A NÁDIRIGÓ. Acrocephalus arundinaceus (L.) 1758.
A NÁDIRIGÓ.
Acrocephalus arundinaceus (L.) 1758.
Acrocephalus arundinaceus (L.) 1758.
[Turdus arundinaceus L. – T. junes PALL. – Sylvia turdoides MEYER & WOLF. Sylvia turdelle RAF. – Sylvia turdina GLOG. – Salicaria turdoides KEYS. & BLAS. – Acrocephalus turdoides CAB. – Calamodyta arundinacea MEV. – Calamoherpe turdoides (MEY.) RIESENTH.]
XXXIV-ik tábla
FOLTOS SITKE ACROCEPHALUS SCHOENOBAENUS (L)
NÁDIRIGÓ ACROCEPHALUS RUNDINACEUS (L)
ÉNEKES NÁDIPOSZÁTA ACROCEPHALUS PALUSTRIS (BECHST)
FOLTOS SITKE ACROCEPHALUS SCHOENOBAENUS (L)
NÁDIRIGÓ ACROCEPHALUS RUNDINACEUS (L)
ÉNEKES NÁDIPOSZÁTA ACROCEPHALUS PALUSTRIS (BECHST)
Jegyei: rigóalakú, jóval nagyobb a verébnél, majdnem szőlőrigó nagyságú s fülemileszínű.
Leirása: fölül barna, némi rozsdás árnyalattal, különösen a farcsikon; alul fehéres, az oldalakon, farkalján rozsdás agyagszínű árnyalattal s néha a torkon szürkés, alig látszó szárfoltozással; a szemsáv fehéres vagy agyagsárgás, nem igen kirivó. A tojó külsőleg alig különbözik a hímtől, legföljebb valamivel halaványabb és sárgásabb. A fiatalok a tojóhoz hasonlítanak, általában olyanok, mint az öregek. Téli tollazatban a fejtető szürkés árnyalatú, úgy a begy oldalai is. Csőr szarúbarna, az alsó káva töve sárgás; szemei világos dióbarnák; lábai barnás hússzínűek.
Hazai példányokat összehasonlítva, úgy nagyságra, mint szinezetre meglehetős változékonyságot találtam. Láttam ugyanis nagy, typikus alakúakat, majd meg kicsinyeket (1/3-dal kisebbeket a rendeseknél); szintúgy alig rozsdás szinezetűek mellett annyira rozsdabarnákat – az egész alsó test is rozsdasárga és nem fehéres volt – hogy felső részeik a fülemiléhez szakasztottan hasonlítottak; még a fark is élénk rozsdabarna volt. A kis példányokra már RADDE is figyelmeztetett* s fajtának vette őket Acrocephalus arundinaceus minor (RADD.) 1884. néven. A mellékelt mértékek világosan mutatják a nagy ingadozást s meglehetősen eltérő szélsőségeket.
Ornis Causasica 228. l.
Mértéke: H. 18–19,8, (17–18,1); Sz. 9,7–10,1, (9–9,3); F. 7,8–8,4, (7–7,4); L. 2,8–3,05, (2,6–2,75); Cs. 1,8–2, (1,7–1,85) cm. (A zárójelben álló számok a «minor» mértékei).
Közép- és Dél-Európában honos. Angliában és Skandináviában nem tartózkodik s esetlegesen téved oda egy-egy példány; Oroszországban is az 54° é. szél. fölött ritkaság. Kelet felé Perzsiában, Kis-Ázsiában, Palesztinában van elterjedésének határa.
Hazánkban mindenütt, hol nádasok vannak, meglelhetjük; a nagyobb tóságokban, mocsárterületeken rengeteg számban, de kis vízállásoknál is legalább egy párban, csak magas nádbokrokat (Arundo phragmitis L.) találjon. Sajátságos, szünet nélkül – még éjjel is – hangzó ki-kare-karekik-ki ki-kei-kei-korr-kör-ker-ker-kara-kara-kid stb. karicsolásával mindenkor elárulja jelenlétét, mely furcsa énekét többnyire nádszálra vagy nádbojtra kiülve fecsegi világgá. Ha rosszat sejt, beleszáll a sűrű nádba vagy rövid távolságra, alacsonyan surrant el: látszik rajta, hogy nádságaitól nem is tudna megválni, úgy oda való, mint a hal a vízbe. Folyó vizeknél nem tartózkodik, csupán lassú folyású folyamaink szélein, ha azok árterein pocsolyás nádasok, náddal benőtt füzes berkek, ligetek vannak. Ilyen helyeken néha az ágakra is száll, noha inkább kivételesen. A nádszálakon kiváló ügyesen kúszik, az aggottas, szemetes törmelék közt épp oly fürgén bujkál. Nem túlságosan félénk, de azért idejében kereket old s kiváncsian kémlel, mi szándékban járunk otthona táján. Megérkezésének országos középnapja: 19–20; rendszerint akkor jön, mikor a friss nád annyira kibujt, hogy jól elrejtőzhetik benne vagyis pár arasznyi magasságot ért. Májusban fészkel, még pedig valóságos czölöpös lakást készít magának, mert mesterségesen szép fészkét – úgy félnádmagasságban – néhány nádszálhoz mintegy oda, szövi (L. I. köt. 44. kép.). A fészek anyaga száraz növényszálakból, nádbojtból, finom gyékényhajtásokból, néha egy-egy vizimadár-tollból, pókhálóból, szőrből s külsőleg gyakran friss, zöld békanyálból való. Alakja hengeres vagy felfordított süveghez hasonló; feneke vastag, csészéje szép sima s finoman bélelt. Az egész alkotmány nagy gonddal, erősen van rakva. 5–6 tojása halaványzöldes alapszinen, hamuszürke és sötét olajbarna foltocskákkal, pettyekkel borított. (XL. tábla.)
Tojásmérték: H. 20–24,5; Sz. 15,2–16,5 mm.
A fiókák két hét mulva kelnek ki s kirepülés után azonnal bámulatos biztonsággal ugrálnak, kapaszkodnak a nádszálakon. Az öregek igen féltik családjukat, mindig a közelben vannak, szorgalmasan hordják nekik az eleséget s ellenség közeledtére korrogó hangon fejezik ki féltésöket.
Költés után egy időre – míg megvedlenek – beszédes nyelvök elhallgat, őszszel azonban ujból kezdenek karicsolni, csakhogy nem oly szorgalmasan, mint tavaszszal, nem is kitartóan, inkább ötletszerűen, szép napos időben. Szeptemberben javarészök elvonul, hogy Afrikában töltse a telet. Gazdasági jelentősége nincsen. A vizi rovarok, álczák, szunyogok, légyfélék, Tiszavirág stb. számának korlátozásában azonban teljesíti kötelességét a természet háztartásában.
