Φασις
Φασις, nyilvános vádforma neve Athenaeben (valamely ismeretlen bűntény feljelentése = ϕαινει), mely a rendes vádformától (l. Per és Γραϕη), úgy látszik, csak abban különbözött, hogy a büntetés fele a vádlót illette. Demosth. Theocr. 13. CIA II 203B. Első sorban az állam pénzügyei érdekeinek megóvása volt a czélja, s ezért kivált azok ellen volt alkalmazható, a kik a bányaügyi (Hyper. Euxen. 45) vagy kereskedelmi törvényeket (Dem. Lac. 51. Theocr 12. CIA I 31. II 546) szegték meg, vagy a ki- és beviteli tilalmat lépték át (Aristoph. equ. 300), vagy a kik állami javakat jogtalanúl bitoroltak, vagy a kik a szent olajfákat bántották. Demosth. Macart 71. Másodsorban alkalmazható volt olyan gyámok ellen, kik az árvavagyont egyáltalában nem vagy értéken alúl adták bérbe. A vád szabadon meghatározható büntetéssel járt (αγων τιμητος. l. o.) s tárgyai szerint különböző hatóságok pervezetősége alá tartozott. A vádló, ha nem kapta meg a szavazatok egy ötöd részét, 1000 drachma bírságot fizetett, s elvesztette jogát hasonló vádak emelésére. Demosth. Theocr. 6 (l. Per). Hogy επωβελια (l. o) is szerepelt volna a ϕ. elvesztése alkalmával, az valószínűleg tévedésen alapuló hagyomány. GY. GY.
