Largitio

Teljes szövegű keresés

Largitio, bőkezüsködés volt a rómaiaknál minden adomány, melyet valaki a népnek bőkezüségből juttatott, így játékok, viadalok, vendégségek, különösen pedig gabona-, olaj-, bor-, pénz- stb. kiosztás. Ilyen ajándékozások indítéka rendesen a nép kegyének megnyerése volt s olyanok vették igénybe, kik nagyratörő czéljaikat a nép támogatására alapították. – I. Largitio frumentaria v. frumentatio. Már régtől fogva volt rá gondja az államnak, hogy Roma polgárai jutányos áron juthassanak hozzá a szükséges gabonához (cura annonae); e czélból a közcsűröket (horrea) olcsó gabonával töltötte meg a provinciákból. A Gracchusok korától fogva azonban egyes törvények (leges frumentariae) arra irányulnak, hogy a városi polgárságot a vételárnál olcsóbban, sőt ingyen is juttassák gabonához, s nem csekély kiadásokkal terhelték az állam pénztárát. Az első lex frumentaria, a C. Gracchusé (Kr. e. 123). 6 1/3-asban (seni et trientes) állapította meg egy modius (78,75 liter) gabona árát s ezáltal az állam mintegy 50%-kal károsodott. Liv. ep. 60. Cic. Tusc. 3, 20. Sest. 48. L. Appulejus Saturninus néptribunus (Kr. e. 100) még e csekély árt is leszállította 5/6-asra (semisses et trientes). M. Livius Drusus Kr. e. 91-ben még lejebb akarta szállítani, de nem vihette ki szándékát. Liv. ep. 71. Asc. p. 68. M. Octavius néptribunus Kr. e. 90-ben mérsékelte (Cic. off. 2, 21), Sulla pedig egészen megszüntette a kedvezményt. Sall. fr. hist. 1, 41, 11. A lex Cassia Terentia (Kr. e. 73-ban) ismét a gracchusi árt hozta be, P. Clodius azonban Kr. e. 58-ban azt is teljesen elengedte. Cic. Sest. 25. de dom. 10. Dio 38, 13. C. Julius Caesarnak Kr. e. 46-ban hozott lex frumentariája a gabonaosztásnál első sorban a többgyermekű családapákat vette figyelembe s a részesülők számát 320.000-ről leszállította 150.000-re (Suet. Caes. 41. Dio 43, 21); de már Augustus alatt ismét 200–250.000, sőt 320,000 polgár is jut olcsó gaobnához. Dio 55, 10. Mon. Ancyr. A fővárosnak gabonával való ellátása (cura annonae) s a kiosztás a köztársaság idejében az aedilisek hatáskörébe tartozott; a lex Cornelia Caecilia (Kr. e. 57-ben) Cn. Pompejust bízta meg vele 5 évre. Julius Caear Kr. e. 44-ben két aedilis plebis Cerialist hozott be a város élelmezésének gondozására. A császárok ezek helyett más tisztviselőke (praefecti annonae) bíztak meg vele. Mindegyik tribus lajstromba vette s fölhatalmazó jegygyel (tessera) látta el a jelentkezőket. – II. Congiarium. Gabonán kívül már a iI. pún háborútól, szabály szerint azonban csak a köztársaság végétől fogva, szoktak a népnek bizonyos ünnepi alkalmakkor más adományokat (congiaria) is osztani ki, nevezetesen olajat, bort, sót, húst, ruhát sőt pénzt is, épen olyan föltételek mellett, mint a gabonaosztásnál. Liv. 25, 2. Azonkívül bizonyos ünnepi alkalmakkor (pl. diadalmenet alkalmával) katonák is kaptak ajándékokat (donativa), még pedig a polgárháborúk idejétől kezdve egyre sűrűbben és pazarabb mértékben. A császárság alatt minden szerencsés politikai eseményt ilyen ajándékozás követett; azzal volt összekötve azonkívűl a császár születésnapja s consulságának a kezdete. Claudius idejétől fogva divatba jött trónralépéskor a praetorianusok megajándékozása, s ez a szokás lassankint annyira gyökeret vert, hogy eltérni tőle, a mint a Galba esete mutatja, nem volt tanácsos. Tac. hist. 1, 5. Dio 64, 3. – III. Alimenta, l. Alimentarii. – A császárság idejében largitiones sacrae a. m. állampénztár. CS. JÓ.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT