Tactikusok
Tactikusok, hadtudományi írók. – I. A görögöknél. A hadviselés elméletével mint tudománynyal már korán foglalkozott a görögök harczias népe, a hadtudományi irodalom azonban csak akkor éri el virágkorát, midőn a zsoldos hadseregek szervezése már mindenütt általánossá vált. A hadtudományi munkák előfutárjául Xenophon ιππαρχιχος (sc. λογος, utasitás a lovasság vezére számára) cz. művét tekintjük. 360 táján élt Aeneas Tacticus (műve τα περι των οτρατηγηματικον υπομνημαια), 200 táján byzantiumi Philo, kinek μηχανικη συνταξις cz. munkájából teljesen csak a 4. könyv maradt ránk; Biton a hadi gépekről írt (κατασκευαι πολεμικων οργανων και καταπελτικων); ugyanilyen tárgyú az Athenaeus περι υμχανηματων cz munkája, ki valószínűleg Hadrianus korában élt; megemlíthetjük még Asclepiodotust (τακτικα κεϕαλαια), a Nero-korabeli Onosandert (περι στρατηγηματων), Apollodorust, a Trajanus hires építőmesterét, ki az ostromlás művészetéről írt (πολιορκητικα), s a vele egykorú Aelianust (τακτικη ϑεωρια), Sextus Julius Africanust, ki κεστοι czímű művében a tactikának is szentel néhány fejezetet, s Polyaenust, ki a hadicselekről írt. Mindezen tactikusok a codex Laurentianus 55, 4-ben maradtak ránk, kiadták Thevenot, Veterum mathematicorum opera (Paris, 1693), H. Köchly és W. Rüstow, Griechische Kriegsschriftsteller, görögül és németül, jegyzetekkel, 3 kötet (Leipzig, 1853–1855), C. Wescher, Poliorcétique des Grecs (Paris, 1867). V. ö. Christ. Griech. Litt3 874 skk. ll. A byzantiumi korban első sorban ezen tactikusokat tanulmányozták, magyarázták és compilálták. Az önálló írók közül megemlíthetjük Orbiciust v. Urbiciust (επιτηδευμα τακτικον és των περι το στρατευμα ταξεων), a Justinianus korabeli Anonymust (πολιτικης πρακτικον μερος ητοι περι στρατηγικης); Mauricius nevét viseli egy στρατηγικον; ide tartozik még Marchus Graecusnak az ú. n. «görögtűz» készítéséről (liber ignium ad comburendos hostes) írott műve; legnevezetesebb azonban a Leo császár könyve των εν πολεροις τακτικων συντομος παραδοσις; az ő nevét viseli még egy gyűjtemény a régi írók hadtudományra vonatkozó helyeiből, a στρατηικαι παραινεσεις εχ πραξεων και στρατηγματων παλαιων ανδρων, ‘Ρωμαιων τε και ‘Ελληνοιν και λοιπων εν κεϕαλαιοις κη. Constantinus Porphyrogenitus császárnak műve (στρατηγικον περι εϑων διαϕορων εϑνων) csak compilatio és csak töredékesen jutott ránk; nagy historiai encyclopaediájának egyik fejezete περι στρατηγηματων nevet visel; a Leo császár tactikájának fölületes átdolgozását szintén neki tulajdonították, ez azonban nem tőle, hanem VIII. Constantinustól származik. Egy 11. századbeli Anonymus tactikáját a mult évben adta ki Teubnernél Vári Rezső (Incerti Scriptoris Byzantini saec. X. de re militari liber), e tactikának némelyek szerint Nicephorus Urbanus a szerzője; hadtudományi iratokat tulajdonítanak még többek közt Patricius Basilius Psellusnak (ναυμαχικα); a régi tactikusok műveiből compilatiókat készítettek Heron és Nocephorus Phocas, Krumbacher, Gesch. d. Byz. Litt.2 635 skk. ll., u. o. l. az irodalmat is; a hazait (a Leo császárra vonatkozót) összeállította Darkó Jenő, A byzantiumi philologia fejlődése, mai állása és feladatai, Egy. Phil. Közl. 26, 710 skk. ll., ezenkívül a Leoról szóló polemiát l. Budapesti Szemle 1901 nov. dec. Egy. Phil. Közl. 1902 jan. febr. és apr. Századok 1902. mart. Egy. Phil. Közl. 1902. jun.-i füzeteiben; továbbá Gyomlay, Bölcs Leo Taktikája mint magyar történeti kutforrás, Akad. nyelv- és széptud. ért. 18, 1. SZI. GY.
II. A rómaiaknál a hadi tudományokat csak a császárok korában kezdték irodalmilag tárgyalni s ebből az időből is nagyon kevés munka maradt reánk. A nevezetesebbek: Sex. Julius Frontinus (Domitianus alatt) strategemata cz. művével (l. Frontinus); Hyginus (l. ott 2), kinek műve de castrametotione czímet visel; Vegetius (l. ott 1), az epitome rei militaris szerzője. Olyan írókat, a kik kizárólag a tactikával foglalkoztak volna, nem ismerünk. N. G.
