Palamedes

Teljes szövegű keresés

Palamedes, Παλαμηδης (= Παλαμαμης = mesterfogást kieszelő), a Homerusra következő trójai mnodakörnek egyik kiváló alakja. Atyja Nauplius (l. o. 3) ritkábban Belus, a kit azonban ősapjának is tekintenek (Serv. Aen. 2, 82: Septimo gradu a Belo originem ducens). Anyja hol Philyra, hol Hesione, hol Clymene. Apollod. 2, 1, 5, 14. Testvére Oeax. Szülőföldje Euboea (Eudoc. p. 321), más hagyomány szerint Argos. Tac. ann. 11, 14. Fiatal korának tanulóéveit a bölcs Chiron mellett tölti, a hol tanulótársai Achilleus, Aias és Heracles. Bölcsessége és éles elméje korán tekintélyhez juttatják, melyet mindig a nyugalom és béke érdekében óhajt érvényesíteni, úgy hogy a trójai háború előtt és alatt ő a békepárt feje, szemben a harczias Atridákkal, Diomedesszel és különösen Odysseusszal. Midőn Paris Helenát elrabolta, Menelaust meg akarja nyugtatni. Utóbb tagja mindenféle követségnek, majd ő az, a ki a háborúba menéstől húzódó Odysseusra rábizonyítja, hogy az eszelősséget csak színleli. Tekintélyes hajóraj (18–30) élén indul Troja alá, a hol sok tudásával megnyeri az alárendelt fejedelmek gyűlölködését. Különösen Odysseus, Diomedes és Agamemnon azok, a kik P.-nek vesztére törnek és utoljára el is vesztik. Egy hamisított levelet rejtenek sátrába, melyet állítólag Priamus írt, s a mely kapcsolatban az ugyanoda rejtett aranynyal P.-t úgy tüntette fel, mint a ki a trójaiaktól meg van vesztegetve és azért sürgeti a békét. A nép hallgatott a hamis vádakra és P.-t halálra kövezte. P. e szavakkal halt meg: «Sajnállak, igazság, mert te már nálamnál korábban multál ki.» Ov. met. 13, 56 skk. Más hagyomány szerint (Paus. 10, 31, 2) Odysseus és Diomedes halászat alkalmával vizbe fojtották vagy pedig (Dict. 2, 15) elhitették vele, hogy egy száraz kútban nagy kincsre akadtak és aztán felszólították, hogy hozza fel, mikor pedig semmit sem sejtve kötélen leereszkedett, elvágták a kötelet és bedobált kövekkel eltemették. Ezen utóbbi hagyomány szerint a többi görögök testét kiemelték, ünnepélyesen megégették és hamvait arany edényben takarították el. Ilyen eltérők a hagyományok P. kimulására vonatkozólag, de abban valamennyi megegyezik, hogy a hős és emléke igen népszerű volt, a mit nagyrészt annak a sok találmánynak köszönhet, a melyet az utókor irói (kivált a tragikusok és sophisták) neki tulajdonítottak. Így neki tulajdonították a betük feltalálását (Stesich. fragm. 4 B) avagy elrendezésöket (Hemesterhuis ad Luc. ed. Bipont. 1, 305). Továbbá találmányai a számok (Dio Chrysost. 13, 121), mérték és mérleg (Schol. ad Eurip. Orest. 432), pénzek és érmek (Philostr. Her. 10, 1), a csillagzatok fel- és letünésének kiszámítása; időszámítás órák, napok és hónapok szerint; az étkezés berendezése; a bor és víz keverésének művészete; csatarend és irott törvények; tűzjelzés meg zene; rhetorika meg szerencsejátékok (koczka és ostábla). Ezzel a sokszoros érdemmel nem áll arányban sem a tisztelet, melyben P.-t itt-ott meglehetősen szórványosan részesítették, sem az, a hogyan róla a képzőművészet megemlékezett. Régi szentélye volt Lepetymnus hegyén Methymna közelében. Eudoc. p. 321. Ugyanott mutatták sírját és fegyveres emlékoszlopát, melyhez a tengerparti várások lakói áldozatra gyűltek össze. Troasban egy róla nevezett város volt (Palamedium). Plin. n. h. 5, 30 (32), 132. Hasonlókép ősrégi áldozó helyre mutat a Palamidi hegy Nauplia mellett, melyet már a velenczések hódító katonái is így hallottak említeni a föld népétől. Tekintettel arra, hogy Nauplia phoeniciai telepítés s a P.-nek tulajdonított találmányok mind phoeniciai jellegüek, talán igazuk van azoknak, kik P.-ben az idegen és azért a hellenekre nézve gyűlöletes phoeniciai cultura megszemélyesítését látják. De bármint is álljon a dolog, P. hírnevével nem áll arányban sem ez a maroknyi cultus sem a rája vonatkozó képzőművészeti emlékek. Polygnotus delphibeli képén ott találjuk Aiast, P.-t és Thersitest, a mint az alvilágban koczkáznak. Paus. 10, 31, 1. P. itt és másutt is szakálltalan ifjú alakjában volt ábrázolva; az apró művészet nem sokat foglalkozott vele. Egy vázán (Aulis) megvan megköveztetése (Millin, Vases peints, 2, 55, 56, p. 78–84), egy berlini carneolon, a mint ellenségeivel szembeszáll; etruscus tükrökön (Palmithe néven) Helena és kérői társaságában. De művészi szempontból határozottan a legnagyobb értékű egy modern szobor Canovától a Como tó melletti Villa Carlottában. P.-t ifjukorában ábrázolja. L. P. (Hamburg, 1836). L. M.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT