A KATOLIKUS VALLÁSOS IRODALOM ÉS EGYHÁZI SZÓNOKLAT.
A KATOLIKUS VALLÁSOS IRODALOM ÉS EGYHÁZI SZÓNOKLAT.
A LEGKÉPZETTEBB vallásos írók és a leghatásosabban beszélő egyházi szónokok ebben az évszázadban a jezsuiták voltak. Míg a falusi plébánosok tudása éppen hogy megközelítette a legszerényebb mértéket, a jezsuiták a gimnázium elvégzése után háromévi filozófiai és négyévi teológiai tanfolyamot hallgattak s ha elöljáróságuk úgy rendelkezett, még tovább is folytatták tanulmányaikat. A jezsuita hitszónokok mellett a katolikus prédikáció terén a ferencrendiek munkálkodtak leglelkesebben. Erdélyben ők tartották fenn, ha mindjárt romjaiban is, a katolicizmust; a török uralom alatt álló területeken a katolikus papok közül egyedül ők állták meg helyüket, bár az izlám hívei sokszor elűzték, megkínozták vagy felkoncolták őket. A jezsuiták és a ferencesek messze vidékeket bejártak, hogy a nemességet s velük együtt a jobbágyságot visszahódítsák a protestantizmustól. A Habsburg-ház katonasága és a királyi kormányszékek mindenütt teljes erővel támogatták térítő munkájukat; még erősebb támaszaik voltak az evangélikus vagy református vallásukat odahagyó főurak. A XVII. század elején még úgyszólván teljes egészében protestáns Magyarországból így lett a század vége felé egyre erősebb katolikus kisebbségű ország. Kevesebb eredménnyel buzgólkodtak a katolikus vallás érdekében a többi szerzetesek: a bencések, pálosok, domonkosrendiek, kegyesrendiek, kapucinusok és szerviták. Mindezek csak Buda visszafoglalása után kezdtek terjeszkedni.
Pázmány Péter törhetetlen kitartása föllelkesítette a katolikus egyházi férfiakat. A vallásos irodalom művelői között különösen kitűnt KÁLDI GYÖRGY jézustársasági áldozópap. Lefordította az egész Szentírást. A régi magyar bibliafordítók között stílus tekintetében kétségtelenül övé az elsőség. Fordítását, a Szent bibliát (1626), a magyar katolikusság egyértelműleg elfogadta. A katolikus egyházi beszéd művelése terén is nagyok az érdemei. Pázmány Péterrel vetekedő szónok volt; mind erkölcstani, mind hitágazatos beszédeiben világos és szabatos előadó. Prédikációinak (1631) stílusa gördülékeny, cicoma nélküli, gyökeresen magyar. Beszédeit sok szentírási példával, történeti anekdotával, klasszikus idézettel és találó közmondással élénkítette. A protestánsokkal bátran vitatkozott, védte egyháza tanításait, erélyesen támadta az ellenkező véleményűeket. Telegdi Miklós és Pázmány Péter után ő a magyar katolikus egyházi beszéd harmadik klasszikusa.
Veresmarti Mihály pozsonyi kanonok protestáns prédikátorból lett katolikus pappá s előbbi hitfelekezetével szemben aggódva iparkodott kimagyarázni áttérését. Megtérésének históriája önigazolás és vitairat: olyan hittudományi autobiografia, mely szerzőjének eredeti egyéniségével és korfestő részleteinek közvetlenségével méltán sorakozik a megtérések és kitérések e korbeli gazdag külföldi irodalmához. Veresmarti Mihály felcserélte református prédikátorságát a katolikus papsággal, de vallásváltoztatása nem volt könnyelmű elhatározás, hanem az igazság hosszadalmas keresése és súlyos lelki vergődéseken keresztül történő lelki válság. Egykori protestáns hitfelei árulónak kiáltották ki, ő maga hálát adott hitehagyásáért Istennek. Másik munkájában, a Pázmány Péternek ajánlott Intő és tanító levélben (1639), a bátai apátság protestáns hajlamú jobbágyait igyekezett lebeszélni arról, hogy elhagyják katolikus hitüket. Higgadt érveléssel cáfolta a hitújítók tanításait, vallástani fejtegetéseibe tanulságos párbeszédeket szőtt, a katolikus plébánost szembeállította a hitújító prédikátorral. Miért hívtak maguk közé a bátai jobbágyok lelkipásztorukul protestáns prédikátort és miért nem katolikus papot; miért hisznek azoknak, akik hamisan vádolják a pápistákat? Ezeket a kérdéseket tárgyalta népies nyelven, komoly hangon, itt-ott erős szatirával.
Katolikus vallásos írók és egyházi szónokok:
BALÁSFY TAMÁS (szül. 1580. Kolozsvár; megh. 1625. Pozsony) győri kanonok, majd boszniai címzetes püspök, 1618-ban pozsonyi prépost, utóbb váci püspök, végül pécsi püspök. Tehetséges szónok és hitbuzgó vitázó volt, de fegyelmet nem tűrő, indulatos ember. (Ipolyi Arnold, a maga kutatásai és Fraknói Vilmos nyomán, azt írja róla, hogy kitűnő hittudós pap, másrészt époly erőszakos, garázda, veszekedő, házsártos egyén. Mikor a pozsonyi káptalan tagja lesz, a kanonokok között riadalom támad. «A pozsonyi káptalan, mely őt már a győri káptalanban viselt dolgairól s izgágaságairól jól ismerte, elrémült kineveztetése hírére. Nem ok nélkül. Még alig kinevezve, máris, azon idő szerint is páratlan és hallatlan rakoncátlanságokat kezdett a káptalanbelieken véghez vinni. Laskay János kanonokot saját házában, mint annak vendége, szolgái által az ablakon át akarta az uccára kidobatni. Ramocsaházy Mihály kanonokot szidalmazva megtámadta, arcul verte s haját tépte, 1618 év utolsó napja estéjén szolgáival ellenségesen betört a káptalani sekrestyébe, ott Babóti Ferenc és Bellarius Tamás kanonokokat összetaszigálta, ruhájuknál tépte, a többieket szidalmazta. Majd Kápolnai Jakab őrkanonokot hajánál megragadva az oltár lépcsőjéről letaszította. Nagy Györgyöt házába zárta, fogva tartá. A többieket megütlegelte, jövedelmeiktől megfosztá. Ebből természetesen hosszadalmas panaszlások és pörök keletkeztek, melyek végre is a dühös ember elítéltetésével végződtek.» Veresmarti Mihály élete és munkái. Budapest, 1875.) – Levele Alvinczi Péterhez. (Megjelent Pázmány Péter következő könyvében: Az igazságnak győzedelme, melyet az Alvinczi Péter tükörében megmutatott. Pozsony. 1614. Mivel Pázmány Péternek sietősen Rómába kellett utaznia, kéziratát a boszniai püspökre bízta, ez pedig terjedelmes hitvitázó írást csatolt barátja könyvéhez, keményen leckéztette a kassai lelkipásztort s magasztaló hangon szólt a legnagyobb magyar jezsuitáról.) – Csepregi iskola, kiben a luteránus és kálvinista prédikátoroknak tanuságukra és tévelygésükből való kitérésükre a csepregi szitok-szaporító-morgó prédikátort az igaz hit ellen és Pázmány Péterre való hazugságáért is az igazságnak jóra tanító ostorával iskolázza Balásfy Tamás boszniai püspök. Pozsony, 1616. (Felelet Zvonarics Imre és Nagy Benedek következő könyvére: Pázmán Péter pironsági. Keresztúr, 1615. Ezt a hitvitázó könyvét Esterházy Miklósnak ajánlotta.) – Ezenkívül számos latinnyelvű hitvitázó és politikai irat a katolikus vallás és a Habsburg-ház védelmére. Magyarnyelvű részletek is vannak Nagy Benedek ellen intézett iratában: Epinicia Benedicto Nagi. Pozsony, 1616. (Gúnyolódó magyar versekkel bosszantja ellenfelét, a kőszegi evangélikus iskolamestert.)
ESTERHÁZY PÁL herceg (szül. 1635. Kismarton; megh. 1712. Kismarton), Esterházy Miklós nádor fia, sopronmegyei örökös főispán, császári tábornagy, 1681-től nádor, 1687-ben a római szent birodalom hercege. Ifjú korában Zrínyi Miklós oldalán résztvett a török ellen folytatott küzdelmekben, harcolt a kurucok ellen, a Habsburg-házat minden dolgában tevékenyen támogatta. Ezért halmozta el I. Lipót császár és király kitüntetésekkel. A protestánsok ellen évtizedeken keresztül minden erejével küzdött, hitterjesztő módjáért a dunántúli evangélikusok embertelen embernek tartották. Nagykiterjedésű birtokain a protestáns papnak és jobbágynak egyformán rossz dolga volt, tiszttartóival könyörtelenül zaklatta a katolikus vallástól idegenkedő parasztokat, az evangélikus és református községekbe lovas katonaságot szállásolt be, ezek felprédálták a falu lelkipásztorának és híveinek vagyonát. Irásai egészen más embernek mutatják, mint cselekedetei. – Mennyei korona, azaz az egész világon levő csudálatos Boldogságos Szűz képeinek rövideden föltett eredeti. Nagyszombat, 1690. (Hitbuzgalmi könyv Szűz Mária képeivel s a nevezetesebb búcsújáró helyek és Mária-csodatételek ismertetésével.) – A Boldogságos Szűz Mária szombatja azaz minden szombat napokra való ájtatosságok. Nagyszombat, 1691. (Számos kiadást ért; a XIX. században lefordították németre, horvátra, oroszra; németül is több kiadása jelent meg.) – Harmonia Caelestis seu moelodiae musicae per decursum totius anni adhibendae ad usum musicorum authore Paulo Sacri Romani Imperii Principe Estoras De Galanta Regni Hungariae Palatino. Bécs, 1711. (Az egyházi énekköltés körébe tartozó kiadvány: nyugateurópai stilusú zenei kompoziciók latin szövegekre.)
ILLYÉS ANDRÁS (szül. 1637. Csíkszentgyörgy; megh. 1712. Nagyszombat) pozsonyi kanonok, 1696-ban erdélyi püspök. Erdélynek a fejedelmi uralom idején nem volt katolikus püspöke, mikor azonban a törökök megtörése után a Habsburg-ház a maga uralma alá vonta az országot, megkezdődött a katolikus vallás terjesztése. Olyan erős volt ez időtájt Erdélyben a reformátusság, hogy Illyés András, bár erdélyi ember volt, hiába ment le 1697-ben Gyulafehérvárra, nem végezhetett semmit, sőt amint maga írja egyik munkájában: «Minekutána Erdélybe bemenvén és a hamisan elnyomattatott kevés pápistaságot meglátogatván, a diplomás eretnekektől Magyarországba kijönni kényszeríttetett». (Keserűségét versbe is foglalta: «Némelyek vélekedésben, Vannak olyan ítéletben, Hogy nem akarok Erdélyben, Bémenni püspökségemben: Verseimben megmutatom, Mindennek tudtára adom, Hogy Erdélyben mulatásom, Nem lehetett maradásom.) – A keresztyéni életnek példája vagy tüköre azaz a szentek élete. Öt rész. Nagyszombat, 1682. (Olasz szerzők nyomán. Nagyon népszerű legendárium volt. Hatodik kiadása: Buda, 1813. A XVIII. században tót nyelvre is lefordították.) – A keresztyéni jóságos cselekedeteknek és a tökéletességnek gyakorlatossága, mely a Jézus-Társaságabeli tisztelendő Rodericus Alfonsus spanyol pap által spanyolul megírattatott, annak utána különféle nyelvekre, mostan pedig olaszból és deákból szorgalmatosan megmagyaráztatott Illyés András által, a tekintetes és tiszteletes pozsonyi káptalan anyaszentegyházának lectora által. Három rész. Nagyszombat, 1688–1708. (Az európai katolikus országokban rendkívül népszerű, igen terjedelmes spanyol hitbuzgalmi munkát olaszból és latinból fordította magyarra. A kegyes olvasóhoz intézett elöljáró beszédében a következőket írja: «Olaszból és deákból sokkal jobban és könnyebben lött a fordítás, hogysem magán akármelyikből lehetett volna, mert ahol egyikben homályos értelem volt, világosan volt a másikban; mindazáltal inkább követtem az olasz autort a szóknak és igéknek folyására nézve». Olaszul a római Collegium Germanicum Hungaricumban tanult meg a fordító, mint annyi más kispap is a XVII. században.) – Megrövidíttetett ige azaz prédikációs könyv, melyben hetvennégy prédikációk foglaltatnak, melyekben az igaz hit fő ágazatinak nagy titkai a szentatyák által megmagyaráztatnak és szép üdvösséges tanuságok adatnak. Három rész. Nagyszombat és Bécs, 1691–1692. (Szentbeszédeit a szerző «élő nyelvvel prédikállotta» és sok esztendő után bocsátotta közre.) – Jóra intő énekecskék igazság ellen tusakodó gonosz emberek ellen igazságszerető híveknek vigasztalására. Nagyszombat, 1702. (Ebben a verseskönyvében vannak a föntebb említett erdélyi vonatkozások.)
KÁLDI GYÖRGY (szül. 1572. Nagyszombat; megh. 1634. Pozsony) jézustársasági áldozópap. Pályája elején Erdélyben működött, később Bécsben, Olmützben, Brünnben, Nagyszombatban és Pozsonyban végezte papi és tanári munkáját. Bethlen Gábor idejében a protestáns fölkelő csapatok elöl több ízben menekülnie kellett, de később a fejedelem közelébe jutott s Bethlen Gábor száz tallért ajándékozott neki, hogy bibliafordításának kinyomatásában támogassa. Pázmány Péter is nagy tisztelője volt szónoki tehetségének. – Szent Biblia. Az egész keresztyénségben bévött régi deák bötűből magyarra fordította a Jesus alatt vitézkedő társaságbéli nagyszombati Káldi György pap. Bécs, 1626. (A fordítás a tridenti zsinat végzéseihez igazodott s egyedül a latin Vulgatán alapult. Miután hitelességét a katolikus hittudósok bíráló bizottsága elismerte, tekintélye általános lett, más katolikus bibliafordítás évszázadokon keresztül nem kelt vele versenyre. A világi hívők közül kevesen olvasták. Míg Károlyi Gáspár fordítása számos kiadást ért, ezt a fordítást csak 1732-ben nyomtatták ki újra s 1782-ben érte meg a harmadik kiadását. Szepesy Ignác 1835. évi átdolgozása sem tette népszerűbbé, csak Tárkányi Béla 1865. évi átdolgozása hozta közelebb szövegét a katolikus világi hívők érdekfödéséhez. Mind ennek az volt az oka, hogy a papsága maga deákos nevelése következtében megelégedett a latin Szentírással, a hívők viszont nem olvastak egyebet imádságoskönyveiken kívül. Káldi György a fordításához csatolt oktató intésében aggódva figyelmeztette a katolikusokat, hogy mit kell tartaniok Károlyi Gáspárnak Szenczi Molnár Alberttől átdolgozott bibliafordításáról. Szerinte ez a két fordító a Szentírás legnagyobb ellensége: elöljáró beszédeikben és magyarázataikban tömérdek a tévedés és ráfogás; fordításuk homályos, értelmetlen, hamis; szövegükben szövegtoldások, szövegkihagyások és szövegferdítések mutathatók ki. Káldi György mindezt nyugodtan elmondhatta, mert nem vette figyelembe, hogy Károlyi Gáspár nem az ő hivatalos latin kiadásából fordított, hanem elsősorban a héber és görög szövegből s így az eltérések oka nyilvánvaló. Bizonyos, hogy a második teljes magyar bibliafordítás szebb és jobb, mint az első, de ez természetes is, annyira fejlődött néhány emberöltő leforgása alatt a tudomány és a stílus. Egyébiránt Káldi György bíráló észrevételeit Károlyi Gáspár hívei nem hagyták szó nélkül. Dengelegi Péter református prédikátor vaskos kötetben cáfolta állításait: Rövid anatomia, mellyel a nagyszombati Káldi György papnak a Szent Biblia felől való oktató intése, melyet az őtőle magyar nyelvre fordított bibliájának farkához biggyesztett, minden részeiben megvizsgáltatik és egyszersmind Károlyi Gáspár és Szenczi Molnár Albert az ő hasznos munkájukkal együtt patvaros nyelvének ostorozása alól felszabadíttatnak a nagy Istennek segedelméből Dengelegi Péter által. Gyulfehérvár, 1630.) – A vasárnapokra való prédikációknak első része. Pozsony, 1631. (A szerző magyarul, németül, olaszul és latinul egyformán jól prédikált.) – Az ünnepekre való prédikációnak első része. Pozsony, 1631. (Jellemző az általános pénzínségre, hogy ennek a prédikációs gyüjteménynek folytatása éppen úgy abbanmaradt, mint az előbbié.) – Istennek szent akaratja azaz a nagy Úr tíz parancsolatának egynehány prédikációkkal való megmagyarázása. Nagyszombat, 1681. (Halála után csaknem félszázaddal nyomatta ki ezt a kéziratát gróf Kollonich Lipót püspök.) – Bellaagh Aladár magyarázatos szövegkiadása: Káldi válogatott egyházi beszédei. Budapest, 1891. (Jeles Irók Iskolai Tára.)
Adatok Káldi György életéhez:
1572. – Káldi György születésének éve. Nagyszombatban születik, itt nevelkedik. (Elődei protestánsok. Családja a vasmegyei Káld községből való. Atyja szegény nemesember.)
1598. – Belép a Jézus-társaságba. (Világi papnak készül ugyan, de mikor egyházi hatósága tanulmányainak elmélyítésére Rómába küldi, itt olyan erőssé válik hitbuzgalma, hogy jezsuita lesz. Erre az elhatározásra mindig nagy lelki megnyugvással tekint vissza, boldogan vallja magát jezsuitának. «Tudom és vallom – mondja később egyik prédikációjában – hogy nálunk nélkül is sok helyen megmaradott eddig a keresztyén hit és ezután is megmaradhat, mert mi kevesen vagyunk és nem igen régiek, de mivel hogy az Isten különb időkben különb eszközökkel szokott élni, ez mostani nyomorult időben, melyben a tévelygések ugyan eláradtak, a többi egyházi rendek között a mi kicsiny szerzetünkbéliekkel is oltalmaztatta a híveket és hasznosan szolgáltatott velük, amint a hívek mindenütt örömest megvallják és köszönik.»)
1600. – Rómából Erdélybe megy. Hittérítő és prédikátor. (Erdélyből hol kiűzik a jezsuitákat, hol visszafogadják őket, a fejedelem akarata és az országgyűlések óhajtása szerint. Neki is mennie kell 1603-ban; Brünnbe megy, itt a próbaéves növendékek mestere és német gyóntató; utóbb a vágsellyei házban működik; ismét visszatér Kolozsvárra és Gyulafehérvárra; Bocskai István távozásakor újból távoznia kell.)
1606–1616. – Ausztriai és csehországi jezsuita rendházakban működik: Olmützben a bibliát fordítja, Brünnben a rendi növendékeket neveli, Grácban és Bécsben prédikál és gyóntat. Pázmány Péter 1616-ban a nagyszombati jezsuita gimnázium élére helyezi. (A gimnáziumot nagy sikerrel igazgatja, a tanulók száma rövid időn belül meghaladja az ötszázat, számos protestáns ifjú is jelentkezik felvételre.)
1619. – A nagyszombati jezsuiták Bethlen Gábor hadai elől szeptember havában Ausztriába menekülnek. Káldi György Bécsbe fut. (A következő évben a pozsonyi és a besztercebányai országgyűlés kimondja a jezsuitákra az örökös száműzést.)
1621. – A jezsuiták visszatérnek Nagyszombatba, de Bethlen Gábor néhány hónap mulva újból megszállja a várost. A jezsuiták fogságba kerülnek. (Valamennyien készülnek a halálra, a fejedelem azonban megvédi őket, megengedi távozásukat, sőt Káldi Györgyöt egész serege előtt díszes kocsijába ülteti s kíséretet ad az elfogottak mellé, hogy bántalom nélkül érkezzenek Bécsbe.)
1622. – A nikolsburgi béke után a jezsuiták visszatérnek Magyarországba. Káldi György újból átveszi Nagyszombatban az ifjúság nevelésének irányítását. (A katolikus világi papsággal baja támad, mert az esztergomi káptalan nem akarja megengedni a jezsuiták elemi oktatását. Pörükben Pázmány Péter dönt. A prímás engedékenységre bírja a jezsuitákat.)
1623. – Bethlen Gábor második fölkelése. Nagyszombat elfoglalása után a fejedelem szívesen bánik a jezsuitákkal, sőt az egyik katolikus ünnepen zenekarát a Jézus-társaság templomába küldi, hogy az ünnepély fényét emelje. Káldi György ebben az időben egy alkalommal megfeddi a református uralkodót, mert szövetségre lépett a törökökkel, a fejedelem azonban nem haragszik kemény beszédéért, hanem asztalához ülteti, fényesen megvendégeli és nagyobb összeget ad neki magyar bibliája nyomtatási költségeire. (Bethlen Gábor megbízásából két ízben is felmegy Bécsbe, tájékoztatja a bécsi udvar államférfiait az erdélyi udvar óhajtásairól s meghozza II. Ferdinánd király üzenetét.)
1626. – Megjelenik bibliafordítása. Kinyomatásának költségeit a királyi kincstár, Pázmány Péter, Bethlen Gábor és több katolikus főember viseli. (Ugyanebben az évben tiszteleg Erdélyben Bethlen Gábor előtt, a fejedelem szívesen fogadja s kérésére megengedi, hogy a jezsuiták újból elfoglalják erdélyi házaikat.)
1629. – Pázmány Péter óhajtására Nagyszombatból Pozsonyba költözik s magára vállalja a jezsuita rendház és gimnázium kormányzását. (A pozsonyi jezsuita rendház megalapításával az ottani evangélikusok hatalmát igyekeznek kisebbíteni. A rendház mellett felépül a gimnázium épülete is.)
1634. – Halála Pozsonyban október 30-án. Hatvankét esztendős. (Elhunytát fölötte fájlalják a katolikusok. Pázmány Péter szerint hozzáfogható embert nem egyhamar lehet találni az egész magyar katolikus egyházban. Főként szerénységét, szorgalmát, tiszta életét dícsérik, de magasztaló hangon szólnak nagy tudásáról és szónoki képességeiről is.)
KISS IMRE (szül. 1631. Nagyszombat; megh. 1683. Bécs) jézustársasági áldozópap, a Rákóczi-család gyóntatója, I. Rákóczi Ferenc nevelője. – Jesuita professorának böcsületi mellett kikelő hálaadó tanítvány felel meg kassai kálvinisták prédikátorának, Czeglédi Istvánnak arra a könyvecskéjére, melynek titulusa: Idős Noé. Kassa, 1664. (Sámbár Mátyás védelme.) – Tök, makk, zöld tromfjára Pósaházinak veres tromf. Kassa, 1666. (Pósaházi János kisebbítése, a református tanítások cáfolata.) – Pósaházinak egy bensült veres kolop titulusu feleleti megmutattatik semmirekellőnek lenni avagy hogy pater Kissnek pöri el nem veszett. Kassa, 1667. (Válasz Pósaházi János feleletére: goromba írásra mord visszavágás.) – Midőn a méltóságos Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelem halotti temetésével a nagy hírrel tündöklő fejedelmi Rákóczi házának címeres sasa szomorú szárnyait leeresztette: így prédikállott Kassán pater Kiss Imre jesuita 1677. esztendőben. Lőcse, 1677. (A református II. Rákóczi György erdélyi fejedelem fiáról, Zrínyi Ilona férjéről.) – Az igaz hitre vezérlő könyvecske jesuita pater Kiss Imre által. Nagyszombat, 1681. (A katolikus vallás igazságáról.)
OTROKOCSI FÓRIS FERENC (szül. 1648. Otrokocs, Gömör megye; megh. 1718. Nagyszombat) az utrechti egyetemen kiváló jártasságot szerzett a hittudományokban és keleti nyelvekben, 1673-ban rimaszombati református lelkipásztorrá választották, egy év mulva már ott állt a pozsonyi vértörvényszék előtt, innen prédikátortársaival együtt a nápolyi hajókra küldték gályarabnak, 1676-ban kiszabadult borzalmas rabságából, Svájc és Hollandia református papjainak vendége volt, segélykérés végett megfordult Angolországban is, így jutott haza több más rab prédikátorral együtt az 1670-es évek vége felé. Egy ideig a gyöngyösi, majd a kassai református gyülekezet lelkésze volt, de kassai hívei 1690-ben megfosztották prédikátorságától, mert viselkedése a lelkibeteg ember benyomását keltette. Most Angolországba ment, hogy az angol király figyelmét reáfordíthassa a magyarországi protestánsok szorongatott helyzetére, Hollandiában könyvet írt a katolikusok ellen, mégis mikor 1693-ban Kassára visszatért, a protestánsok nem érintkeztek vele. Áttért a katolikus vallásra. I. Lipót király évdíjat adott részére, az esztergomi káptalan felkarolta, a katolikus teológiából és filozófiából kitűnő eredménnyel vizsgázott s a nagyszombati akadémián a jog tanára lett. Itt élt haláláig. Nagyarányú latin irodalmi munkássága mellett magyarnyelvű vallásos munkákat is adott ki, eleinte református szellemben, később katolikus térítő szándékkal. – Róma, Istennek szent városa, avagy oly munkácska, melyben a 47-ik zsoltárnak vezérlése szerint megmutattatik, hogy a régi betű szerint való Jeruzsalemen és Sionon a Róma-városbéli ecclesia mint egyéb ecclesiáknak feje példáztatott. Végre a protestánsokhoz üdvösséges berekesztő beszéd fordíttatik. Nagyszombat, 1698. (A 47. zsoltárból indul ki annak bebizonyítására, hogy az igazi kereszténységet a katolikus egyház őrizte meg.) – Isten előtt járóknak tökéletessége avagy igaz kegyességnek és szentségnek útja, melyet a Szentírásból és a régi szentatyáknak s egyéb hiteles doctoroknak tanításukból hűséges munkával leírt. Nagyszombat, 1699. (Megrója a protestánsokat, hogy dacos ellenzékiségből nem térnek vissza a katolikus egyház kebelébe; elmondja, mit kell cselekedni, hogy «az üdvözülni kívánkozó hívek a szenteknek példájuk szerint oly szentséget érhessenek ez életben, melynek vége minden bizonnyal az örök boldogság légyen».)
KOPCSÁNYI PAP MÁRTON (szül. 1579. Kopcsány, Nyitra megye; megh. 1638. Nagyszombat) esztergomi kanonok, utóbb ferencrendi szerzetes, a mariánus provincia tartományfőnöke. – Keresztyén imádságos könyvecske. Bécs, 1616. (Félszázad alatt négy kiadást ért.) – Az evangéliomok és epistolák, melyeket esztendő által olvastat az anyaszentegyház vasárnapokon és az ünnepeken. Bécs, 1616. (Igehirdető könyv falusi lelkészek számára.) – A boldog Szűz Mária élete, magában foglalván a hét ünnepén tizenhárom prédikációt, az ő hét örömét és hét epeségét, az ő tizenkét csillagú koronáját, nevének s nevezetének és az olvasónak magyarázatját, az ő nagy méltóságát, e világon való foglalatosságát és az ő segítségül hívását a litániákkal. Bécs, 1631. (Ezt a prédikációs könyvét és Szűz Mária-dicsőítését még száznegyven esztendő mulva is újra kinyomtatták: Eger, 1772.) – A keresztyéni tökéletes életre intő tíz hétre rendeltetett nyolcvan elmélkedések tanulságokkal és könyörgésekkel a Krisztus Jézus szenvedéséről és különféle üdvösséges dolgokról a Szentírásból. Bécs, 1634. (Elmélkedéseinek gyüjteménye.)
SÁMBÁR MÁTYÁS (szül. 1617. Varasd; megh. 1685. Zágráb) jézustársasági áldozópap. A tanítás mellett legjobban a prédikálást és a hitvitázást szerette. Az ország számos helyén nyilvánosan harcolt protestáns ellenfeleivel a katolikus vallás igazságairól. Ellenségei azt hiresztelték róla, hogy csak azzal a feltétellel áll ki vitára, ha győzelme esetén ellenfelének fejét veheti. A gúnyos mendemonda szerint, mikor egyszer Matkó Istvántól vereséget szenvedett, a győztes református prédikátor megkegyelmezett életének, csupán két fogát huzatta ki. Az ilyen hiresztelések is mutatják, mennyire elvadult a papság harca. – Három üdvösséges kérdés. Nagyszombat, 1661. (Azt vizsgálja könyvében, melyik az igaz vallás: a pápista, a luteránus vagy a kálvinista-e? Kérdéseire a reformátusok közül többen igen élesen válaszoltak. A könyv népszerűségére vall, hogy a XVII. században négy kiadása jelent meg s még a XVIII. század derekán is többször kinyomtatták.) – Egy vén bial orrára való karika. Nagyszombat, 1664. (Czeglédi István kassai református lelkipásztor ellen. A hittudományi érvek mellett sok dorgálás és gúnyolódás.) – Orvosló ispitály, melyben egy okos prédikáns az igaz római pápista hitre kálvinista vallásbul megtért embernek erős nyolc okai ellen ok nélkül való haszontalan ütközetiben feje falbanverésétől orvosoltatik egy frater misericordiae által. Nagyszombat, 1664. (A Czeglédi Istvánt pellengérező könyv egyben indulatos támadás a reformátusok ellen.) – A három üdvösséges kérdésre a Luther és kálvinista tanítók mit felelnek? Matkó hazugságinak megtorkolása és Pósaházi mocskainak megtapodása. Kassa, 1667. (A szerző Pósaházi Jánossal több ízben disputált a sárospataki iskolában és a piacon s vitájukat a református nemesség is meghallgatta. Könyvében a személyeskedések során ezekről a polémiákról is megemlékezik, visszautasítja a katolikusokra szórt vádakat, megelégedéssel hivatkozik győzelmeire.)
VERESMARTI MIHÁLY (szül. 1572. Veresmart, Baranya megye; megh. 1645. Pozsony) református papi családból származott, jó ideig maga is református pap volt. Cegléden, Kecskeméten, Nagykőrösön tanítóskodott, utóbb nagykőrösi református lelkipásztorrá választották, innen menekült híveivel együtt a török-tatár hadak elől Nyitra megyébe. Mivel a szószéken szenvedélyesen támadta a katolikusokat, Forgách Ferenc nyitrai püspök 1604-ben fogságba vetette s rávette Bellarmin Róbert hitvitázó munkájának elolvasására. Veresmarti Mihály megingott hitében, kiszabadulása után évekig töprengett, míg végül katolikus pappá lett. Mint vágsellyei plébános, pozsonyi kanonok és bátai apátúr élete végéig buzgón fáradozott új hite érdekében. – Tanácskozás, melyet kelljen a különböző vallások közül választani. Pozsony, 1611. (Lessius Lénárd belga jezsuita népszerű munkájának fordítása. A katolikus vallást magasztaló könyvnek magyar nyelven való megszólaltatására Pázmány Péter buzdította. Első kiadásán kívül még két kiadása jelent meg a XVII. század első felében.) – Intő és tanító levél, melyben a régi keresztyén hitben a bátaiakat erősíti apáturok Veresmarti Mihály pozsonyi kanonok. Pozsony, 1639. (Ezt a könyvét megküldte a nevesebb protestáns papoknak és tanároknak is, jóllehet, már jeligéje méltán bőszíthette egykori társait: «Az eretnekségnek huga a megátalkodás, anyja a kevélység.» Egy névtelen protestáns szerző 1643-ban meg is felelt a könyvre: Pápisták méltatlan üldözése a vallásért.) – Az eretnekeknek adott hitnek megtartásáról és az Istennek adott hitnek megtartásáról. Pozsony, 1641. (Beccanus Márton belga jezsuita röpirata nyomán.) – Ipolyi Arnold kiadása: Régi magyar egyházi írók. Két kötet. Budapest, 1875–1878. (Veresmarti Mihály élete és Megtérése Históriája.)
Adatok Veresmarti Mihály életéhez:
1572. – Veresmarti Mihály születésének éve. A baranyamegyei Veresmart községben, a Duna mellékén, születik. Református szülők gyermeke. (Derék kálomistaságban történt – írja Megtérése Históriájában – születésem, nevekedésem, tanulásom; gyermekkoromban, ha iskolamesterünk áhítatos éneket kezdett a szentegyházban, azt könnyem hullásával éneklettem.)
1588. – Ez időtájt a tolnai református iskolában tanul. Mindenütt a török az úr, erősen adóztatja a népet, de a vallásos vitákkal nem sokat törődik. A katolikus papok eltűnnek a vidékről, a reformátusok az unitáriusokkal vitáznak. (A tolnai református pap nagyon haragudott a pécsi unitáriusokra s felszólította híveit, hogy ne adjanak szállást a dunaföldvári vásárra menő pécsi eretnekeknek. A hivők nem mertek szembeszállni papjukkal, a vendégjog súlyos megsértése megtörtént. A pécsiek küldöttséget menesztettek a tolnaiakhoz, szemükre vetették embertelenségüket s nyilvános hitvitára szólították fel lelki vezetőiket. Tolna nem fogadta el a kihívást, az ott tanuló ifjúság pedig még azzal tetézte meg a sértést, hogy goromba levelet intézett a pécsiekhez. Ezek tiltakoztak a mocskolódó hang ellen s végül a hitvitát mégis rákényszerítették haragosaikra: Skaricza Máté református lelkipásztor Pécsett megharcolt Válaszuti György unitárius prédikátorral. A győzelmet, mint majd minden alkalommal, most is magának tulajdonította mind a két fél.)
1590. – Ez évtől kezdve hat esztendőn keresztül a debreceni református kollégiumban folytatja tanulmányait. (Folyik a tizenhat éves török háború; a Habsburg-ház külföldi csapatokkal, magyar haderővel és erdélyi segítséggel megpróbálja a törökök kiszorítását Magyarországból; a debreceni teológusok nagy része önként vonul a keresztény zászlók alá a haza felszabadítására. Mivel Veresmarti Mihály testi erejére nézve hatalmas férfi, társai őt is magukkal akarják vinni a török ellen. Késztetésükre ezt válaszolja: A török ellen nem megyek, de ha a pápisták ellen lészen a harcunk, nem maradok el s azon leszek, hogy minél többen meghaljanak miattam, azután én is vígan adom lelkemet Istennek.)
1596. – Református iskolamester Cegléden. (A protestánsok között a tanítóság a papság előiskolája, átmeneti állás, a teológusokat ekkor ismerik ki s hírük szerint hívják meg lelkipásztorokká gazdagabb vagy szegényebb gyülekezetekbe. Veresmarti Mihályt Ceglédről Kecskemétre, innen Nagykőrösre viszik tanítónak).
1599 – Mint nagykőrösi református pap híveivel együtt a nyitramegyei Ürmény községbe fut a törökök elől. (A törökök és tatárok olyan borzalmas mértékben pusztítják a magyar földet, hogy az Alföld egy része lakatlanná válik. Nagykőrös lakossága a Vág vidékére menekül, Ez is protestáns vidék, de Forgách Ferenc nyitrai püspök már előkészíti az ellenreformációt.)
1604. – Bátran prédikál a katolikusok ellen. Forgách Ferenc nyitrai püspök először meginti, azután elfogatja s Nyitra várába viteti. (Mikor a püspök megüzeni neki, hogy vigyázzon magára és ne káromolja a katolikusokat, azt feleli az üzenetet átadó katolikus nemesúrnak: Az én Istenem engem a bálványozók közibe rekesztett, a pápisták itt már mindenfelé elhatalmasodtak, de féljek-e én a fenyegetésektől, a farkasok prédájára hagyjam-e a gondviselésemre bízott nyájat? Nem cselekszem! Oly kézzel-lábbal vagyok, hogy kaszára-kapára vagy kardra-kopjára termettem inkább, hogysem pennára. Bilincset esztendeig s tovább is elpengethetek; vársöprést, kertásást, egyéb munkát felvehetek… A nyitrai várőrség fegyveresei nem sok idő mulva kiszállnak, kocsira teszik s a nyitrai vár egyik szobájába csukják. Innen levelet ír a püspöknek: miért fogatta el? A püspök mindjárt válaszol; ugyanazon papírlap hátlapjára ezeket írja: A te fogságodnak az az oka, hogy te egy kálvinista eretnek vagy, ki a Krisztus juhait eltántorgatod és az igazi keresztény hitet gyalázod hallgatóid előtt. A neves prédikátor elfogatása nagy megütközést kelt a Felvidéken. Nyitra vármegye közgyűlése óvást emel az erőszak ellen, előkelő protestáns urak jelennek meg a püspök előtt, de Forgách Ferenc hajthatatlan. A fogollyal nem bánnak rosszul, egy kanonok szelíd szavakkal térítgeti s különösen arra hívja fel figyelmét, hogy a protestantizmus új tanítás, követői minden meggondolás nélkül hisznek Luthernek és Kálvinnak: «Édes Mihály uram – így beszél hozzá Keresztesi Máté nyitrai kanonok – megbocsáss, de lelkünket, üdvösségünket a szerencsére vessük-e? Elhigyjük-e nekik szavukra, amit mondanak? És ha hisszük, kinek higyjünk? Luthernek-e, aki mást tanít; vagy Kálvinnak-e, aki efelől ismét mást mond?» A püspök a hitéhez állhatatosan ragaszkodó fogoly asztalára odateszi Bellarmin hitvitázó munkáit, Veresmarti Mihály irtózattal tekint rájuk, de néhány nap mulva megkezdi olvasásukat. Még ez év őszén kieresztik fogságából, mert megérkezik Bocskai István fölkelésének híre. Keresztesi Máté kanonok a búcsúzáskor ismét előhozza a vallás kérdését, de Veresmarti Mihály haragosan rászól: «Ha mi más szava vagyon még, mondja el röviden; ha pedig nincsen, a katekizálásnak hagyjon békét!» Ezzel távozik a várból.)
1605. – Veresmarti Mihály a nemzeti fölkelés táborában. Bocskai István csapatai protestáns papokat visznek mindenhová, ahonnan Forgách Ferenc kiűzte a református és evangélikus lelkipásztorokat. Veresmarti Mihály tábori prédikátor lesz Nyitra várában. (Itt megtalálja Bellarmin munkáit s ezeket több más katolikus könyvvel együtt magával viszi komjáti prédikátorságába.)
1606. – Mint a Nyitra és Érsekújvár közelében fekvő Komjáti község református prédikátora elvégzi ugyan papi teendőit, de lelkében már erősen vívódik: vajjon nem a katolikusoké-e az igaz vallás? (Mivel hitfelekezetének papjaival és iskolamestereivel egyre gyakrabban vitatkozik a katolikus és a protestáns vallás igazságairól, titokban gyanusítani kezdik, hogy pápista hajlamú.)
1608. – Meghal felesége. Elhatározza, hogy lemond lelkipásztorságáról, teológiai tanulmányainak él s feleségéről rámaradt földjét műveli. Megismerkedik Pázmány Péterrel. (A hírneves jezsuita sok felvidéki községben megfordul, többször ellátogat Komjátiba is.)
1609. – Komjátiból levelet ír Érsekújvárba Dobronoki Mihály református szuperintendenshez, feltárja vallási kételyeit s kéri őt, hogy nehézségeinek megoldására rendeljen ki hozzá prédikátorokat. Megírja, hogy már négy év óta gyötri a lelkiismeretfurdalás, betegségéből nem tud kigyógyulni. Még éjjeli látásai is vannak. Minthogy pedig – írja a szuperintendensnek – a Dunáninnen való eklézsiák a kegyelmed gondviselése alatt vannak, mindenek helyett kegyelmedhez folyamodom. (A szuperintendens és több paptársa minden módon igyekeznek az elkeseredett embert hitfelekezetüknek visszanyerni, de Veresmarti Mihály nyilvános vitatkozást kér lelte megnyugtatására. Szeptember havában a dunáninneni helvét hitvallású szuperintendencia lelkipásztorai Bars községbe gyűlnek, zsinatukon megjelenik Veresmarti Mihály is, a református templomban megindul a vita. Magyarul és deákul disputálnak, néha izgatottan zúdul fel a gyűlés, de nem tudnak a dolog végére jutni. «Édes Mihály uram – mondja a komjáti pap – mi kérjük mind kegyelmedet, hogy mégis kegyelmed jobban gondolkodjék; olvasson, könyörögjön; mi is mindnyájan könyörgünk kegyelmedért. Gondolja meg kegyelmed, hogy efféle disputációba soha véget nem érhetni.» A zsinat eredmény nélkül oszlik szét, a prédikátorok szállásaikra térnek, többen fenyegető hangon szólnak elpártolt társukról. Veresmarti Mihály félni kezd, elhagyja Komjátit, kis birtokáról Nagyszombatba költözik. Ügyében újabb református zsinatot hívnak össze, erre a komjáti zsinatra ő is elmegy. Társai rideg kedvetlenséggel fogadják. «No, mit akarsz immár – mondja neki az egyik tekintélyes szénior Puha Pál – mit kivánsz tőlünk, miért háborgasz az ekklézsiában, miért szerzesz ilyen botránkozást?» Elkeseredett vita támad, a szuperintendens végül azt mondja: «No, domine Michael, azt mondod te, hogy orvosságot kívánsz; de nem így viseli magát, aki gyógyulást kíván». Puha Pál szénior nagy búsulással szól: «Ennyi sok jámbor ember beszédének nem hiszen és nem enged. Ám lássad, akár fel s akár alá». Maga Veresmarti Mihály így beszél: «Énnékem sem testemnek, sem lelkemnek senki pápistasága nem kellene, de mit cselekedhetem? Meggyőzettem lelkem isméretibe; kötözve vagyok elmémbe, nem látom, hova lépjek-menjek s hát hova legyek? Vagy azt akarjátok-e, hogy lelkem ismérete ellen cselekedjem? Kérlek lelketekre, üdvösségtekre, lelkem ismérete ellen való cselekedetre ne kényszerítsetek, ne eröltessetek!» Izgatott hangulatban oszlik szét a papi gyűlés. Veresmarti Mihály visszamegy Nagyszombatba.)
1610. – Hitfelei újabb és újabb erőfeszítéseket tesznek, hogy megtartsák református vallásában. Minden fáradozás hiábavaló. Augusztus havában katolikussá lesz. Gyónásának és áldozásának elvégzése után Bécsben teszi le hitvallását Pázmány Péter kezébe. Huzamos ideig tartózkodik Bécsben, kiegészíti hittudományi tanulmányait, azután pappá szentelik. (A nagyszombati reformátusok már áttérése előtt kerülik s a gyülekezetbe bejáró református lelkipásztorok nem adnak kezet neki. Szenvedélyesen könyörög nekik, győzzék meg s akkor megmarad vallásában, de egykori paptársai elutasítják. A katolikusok nem sürgetik áttérését. Mikor meg-megjelenik Pázmány Péter előtt, a megfontolt férfiú türelemre, imádkozásra és böjtölésre inti. A bécsi jezsuiták házában is erős magábaszállásra bírják s csak szigorú lelki gyakorlatok után veszik fel a katolikus egyházba és az egyházi rendbe. Áttérésével egyidejüleg egy másik áttérés is történik Magyarországon: erről a két vallásváltoztatásról beszél az egész ország. Ugyanis, amelyik napon Veresmarti Mihály katolikussá lett, ugyanakkor Tordai János pozsonyi ferencrendi szerzetes megszökött kolostorából és a protestánsok közé állt. Ez eset kapcsán néhány hét mulva Pázmány Péter nagy beszédet mondott Pozsonyban arról a prédikálószékről, amelyen annak előtte Tordai János beszélt, egybehasonlította Veresmarti Mihály csodálatos jellemét és megtérését a hitehagyott barát garázda életével és immár harmadízben megismétlődő vallásváltoztatásával: a megtérőt a Szent lélek kegyelme világosította meg, az aposztatát erkölcstelensége vitte Luther táborába.)
1613. – Vágsellyei plébános. Minden alkalmat megragad, hogy a protestánsokkal vallásos eszmecseréket folytasson. (Többször találkozik a faluján átkocsizó református és evangélikus papokkal, de ezek kedvetlenül fogadják közeledését. A külföldről hazatérő Szenczi Molnár Alberttel is beszél, ő sem titkolja neheztelését áttérése miatt. Néhány komoly szó után elég nyersen beszélnek egymással.)
1615. – Mint pozsonyi kanonok nagy segítségére van Pázmány Péter esztergomi érseknek az egyházi ügyek rendezésében. (Forgách Ferenc esztergomi érsek halála után a Felvidék több helyén zavargások támadnak, a nemesek és jobbágyok elűzik a katolikus papokat, helyükbe protestáns lelkipásztorokat hívnak, átadják nekik a templomokat. A király, a nádor és a katolikus papság lassankint rendet teremt.)
1619. – Bethlen Gábor erdélyi fejedelem elfoglalja Pozsonyt s a kanonokok templomát a protestánsoknak adja. Veresmarti Mihály találkozik régi prédikátortársaival, ezek beszélgetnek ugyan vele, de hangjuk gúnyos. Kanonoki házát a pozsonyi német evangélikus lelkipásztor kapja. Egyelőre Forgách Zsigmond nádor udvarában talál menedékhelyet. (Együtt megy a nádorral Pozsonyból Gács várába, Besztercebánya mellé; találkozik és vitát kezd Alvinczi Péterrel; elég kíméletesen disputálnak egymással.)
1622. – A nikolsburgi béke után Pázmány Péter és az Ausztriába menekült katolikus főpapok visszatérnek az országba, Veresmarti Mihály is újból elfoglalja kanonokságát Pozsonyban. (Két év mulva már budai prépost, ez azonban csak szép cím, a jövedelem a töröké.)
1627. – Bátai apátúrrá nevezik ki. (A tolnamegyei Báta község mellett fekvő bencés apátság ura gazdag ember volt a régi világban, mert a monostor gazdag javadalmak középpontjában feküdt. Híres búcsújáró-helyének tulajdonítható, hogy a jobbágyok egy része megmaradt katolikus vallásúnak. Jellemző a magyar-török viszonyokra, hogy az új apátúr teljes erővel érvényesíteni kívánta földesúri jogait a Tolna megyében, tehát voltaképen Törökországban, fekvő bátai birtokokra. Az apátság ispánja megkapta a levélbe foglalt parancsot: írja össze az apátság minden javait, jövedelmeit, járandóságait; kutassa ki, hol vannak az eltűnt birtokok; tudassa az apátsághoz tartozó falvak bíráival és jobbágyaival, mi a kötelességük; végül minden lakott helyről okos öreg emberek jöjjenek Pozsonyba az apátúrhoz. «Attól pedig ne tartsatok, hogy valami kemény és rajtatok könyörülni nem tudó úrra akadtok. Mert én földeteket laktam, inségteket láttam, szánakodni rajtatok tanultam.» Az apátúrnak azonban megvan a maga szomorúsága is. Birtokainak anyagi ügyeit rendbe hozza, de jobbágyai ott hagyják katolikus vallásukat és protestáns papot hozatnak. Ekkor írja meg Intő Levelét. Ebben kérlelő szavakkal, szelíden fordul jobbágyaihoz: «Istentől minden jókat kívánok, atyámfiai, bátaiak! Mikor nagy jót s örvendeztetőt várok – jaj! – mily gonoszt és szívem-szomorító hírt hallok felőletek, atyámfiai, bátaiak: hogy a katolikus avagy pápista plébánostokat megvetvén, helyette luther vagy kálvinista prédikátort fogadtatok, mely azt teszi, hogy ősötök s eleitek hitéből kivetközvén, tévelygésbe s eretnekségbe öltöztök. Jaj! Ki bolondított meg, édes fiaim?»)
1645. – Halála Pozsonyban. Hetvenhárom esztendős. (Életének utolsó évtizedeiben sok pénzt ad katolikus célokra, különösen a pálosok és bencések segítésére. A Magyarországból már csaknem egészen eltűnt két szerzetesrend feltámasztásában jelentékeny része van.)
A katolikus hittudományi és hitszónoklati irodalom fejlődésének részletkutatói s a művelődéstörténelem és egyháztörténet anyaggyűjtői bizonyára számbaveszik még a következő vallásos írókat is: Ágoston Péter jezsuita áldozópap, Baróti Miklós ferencrendi szerzetes, Bátorkeszi Szegi Lajos világi pap, Csete István jezsuita áldozópap, Dobokay Sándor jezsuita áldozópap, Draskovics János tárnokmester, Forró György jezsuita áldozópap, Hajnal Mátyás jezsuita áldozópap, Illyefalvi István kassai plébános, Illyés István esztergomi kanonok, Jaklin Balázs nyitrai püspök, Landovics István jezsuita áldozópap, Lépes Bálint nyitrai püspök, Malomfalvai Gergely ferencrendi szerzetes, Sallai István pozsonymegyei plébános, Stankovics János jezsuita áldozópap, Szily András esztergomi kanonok, Tarnóczy István jezsuita áldozópap, Tasi Gáspár világi pap, Tyukodi György jezsuita áldozópap, Vásárhelyi Gergely jezsuita áldozópap.
Irodalom. – Podhradczky József: Káldi György. Tudománytár. 1838. évf. – Frankl Vilmos: Pázmány Péter és kora. Három kötet. Pest, 1868–1869. – Toldy Ferenc: A magyar nemzeti irodalom története rövid előadásban. I. köt. 3. kiad. Pest, 1872. – Király Pál: Balásfi Tamás magyarsága. Magyar Nyelvőr. 1874. évf. – Ipolyi Arnold: Veresmarti Mihály XVII. századi magyar író élete és munkái. Budapest, 1875. – Szabó Károly: Régi magyar könyvtár. I. köt. Budapest, 1879. – Ballagi Mór: Tanulmányok a magyar bibliafordítások körül. Nyelvtudományi Közlemények. III. köt. – Szécsen Antal: Tanulmányok. Budapest, 1881. – Kiss Ignác: Káldi György nyelve. Budapest, 1883. – Imre Sándor: A néphumor a magyar irodalomban. Budapest, 1890. – Beöthy Zsolt: A magyar nemzeti irodalom történeti ismertetése. I. köt. 6. kiad. Budapest, 1890. – Jakab Elek Veresmarti Mihály kitérési önigazolásának eredeti kéziratáról. Magyar Könyvszemle. 1891. évf. – Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. Tizennégy kötet. Budapest, 1891–1914. – Zoványi Jenő: Teológiai ismeretek tára. Három kötet. Mezőtúr, 1894–1901. – Szabó Ignác: Balásfi Tamás püspök élete és művei. Magyar Sion. 1897. évf. – Révai Sándor: Káldi György életrajza. Pécs, 1900. – Mihalovics Ede: A katolikus prédikáció története Magyarországon. II. köt. Budapest, 1901. – Kudora János: A magyar katolikus egyházi beszéd irodalmának ezeréves története. Budapest, 1902. – Révai Sándor: Káldi György bibliafordítása. Pécsi áll. reáliskola értesítője. 1903. – U. az: Káldi mint polemikus író. Katolikus Szemle. 1905. évf. – Négyesy László: A XVII. század vallásos irodalma. Képes magyar irodalomtörténet. Szerk. Beöthy Zsolt és Badics Ferenc. I. köt. 3. kiad. Budapest, 1906. – Velics László: Vázlatok a magyar jezsuiták multjából. II. füz. Budapest, 1913. – Horváth Lajos: Sámbár Mátyás élete és művei. Budapest, 1918. – Székely István: A magyar bibliafordítás. A Szent István Akadémia Értesítője. 1920. évf. – Thienemann Tivadar: XVI. és XVII. századi irodalmunk német eredetű művei. Irodalomtörténeti Közlemények. 1922–1923. évf. – Karácsonyi János Szent Ferenc rendjének története Magyarországon 1711-ig. II. köt. Budapest, 1924. – Zoványi Jenő: Sámbár Mátyás és Kis Imre hitvitái s az ezekkel egyidejű hitvitázó művek. Teológiai Szemle. 1925. évf. – Máté Károly: A magyar önéletírás kezdetei. Pécs, 1926. – Pukánszky Béla: A magyarországi német irodalom története. Budapest, 1926. – Martin Aurél: Káldi György emlékezete. Katolikus Szemle. 1926. évf. – Fináczy Ernő: Az újkori nevelés története. Budapest, 1927. – Iványi Béla, Gárdonyi Albert és Czakó Elemér: A királyi magyar egyetemi nyomda története. 1577–1927. Budapest, 1927. – Kastner Jenő: XVII. és XVIII. századi olaszból fordított vallásos művek. Egyetemes Philologiai Közlöny, 1927. évf. – Timár Kálmán: Káldi György a legrégibb magyar bibliafordításról. Irodalomtörténeti Közlemények. 1927. évf.
