Griphi
Griphi, γριϕοι v. γ ριϕοι. E szó tulajdonképen halászhálót jelent, de a későbbi (alexandriai) irodalom átvitt értelemben a talány fogalmát fejezte ki rajta. Ilykép γριϕος a régibb használatú αινος, αινιγμα szók synonymája; legalább lényegbe vágó különbséget αινγμα és γριϕος között a mai görög lexicographusok és grammatikusok sem tudtak megállapítani (nehány önkényes feltevéstől eltekintve), és mi sem tudunk. Annyit mondhatunk csupán, hogy idővel a talányok mind szövevényesebbekké lettek, s így a régiek αινιγμα-ját a későbbiek γριϕος-ától bizonyos fejlődési különbség mindenesetre elválasztotta. Találós kérdések feltevése a görögöknél is ősrégtől szokásban lehetett más népekhez hasonlóan. Efajta incselkedéseknek, társas játékoknak először a vallás kölcsönzött némi jelentőséget. A jósjelek és jóslatok kimagyarázatása talányok megfejtésével volt egyértelmű, mert mind a természet, mind a jós leplezett, talányszerű nyelven beszélt a jövőjükért aggódó hívekhez. A Sphinx mondája mutatja, mily ősrégi a szövetkezés a talány és vallás között. És még a későbbi cultusban is megmaradtak e szövetkezés nyomai. Dionysusnak, a jóistennek, egy orchomenusi ünnepén, az Agrionián, talányok feladása és megfejtése volt szokásos (Plut. quaest. symp. 8. proem.) és ugyanezt halljuk a Dionysus-ünnepekkel egyébként is érintkező Adoniáról Samusban (Athen. alább, Diphilus, Thesus czímű darabjából idézve). De a talányok mint a vallástól független mulatság eszközei jutottak idővel mind nagyobb szerephez, a társas élet növekedésével párhuzamosan. Főleg a symposiumok szolgáltak alkalmakúl, hogy a görög éleselméjűség és szellemesség ügyes talányok feltevésével és megfejtésével adja próbáját. Hesychius szerint a λριϕος egyenesen: συμποτιχη ζιητησις αινιγματωδης. A talányszerü beszéd legkülönbözőbb fajai merülhettek fel ilyenkor a mulatozók között. A spontan jókedv és közvetetlenség jellegét viselik magukon a következő, Athenaeustól felsorolt példák: τι παντες ουχ επισταμενοι διδασχομυεν; és τι ταυτον ουδαμου και πανταχου és τι ταντον εν ουρανϕ και επι γης και εν ϑαλαττη. Már bizonyos mesterkéltséget árúl el a következő példa: ’Εχτορα τον Πριαμου διομηδης εχτανεν ανηρ (schol. Aristid. 508). Itt épen a Homerusban jártas görögnek kerülhetett egy kis fejtörésébe, hogy a διομηδης ανηρ-ben a tulajdonnév helyett Achilleus körülirását találja ki (διμηδης = isteni eszű). Eredetre és formára nézve egyaránt irodalmi termék Panarces γριϕος-a (Plato. r. p. 5, 497-ben το ων παιδων αινιγμα-nak nevezi: akkor tehát már közismeretű és közkedveltségű talány volt): οτι βαλοι ξυλω και ου ξυλω χαϑημενην ορνιϑα και ουχ ορνιϑα ανηρ τε και ουχ ανηρ λιϑω τε και ου λιϑω (Athen.). Itt már csak a: ναρϑηξ, νυχτηρις, ευμουχος és χισσηρις magyarázó szavak elmondása után értjük meg a talány értelmét. A symposiumi talányjátékot – igaz görög szokásból – a versenyezés formái között tartották meg. Jutalmat kapott a kitaláló és büntetést, ki a felelettel adós maradt; annak pl. koszorút tettek a fejére, emezt meg arra kényszerítették, hogy sós vizet igyék vagy hogy απνευστι (egy húzásra) ürítse ki a tiszta borral vagy vízzel teli serleget. Nem csoda hát, hogy ezen élénk társasjátékhoz fűzödő érdeklődés a talányok irodalmát is megteremtette. Clearchus külön könyvet írt περι γριϕων, hol – egy gazdag példagyűjteményen kívül – a talányok osztályozását kisérlette meg 7 csoportban. – Főforrás a görög talányok kérdésére nézve Athen. 10, 448 sk., ki Clearchus munkájából kivonatolt; l. továbbá Poll. 6, 107 sk. és a lexicographusokat az illető szók alatt. V. ö. K. Ohlert, Rätsel u. Gesellschaftsspiele der Griechen, és a Pauly Realencycl.-ban Krause czikkét: Griphi (elég bő anyaggyűjtés). H. GY.
