Hasdrubal, Asdrubal,

Teljes szövegű keresés

Hasdrubal, Asdrubal, Ασδρουβας, több hírneves carthagói férfiú neve. – 1. Hanno fia, ki Kr. e. 256-ban Adis mellett Regulustól vereséget szenvedett, 254 óta Siciliában volt vezér és 250-ben Metellustól Panormusnál legyőzetett. Pol. 1, 38 skk. – 2. Hamilcar Barcas veje, jeles hadvezér és államférfiú. Liv. 21, 2. Apósa halála után fővezér lett Hispaniában és befejezte az ország meghódítását; egyúttal megalapítá Carthago Nova városát. Just. 44, 5. App. Hisp. 7 sk. Diod. Sic. 25, 0. 12. Ő kötötte meg a rómaiakkal azt a szerződést, melyben az Iberust ismerte el határfolyónak. Liv. 21, 2. Miután a Romával való új háborúra minden előkészületet megtett egy hispaniai ember által boszszúból megöletett 221-ben. A hadsereg Hannibalt választá utódának. – 3. Hamilcar Barcas fia, Hannibal öcscse, kitünő hadvezér. Atyja iskolájában nevelkedett fel, s Hisnapiában aratta első babérjait. A II. pún háborúban sikerrel védte meg Hispaniát a rómaiak, nevezetesen a Scipio testvérek ellenében. Midőn Hannibal 207-ben Italiába szólította, H. 70,000 emberrel bátyja segélyére indúlt s átkelvén a Pyrenaeusokon és az Alpeseken, szerencsésen el is jutott a felsőitaliai gallusok földjére. Onnan levelet intézett Apuliában táborozó bátyjához, a melyben haditervét és előnyomulásának irányát tudatta vele, Narniát tűzvén ki csatlakozásuk pontjául. E levél azonban Claudius Nero consul kezébe került, ki vakmerően Hanniballal szemben csekély megfigyelő hadat hagyván, Északnak sietett és társa, Livius Salinator hadával egyesülvén az éppen a Metaurus folyón átkelő H.-t és hadat meglepte és felkonczolta. Ezek után Nero nagy sietve visszatért Apuliába és H. levágott fejét odadobatta Hannibal táborába, ki ily módon értesült öcscse haláláról és reményei meghiusultáról. Liv. 27, 1 sk. Pol. 11, 2. App. Hann. 52 sk. V. ö. Öhler, Der letzte Feldzug des Barkiden H. u. die Schlacht am Metaurus (1897). – 4. Gisco fia, az előbbinek oldalán küzdött Hispaniában a rómaiak ellen (Kr. e. 214–207), később pedig id. Scipióval találkozott Syphax numidiai királynál. Liv. 28, 18. Midőn Sophonisbe nevű leánya politikai okokból önválasztotta vőlegényével, Masinissa királylyal szakított és magát feláldozva, Carthago szövetségeséhez, Syphaxhoz ment nőül: H.-nak a cserben hagyott Masinissával gyűlt meg a baja, ki ellen (205–204) hadat is viselt Carthago nevében, s azonfelül az Africában partra szállott rómaiakkal is összemérte fegyvereit, de P. Cornelius Scipiótól vereséget szenvedett, a miért őt a carthagóiak a fővezénylettől megfosztották. Hannibal azonban kegyelmet eszközölt ki számára, úgy, hogy H. a zamai csatában részt vehetett. De mert ellenfelei őt okolták a csata elvesztéseért, H. méreggel véget vetett életének. Liv. 28. 18. App. 8, 10. 24. 36. 38. – 5. H. Calvus, hadvezér, ki Kr. e. 215-ben Sardiniában vereséget szenvedett. Liv. 23, 32 sk. 40 sk. – 6. Hadvezér, a ki Hannibal hadseregét átvezette Africába. – 7. H. Haedus, Hamilcar Barcasnak és pártjának ellenfele, jeles szónok, ki 201-ben mint követ a béke megkötése ügyében fáradozott Romában. Liv, 30, 42. App. 8, 34. – 8. Hadvezér. Kr. e. 151 óta Masinissa ellen harczolt, kitől azonban csak lealázó föltételek alapján kapta meg az engedélyt, hogy körülvett hadával együtt elvonulhasson. E miatt Carthagóban halálra itélték, mely büntetés elől futással menekült. Utóbb kegyelmet kapván, visszatért szülővárosába és a III. pún háború alatt sokáig hősiesen vett részt Carthago megvédelmezésében, de a vár bevétele után a római táborba menekült és Scipio lábainál kegyelemért könyörgött, míg neje gyermekeivel együtt az égő város lángtengerébe vetette magát. H. mint fogoly Italiába került, hol meghalt. App. 8, 80 sk. 114. 130. Pol. 39, 2. flor. 2, 15. M. L.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT