LATIN IRODALOM: A DUNAI TUDÓS TÁRSASÁG.
LATIN IRODALOM: A DUNAI TUDÓS TÁRSASÁG.
MÁTYÁS KIRÁLY halála után a magyarországi humanista mozgalom nem lanyhult el. A műveltebb főpapok lelkesedtek az új eszmékért, jóllehet II. Ulászló király keveset törődött a humanista törekvésekkel.
A XV. század utolsó évtizedében irodalmi törekvéseivel feltűnik IFJABB VITÉZ JÁNOS veszprémi püspök, az 1472-ben elhúnyt Vitéz János esztergomi érsek unokaöccse. Tanulmányait Olaszországban végezte s mint kánonjogi doktor tért vissza hazájába; jójavadalmazású egyházi hivatalokat viselt; utóbb sokat időzött Rómában a pápai udvar mellett mint Mátyás király szentszéki követe. Midőn 1497-ben Celtis Konrád bécsi egyetemi tanár Németország és Magyarország humanistáit a Sodalitas Litteraria Danubiana-ban azaz a Dunai Tudós Társaságban egyesítette, ez az irodalmi egyesület őt választotta védnökévé.
CELTIS KONRÁD, a humanizmusnak ez a lelkes német apostola, a XV. század utolsó évtizedeiben egész Közép-Európát bebolyongta s mindenütt buzgón terjesztette a renaissance szellemét. Mátyás király halálának évében, 1490-ben, Magyarországon is megfordult. A budai udvar magyar és olasz tudósai kitüntető figyelemmel fogadták, az ünnepelt vendég szép emlékekkel távozott körükből s iparkodott a velük való ismeretségét továbbra is megtartani. Mikor bécsi egyetemi tanárrá lett, újból meglátogatta budai tudós és költő barátait s ifjabb Vitéz János támogatása mellett ekkor egyesítette társaságba a bécsi és budai humanistákat. (1497.) Eredményesebb szellemi munkát nem végzett a társaság. Tagjai – IFJABB VITÉZ JÁNOS, CELTIS KONRÁD, NEIDECK GYÖRGY, SCHELLENBERG JÁNOS, SCHLECHTA JÁNOS és OLMÜCZI ÁGOSTON budai humanisták – többször összejöttek ugyan, de latin verseik bemutatása és néhány tudományos kérdés megvitatása után inkább a terített asztal örömeinek áldoztak. A bécsi társulati középpont mellett a budai osztálynak különben sem jutott jelentékeny szerep.
II. Ulászló budai udvarában az 1490-es években még ott van BONFINIUS, a király történetírója; NICOLAUS DE MIRABILIUS, az egyházi szónok; MILIUS, a költő és orvos; CINTIIUS, a költő és mérnök. Bőkezű tudománypártolók; VÁRADI PÉTER érsek, akit Mátyás király annak idején olyan kegyetlenül bebörtönözött; BAKÓCZ TAMÁS püspök, akinek tüneményes pályafutása a következő évtizedben tetőződik; KÁLMÁNCSEHI DOMOKOS püspök, akiben a régiségárusok, könyvkészítők és művészek egyik legadakozóbb mecénásukat dícsérték.
Jeles külföldi humanisták II. Ulászló király magyar és cseh kancelláriájában: NEIDECK GYÖRGY osztrák nemes, bolognai jogi doctor, 1495-ben II. Ulászló király titkára, utóbb I. Miksa császár kancelláriai tisztviselője, trienti püspök, majd Verona kormányzója; SCHELLENBERG JÁNOS, a Budán székelő cseh kancellária feje, tekintélyes cseh humanista; SCHLEHTA JÁNOS cseh nemes, a prágai egyetem neveltje, kiváló latin prózaíró; OLMÜCZI ÁGOSTON, a páduai egyetem doctora, szintén királyi titkár a budai cseh kancelláriában. Mindezeket baráti viszony fűzte egymáshoz, a külföldi latin írókkal sűrűn leveleztek, egymás számára kéziratokat másoltattak, egymás tiszteletérc költeményeket írtak. IFJABB VITÉZ JÁNOS veszprémi püspök nemcsak elnöke volt ennek a budai csoportnak, hanem annyira velük is érzett, hogy 1498-ban, halála évében, Bécsbe ment s az ottani egyetemen a kánonjogból előadásokat tartott. A humanisták azonos céh tagjainak tekintették egymást s nem érezték magukat idegeneknek egyik országban sem.
Kiadások. – A Sodalitas Litteraria Danubiana tagjainak irodalmi munkásságáról az itt következő irodalom nyujt tájékozást.
Irodalom. – Kemény József: Történelmi és irodalmi kalászatok. Pest, 1861. – Ábel Jenő: Magyarországi humanisták és a dunai tudós társaság. Budapest, 1880. – Fraknói Vilmos: Erdődi Bakócz Tamás élete. Budapest, 1889. – U. annak munkája a Szilágyi Sándor által szerk. millenniumi történelemben: A magyar nemzet története. IV. köt. Budapest, 1896. – Apponyi Sándor: Hungarica. Három kötet. Budapest és München, 1900–1925. – Fraknói Vilmos: Ifjabb Vitéz János pontificaléja a vatikáni könyvtárban. Róma, 1903. – Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. Tizennégykötet. Budapest, 1891–1914. – Békesi Emil: Magyar írók Hunyadi Mátyás korából. Katolikus Szemle 1902. évf. – Hegedüs István: Analecta nova ad historiam renascentium in Hungaria litterarum spectantia. Budapest, 1903. – U. az: Analecta recentiora ad historiam renascentium in Hungaria litterarum spectantia. Budapest, 1906. – Fógel József: II. Ulászló udvartartása Budapest, 1913. – Fógel Sándor: Celtis Konnád és a magyarország humanisták. Budapest, 1916. – Fináczy Ernő: A renaissancekori nevelés története. Budapest, 1919. – Ballagi Aladár: Buda és Pest a világirodalomban. Budapest, 1925.
