LEGENDÁK ÉS LEGENDAGYÜJTEMÉNYEK.
LEGENDÁK ÉS LEGENDAGYÜJTEMÉNYEK.
A KÖZÉPKORI szerzetesek és apácák gyönyörűséggel olvasták a legendákat. A szentek életének és csodáinak történetében a valóság a meg nem történt dolgokkal sajátságosan keveredett. Részint igaz történetek voltak, részint a fantázia termékei. Ezeknek az istenes elbeszéléseknek nagy részét a felizgatott vallásos képzelet alkotta meg, de a hívők valóban megtörtént eseményt láttak minden egyes szakaszukban. A sokezer külföldi legenda közül igen sok megtalálta a maga magyar fordítóját. Eredetiséget hiába keresünk a külföldi származású szent történetek magyar fordításaiban. A középkori magyar szerzetesek legfeljebb azt merték megkockáztatni, hogy ahol különböző latin szövegek álltak rendelkezésükre ugyanarról a szentről, ott egyben-másban kombinálták forrásaikat. Mivel igaz események leírását látták a legendákban, iparkodtak híven fordítani.
A szentek életének elmondásában legkedveltebb forrásaik voltak: a Legenda Aurea, a Catalogus Sanctorum és Temesvári Pelbárt könyvei. A Legenda Aurea XIII. századi legendagyüjtemény. Szerzője, Jacobus De Voragine olasz domonkosrendi szerzetes, később genovai püspök, nyolcszáznál több szent élettörténetét beszélte el az egyházi év beosztása szerint. Munkája a könyvnyomtatás feltalálása után 1500-ig hetvennél több kiadást ért, nem is szólva rengeteg középkori kéziratáról és fordításáról. – A Catalogus Sanctorumot Petrus de Natalibus olasz püspök írta a XIV. században. Terjedelmes legendáriumának anyagát régebbi legendagyüjteményekből állította össze. Háromezerszázötvenhárom szentről mondott el életrajzi adatokat a katolikus egyházi naptár sorrendjében. Munkáját a könyvnyomtatás feltalálása után sokszor kiadták. – Ugyancsak sokszor jelentek meg nyomtatásban Temesvári Pelbárt magyar ferencrendi szerzetes prédikációi és legendái is, sőt ezek az egész Európában népszerű latin szövegek a XVI. század első negyedében egész lendületet adtak a magyarnyelvű legendaírásnak. Temesvári Pelbárt legendái a kor közkézen forgó latin legendáriumain alapultak. – Ilyen kedvelt legendagyüjtemény volt például, a már említetteken kívül, a Vitae Patrum. Ez még a IV. században készült. Latin szövegű feldolgozása Szent Jeromos és Rufinus nevéhez fűződik. – A magyar fordítók kisebb mértékben más munkákból is szívesen kölcsönöztek egyes legendarészleteket, így a Discipulusnak nevezett Herolt János domonkosrendi szerzetes munkáiból, továbbá Vincentius Bellovacensis domonkosrendi szerzetes Speculum Historiale-jából. – A híresebb szenteknek, például Szent Ferencnek és Szent Domonkosnak, megvoltak a maguk külön életrajzai is.
A legnagyobb középkori magyarnyelvű legendagyüjtemény s egyben a legterjedelmesebb középkori magyarnyelvű kézirat: az Érdy-kódex. Megemlékezik többek között a következő szentekről: Alexandriai Katalin asszony, Ambrus doctor, András apostol, Anna asszony, Antal remete, Antal confessor, Antiochiai Margit asszony, Ágnes asszony, Ágoston doctor, Ágota asszony, Balázs mártír, Barabás apostol, Bálint mártír, Benedek apát, Berec püspök, Bernát doctor, Bertalan apostol, Borbála asszony, Brunó doctor, Cecilia asszony, Damján mártír, Demeter mártír, Domonkos pátriárka, Dorottya asszony, Egyed confessor, Elek confessor, Erzsébet magyar hercegnő, Erzsébet a szentföldi, Fábián mártír, Ferenc atya, Fülöp apostol, Gellért püspök, Gergely pápa, György mártír, Hugó püspök, Imre magyar herceg, István első mártír, István magyar király, Jakab apostol, János evangélista, János mártír, Jeromos doctor, Judás apostol, Jusztina asszony, Kelemen pápa, Keresztelő János, Klára asszony, Kozma mártír, Kristóf mártír, Krisztina asszony, László magyar király, Leó pápa, Lőrinc mártír, Luca asszony, Lukács evangélista, Marina asszony, Márk evangélista, Mária Magdolna asszony, Márta asszony, Márton püspök, Máté evangélista, Mátyás apostol, Mihály arkangyal, Miklós püspök, Móric mártír, Orbán pápa, Orsolya asszony, Pál apostol, Pál mártír, Pál remete, Péter apostol, Petronilla asszony, Praxedis asszony, Sebestyén mártír, Sienai Katalin asszony, Simon apostol, Szaniszló püspök, Szilveszter pápa, Tamás apostol, Vid mártír, Vince mártír, Zakariás próféta, Zsófia asszony.
Szövegbőség tekintetében az Érdy-kódexhez legközelebb áll a Debreceni-kódex legendáriuma. Ebben megvannak többek között a következő szenteknek élettörténetei: Alamizsnás János patriárka, Alexandriai Katalin asszony, Ambrus doctor, Anasztázia asszony, András apostol, Anna asszony, Antal apát, Apalin asszony, Aranyszájú János püspök, Ádám első ember, Ágota asszony, Balázs püspök, Bazilius püspök, Benedek apát, Boldizsár király, Borbála asszony, Brigitta asszony, Dávid király, Dorottya asszony, Eufrozina asszony, Fábián pápa, Gáspár király, Gergely pápa, István első mártír, Ignác püspök, János evangélista, József a szentföldi, Julianna asszony, Kolos asszony, Lázár püspök, Longinus mártír, Luca asszony, Pál apostol, Pál remete, Péter apostol, Piroska asszony, Mátyás apostol, Menyhért király, Miklós püspök, Sebestyén vitéz, Tamás apostol, Tamás doctor, Tamás érsek, Szilveszter pápa.
A magyarnyelvű legendáknak a külföldi legendákkal való egybevetését a magyar tudományos kutatás eredményesen végezte. Ebben a munkában főképen Volf Györgynek, Horváth Cyrillnek, Katona Lajosnak és Vargha Damjánnak vannak érdemei. A legendák egy része a prédikációk szövegébe van beleszőve s ezek a prédikációk szintén a külföldi latin szövegeken alapulnak. A magyar kódexirodalomnak a legendákban és egyéb prózai műfajokban megnyilvánuló külföldi szövegkapcsolatai erős tartalmi azonosságot teremtettek az egykorú nyugati vallásos irodalommal. Középkori kódexeink a nyugateurópai középkori egyházi irodalom tárgykörének és szöveganyagának visszhangjai és kivonatai.
Kiadások. – A magyarnyelvű legendagyüjtemények közül leggazdagabb tartalmú az Érdy-kódex. Szövegbőség tekintetében legközelebb áll hozzá a Debreceni-kódex. Vannak még legendák a Cornides-, Horvát-, Kazinczy-, Lobkowitz-, Nagyszombati-, Nádor-, Peer-, Teleki-, Tihanyi- és Winkler-kódexban. Külön írott könyv a Ferenc-legenda, a Domonkos-legenda, a Krisztina-legenda és a Margit-legenda. A verses Katalin-legendát az Érsekujvári-kódex tartotta fenn. – Toldy Ferenc: Alexandriai Szent Katalin verses legendája ugyanazon szentnek két kisebb prózai életével együtt. Pest, 1855. (Az Érsekujvári-, Érdy- és Debreceni-kódex Katalin-legendái.) – U. az: Régi magyar legendák tára. Pest, 1858. (A Debreceni-kódex legendái és a Krisztina-legenda.) – U. az: Magyar szentek legendái a Kartauzi Névtelentől. Pest, 1859. (Az Érdy-kódex legendái.) – Nyelvemléktár. Szerkesztették Budenz József, Szarvas Gábor, Szilády Áron. Tizenöt kötet. Az I–II. és IV–XIV. kötetet Volf György, a III. kötetet Komáromy Lajos és Király Pál, a XV. kötetet Katona Lajos és Szabó Sámuel rendezte sajtó alá. Budapest, 1874–1908 (Betűhív kiadás.)
Irodalom. – Toldy Ferenc: Az ó- s középkori magyar nemzeti irodalom története. II. köt. 3. kiad. Pest, 1862. – Szentkláray Jenő: Cyriacus pápa és a tizenegyezer Orsolya-szüz. Magyar Sion. 1868. évf. – Szilády Áron: Temesvári Pelbárt élete és munkái. Budapest, 1880. – Beöthy Zsolt: A szépprózai elbeszélés a régi magyar irodalomban. I. köt. Budapest, 1886. – Imre Sándor: A néphumor a magyar irodalomban. Budapest, 1890. – U. az: A középkori magyar irodalom stíljáról. Budapest, 1890. – Horváth Cyrill: Nemzeti irodalmunk a reformációig. Budapest, 1891. – U. az: Temesvári Pelbárt és kódexeink. Budapest, 1891. – U. az: Pomerius. Budapest, 1894. – U. az: Kódextanulmányok. Irodalomtörténeti Közlemények. 1894. évf. – Zolnai Gyula; Nyelvemlékeink a könyvnyomtatás koráig. Budapest, 1894. – Horváth Cyrill: A régi magyar irodalom története. Budapest, 1899. – Katona Lajos: A Teleki-kódex legendái. Budapest, 1904. – U. az: Újabb adalékok kódexeink forrásaihoz. Irodalomtörténeti Közlemények. 1906. évf. – Horváth Cyrill: Középkori legendáink és a Legenda Aurea. Budapest, 1911. – Király György: A Margit-legenda és rokonai. Irodalomtörténeti Közlemények. 1915. évf. – Vargha Damján: A Szent Domonkos-rend és a magyar kódexirodalom Domonkosrendi emlékkönyv. Budapest, 1916. – Vargha Damján: Kódexeink legendái és a Catalogus Sanctorum. Budapest, 1923. – Timár Kálmán: Kódexeink legendái és a Catalogus Sanctorum. Irodalomtörténeti Közlemények, 1925. évf. – Rössler Mária: Magyar domonkosrendi példák és legendák. Kassa, 1927.
