Libanius
Libanius, Λιβανιος, görög sophista, 314 táján (Kr. után) született Antiochiában, Syriában, hol Zenobius rhetor tanította. Onnan Athenaebe ment, hol már korán hírnévre tett szert, majd négy évi ott tartózkodás után Constantinopolisba, hol rhetoriskolát nyitott, melyet azonban irigyeinek áskálódásai folytán már 344 táján Nicomediába helyezett át. Innen rövid időre még egyszer visszatért Constantinopolisba, de aztán 354-től kezdve szülővárosában telepedett meg, s ott is élt haláláig, mintegy 393-ig. Ez időben nyilvános politikai vitákra nem volt már tér és alkalom, de a császároknak és hivatalnokaiknak magasztalása, az udvari cselszövések és pártoskodások elég alkalmat adtak az ékesszólás gyakorlati alkalmazására is. Maga L. kivált Julianus császárnak volt kedvelt embere, ki őt quaestoriusi ranggal tüntette ki; de nagy befolyása volt a következő császárok, Valens és Theodosius idejében is. Ő maga pogány volt (épen azért kedvelte Julianus), de tanítványai közt voltak Ioannes Chrysostomus és Basilius is. Igen sok munkája maradt ránk, egy részük mai napig is csak kéziratban. Legkisebb értékük van iskolai iratainak; ezek 47 προγυμνασματα, 36 διηγηματα, 27 ηϑοποιαι (jellemrajzok), 33 εχορασεις (műtárgyak leirásai), 50 υελιται (koholt tárgyakról szóló beszédek, továbbá Demosthenes életrajza, és Demosthenes politikai beszédeihez való tartalomkivonatai (υποϑεσεις). Becsesebbek beszédei, λογοι, szám szerint 68, melyek a kor történetére elsőrangú forrásművek, köztük a Julianushoz intézett vagy róla szóló hat beszéd. De még értékesebb 1607 levele (a 400 latin nyelven írt levél késői hamisításnak bizonyult), melyek közül némelyik igen jelentékeny embernek (keresztény püspököknek és tudósoknak is) van czímezve. Összes műveit görögül írta, még pedig dagályosságtól, rhetori czafrangoktól eléggé mentes görög nyelven, melyen meglátszik Demosthenes, Aristides szónokok és a classikus költők és philosophusok szorgalmas tanulmánya. Latinul nem tudott, nem is volt barátja a római műveltségnek. – Irodalom: Első, nem teljes kiadása 1517-ből való (Ferrarában); kiadta még Reiske (1784–1797, Altenburg), a leveleket Wolf J. Ch. (1738, Amstelodami). Förster breszlaui tanár, kitől L. munkáinak teljes kiadását várják, 1896-ban a jeruzsálemi gör. patriarchatus könyvtárában egy palimpsestus kéziratban 21 declamatiójából talált részleteket (a Demosthenesről szólót egészen, más hétnek nagyobb részét). Értekezés: Sievers, das Leben d. L., Berlin, 1868. GY. GY.
