Zrinyi és Montecuccoli
Zrinyi és Montecuccoli
Zrinyi nemzete jó nevének védelmére kel névtelen levelében, mely egyik leghatásosabb irata. Szellem, tudás, csattanó élc, maró gúny, mély hazaszeretet és nemes önérzet mutatkozik benne, az előadás oly világosságával, a meggyőződés oly erejével, hogy rögtön maga részére nyer; a színlő nagyrabecsűlés, szemrehányás, gúnyolódás, felháborodás és megvetős erős hangviharával játszva, végül a szánalomnak és nevetségnek dobja oda a nagyképűsködő hadvezért. Az ő haragjában és gyűlöletében a nemzet haragja és gyűlölete tombol, mely előtt elfogódva és megigézve állunk meg, mint valami megdöbbentő förgeteg hatalma előtt; de aztán elgondolkozunk és elszomorodunk rajta, mert mint felcikázó villámsugár a sötét elborulás éjszakájába, a XVII. század végleges, létért való küzdelmébe ijesztő pillantást enged vetnünk: micsoda idegenség és engesztelhetetlenség volt a király táborában, mikor az ország védelmére hivatott felek ilyen hangon beszélnek egymásról, mikor a magyar hazafiak nemcsak a török, de a birodalmi vezérek ellen is küzdeni kénytelenek. Montecuccoli és Zrinyi ettől fogva szemközt áll egymással. Mert a megalázott és megsértett olasz feledésre nem, csak bosszúra áhít. Montecuccoli az udvar képviselője, a nagy halogató; Zrinyi a nemzet megszemélyesítője, a merész támadó; Montecuccoli idegen, ki szolgál ,Zrinyi hazafi, az is a legjavából, kinek hazája romlása, nemzete pusztulása, egész faja jövőjének kockáztatása forog kérdésben, s érte nagy őseként az önfeláldozásra kész. Montecuccoli a kitört háborúban, a methodizmus elvei szerint, csak táborozik Óvár, Cseklész, Pozsony alatt s összedugott kézzel nézi, hogy vész el Érsekújvár elestével három vármegyének szinte minden erőssége; mig Zrinyi a varasdi gyűlésen szervezkedik seregével, táborba száll s a törökököket a Szávánál, Buda táján, a Muraközben, Esztergomnál és az elesett Érsekújvárnál egymásután megveri, a hazavonuló nagyvezért üldözőbe veszi, utóhadát elszórja, a keresztyén foglyokat kiszabadítja, Zrinyivárt győzelmesen megótalmazza, a Stájerországba siető tatár csapatot visszanyomja, a kanizsai vidéket be-beszágúldja, s egyszerre Óvár alatt teremve a törökök magyarba öltözött rabló raját megsemmisíti. Minden megjelenése egy-egy diadal, melyet Magyarország és Ausztria népe lelkesedve hall, sőt az egész német nemzet csodálva emleget. Ezek hatása alatt a bécsi kormány kénytelen meghívni a regensburgi tanácskozásba, kénytelen beleegyezni Montecuccoli leghevesebb ellenzésének dacára az 1664-iki téli hadjáratába, melyet ép oly szerencsével, mint eszélylyel hajtott végre.
Zrinyi-emlék a kruzsaneci (most Zrinyi-falvi) erdőben.
GR. ZRINYI MIKLÓS HALÁLA.
(Egykorú metszet Ernst Lajos gyűjteményéből.)
