Pherecydes
Pherecydes, Φερεχυδης. – 1. Bölcselő, Babys fia, Syrus szigetéről, ezért ο Συριος; egy időben élt a hét görög bölcscsel (Cicero Tusc. disp. 1, 16, 38 szerint Servius Tulliusszal). Állítólag keleti és pedig phoeniciai irásokból merítette bölcsességét s tanítója volt Pythagorasnak. Prózában írt philosophiai és theologiai tárgyakról. Könyvének czíme: περι ϕυσεως χαι ϑεων. Műve korán elveszett. A kik a görög philosophiát keleti eredetünek tartják, ő benne látják a közvetítés legfőbb munkását. Így Renouvier, Barthelémy St. Hilaire, legújabban Mabilleau (Histoire de la philosophie atomistique, Paris, 1895). – 2. Történetiró Lerus szigetéről; valószínűleg athenaei polgár, azért ο ’Αϑηναιος. 450 körül Kr. e. virágzott. Főműve 10 könyvből állott: ιστοριαι, ϑεογονια, γενεαλογια, αυτοχϑονες, αρχαιολογια ’Αττιχη név alatt idézik; az istenek és nemes családok származásáról szólt. E művéből vannak töredékek a Müller-féle gyűjteményben (fragm. hist. Graec. 1, 70 skk. 4, 637 skk.); a többi neki tulajdonított iratokból semmi sem maradt hátra. S. K.
