Hanno,
Hanno, ’Αννων. – 1. Az utazó, Hamilcar fia, ki Kr. e. 500 körül gyarmatosítás érdekében a földközi tengeren nagyobb fölfedező útat tett. Eredetileg pún nyelven írt egy útleirást (περιπλους), melynek eredeti példányát Carthagóban a Saturnus templomában őrízték. A pún háborúk idején lefordították görögre. A görög szöveg a végén csonka. Az érdekes periplus a Darwinelméletben is szerepet játszott, mert a 18. fejezetben az emberekhez hasonló gorillafajról tesz említést, mely Africa nyugati partján élt, Hanno művét kiadta K. Müller, Geogr. Gr. Min. 1, 1–14. H. utazásáról behatóbban írt Unger (suppl. 4, 197 skk. és Rh. Mus. 38, 182). A mű keletkezési idejét 390–370-re teszi. Az út irányát Plinius n. h. 2, 169 Gadestől Arabiáig terjedőnek mondja. Tanulmányt írtak róla Falconer (1797) és Kluge (1829). – 2. Egy vezér, ki Africában megverte Agathocles sergének maradványát Kr. e. 310-ben. Diod. Sic. 20, 60. – 3. Harczolt az első pún háborúban a rómaiak ellen Siciliában és Agrigentumnál vereséget szenvedett. Pol. 1, 18 skk. – 4. Hamilcar ellenfele, ki a Barcasok politikája ellen küzdött és helyteleníté a Roma elleni háborút. Eredetileg Libya helytartója volt Kr. e. 240-ben. Zsarolásai fölkelést idéztek elé. Ő a lázadókat legyőzte Uticánál. Ekkor lép összeköttetésbe Hamilcar Barcasszal, kit vezértársául választ. Azonban a carthagói tanács azért, mert Hamilcart nem támogatta kellő erélylyel, emezt nevezte ki fővezérré. Pol. 1, 67. 74. Ekkor keletkezik a gyülölet, melyet élete végéig megőrzött. A Zama melletti vereség után ő volt egyik tagja annak a követségnek, mely Romától békét kért. Késő öreg korában halt meg. Liv. 21, 3. 23, 12 skk. – 5. Carthagói vezér, kit hazája a Pyrenaeus hegyszorosok védelmére küldött, de Cn. Scipio legyőzött. Liv. 21, 23. 60. – 6. Hannibal alvezére, ki az ő átkelését a Rhodanus vizén ügyesen fedezte. Liv. 21, 27. – 7. A Cannae melletti csatában a carthagói sereg balszárnyának vezére. A csata után Alsó Italiában több görög várost bevett, de 214-ben Kr. e. Ti. Gracchustól Reneventum mellett legyőzetett, míg Lucaniában ő aratott győzelmet. Liv. 23, 37. 24, 1 skk. 14 skk. – 8. Egy sereg vezére volt Siciliában Kr. e. 211-ben, de árulás következtében vereséget szenvedett és csak nagy bajjal menekült Africába. Lic. 26, 40. – 9. Vezér, kit Silanus vert meg Hispaniában. Liv. 28, 1 skk. H. I.
