Víg elbeszélései
Víg elbeszélései
Egész iskolát teremtett Kisfaludy víg elbeszéléseivel, melyek reálisabb színükkel, természetesebb hangjukkal, az élethez közelebb álló alakjaikkal csak úgy felülmúlják komoly novelláit, mint vígjátékai a történeti drámákat és szomorújátékokat. Ő kezdi meg a jóizű magyar adomák feldolgozását (Mit csinál a gólya), hogy majd egy Jókai, egy Mikszáth legyenek e téren követői; ő tőle ered a humornak az a gazdag forrása, mely azóta novella- és regényirodalmunk egy részén végigvonúl. Mint vígjátékaihoz, víg elbeszéléseihez is a tárgyat a jelen életből meríti s bennök a magyar társadalomnak nem egy tipikus alakját sikerűl föltüntetnie. Humora leggazdagabb, előadása legelevenebb Tollagi Jónás viszontagságaiban, melynek első része egy tapasztalatlan falusi ifjúnak fővárosi komikus kalandjait beszéli el, második része a vidéki élet néhány mulatságos jelenetét, egyszersmind a feleség-féltő hősnek felsülését mutatja be. A népszerű elbeszélés egy új formának: a levélalaknak az elterjesztéséhez is nagyban hozzájárúlt. Új műfajnak, a rajznak első kisérletét nyújtja a költő Sulyosdi Simonban, a közömbös és tétlen vidéki magyar nemesnek e tipikus alakjában, a kinek korlátolt lelke az evésen-iváson túl nem jár s a ki, mint Petőfi Pató Pálja, addig ér rá mindenre, mig mindentől elkésik, és ugyancsak Petőfi magyar nemeseként életét csak elpipálja.
Kisfaludy K. első szobra, Ferenczytől.
(A N. Muzeum kertjében.)
