VERSEGHY FERENC.

Teljes szövegű keresés

VERSEGHY FERENC.
MÁSODIK JÓZSEF uralkodásának vége felé a magyar költők egyik kis csoportja hadat üzent a hagyományos magyar verselésnek s a rímes időmértékes ritmus jogosultságát és szükségességét iparkodott igazolni. VERSEGHY FERENCet nyugateurópai formájú költeményei és idegen olvasmányokon alapuló verselméleti fejtegetései kora egyik legképzettebb ritmikusának mutatják. A német esztétikusok tanításai után igazodó költő megtámadta a régimódi magyar verselést s ügyes érveléssel bizonyítgatta, hogy az igazi poéta mértékre szedi költeményeit.
A szerelem énekese volt. Lágyhangú, epedő verseit sokan kedvelték. «Amott a hegynek zöld tövén Egy domb ül a völgy kezdetén S ezen parányi kis tanyám, Jer, nézd meg, Klárikám.» Tanyám mellett kis patak csobog, bárányok játszanak mellette, kicsi hely, de nekünk elég lesz. A ház előtt tölgy gallyazik, az ágakon madár dalol, közelünkben gyümölcsfák és rózsabokrok. Egy fülemüle sírdogál a patak mellett, dalait felfogja a szirt. Úr vagyok ezen a helyen, jól telnek napjaim; mihelyt az alkony ágyba vet, az álom rám nevet. Itt éltem eddig magányosan, most meg akarom osztani veled kis tanyámat. «Ha megvizsgálod, kedvesem, Tudom, megtetszik rejtekem, Csak nő híjával van tanyám: Jer, térj be, Klárikám.» (Klárikámhoz.)
Lilla távolabb áll a költő szívétől, de azért a poéta részvéttel nézi a leány bánatát: az alkonyi szél enyelegve repdes, a rózsalevél megrezzen csókjára, csak Lilla sírdogál az ér mellett. Úgy fut előlem az édes öröm – panaszolja a leányka – mint ahogy a patak vize zúg tovább; elhagyatva kesergek: «Megszegte az álnok, megszegte hitét, Phyllisnek eladta örökre kezét.» Zokogva omlik a dombra. Leányka, miért búsulsz a csalfa után? Nem férfi az, aki megszegte szavát. (Lilla.)
Verseghy Ferenc lírájában van ízlés és csinosság, de eredeti ötlet kevés. Aki olvasta a XVIII. század második felének német költőit, az körülbelül az ő líráját is ismeri. Költeményeinek egyik csoportjában elzárkózott ugyan a német hatástól, de itt sem önálló, hanem Anakreon és Horatius követője.
Elbeszélő költeményei gyöngék. Hosszadalmasságuk, hétköznapi hangjuk és alsóbbrendű tréfálkozásuk rosszul hat. Sokat emlegetett, de csak kevesektől olvasott költői elbeszélése, a Rikóti Mátyás, szatirikus és esztétikai célt szolgál. Hőse, egy féleszű falusi kántor, nagy költőnek tartja magát, a község előkelőségeivel tudományos vitákba bocsátkozik, másokat dölyfösen lenéz, hivatalával nem gondol; sok ugratás után ráúnnak hóbortjaira, költőnek koronázzák és nyugalomba menesztik. A terjedelmes verses elbeszélés éle a kontár versfaragók ellen irányul s tele van a francia racionalista gondolkodókból merített eszmékkel. Nem kellemes olvasmány. Négyesrímű tizenkettősei egyhangúan döcögnek, a játszi humornak nyoma sincs benne, hangja olyan alantas, hogy nem lehet csodálni, ha már az egykorú írók félredobták. Szentesinének egy hamarosan megvigasztalódó özvegyasszony a hőse. Meséje Voltaire Zadig című regényéből került ki, csakhogy a francia prózai szöveg a magyar verses átdolgozásban nagyon terjengős lett és erősen ellaposodott.
A németes irányú költők között Verseghy Ferenc kísérletezett legbátrabban a prózai elbeszéléssel. Regényei fogságából való kiszabadulása után jelentek meg. Szarvas Gergelyben (1805) változatos eseményeket fűzött egy életrajz fonalára, Külneki Gilmétában (1808) Aranypataki György hűségét rajzolta, A természetes emberben (1808) Kaczaifalvi László sorsát beszélte el, Vak Bélában (1812) a történelemből merítette regényes históriáját, Almarikban (1813) egy erdélyi herceget választott hősének. Ha maga gondolta volna ki meséit vagy ha a máshonnan kölcsönzött meseanyagot többé-kevésbé önállóan dolgozta volna fel, az irodalomtörténetnek behatóbban kellene foglalkoznia regényírásával; de Verseghy Ferenc nem eredeti szerző, hanem fordító és módosító. Ha megtetszett neki valamelyik divatos német regény és ha talált olyan könyvkiadót, aki elvállalta a regény magyarosításának kinyomtatását, sebtében hozzálátott a munkához, eredetijének szövegét némi javítgatással átírta magyar nyelvre s kéziratát, a tulajdonképeni szerző megnevezése nélkül, eladta a könyvárusnak. Fordításra kiválasztott regényei nem vallanak jó ízlésre; stílusuk sem olyan, hogy Kazinczy Ferenc választékos prózája után elismerésre késztethették volna az erősebb kritikájú olvasókat.
Toldy Ferenc a költő érdemei közé sorozza, hogy értekezéseiben a nyelv dallamos hullámzását tudományos megokolással sürgette, dalaiban pedig annak szépségét Ráday Gedeonnál és Földi Jánosnál mélyebben éreztette. (A magyar nemzeti irodalom története rövid előadásban. I. köt. 3. kiad. Pest, 1872.) – Hasonló Beöthy Zsolt véleménye is: nagyobb hatással először Verseghy Ferenc hirdette a versek dallamosságának szükségességét, kisebb költeményeit könnyedén, zengzetes nyelven, kedves gondolatokkal írta. (A magyar nemzeti irodalom történeti ismertetése. I. köt. 6. kiad. Budapest, 1890.) – Mint már Toldy Ferenc a maga nagyértékű költészettörténetében, Császár Elemér is rámutatott arra, hogy Verseghy Ferencnek nem volt teremtő képzelete, idegen gondolatokra szorult, a kölcsönzött körvonalakat a saját kiegészítő és alakító fantáziájának színeivel töltötte ki. Lírai költeményeinek versformájával lényegesen hatott kortársaira, a nyugateurópai mértékű verselés hódító hadjáratában az ő neve jelzi az első győzelmet, verses munkái tartalmához többnyire megtalálja a megfelelő hangot is. A tárgy és a kompozíció általában idegen forrásokon alapul költészetében, de a szavakba öntés és a versforma az ő érdeme. Poéta-kortársai közül senki sem mérkőzhetett vele formaérzékben, verselő virtuozitásban. (Verseghy Ferenc élete és művei. Budapest, 1903.) – Váczy János szerint Verseghy Ferencnek egyik legfőbb érdeme, hogy verstani fejtegetései és költeményei igen sokat hatottak a magyar ritmus fejlődésére. Néhány dalán csín és gyöngéd érzelmesség ömlik el, hazafias ódái kevésbé sikerültek, szatirái terjengősek s mintegy burkoltan mutatják a gúnyos célzatot. Irodalmi munkásságában nevezetes jelenség, hogy kitűnő érzéke volt a nemzet olvasókedvének fokozása iránt. A nagy közönség számára írt regényeiben értékesebb prózai elbeszéléseket adott a magyar olvasók kezébe, mint Dugonics András s ezzel a tevékenységével mintegy utat készített Kisfaludy Károly pályájának. (Az egyeztető irány. Képes magyar irodalomtörténet. Szerk. Beöthy Zsolt és Badics Ferenc. I. köt. 3. kiad. Budapest, 1906.)
VERSEGHY FERENC (szül. 1757. április 3. Szolnok; megh. 1822. december 15. Buda) egyszerű család gyermeke volt. Atyja, egy szolnoki kincstári kishivatalnok, korán elhalt; anyja újból férjhez ment; ő maga alig kilenc éves korában elkerült szülővárosából. Pesten a piaristáknál, Egerben a jezsuitáknál tanult, azután pálosrendi szerzetes lett. Teológiai tanulmányainak befejezése után áldozópappá szentelték s Pestre küldték egyházi szónoknak. II. József császár 1786. évi rendelete eltörölte a pálosrendet, a kolostorok vagyonát a vallásalaphoz csatolták, a rend tagjait nyugdíjazták vagy lelkészi és tanári hivatalokra alkalmazták. Verseghy Ferencnek fölötte csekély évi nyugdíj jutott. Mint magánember Budán telepedett meg s teljesen irodalmi munkásságának élt. Széltében ismerték nevét, midőn életének nagy katasztrófája bekövetkezett: a Martinovics-féle összeesküvésben való részvétele miatt 1794 decemberében elfogták és halálra ítélték. Ő is olvasta és terjesztette a forradalmi kátét, ezenkívül magyarra fordította a Marseillaiset. Súlyosbította helyzetét, hogy egyházi elöljárói épen az előző évben dorgálták meg egyik munkájáért, a Millot-féle szabadszellemű világtörténet lefordításáért. Örvendenie kellett, hogy kikerülte a hóhér bárdját. Kufstein, Grác és Brünn pincéiben közel kilencesztendei börtönt szenvedett, míg végre 1803 őszén szabadon bocsátották. Özvegy anyja budai házában vonta meg magát, szegény sorsban éldegélt haláláig. Anyagi gondjai erősen nyomták, gyanús multja miatt nem kapott megfelelő hivatalt; ezért mindenfajta szellemi munkát elvállalt, csakhogy kereshessen. Nyelvi órákat adott, az egyetemi nyomda kiadványait korrigálta, iskolakönyveket szerkesztett, de keserves kenyérkeresete mellett sem ment el a kedve az irodalom és tudomány művelésétől. Alig került ki börtönéből, máris heves tollharcba bonyolódott Révai Miklós körével: 1806-ban már teljes volt a szakadás a két tudós között. A heves nyelvészháború figyelmet ébresztett országszerte, íróink a helyesírás kérdéseiben kétfelé sorakoztak, a jottista Révaiánusok s az ypszilonista Verseghyánusok küzdelme Révai Miklós javára dőlt el. Révai Miklós ugyan nem érte meg a szenvedélyes vita végét, de hívei, elsősorban Horvát István és Kazinczy Ferenc, a Verseghy-ellenes elvek táborába egyesítették kortársaik nagy részét. A győztes párt nem ismerte el Verseghy Ferenc tudását, tekintélyét megtépdeste, elégtételt sohasem szolgáltatott neki. A megélhetésért küzdő, öreg tudós elkeseredetten szemlélte támadóit. Elhagyatva, szinte észrevétlenül halt meg Budán hatvanöt éves korában.
Adatok Verseghy Ferenc életéhez:
1757. – Verseghy Ferenc születésének éve. Április 3-án születik Szolnokon. (Atyja Verseghy János sótiszt a szolnoki sóhivatalban; anyja Schaibl Erzsébet. A pestmegyei eredetű jász család nemesi származásúnak tartja magát, de neve nincs meg a XVIII. századi nemesi összeírásokban sem atyai, sem anyai ágon.)
1766. – Ez év őszén a pesti kegyesrendi gimnázium tanulója lesz. (Egyszerű sorsból származó édesanyja hamar özvegységre jut, egyetlen fiából papot akar nevelni, a kilencéves gyermeket fölviszi Pestre. Verseghy Ferenc csakhamar elszakad szülővárosától. Özvegy édesanyja férjhez megy az egri püspök egyik számtartójához, Szolnokról Egerbe költözik, ide viszik Pestről a fiút is, itt tanul tovább a jezsuiták gimnáziumában.)
1771. – Befejezi gimnáziumi tanulmányait. Fölveszik kispapnak az egri szemináriumba. (Elvégzi a két filozófiai osztályt, azután teológus lesz. Néhány évig buzgón tanul, majd kilép a szemináriumból, megpróbálkozik a világi élettel. 1778 tavaszán pálosrendi szerzetesnövendék lesz. Próbaévét a hontmegyei márianosztrai pálos kolostorban tölti, teológiai tanulmányainak befejezése céljából a budai egyetemre küldik.)
1781. – Mint teológiát végzett pálos papnövendéket Esztergomban áldozópappá szentelik. (Elöljárósága megengedi, hogy a következő években a budai egyetemen kiegészíthesse filozófiai és teológiai tanulmányait.)
1784. – A pesti pálos kolostorban lakik, a pálosok templomában prédikál. (A templomot és a kolostort a következő évben a Budáról Pestre költöző egyetem kapja meg, a tizenöt pálosrendi szerzetes átmegy a domonkosrendi szerzetesek rendházába. Most a dominikánus templomban tartja egyházi beszédeit. Versenyez rendtársával, Alexovics Vazullal. Ez katolikus hűséggel prédikál, míg Verseghy Ferenc a francia forradalom eszmekörével kacérkodik beszédeiben.)
1786. – II. József császár feloszlatja a pálos rendet. Verseghy Ferencnek világi pappá kell lennie. Helyzete annál nehezebb, mert nyugdíja nagyon kevés, egyházi felsőbbsége megbotránkozva tárgyalja világi viselkedését. (A pesti pálos rendházban báró Orczy László március 20-án hirdeti ki a szerzetesek előtt a lesujtó hatású császári rendeletet «Mivel az összes pálos kolostorokban, amint a pálos generális maga bevallja, a szerzetesi fegyelem teljesen felbomlott és mivel a szerzetet többé fenntartani egyáltalán sem nem szükséges, sem nem tanácsos, a fennálló szabályok szerint minden haladék nélkül föl kell oszlatni, vagyonát a vallásalaphoz kell csatolni, a rend tanult, tehetséges tagjait lelkészi és tanítói hivatalokra kell alkalmazni, a többi penzióba küldendő». Verseghy Ferencnek ekkor már rossz híre van az egyházi körökben, szabados irányú jozefinistának tartják, megbotránkoznak egy volt apáca iránt tanusított gyöngéd érzelmein. Az esztergomi hercegprímás haragszik egyházellenes irányáért, a városban széltében tárgyalják szerelmi viszonyát. Távoznia kell Pestről. Budán telepszik meg, nyomorúságos nyugdíjából éldegél. Örvend, hogy bejut tábori lelkésznek az egyik Óbuda mellett táborozó ezredbe. Eléggé független állás, dolga nagyon kevés, kedvére írhat és olvashat.)
1788. – A budai hadtestparancsnokság tábori főpapja maga mellé veszi titkárnak, a törökök ellen harcoló császári csapatokkal levonul a Száva vidékére, a tábori élet veszedelmes betegségbe dönti, visszatér a fővárosba. (Meg kell válnia a katonai szolgálattól, egy ideig édesanyjánál lábadozik Egerben, majd Budán és Pesten gyógyíttatja magát.)
1789. – Szerény lakást bérel Budán, magához veszi özvegy édesanyját, háromszáz forint évi nyugdíját fordítói munkák vállalásával gyarapítja. (A vízivárosi Medve-utcában lakik, megismerkedik a fővárosi könyvnyomtatókkal és könyvkereskedőkkel, ezektől olykor megbízást kap egy-egy kapósabbnak igérkező külföldi könyv fordítására. A kassai Magyar Museumnak ő a korrektora, a folyóiratot Pesten nyomják, Bacsányi János reábízza a kiszedett ívek sajtóhibáinak kijavítását.)
1792. – Meghal a budai cenzor, folyamodik állásáért. Ebből nagy bonyodalom támad. (Mivel magyarul, németül, franciául, tótul és latinul egyformán jól beszél, azonkívül más nyelveken is ért, örülne a cenzori hivatal elnyerésének, annál is inkább, mert a lelkipásztorkodáshoz és tanársághoz nincsen semmi kedve. Feledi azonban, hogy szabados gondolkodásáért már régóta figyelik. Az egyházi férfiak felháborodva hallják, hogy cenzor akar lenni; az esztergomi hercegprímás mind a budai magyar királyi helytartótanácsnál, mind a bécsi magyar királyi kancelláriánál tiltakozik kinevezése ellen; tekintélyes hittudósok kimutatják, hogy Millot-fordítását katolikus paphoz méltatlan szövegekkel toldotta meg. Paptársai véleménye az, hogy nem állami hivatalt, hanem szigorú büntetést érdemel; Millot-fordítását el kell kobozni, mert munkáját volteriánus szellemben végezte; nem hisz a vallás isteni eredetében, a lélek halhatatlanságában, a túlvilági életben, a csodák lehetőségében, a Szentírás igazságában.)
1793. – A királyi és egyházi vizsgálat eredményeképen istentelen magatartásáért három hónapi papi fogsággal sujtják. Büntetését a nagyszombati szemináriumban tölti ki. (Az esztergomi hercegprímás bizalmas utasítására szelíden bánnak vele, de a kispapokkal kell étkeznie s állandó lelkigyakorlatokkal fegyelmezik. Egy jólelkű kanonok térítgeti s örvend a megtévedt pap jobb útra térésének. A hercegprímás örömmel küldi fel jelentését Bécsbe I. Ferenc királyhoz, hogy a nagyszombati fogoly teljes javulást fogadott s egyházával kibékülve tért haza Budára.)
1794. – Belép Martinovics Ignác titkos társaságába, december 10-én elfogják. (Éjjel viszik el a katonák, a várhegyen álló ferencrendi kolostor egyik cellájába zárják, lábára vasat vernek. Magára maradt jámbor édesanyja kétségbeesetten hallja a budai polgároktól, hogy papfia összeesküvést szőtt hazaáruló társaival a trón és az oltár ellen.)
1795. – Bírái halálra ítélik, I. Ferenc király megkegyelmez életének, augusztus 10-én útbainditják Kufstein felé. (Fogságában teljesen összetörik, sírdogál, szent énekeket énekel. A királyi ügyész rámutat megbízhatatlanságára és hálátlanságára: alig egy éve bocsátott meg neki a király és a hercegprímás s most újból itt van főbenjáró bűnökkel terhelve. A halálos ítélet kihirdetése után remegve írja meg kegyelemért esedező kérvényét a királyhoz: «A hal a vizen kívül meghal, a pap a klastromon kívül elvész. Amíg pap voltam, föllebbvalóim panasza nélkül éltem a klastromban; mikor innen kizavartak, oly emberek társaságába kerültem, akiket nem ismertem; gyönyörködtem a szokatlan szabadságban és észrevétlenül tőrbe kerültem, melyben bizonyára elveszíteném életemet, ha felséged a halál torkából kiragadva alkalmat nem nyujt életemnek jóvátételére». A királyi kegyelem boldoggá teszi, börtönében elbúcsúzhatik édesanyjától is. Bécsen át erős katonai kísérettel társaival együtt a tiroli várba viszik. Mindegyik fogoly külön cellát kap. Bilincset vernek valamennyijüknek kezére, lábára.)
1796. – Győzelmes francia csapatok közelednek Kufstein felé, a rabokat négylovas szekerekre rakják s a gráci várba küldik. A következő évben továbbszállítják őket a Brünn mellett fekvő spielbergi katonai börtönbe. Verseghy Ferenc szorgalmasan olvasgat és tanul cellájában, mindennap várja kiszabadulását, így múlnak a hetek, hónapok, évek. Az összeesküvés mindegyik életben maradt tagja otthon van már, csak ő ül rabságában.)
1803. – Augusztus 28-án kiszabadul börtönéből. (Nyolc évig és nyolc hónapig raboskodott. Elaggott édesanyja több ízben folyamodott a királyhoz kegyelemért, míg végül I. Ferenc hozzájárult ahhoz a kancelláriai javaslathoz, hogy a foglyot szabadon bocsássák. Nem maga a szegény özvegyasszony írta a kérvényeket a királyhoz, mert sokkal egyszerűbb nő volt, hogysem szaladozni tudott volna fia érdekében, hanem jó emberek segítettek szívének fájdalmán, azok esengtek őhelyette. A spielbergi várparancsnok nyomatékosan figyelmezteti foglyát, hogy a jövőben tisztességes viselkedésével mutassa meg háláját a király jóságáért; a kancelláriától bizalmas figyelmeztetés megy Budára József nádorhoz, hogy figyeltesse a kegyelmet nyert rab jövő magatartását. A költő és nyelvtudós Brünnben postakocsira ül s Bécsen és Pozsonyon át megérkezik Budára. Szomorúan tapasztalja, hogy míg ő távol volt, hiszékeny édesanyját szélhámos csalók alaposan kiforgatták kis vagyonából; viszont örül annak, hogy egykori szerzetestársa, Virág Benedek, szeretettel öleli magához s egy régi német színész-barátja is készséggel siet segítségére. A nemesek és polgárok félnek a vele való érintkezéstől, de egy-két írótársa melegen üdvözli levelében. Börtönéből teljesen megújult lélekkel kerül ki, lehangoltan gondol régi szabadgondolkodására, hitbuzgó katolikussá lesz. Könyörgésére az esztergomi érsekség folyamodást intéz a római szentszékhez és I. Ferenc királyhoz, hogy jogosítsák fel újra egyházi hivatásának teljesítésére. A pápa és a király megengedik, hogy misézhessék, de minden más papi funkciótól, különösen a hívők lelkének gondozásától, szigorúan eltiltják. Súlyos megalázás ez a világ előtt, de még így is nagy kegyelem. Anyja kétszáz forint évi nyugdíjat kap az egri érsektől, ebből a csekély összegből élnek szörnyű nyomorúságban. Német színész-barátja látja el viseltes ruhákkal, lakásukban alig van bútor, könyvek közelébe csak úgy jut, hogy eljár Kiss István könyvkereskedő boltjába s ott fájdalmas vágyakodással nézegeti a könyvek címlapjait. Valóságos megváltás számára, mikor a budai helytartótanács előterjesztésére a király újra kiutaltatja háromszázötven forint évi nyugdíját.)
1804. – Nagy öröm éri: József nádor főudvarmestere, gróf Szapáry János, megbízza leányának tanításával. (Hogy a grófi család miért választotta őt, a minden vonatkozásban gyanús papot, erre a megtisztelő feladatra: rejtély.)
1805. – Megjelenik Tiszta Magyarsága. Ez a könyve ádáz tudományos vitába és személyi harcba keveri Révai Miklóssal és Horvát Istvánnal. (A személyi sértegetéseket Révai Miklós kezdi meg az Elaboratior Grammatica második kötetében. Addig csak tudományát kicsinyelte, most már erkölcseiről is durván nyilatkozik. Ezek után teljes erővel megindul Révai Miklós és Horvát István visszataszító személyi gyalázkodása álnéven közreadott röpirataikban.)
1806. – Abban a kitüntetésben részesül, hogy József nádor tőle tanul magyarul. Nyelvmesteri ügyességét a nádori palotában fölötte méltányolják. (A budai várban és gróf Szapáry János családjában előkelő ismeretségeket szerez. Marczibányi István, a dúsgazdag mecénás, különösen kedveli. Ő is megragad minden alkalmat, hogy nagylelkű pártfogóit alkalmi költeményeivel és könyveinek ajánló soraival dicsőítse.)
1807. – Révai Miklós halála után szeretné elnyerni a pesti egyetem magyar nyelvi tanszékét, de a multak tapasztalatain okulva nem mer pályázni. (A katedrát Czinke Ferenc kapja meg.)
1808. – I. Ferenc király a budai cenzort javadalmas egyházi állásba nevezi ki, hivatala megüresedik, Verseghy Ferenc folyamodik a cenzorságért. (A József nádor elnöklete alatt álló budai magyar királyi helytartótanács és az I. Ferenc királyt közvetlenül tájékoztató bécsi magyar királyi kancellária több éven keresztül tárgyalja az ügyet, míg végre megtörténik a döntés. A király felháborodva hallja, hogy a főherceg-nádor és a budai helytartótanács tagjai az egykori összeesküvőt terjesztették fel első helyen a cenzori állásra; megleckézteti könnyelmű eljárásáért a legfőbb magyarországi kormányhatóságot; a cenzori állásra mást nevez ki.)
1814. – A budai helytartótanács megbízza iskolai magyar nyelvkönyvek szerkesztésével. (Az egyetemi nyomdának már több esztendő óta szellemi tanácsadója, számos régebbi könyvet újból sajtó alá rendez, szorgalmasan korrigálja a szedők munkáját, másként nem is tudna megélni a francia háborúkat követő szörnyű drágaságban és a papírpénz teljes romlásával járó keserves inségben. A könyvkiadóktól mindenféle munkát elvállal a kalendáriumoktól kezdve a népszerű állatorvosi könyvek átdolgozásáig. József nádor segítségével módjában van belevinni az iskolákba nyelvészeti álláspontját, a helytartótanács hozzájárul helyesírási felfogásához, nyelvtani rendszere megkapja a hivatalos jóváhagyást. Csak írótársait nem tudja megnyerni elveinek. Elkeseredett ellenfelének, Kazinczy Ferencnek, olyan nagy a tekintélye az írói körökben, hogy mellőzést és kicsinylést tapasztal mindenütt. Révai Miklós másik párthíve, Horvát István muzeumi őr és egyetemi tanár, a tudósok között kelti rossz hírét. Néhány régebbi ismerősétől eltekintve minden összeköttetése megszakad az irodalom és tudomány jeleseivel.)
1815. – Anyjának halála után egy szerény budai család fogadja körébe: a nádor egyik inasának házanépe. Velük együtt megveszi régi lakóhelyét, a vízivárosi házat, lassankint visszavonul minden tudományos villongástól, csendesen éli öregsége napjait. (Öreg korára teljesen megelevenedik lelkében serdülő ifjúságának hitbuzgalma. Meleg szeretettel fordul katolikus paptársaihoz, baráti viszonyba lép a veszprémi káptalan tudós tagjaival, óvja bizalmasait a kálvinisták szellemi törekvéseitől. Még a nyelvújító mozgalmakban is vallásfelekezeti harcot lát: a neológus református írók erőszakos küzdelmét az ortológus katolikusok ellen.)
1822. – December 15-én meghal Budán. (A vele együtt lakó német család tagjai ekkor már újból a nádor szolgálatában vannak, betegségében egy jólelkű öreg német asszony ápolja s az egyetemi nyomda gondnoka, Sághy Ferenc, látogatja napról-napra. Halála előtt néhány héttel mélyen elkeseredik, mert a Pannonia című német ujságban heves támadás jelenik meg ellene J. F. Sch. tollából. A sértőhangú cikk szerzője: a tizenhétéves Toldy Ferenc. Mikor december 17-én eltemetik az aggastyánt, csak Toldy Ferenc, Bajza József és Sághy Ferenc jelenik meg a szegényes gyászmenetben, a többi fővárosi író és tudós távol marad. Néhány szegény budai német halad az írótársaitól elhagyott nyelvtudós koporsója mögött. A gyűlölet erősebb a halálnál.)
1865. – Toldy Ferenc elégtételt ad a megbántott férfiú szellemének: kiadja Verseghy Ferenc költeményeinek gyüjteményét. (Pályájának beható méltatásáig még hosszú idő telik el, de Császár Elemér Verseghy-életrajzával ez is elérkezik 1903-ban.)
Kiadások. – Verseghy Ferenc mint költő a magyar Henriásról szóló versével lépett a nyilvánosság elé a bécsi Magyar Musa 1787. évfolyamában. (V. F. jelzésű alkalmi költeményében Voltairet és Péczeli Józsefet, a lángelméjű eposzírót és fordítóját dicsőítette. Ettől kezdve Szacsvai Sándor lapjában, a kassai Magyar Museumban és a komáromi Mindenes Gyüjteményben több verses és prózai dolgozata jelent meg.) – A világnak közönséges története. Írta francia nyelven abbás Millot. Két kötet. Buda, 1790–1791. (Az ókori keleti népek és a görögök történetének fordítása.) – Mi a poézis és ki az igaz poéta? Buda, 1793. (Poétikai kompendium. Megtámadja benne a mértékre nem szedett rímes verseket, védi az időmértékes verselést. Mestere Sulzer német esztétikus. Itt adta közre, folyamatos prózában, Horatius Ars Poeticájának első magyar fordítását.) – Rikóti Mátyás. Egy nyájas költemény, mellyel a híres magyar versszerzőnek pompás koszorúzása négysorú ritmusokban előadatik. Pest, 1804. (Kazinczy Ferenc azt állította, hogy ennél a furcsa tanító-elbeszélő versezetnél ízetlenebb könyv sohasem került a kezébe.) – Nagynevezetű és nagytekintetű Kolomposi Szarvas Gergely úrnak, mostoha ükömről kedves urambátyámnak, víg élete. Két kötet. Pest, 1805. (Német eredeti nyomán magyarosított regény.) – Magyar Aglája avagy kellemetesen mulató nyájaskodások különféle versnemekben. Pest, 1806. (A költemények mellett számos kóta. A dalok szövegeit és dallamait a műveltebb nemesházakban szívesen énekelték. Akkoriban még nem volt magyar műzene, a dalkedvelők örültek a német melódiáknak. Verseghy Ferenc sem vállalkozott eredeti kompozíciók alkotására, hanem Mozart, Haydn, Steffan és más német zeneszerzők dallamait kapcsolta lírai szövegeihez.) – A magyar hárfásnak részint Aglájából vett, részint újonnan szerzett énekei fortepianóra. Két szakasz. Pest, 1807. (Német dallamokhoz alkalmazott magyar dalszövegek gyüjteménye. A szövegek is német műdalok visszhangjai.) – Báró Külneki Gilméta kisasszony és Aranypataki György. Pest, 1808. (Eredetije egy franciából fordított német regény: a Montolieu-Unger-féle Karoline von Lichtfeld. Forrását Dobóczki Pál nyomozta ki.) – Gróf Kaczaifalvi László avagy a természetes ember. Pest, 1808. (Eredetije a német A. H. Lafontaine egyik regénye: Der Naturmensch. Forrását György Lajos nyomozta ki.) – Vak Béla, a magyarok királya. Pest, 1812. (Ismeretlen német szerző nyomán készült fordítás. Forrását Császár Elemér nyomozta ki.) – Almarik erdélyi herceg avagy a szebeni erdő. Pest, 1813. (Ismeretlen német szerző nyomán készült fordítás. Forrását Császár Elemér nyomozta ki.) – Ezenkívül számos kisebb-nagyobb füzete és könyve a XIX. század első negyedében. (Nyelvtudományi munkák, német drámák fordításai: tárgyalásuk a megfelelő fejezetek során.) – Poétai munkáink javát Toldy Ferenc szedte össze: Verseghy Ferenc költeményei. Pest, 1865. (Ez a kései kiadás is mutatja, milyen kevéssé érdeklődtek költeményei iránt hosszú időn keresztül.) – Toldy Ferenc kiadása: A magyar költészet kézikönyve. II. köt. 2. kiad. Budapest, 1876. (Szemelvények.) – Császár Elemér és Madarász Flóris kiadása: Verseghy Ferenc kisebb költeményei. Budapest, 1910. (Régi Magyar Könyvtár.) – Császár Elemér kiadása: A természetes ember. Budapest, 1911. (Franklin-Társulat Magyar Regényírói.) – Horváth Konstantin kiadása: Verseghy Ferenc néhány ismeretlen verse. Irodalomtörténeti Közlemények. 1928. évf. (Az egyikben megénekli a pesti piacot, a Margit-szigetet és az örök béke reményét.) – Horváth Konstantin kiadása: Verseghy Ferenc egy ismeretlen verses regénye. U. o. 1930. évf. (A zirci apátság kézirattárában őrzött hexameteres elbeszélő költeménynek csak az eleje maradt fenn, ez a töredék elég terjedelmes.) – Horváth Konstantin kiadása: Verseghy egy ismeretlen bölcselmi költeménye. U. o. 1930. évf. (Hexameteres töredék az irgalmasságról.)
Irodalom. – Toldy Ferenc: A magyar költészet története. 2. kiad. Pest, 1867. – U. az: A magyar nemzeti irodalom története rövid előadásban. I. köt. 2. kiad. Pest, 1868. – U. az: A magyar költészet kézikönyve. II. köt. 2. kiad. Budapest, 1876. – Heinrich Gusztáv: Az ephesusi matrona a magyar irodalomban. Egyetemes Philologiai Közlöny. 1878. évf. – Radnai Rezső: Esztétikai törekvések Magyarországon 1772–1817. Budapest, 1889. – Négyesy László: A mértékes magyar verselés története. Budapest, 1892. – Császár Elemér: Verseghy Ferenc élete és művei. Budapest, 1903. – Váczy János: Az egyeztető irány. Képes magyar irodalomtörténet. Szerk. Beöthy Zsolt és Badics Ferenc. I. köt. 3. kiad. Budapest, 1906. – Császár Elemér: Verseghy regényfordításai. Egyetemes Philologiai Közlöny. 1912. évf. – Dobóczki Pál; Verseghy Külneki Gilmétájának forrása. U. o. 1912. évf. – U. az: Verseghy Rikóti Mátyásának egy kései hatása. U. o. 1912. évf. – Gálos Rezső: Verseghy forrásaihoz. U. o. 1912. évf. – György Lajos: Verseghy Ferenc Természetes Emberének forrásai. U. o. 1912. évf. – Prohászka János: Verseghy Rikóti Mátyása. Magyar Nyelvőr. 1912. évf. – Csipak Lajos: Horatius hatása az ó- és újklasszikus iskola költőire. Budapest, 1912. – Gálos Rezső: Verseghy Klárikához című költeményének forrása. Egyetemes Philologiai Közlöny. 1913. évf. – Császár Elemér: A német költészet hatása a magyarra a XVIII. században. Budapest, 1913. – Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. XIV. köt. Budapest, 1914. – Fest Sándor: Angol irodalmi hatások hazánkban Széchenyi István fellépéséig. Budapest, 1917. – U. az: Verseghy Ferenc három költeményének forrása. Egyetemes Philologiai Közlöny. 1917. évf. – Alszeghy Zsolt: Verseghy forrásaihoz. U. o. 1917. évf. – Várady Imre: Gellert hazánkban. Budapest, 1917. – Ember Nándor: A magyar oktató mese történte 1786-tól 1807-ig. Irodalomtörténeti Közlemények. 1918. évf. – Pukánszky Béla: Herder hazánkban. Budapest, 1918. – Radó Antal: A magyar rím. Budapest, 1921. – Császár Elemér: A magyar regény története. Budapest, 1922. – Eckhardt Sándor: A francia forradalom eszméi Magyarországon. Budapest, 1924. – Major Ervin: Újabb adatok Verseghy költői és zeneszerzői működéséhez. Irodalomtörténeti Közlemények. 1924. évf. – U. az: Verseghy mint dal- és zeneszerző. U. o. 1925. évf. – Horváth Konstantin: Verseghy Ferenc néhány ismeretlen költeménye. U. o. 1925. évf. – Timár Kálmán: Verseghy utolsó versének forrása. U. o. 1925. évf. – Horváth Konstantin: Ki írta az Im Arcunkra Borulunk mise-éneket? U. o. 1926. évf. – U. az: Verseghy Ferenc prédikációi. U. o. 1928. évf. – Major Ervin: Adalék Verseghy költeményeinek forrásaihoz. U. o. 1931. évf.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages