épült, ágyúkkal és várpuskákkal felszerelt bástyákra és az udvaron felállított török sátrakra, a földszinten egy donga boltozattal fedett egyszerűen meszelt s téglával kirakott, inkább kamrában mint szobáan a középkori hiteles helyek (loca credibilia et authentica) érdekes berendezését mutattuk be. Ilyen forma helyiség ma is létezik Szepeshelyen, melyben a káptalan régi levéltárát tartotta. Az oklevelek vasrudról sűrű sorban lecsüngő zsákokban (capsa) őriztetnek; ide sem penész, sem egér nem férkőzhetett, hogy kárt tegyen a féltve őrizett pergamen és papir oklevelekben.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages