Gallia,
Gallia, G. Transalpina vagy ulterior néven is nevezve, az Alpeseken túli Gallia, η υπεραλπειος Κελτιχη; ellentéte volt az Alpeseken inneni Gallia, G. Cisalpina vagy citerior, a mai Felső Italia. Az Alpeseken túli vagy tulajdonképeni G. a mai Francziaország, Belgium és a Svájcz nagyobb része. G. határai Augustus korában Délen a Közép-tenger és a Pyrenaeus hegyek, Nyugaton az Atlanti tenger, Északnyugaton a Gallus tengerszoros és a Germaniai tenger, Keleten a Rhenus és az Alpesek. Az ország belsejében csekély magasságú hegyek vannak. Lgejelentékenyebb a Pyranaeusokból Északra kiágazó Mons Cebenna, mely G. déli részét a Rhodanustól Nyugatra 250 római mértföldnyi hosszúságban lepi el és határvonalát képezi Aquitaniának s az ettől Északra fekvő többi Galliának (G. Narbonensis). A Rhodanustól Északra nyúlik, a Jura hegység, melyhez tovább Északra a Vosegus hegység csatlakozik a Rhenus mentén. A Rhenustól Nyugatra volt az Arduenna erdősége s terjedt a Scaldisig. G. legnagyobb vize a Rhenus (Rajna), melyet a rómaiak közt Caesar lépett át legelőször (b. g. 4, 16. 6, 9). Ebbe ömlik a Mosa és Mosella. Utána a legjelentékenyebb a Rhodanus (Rhone), melynek mellékfolyói jobbról az Arar (később Sauconna, ma Saone) meg a Dubis (Doubs), balról az Isara (ma Isère) és a Druentia (ma Durance). Nevezetes még a Sequana (ma Seine), a belgák határa, melybe a Matrona (ma Marne) és Axona (ma Aisne) folynak. A Cebenna hegységből ered a Liger (ma Loire) s az Elaver (Allier), a Pyrenaeusokból a Garumna (Garonne)s ennek mellékvize a Duranius (Dordogne). A Genfi tó (Lacus Lemanus), melyen át a Rhodanus foly, képezi a határt a Provincia Romana (ma Provence) és a helvetiusok országa közt. Földjének gabonában és gyümölcsben való termékenységét dicsérik, valamint marhatenyésztését és bányászatát is. Éghajlata hegyes tájain zord, közepén szeles. – G. legrégibb lakói, mint általában nyugati Europáé, a celták (Celtae). E néven ismerte meg őket Caesar is (b. g. 1, 1). Közelebbi érintkezés folytán a rómaiak megismerkedtek Gallia különböző nevű népeivel is. Ilyenek, hogy csak a főbbeket emíltsük: az Aremorici a Sequana és Liger torkolata közt (Caes. b. g. 2, 34. 7, 75), ezektől Északra az Aulerci, Keletre a Carnutes, a Sequana tájain a Senones, a Matrona táján a Meldi. A Liger és Garumna táján laktak a Pictones és Santones, a Bituriges, Cadurci és Nitiobriges; a Cebenna hegyei közt az Averni, Gabali és Velauni. A Rhodanus mellékén és tájain nevezetesek a Tectosages, Salluvii, Caturiges, Segusiavi, Helvii; az Isara, Rhodanus és Alpesek közt az Allobroges, az Arar és Jura közt a Sequani; ez utóbbiak urai voltak az Aedui, közelökben voltak az Aulerci, Boji, Ambarri, Lingones és Manduhii. – A rómaiak a gallusokkal legelőször 391-ben ismerkedtek meg. Később (128-ban Kr. e.) a rómaiak a massiliaiaktól segítségül hívta a gallusok ellen mentek az Alpeseken át és ekkor tették déli részét római tartománynyá (Prov. Nabonensis). Galliának nagyobb részét Julius Caesar hódította meg Kr. e. 58 óta. Caesar szerint Gallia a következő három részre oszlott: 1) Aquitania a Garumnáig, 2) Celtica a Sequanáig és Matronáig, 3) Belgica a Rhenusig. Augustus idejében Galliát a következő négy részre osztották: 1) Provincia Romana v. Gallia Narbonensis, 2) Aquitania, 3) Belgica és 4) G. Lugdunensis a Liger, Sequana és Arar közt. Később Nagy Cosntantinus alatt G. 14. és még később 17 tartományra oszlott, melyeknek alapját azonban a fentebbi felosztás képezte. – Gallia cisalpina v. citerior Italiának gallusok lakta északi része (Felső Italia), melyet a Padus folyó G. Cispadanára és Transpadanára osztott. V. I.
