A BÚBOS PACSIRTA. Alauda cristata L. 1758.
A BÚBOS PACSIRTA.
Alauda cristata L. 1758.
Alauda cristata L. 1758.
[Alauda matutina BODD. – A. undata GM. – Galerita v. Galerida cristata BOIE.]
Népies nevei: búbos pityer (Vasm.); kontyos madárka (Székelyföld); butykás kató (Zilah); kontyos pacsirta; pisitnek. Pacsirta helyett még pityer, pipiske.
Jegyei: fején hegyes bóbita; alsó szárnyfedői rozsdásfehérek; nagyobb, mint a mezei pacsirta, melyhez szinezete sokban hasonlít, de háta nem olyannyira sötéten foltos, csőre hosszabb, karcsubb s első evezője kicsiny, mint a szalonkák festő tolla.
Mértéke: H. 16,5–17,8; Sz. 9,5–10,7; F. 6,5–6,8; L. 2,2–2,4; Cs. 1,6–1,8 cm.
Közép- és Dél-Európa lakója, de egyes helyeken a 60° é. szél.-ig felhatol; Közép-Ázsiában és Észak-Afrikában is előfordul. Szinezete sok helyt alkalmazkodik annak a talajnak szinéhez, melyen él; így a sivatagokon előfordulók általában világosabb alapszínűek. Kiválóan nagyobb utak mentén elterülő sík földeken szeret tartózkodni; télen majdnem kizárólag az utakon, nagyobb térségeken, városok, falvak közelében láthatjuk, sőt a házak közt is. Fára nem száll, háztetőkön, kőfalakon azonban gyakran pihen s énekel. Meglehetős bizalmas s tudja külsejének hasznát venni, mert közeledtünkre lelapul a földre vagy fut előttünk s alig veszszük észre a földszinű madarat. Gyakran árokpartokon, utak mentén valami göröngytetejéről hallatja kedves szózatát. Hangját annyira tudja mérsékelni, majd erősíteni, hogy néha alig 10 lépésnyire tőlünk javában szól mégis azt hiszszük, 100 lépésnyire énekel. Ő is felemelkedik néha a magasba, de ritkábban, mint a mezei pacsirta. Áprilisban először költ s száraz szálakból lazán tákolt fészkét legszivesebben valami gyepesbe, útmenti lóhertáblába, kaszálóba, nagyobb kertek gyeprészleteibe stb., a földön kikapart sekély mélyedésbe rakja. Fészekalja rendesen 5 vöröses vagy sárgásbarnán, ibolyaszürkén; oly sűrűen foltozott tojásból áll, hogy a szürkés- vagy barnásfehér alapszín alig látszik rajtuk. Juniusban másodszor költ.
Tojásmérték: H. 21,5–25; Sz. 15,6–17,5 mm.
Őszszel és még inkább télen, a mostoha időkben vele osztályos sármányok, verebek társaságába elegyedik s szemétdombok, csürök, szérüs kertek, udvarok, utak hulladékait szedegeti. Nyáron különféle rovarokat, kukaczokat, hernyókat eszik s fiókáit is azokkal táplálja. Kárt nem tesz, s ha valami nagy hasznot sem szerez az embernek, mégis teljesen igényelheti védelmünket kedves, szép daláért, bizalmas viselkedéseért.
