Necessitas
Necessitas, a kényszerítő szükségnek megszemélyesítése, a kiről azonban csak Horatius ad nekünk világos képet (od 1, 35, 17 skk.). Fenyegető arczkifejezéssel, vadúl (saeva), akár egy bősz poroszló halad Fortuna előtt; kezében keresztre feszítésnél használt szögek és ékek, keze ügyében olvasztott ólom és azok a csáklyahorgok, melyekkel az elhullott gladiatorokat a porondról kifelé vonszolják. A clavi trabales különben nemcsak N.-nak képezik sajátságos szerszámát, hanem az etruscus Nortiának is (l. ezt), a horgok viszont a bakónak szerszámai, de valamennyi összevissza Fortuna kezében arra szolgál, hogy az emberi sorsot velök összealkossa. Ha aztán N. érczszögeit valahová beverte, akkor nincs menekvés a félelemtől és enyészettől (od. 3, 24, 5), sőt néha N. egyértékű magával a halállal (od. 1, 3, 32: semoti prius tarda N. leti corripuit gradum), mert mióta a tüzet meglopó Prometheus bűnbe esett, Maciesszel és a Febresekkel együtt vészesen járja be a világot. Meglepő az a kép, melyet egy modern költő, a nagy Turgenyev (Költemények prózában, ford. Latkóczy Mihály, 100–101. ll.), következőképen vázol N.-ról: «Szikár csontos öreg asszony ércz módjára mozdulatlan arczvonásokkal és szoborszerű merev tekintettel nagy lépésben siet előre és sovány karjaival egyre taszigál maga előtt egy másik nőalakot» (tudnillik az erőszakot, Vis). L. M.
