Laomedon

Teljes szövegű keresés

Laomedon, Λαομεδων (a népen uralkodó). – 1. Ilusnak Eurydicétől született fia. Hites felesége Strymo vagy Rhoeo, Scamander leánya (mások szerint Placia, Atreus leánya vagy Thoosa, Teucer leánya). Gyermekeik: Tithonus, Lampus, Hicetaon, Podarces (Priamus), Hesione, Cilla és Astyoche. Ilus után L. volt a trójai király, tőle származik a το Περγαμον-nak vagyis Ilion fellegvárának megerősítése. Hom. Il. 4, 508. 5, 446. 6. 512. 7, 20 skk. Az istenek közül ebben az építkezésben Apollo és Posidon segédkeztek neki, az egyik hagyomány szerint együttesen (Il. 7, 452), más hagyomány szerint Posidon egymagában, a mikor aztán Apollónak az a feladat jutott, hogy az Ida hegyén L.-nak nyájait őrizze. Il. 21, 446. Ez a szolgálat némelyek szerint vezeklés az istenek részéről, a miért Zeus ellen fellázadtak, mások szerint L.-nak próbára tétele arra nézve, vajjon dölyfében meddig fog elmenni. Későbbi monda szerint az építkezésnél még Aeacus is segítségökre volt az isteneknek; az a rész, melyet a halandó kéz épített, egyes-egyedül volt halandók által megközelíthető; s csakugyan az idők folyamában Aeacus utódai Telaemon és Neoptolemus voltak azok, a kik a várat elfoglalták. Pind. ol. 8, 41. schol. p. 194. Boekch kiad. Minthogy L. az isteneket megcsalta, a mennyiben nekik a kialkudott bért meg nem fizette, Posidon büntetésül egy rettentő tengeri szörnyeteget küldött, mely L. országát mindaddig pusztította, a míg csak a király leányát Hesionét áldozatul ki nem tették. Hesionét azután Heracles szabadítota meg (v. ö. Heracles, 3). L. ábrázolásai a képzőművészetben aránylag ritkák. Heraclesszel való küzdelme az aeginai Athenatemplom keleti oromzatán volt ábrázolva, de azt nem tudjuk, vajjon az oromcsoport melyik alakja mutatja L.-t Plinius (35, 139) említi Artemonnak a Porticus Octaviában lévő képét, mely L.-nak Apollóval és Posidonnal viselt dolgait mutatja be. Ugyanezt, különösen a várépítést mutatja be egy pompejibeli falkép (Giornale d. scavi 1862, 5. köt.), L.-nak Posidon által való üldöztetését egy etruscus bronzmű (Inghirami 3, 17). Egyesek a L.-mondát a Hissarlikon talált praehistorikus várral hozzák összefüggésbe. L. Mair G., Die praehistorische oder verbrannte Burg auf Hissarlik u. die L.-Sage (Villach, progr). – 2. Mytilenei L., amphipolisi Larichus fia, macedoniai Fülöp száműzte, mely számüzetéséből akkor tért vissza, midőn Nagy Sándor trónra lépett. Részt vett az ázsiai expeditióban. Midőn a satrapiákat elosztották (323-ban Kr. e.), L.-nak Syria jutott s ugyanezen tartomány birtokában (321-ben) a trisparadisusi osztozkodás is meghagyta őt. De már a következő évben Nicanor Ptolemaeus parancsára megtámadta és elfogta. L. azonban kisiklott ellenségeinek kezei közül és Cariának uralkodójánál Alcetasnál vonta meg magát. Arr. 3, 6. Plut. Alex. 10. Just. 13, 4. Diod. Sic. 18, 3, 3. L. M.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT