LATIN IRODALOM: A NAGYOBB SZENT GELLÉRT-LEGENDA.
LATIN IRODALOM: A NAGYOBB SZENT GELLÉRT-LEGENDA.
A TIZENHARMADIK századból maradt fenn Szent Gellért püspök nagyobb legendája: Legenda maior Sancti Gerhardi. A XIV. században még egy fejezetet írtak a végére s így jutott korunkra a szöveg, ebben a megtoldott alakban. Forrásai: a kisebb Szent Gellért-legenda, valamelyik régen elveszett magyarországi latin krónika, a csanádi egyházmegye papjainak szájhagyományai, a marosvidéki mondák és Szent Benedek rendjének szabályzata. Latin mondatszerkesztése nem mindig szabatos, előadása a részletező elbeszélésre hajló.
A legenda szerzője – egy ismeretlen nevű csanádi egyházmegyei pap – elmondja, hogyan születik Szent Gellért Velencében, milyen családi körülmények között serdül fel s miként nyeri el a velencei Szent György-kolostor apátságát. Szent Gellértet már kis gyermekkorában felöltöztették a bencések ruhájába, harmincéves kora táján apát lett, közben szorgalmasan tanult és buzgón ájtatoskodott. Mivel atyja a velenceieknek egyik szentföldi zarándoklatában a mohammedánokkal vívott harcon esett el, ő is a Szentföldre akart menni. Az volt a terve, hogy Betlehemben kolostort alapít. A vihar az Adriai-tenger egyik szigetére verte, ennek kolostorában találkozott a pannonhalmi apáttal s az ő rábeszélésére indult a magyarok közé. Szent István korára esik nevelői fáradozása Imre herceg mellett, hétévi remetesége Bakonybélben, csanádi püspökké való kinevezése s eredményes hittérítő munkássága az új egyházmegyében. Mikor a Szent István halálát követő trónviszályok idején Aba Sámuel király elment Csanádra, a püspök a szószéhről rettenthetetlen bátorsággal megfeddte a királyt és megjósolta bukását. Péter király halála után Vata pogány lázadása elől Székesfehérvárra, onnan több püspöktársával együtt a pesti rév felé menekült. Itt kövezték meg a Gellérthegy tövében. Holttestét később Csanádra vitték és ünnepélyesen eltemették. Sírjánál számos csoda történt, ezek alapján a római szentszék 1163-ban a szentek közé avatta.
Kiadások. – Szent Gellért nagyobb legendájának kéziratát a Bécsi Nemzeti Könyvtár őrzi. Régebben Velencében is volt a legendának egy kézirata, ennek azonban nyoma veszett. – A velencei szöveget a XVI. század végén Wion Arnold mantuai szentbenedekrendi szerzetes lemásolta és kinyomatta: Sancti Gerardi Sagredo patricii Veneti ex monacho et abbate S. Georgii maioris Venetiarum O. S. B. episcopi Chanadiensis primi ac Hungariae protomartyris apostoli vita. Velence, 1597. – A bécsi kézirat szövegének első kiadása Batthyány Ignác könyvében: Sancti Gerardi episcopi Chanadiensis scripta et acta hactenus inedita. Gyulafehérvár, 1790. – Ennek nyomán készült Endlicher István kiadása; Rerum Hungaricarum monumenta Arpadiana. Sanct-Gallen. 1849. – Ezt a szöveget Szabó Károly fordította magyarra: Emlékiratok a magyar kereszténység első századából. Pest, 1864–1865.
Irodalom. – Marczali Henrik: A magyar történet kútfői az Árpádok korában. Budapest, 1880. – Mátyás Flórián: Historiae Hungaricae fontos domestici. Végy kötet. Pécs és Budapest, 1881–1885. – Karácsonyi János: Szent Gellért csanádi püspök élete és művei. Budapest, 1887. – Kaindl: Studien zu den ungarischen Geschichtsquellen. Bécs, 1894–1902. – Zoltvány Irén: A magyarországi bencés irodalom a tatárjárás előtt. A pannonhalmi Szent Benedek-rend története. I. köt. Szerk. Erdélyi László. Budapest, 1902. – Müller Frigyes: A nagyobb Gellért-legenda forrásai és keletkezése. Századok. 1913. évf. – Madzsar Imre: Szent Gellért nagyobb legendájáról. U. o. 1913. évf. – Erdélyi László; Magyar művelődéstörténet. II. köt. Kolozsvár, 1919.
