Justitia.
Justitia. – 1. Az igazságosság, melyet Ulpianus Dig. 1. 1. 10. pr. így határoz meg: Justitia et constans et perpetua voluntas jus suum cuqiue tribuendi. – 2. Az igazságnak megszemélyesítése a rómaiaknál; hasonlóan a görög Διχη-ben (Astraea); 1. Aequitas. Az ókori hagyomány szerint ő volt az utolsó, a ki az emberi szenvedélyek borzalmaitól elijedve a vaskorban elhagyta a földet, mely vértől párolgott. Ov. fast. 1, 249. met. 1, 150. Verg. g. 2, 474. Azóta mint szűz fénylik az égen a többi csillagképek között. Hyg. fab. 130. Ábrázolása megegyezett azzal, a hogyan Διχη-t bemutatták s ugyanezen felfogás átment a renaissance-korszak miniature-festészetébe is. Példa erre egy igen szép Corvina-miniature (Szilágyi-féle Mill. Tört. 4, 300). L. M.
