Hazafias drámái
Hazafias drámái
Komoly színművei mind történeti drámák, még pedig, egynek kivételével, megannyi nemzeti tárgyú. Kisfaludyt a nemzeti múlthoz fordúlni nemcsak általában romantikus iránya birta rá, hanem mert a külföldi, kivált a német színpadokon is első sorban középkori, lovagdrámák uralkodtak és főkép, mert ő is célul tűzte ki a letűnt nemzeti dicsőség felújított képeivel hatni az elhomályosúlt jelenkorra, a törpe utódokra. Első színművei alig is egyebek, mint színpadra vitt regék a magyar előidőkből; a Tatárok, Ilka, Kemény Simon stb. éppen olyan hazafias hangú, érzékeny történetek, a milyeneket Csobánc, Tátika, Szigliget stb. beszélnek el. Többnyie nem drámai tárgyak, de nem is céloznak drámai hatást; inkább a régi magyar erényeket, a nemzeti vitézséget, büszkeséget, nagylelkűséget és önfeláldozást akarják feltűntetni és dicsőíteni, hol szónoki, hol lírai, de a színpadon addig hangzott nyelvnél mindenesetre tisztúltabb: irodalmibb dikcióban.
