Előszó

Teljes szövegű keresés

Előszó
A szinonima a közkeletű felfogás szerint olyan szó, amely egy másik szóval rokon értelmű, és azt a mondatban többnyire helyettesítheti. Ezen a felfogáson alapulnak a nagy nyelvek szinonimaszótárai, és lényegében a korábbi magyar akadémiai nagy szinonimaszótár is. Magyarán: a bátor szinonimái a merész, vakmerő, vitéz, hős, hősies, rettenthetetlen, oroszlánszívű, heroikus, más stilusrétegben a vagány, a belemenős vagy a brahis. Csakhogy a bátor helyett, állítmányi helyzetben, az is megáll, hogy: bátor, mint az oroszlán, megveti a halált, nem ijed meg az árnyékától, legény a talpán, legény a gáton, van benne kurázsi, hét ördögtöl sem fél, nekimenne az eleven ördögnek, akár az is, hogy van vér a pucájában. Vagyis a szólások, szóláshasonlatok és a nyelv állandósult fordulatai éppúgy lehetnek a rokonértelműség hordozói, mint a szinonim szavak.
Éppúgy, vagy akár még inkább. Főképpen akkor, ha a szóbeli vagy írásos kifejezés élénkítésére törekszünk. A szólások szinte mind képet, cselekvést, mozgalmas helyszíneket idéznek egy-egy pillanatra lelki szemeink elé, ezért szemléletessé teszik mondandónkat. A szólások a nyelv virágai, mondta O. Nagy Gábor, e nyelvi szféra hervadhatatlan érdemű kutatója. Eme nyelvi virágok színskálájára gondoltam, amikor kézikönyvem címébe a színes szót belefoglaltam.
Ez a kisszótár – első kiadása idején – az első volt a műfajban, amely alapelvvé emelte a rokon értelmű szólások és állandó nyelvi fordulatok egyenrangú szerepeltetését. Olyannyira, hogy nem is tartalmaz szócikket többelemű szinonima nélkül. Ezzel automatikusan kizárja a legnépesebb szófaj tagjait, a főneveket, kivéve azt a keveset közülük, amely állítmányi szerepben is használatos. A szólások és állandósult fordulatok ugyanis csak az állítmányi szférába léphetnek be. E könyv címszóanyaga ezért túlnyomórészt igékből, állítmányként értendő melléknevekből és határozószókból, valamint határozóragos főnevekből áll. Eme önként vállalt korlátozás miatt nem törekedhetett a teljességre, de bízom benne, hogy ez a körülhatárolt nyelvi anyag is komoly segítséget nyújtott és nyújt – a jelenlegi, jócskán bővített kiadásban – a diákkorú és felnőtt olvasóknak.
Itt kell megemlítenem, hogy 1998 novemberében megjelent egy új, majd ezeroldalas szinonimaszótár Kiss Gábor szerkesztésében, MAGYAR SZÓKINCSTÁR címen. Azon felül, hogy a szinonimák mellett az antonimákat, vagyis az ellentétes értelmű szavakat is felsorolja (elsőként a hazai szótárirodalomban), ez a szótár immár méltó szerephez juttatta a rokon értelmű szólásokat és kifejezéseket is.
 
A SZÍNES SZINONIMATÁR két fő részre oszlik.
A voltaképpeni SZÓTÁR az első. A betűrendben sorakozó szócikkek mindegyikének első része az egyelemű szinonimákat tartalmazza, a D jellel elválasztott, dőltbetűs második rész pedig a szólásokat, kifejezéseket. Mind az első, mind a második részben újabb felosztás alapja a stiláris minősítés. Az első csoportba tartoznak minden cikkben az általánosan használt, köznyelvi szavak és fordulatok [köz] jelzéssel, ezt többnyire a választékos [vál] és bizalmas [biz] minősítésűek követik, ritkábban a hivatalos [hiv], tudományos és szaknyelvi [tud], sajtónyelvi [sajt] és gyermeknyelvi [gyer] elemek. (Itt jegyzem meg, hogy az [irod] jelzés nem az irodalmi nyelvre mint stílusrétegre utal, hanem arra, hogy a szóban forgó kifejezés valamely ismert klasszikus irodalmi műből származik, pl. a nap nyugovóra hajol Arany „Szondi két apródja” című verséből.) A ma már csak a falusi nyelvhasználatban, illetve egyes vidékek nyelvében otthonos elemek [táj], azaz tájnyelvi jelzéssel következnek. A szócikket többnyire a legalsó stílusréteg, a [szleng] megnyilvánulásai zárják. Ezt a nyelvi szférát, amely a diákok s általában az ifjúság beszédjelenségeitől az alvilági elemekig sok mindent ölel fel, klasszikus szótárirodalmunk argó jelzéssel szokta ellátni. Én az angolból átvett és egyre inkább elfogadott szleng minősítéssel azt is jelezni kívánom, hogy ez a réteg nem tekinthető mindenestül nyelvünk „alvilágának”. Köznapi tapasztalat ugyanis, hogy – kirívóan durva elemeitől eltekintve, és megfelelő szituációt feltételezve – a szleng jelenségei a műveltebb emberek beszédében is egyre gyakrabban bukkannak fel. Így van ez az angolban és sok más idegen nyelvben, annyira, hogy sok esetben nehéz eldönteni, az adott jelenségre a bizalmas vagy a szleng minősítés illik-e inkább.
Olvasóim bizonyára felfigyelnek rá, hogy olykor nagy bőségben sorakoztatok fel tájnyelvi szólásokat. Ebben nem feltétlenül az a szándék vezetett, hogy mindegyiket használatra ajánljam, bár jónéhányat érdemes volna a nyelvi köztudatba emelni. Szerettem volna viszont felmutatni nyelvünk gazdagságát, azt a pazar képzelőerőt és humort, ami sokukban megnyilvánul. Javarészt elmondható ugyanez sok szleng-kiszólásra, amelyekben hasonlóképp sok nyelvi teremtő erő, szemléletesség és vásott humor nyilvánul meg.
E két terület abban is rokonságot mutat, hogy szeretik a dolgokat nevükön nevezni. A hajdan szigorúan tabunak minősített szavak, mi tagadás, napjainkra eléggé megbarátkoztak a nyomdafestékkel, és színpadról, rádióban is elhangzanak, ezért prűd finomkodás lett volna mindestül száműznöm őket a szótárból. Kellő mértéktartással tehát helyet adtam nekik, ám illendőség kedvéért * jellel hívtam fel a figyelmet rá, hogy az adott szavak és kifejezések csak kivételes helyzetben és alkalmakkor használhatók.
Sok címszó végén találunk utalót, amelyek távolabbról rokon vagy fogalmilag közelálló jelentésű címszavakhoz utasítanak. Így például kölcsönösen egymásra utalnak a berúg, iszákos és részeg szócikkek.
Még egy technikai apróság: a szólások és kifejezések bemutatásakor, helykímélés okából, / jellel elválasztva adom meg a rokon szerkezetek cserélhető elemeit. Ha tehát ezt olvassuk: elveti/elhajítja a sulykot/kalapácsnyelet, ebből négy önálló szólásváltozat fejthető ki: elveti a sulykot, elhajítja a sulykot, elveti a kalapácsnyelet, elhajítja a kalapácsnyelet.
 
A második főrészt a MUTATÓK feliratú belső címlap vezeti be. Itt két betűrendes szójegyzék található, amelyek közül az első a szótári részben szereplő összes egyelemű szinonimát, a második pedig a benne lelhető szólásokat és kifejezéseket tartalmazza.
Ez a két lista igen fontos a könyv használhatósága szempontjából.
Lássuk az elsőt. Lehet, hogy valaki a szellemi igénytelenség szinonimakörére kíváncsi, de nem a buta jut eszébe (ez szerepel címszóként a szótárban), hanem az ostoba, hülye, szamár, tökfilkó vagy a bárgyú felől akar elindulni. A mutatóban mindegyiket megtalálja (és még egy tucatnyi mást), és mindegyiknél ott látja az utalást (®) a buta címszóra.
A második mutató azonos szerkezetű, mindössze az a különbség, hogy itt a többelemű szinonimákat, tehát a kifejezéseket, szólásokat, szóláshasonlatokat találni meg, ugyancsak betűrendben, és ugyancsak utalva a szócikkre, amelyben szerepelnek. Ez a lista egyebek között arra is alkalmas, hogy egy-egy kevésbé ismert szólás értelmét megvilágítsa. Így pl. zavarba ejthet egyeseket az Olvasva megy a majmok közt szólás, főleg ha nem éreznek rá, hogy az olvas ige itt a régies ‘számlál’ jelentésben értendő. Ám ha meglátják az utalást a ® csúnya címszóra, egyszerre világos lesz minden.
Szeretném, ha a Színes szinonimatár sokaknak adna segítséget az elevenebb, színesebb önkifejezéshez, s titkon remélem, hogy a könyv puszta olvasgatásában is nemes szórakozást találnak.
 
T. I.
Megjegyzés a CD-változathoz:
Az eredeti könyvben külön fejezetben szereplő szinonimatár ill. a mutatók itt ABC rendben, összefésülve szerepelnek.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages