Négyszázak

Teljes szövegű keresés

Négyszázak, oligarchia tanács Athenaeben Kr. e. 411-ben. A democrata Athenaeben nem szünt meg soha létezni az oligarchák pártja, többé-kevésbbé mindig adott életjelt magáról. De mivel a democraták nagy túlsúlyával szemben nem mindig birták a nyilt harczot, igen gyakran titkos társaságok (εταιριαι) útján működtek. A peloponnesusi háború alatt készek lettek volna bármi áron kibékülni Spartával. Midőn a szélső democraták Alcibiadesszel az élükön szőnyegre hozták a siciliai vállalat kérdését, ezt az oligarchák a mérsékelt és józanabb democratákkal együtt ellenezték, mert remélték, hogy ha ezt az ügyet sikerülne elejteni, egyúttal megbuknék gyülölt ellenfelük Alcibiades is, a háború főszószólója. Legtöbb joggal ezen az oligarcha hetaeriáknak lehet tulajdonítani az athenaei Hermes-szobrok megcsonkítását, a mi abból a czélból történt, hogy rossz jel segítségével ijeszszék el a polgárságot a háborútól. Czéljukat csak részben érték el. A háború kitört, de Alcibiadest, a háború folyama alatt megbuktatták. Maga a háború a leggyászosabban végződött, mely körülmény a háború ellenzőinek adott igazat. Ennek hatása alatt állítják fel a προβουλοι (l. o.) oligarcha szellemű testületét. Nem sokára még tovább mennek az elkezdett úton, a miben már azután Alcibiades keze is közreműködött. Utóbbi ugyanis, a végett hogy őt a democraták visszahívják, egy államcsínybe ugrasztja bele az oligarchákat. Már Tissaphernes udvarában időzött mint ennek tanácsadója, midőn összeköttetésbe lépett a Samusnál állomásozó athenaei hajóhadnak többnyire oligarcha tisztjeivel, a többek között Phrynichusszal és Pisanderrel. Biztosnak igérte a nagy király szövetségét, de feltételnek kötötte ki a demos leszorítását a közügyek intézéséről. Phrynichus az Alcibiades iránt érzett gyűlöletből visszautasította az ajánlatot, de Pisander Athenaebe utazott s itt megbizatást eszközölt ki, hogy társaival együtt kezdje meg az alkút Tissaphernesszel és Alcibiadesszel. A követség el is utazott Ázsiába, de arról győződött meg, hogy a perzsa szövetséget lehetetlen keresztül vinni s hogy Alcibiades őket csak ámította. De azért elhatározták, hogy a megkezdett úton nem állapodnak meg, hanem hogy a népuralmat Alcibiades nélkül is megbuktatják. Hazaérve nemcsak hogy elhallgatták követségük kudarczát, hanem még igérgették is a perzsa szövetséget, e közben tömörítették a hetaeriákat, meggyilkoltattak egynehány néppárti coryphaeust s így sikerült Kr. e. 411 martiusában az államszerkezetet csakugyan átalakítani. E szerint a régi 500 tagú tanács feloszlott s az államot egy 400 tagból álló tanács volt hivatva kormányozni. E tanácsot pedig következőleg alakították meg: kineveztetett öt férfiú, kik 100 tanácsost választottak és ezek mindenike még hármat vett maga mellé. A tanács tetszése szerint összehívhatta a népgyűlést, de ebben nem vehetett részt több mint 500 polgár. Megszüntették a hivatalnokok és esküdtek fizetését, csupán a katonák zsoldját hagyták meg. Az államcsiny azért sikerülhetett főképen, mert a polgárság java része a samusi hadseregben volt, a mely nem is ismerte el a változást, tiltakozott ellene s vezérének meghívta Alcibiadest. Ez felbátorította a polgárságnak otthon maradt részét, mire meghasonlás ütött ki a tanácsban is, melyet az oligarchák nem tudtak mind a maguk embereivel betölteni, hanem kénytelenek voltak a mérsékeltek közül is választani. Ez utóbbiak most készek is voltak a néppel egyezkedni, élükön Theramenesszel, egy eszes, de köpenyegforgató emberrel, kinek igen jó orra volt ahhoz, hogy a politikai fordulatokat előre megérezze. Az oligarchák vezéregyéniségei, mint Phrynchius, Pisander, Antiphon, az utolsó menedékhez folyamodtak: követséget küldtek Spartába. A követség czélja egész világosan nem tudódott ki, de kétségtelen, hogy az oligarchák menekülésük áráért készek voltak a várost az ellenséges Sparta kezére játszani. A közönség legalább ennek a bizonyságát látta abban, hogy a kikötőnek egy olyan pontját kezdték megerősítni, a honnan a közlekedést a legkönnyebben lehetett megakadályozni. Bizonyosnak vélték tehát, hogy ide a peloponnesusiakat akarják befogadni. Az erődítménynél dolgozó katonaság nyiltan fellázadt. A tanácsban némelyek az erőszakos elnyomásról beszéltek, de Theramenes reá birta őket, hogy küldjék ki őt a lázongók lecsillapítására. Erre meghallgatja ügyüket, azt igazságosnak találja s élére áll a mozgalomnak, melyhez hozzácsatlakoznak a mérsékelt tanácsosok és a nép is. Így a 400-as tanács, miután 4 hóig ült a hatalomban, megbukott. Phrynichust meggyilkolták, Antiphont kivégezték, mások Deceleába menekültek a spartaiakhoz. A régi tanács ismét átvette tisztét, de a nép sok józansággal belenyugodott abba, hogy ezután csak azok vegyenek részt a a népgyűlésben, a kik a maguk költségén jelenhetnek meg s teljes fegyverzetben a csatatéren. A népgyűlést igy is az ötezerek gyűlésének nevezték. Még más reformok is érvényben maradtak, de hogy meddig, bizonytalan. Thuc. 8, 67–97. S. L.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages