Fasces,
Fasces, bárddal (securis) ellátott szil- v. nyírvesszőcsomók, veresszínű szíjjal összekötve, melyeket a főtisztviselő előtt lictorok vittek a balkezükben (311. á. c: lictor, vaticani relief után) a balvállra fektetve. A legfőbb állam- s a vele járó legfőbb büntető hatalomnak állítólag az etruscusoktól kölcsönzött eme jelképét a királyok mind a városban mind a városon kívűl viselték, a köztársasági intézmény azonban a lex Valeria de provocatione (Kr. e. 509) alapján a városon belül, a hol a provocatio joga fönnállott, a fasces viselését csak bárdok nélkül engedte meg. Cic. de rep. 2, 55. A lictorok egymásután való sorban vonultak közvetetlenül a magistratus előtt (Plin. paneg. 23), hogy útjából kitérésre szólítsák föl a járókelőket (summovere) s a köteles tisztelgésre figyelmeztessék. Liv. 45, 29. Suet. Jul. Caes. 80. Népgyülekezet előtt a népfenség elismeréseül kivették a csomókból a bárdokat s a fascest lesülyesztették (summittere, demittere). Hasonlóképen nyilvánította hódolatát alsóbbrangú magistratus is magasabbrangúval szemben. Dion. 8, 44. Liv. 2, 7. Plut. Popl. 10. Fasceshez és lictorokhoz mind Romában mind municipiumokban csakis a populus tisztviselőnek volt joguk, a plebséinek nem. Plut. quaest. 81. A királyt, interrexet, consult, decemvirt, tribunus militarist, provinciában a proconsult 12, a dictatort 24, a praetor urbanust 2, a városon kívül működő praetort s a propraetort 6, a csásári legatusokat 5 (azért quinquefascales) lictor illette meg, két vagy több egyenlő rangú tisztviselő közül mindenkor az időnkénti ügyvezetőt. Cic. de rep. 2, 31. Liv. 3, 33. 4, 7. Plut. Aem. Paul. 4. Pol. 3, 87. Dion. 10, 24. Censor. 24. 3. App. Syr. 15. Dio 53, 13. A császároknak rendszerint 12 lictoruk volt, kivételesen 24 Dio 53, 1. 67, 4. Suet. Dom. 14. Babérkoszorúval diszített vesszőcsomók, fasces laureati (311. á. a: fasces borostyánággal, relief után, b: borostyánkoszorúval érem után) a köztársaság idején az imperatorrá kikiáltott győztes hadvezér különös kitüntetése voltak. Cic. Lig. 3. Caes. b. c. 3, 71. A császárok az imperator czímmel együtt a fasces laureatit is maguknak tartották fönn, s csak kezdetben adták meg néha egyes hadvezéreknek nagyobb győzelmes hadi műveletért. Tac. ann. 3, 74. 13. 9. CS. JÓ.
311. b, a: fasces laureati, c: lictor
